Politikai Ujdonságok, 1855 (1. évfolyam, 1-51. szám)

1855-03-28 / 12. szám

Pest, márczius 28. 1855. Politikai újdonságok. A „Politikai újdonságok“ hitenként egyszer egy nagy tömött íven jelennek meg. Előfizetési díj : Márczius — Júniusig , azaz 4 hónapra Budapesten házhoz küldve vagy postai utón elküldve 1 ft, a „Vasárnapi Újsággal“ együtt ezen 4 hónapra Buda12. szám. Első évi folyam. pesten házhoz küldve, vagy postai utón elküldve, csak 2 ft. pengő. — Az előfizetési díj az alulirt kiadó-hivatalhoz bérmentve utasitandó. A „Politikai újdonságok“ kiadó-hivatala, egyetem-utcza 4. sz. Hadtudósítások. Krimiában a háborút viselő felek most is csak azt teszik, mit hónapok óta tettek, tudniillik készülnek, ki a támadásra, ki a védelemre, ki mind a kettőre. A francziák és angolok épen úgy, mint az oroszok, annyira erősítik állásaikat, mintha bizony megtetszett volna nekik az ottani élet s el sem akarnának többé jönni e szép földről. Csak azután valamikép ne teljesedjék óhajtásuk. A márcz. 16-áig terjedő tudósítások magva következő : Márcz. 12-én lord Raglan, Canrobert, Omer basa, s Brunt és Lyons admirálisok hadi tanácsot tartottak, de hogy mit végeztek, azt senkinek sem mondták meg. Herczeg Gorcsakoff Perekopba érkezett s átvette a főparancsnokságot Mencsikofftól, ki olly veszélyesen beteg, hogy már holt hírét is mondják. — Az oroszok gyújtó hajókat küldöttek ki éjjel a balaklavai kikötőben levő szövetséges hajók ellen, de minden siker nélkül. És illy sikertelenek az oroszok kémszemléi a Csernaja jobb partján, hol apróbb de heves csatározások vannak napirenden. — A szövetségesek táborában még mindig fő foglalatosság a sánczárkok felfegyverzése s a lőpor-, golyók-, és bombáknak halomba helyrehordása; olly munka, mit az idő és utak roszasága nagyon akadályoz, mindamellett, hogy a balaklavai vaspályának fele már használatban van. — A febr. 23 — 24-ki éjjeli harcz alkalmával az oroszok villanytűz által világositák meg a csatatért, mi a csatának még borzasztóbb szint adott. A francziák itt jelesül viselték magokat, különösen Monnet (Monné) tábornokot dicsérik , ki 1500 zuávjával 8000 oroszon keresztültört s öt sebe daczára csak akkor ment sátorába, mikor már mindennek vége volt. De azért Odesszában ezen éjjeli harczot az oroszok által nyert győzelemként ünnepelték meg. Az újabb hírek közt még legfontosabb ez : a híres Iszkender bég márczius 5-én Eupatóriából 300 rendes lovassal és 100 tatár basikozukkal kémszemlére ment ki s négy erős lovas csapattal találkozott. Mindamellett, hogy az oroszok sokkal erősebbek voltak, Iszkender elfogadta a harczot, melly mind a két részről nagy tűzzel és elkeseredéssel folyt. Az oroszok 30, a törökök 13 embert vesztettek, de a vitéz és bátor Iszkender bég sebekkel boritva hozatott vissza Eupatóriába; egy kardcsapás négy ujját vágta le, egy másik vágás homlokán ütött veszélyes sebet, egy kozák pika pedig szive táján ejtett szúrást. Balaklavában márczius 10-én már híre járt, hogy belehalt volna sebeibe. Az orosz haderő Krimiában következőkép van felosztva : Perekopnál 30,000 ember Pavloff altábornagy alatt; — Szimferopolban 45,000 Read tábornok alatt ; — Oszten-Szakken főhadiszállása a Belbek mellett van s a vezénylete alatti 50,000 emberbe bele van tudva a szebasztopoli őrsereg azon része is, melly kirontásokra alkalmaztatik; végre Liprandi tábornok a Csernaja völgyben 18,000, — Wagner tábornok pedig a Baidarvölgyben 9000 emberrel tanyáz. • A török szultán jóváhagyásával a francziák és angolok rendkívül erődítik a Marmora tenger szorosait, vagyis a Hellespontust és a Dardanellákat; Várnában pedig és Szinopéban nagyszerű kikötői várakat építenek, melly czélból az oda érkezett mérnöktisztek a szükséges földméréseket már meg is kezdték. Várnából franczia katonaság megy Brailába, hol az élelmezési s egyéb készületek megtétettek az érkezők számára. Sumlában gróf Zamojszky egy második török-kozák ezredet állít s ebbe lengyeleket is felvesz. A basi-bozukok át-átcsapnak a Dunán, néha csak húszan harminczan, az orosz területre zsákmányt szedni, s nem egy hagyja ott a fogát, mig pajtása viszont az oroszét hozza el. if A Balti tengerre rendelt angol hajóraj az angol partokról már elindult, a Balti tengerre azonban kimenni s az orosz várak ellen működni csak akkor fog, ha a jég a vizekről egészen eltakarodott. HETI KRÓNIKA. Ausztria. Bécsben a megnyitott békekonferencziák egyre folynak ; tagjai a mai napig öt hat ülést tartottak. Végeztek-e már ezen ülésekben valami határozót, s ha igen, mit? azt voltaképen tudni nem lehet, miután a tanácskozások a legmélyebb titokban tartatnak ; annyi azonban mégis átszivárgott, hogy az első ülés jegyzőkönyve az ismeretes négy pont (1. „Polit. ujdons.“ 1. sz.) magyarázatát foglalja magában, mint az alkudozások sarkalatos alapját; e jegyzőkönyv a második ülésben hitelesítetett s egyszersmind az 1-ső pont, melly a Dunafejedelemségek fölötti véduraságra vonatkozik, került vitatás alá; a vitatást a harmadik s a negyedik ülésben folytatták, s az ötödikben a 4-ik pontot vették elé, melly a Törökországban levő keresztyének jövendő állapotát tárgyalja. Az orosz e részben azt kívánja, hogy a törökországi keresztyén alattvalók fölött vallási tekintetben az európai hatalmak (tehát az orosz is) együtt gyakoroljanak véduraságot, a szövetséges hatalmak azonban erről állítólag mit sem akarnak tudni, s ahhoz ragaszkodnak , hogy a szultán maga legyen ura alattvalóinak s méltósága és koronájának függetlensége csonkítás nélkül tartassák fenn, csakhogy azután gondja is legyen ama szabadságok megtartására, mellyeket keresztyén alattvalói számára biztosított. Tudnivaló, hogy ezeknek száma körülbelül 15 milliomot tesz, kik közül 14 milliómnál több, bolgár- görögoláh- szerb- bosnyák- horvát- örmény- és arnauta-had s legnagyobbrészt görög vallású, míg a többi keresztyén hitűek száma alig tesz néhány százezeret, miből kitűnik, hogy a közös véduraság által megint csak az orosz nyerne legnagyobb befolyást. Már most, ha az értekezlet tagjai e csekélyebb fontosságú 4-ik pontra nézve sem bírtak megegyezni, kérdés, miként boldogulnak majd a 2-dik és 3-dik ponttal, mit a dolog bunkója gyanánt, utoljára hagytak. Beszélik továbbá, hogy az angol kormánynak legtöbb kedve volna a békére, míg a franczia valamennyi közt legharcziasabb szellemű. S ezt valószínűvé is teszi ama körülmény, hogy egyrészt az angolnak már eddig is tömérdek pénzébe és emberébe került a háború, s ha pénzzel győzi is, mint senki más, de biz a katonának nem igen van bőviben; mig más részt a francziából nem egykönnyen fogy ki a szusz, s Napoleon nem tartja tanácsosnak Krimiéből végzett dolog nélkül szégyenszemre haza jönni s a nemzetnek illyforma számadást adni : „Jöttünk, mentünk, száz forint.“ A híres lord Russel Jánosról mondják, hogy a tanácskozásokban többet hallgat s figyel egyre másra, mint beszél. Csak a török követ Arif effendi (effendi törökül annyi mint : úr) szól nálánál még kevesebbet, még pedig azon oknál fogva, mert nem tud francziául. (Meg kell említenünk, hogy a diplomatikus nyelv, mellyen a különféle nemzetek miniszterei, követei és meg-