Politikai Ujdonságok, 1856 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1856-10-22 / 43. szám

­374 fog összegyűlni, mint mondják csupán azért, hogy e táborozás a tes­tületi szellemet fenntartsa s a testet megedzze. Gróf Gyulay ausztriai altábornagy, állítólag minden hivatalos vagy félhivatalos megbízás nélkül, Párisba érkezett, oct. 12-én Na­póleon császárnál tisztelkedett s tiszteletére Gróf Valevszky october 13-án nagy lakomát adott. Gróf Gyulaynak Párisban mulatásától azt remélik, hogy a lombard-velenczei belkormányzásról uralkodó előítéleteket el fogja oszlatni s a dolgok helyzetéről felvilágosí­tást ad. A pénz kicsis folyvást tart s nem is egy hamar lehet a jobbra fordulást remélni. E miatt az izgatottság nagy s vigyáztalan kifeje­zések vagy rosz akaratú megjegyzések ezer embernél többnek elfo­­gatását okozták. A párisi helyőrség szaporítását minap említők s e hírekből összetéve és megtoldva keletkezett azon állítás, mellyel már egy hét előtt szék­iben beszéltek Bécsben és Pesten, hogy Páris ostromállapotba tétetett. Ma egy hete említettük, hogy Oláh- és Morvaországnak ausz­triai csapatok általi folytonos megszállása és ennek hosszabbra ki­­nyújtása a franczia kormányt a bécsi ellen ingerültté tette s hogy a félhivatalos lapok utasítást kaptak illy szellemű czikkek írására. E lapok az utasításnak meg is feleltek s egyremásra idézik a párisi békekötés czikkeit, mellyeket szerintök az ausztriai megszállás meg­sért. Az első legbizalmasb lap e szerződés 31-ik czikkére hivatkozik s e czikk azt köti ki, hogy azon területi részeket, mellyeket a há­ború alatt kötött szerződések értelmében angol, franczia, ausztriai és piemonti csapatok szállottak meg, a párisi szerződés szentesítése után,mihelyt csak lehet ki kell üríteni, a kiürítés módja iránt pedig a porta azon hatalommal egyezkedjék, mellynek csapatjai vannak területén. Miután pedig Ausztria az 1854-ki jun. 14-ei szerződés ér­telmében szállotta meg Oláh- és Moldvaországot, tehát a 31-ik czikk értelmében e területről már régen el kellett volna vonulnia, kivált miután hazavonulása könnyebb és gyorsabban is volt eszközölhető, mint a nyugati hatalmaké a távoli Ivrimiából s e kivonulás annál inkább remélhető volt, mert gróf Bud­ a congressus ápril 4-ki ülé­sében annak gyors eszközlését megígérte. S mindemellett az angol­­franczia-piemonti seregek már régen hazatértek és Ausztria még most is megszállva tartja a fejedelemségeket, sőt olly élelmezési szerződéseket kötött, mellyekből látható, hogy még tovább is ott maradni készül. Ez azonban fegyveres avatkozáshoz hasonlít s ezt a párisi congessus 27-ik czikke, a többi szerződő fél előleges be­­egyezése nélkül tiltja, itt pedig hiányzik az előleges beegyezés. Illy hangon, melly a kormány érzületének tolmácsa, szólnak a félhivatalos lapok. A kormány maga újabb jegyzéket küldött Ausztriához a fejedelemségek ügyében; ama hír azonban, hogy az oláh és moldován terület kiürítésére két heti határidő volna ki­szabva, alaptalan. Azt, hogy Ausztria a nyugati hatalmak e sürge­téseinek engedni nem szándékozik, bizonyítja a bécsi félhivatalos sajtó fenebb említett nyilatkozata. Ennélfogva arról van szó, hogy ezen ügy a párisi utócongressus tárgya, még pedig első tárgya le­gyen. Párisban azt tartják hogy Oroszország e kérdésben semle­gesnek mutatkozik,­­holott hír szerint épen Sándor czár figyelmez­tette gróf Mornyt, hogy Ausztriának a fejedelemségekben maradása fegyveres avatkozáshoz hasonló) Anglia pedig csak azon esetre akarja gyámolítani Francziaországot, ha ez viszont Nápoly ellen nyújt határozottabban segélykezet. Nem tudjuk, ezen az áron lett e megvásárolva az egyetértés, de úgy látszik, hogy a nápolyi hosszadalmas ügy megoldásához kö­zeleg , mert a nyugati hatalmak követeiket Nápolyból végre vissza­hívták s a párisi külügyminisztériumban minden órán várták a távirati tudósítást, hogy Brenner franczia követ elhagyta Nápolyt. E tudósítás alkalmasint meg is érkezett, mert az oct. 20-ai hivatalos lap egy czikket közöl a nápolyi ügyről, melly okokkal mutatja meg, hogy „Anglia és Francziaország kénytelen volt a nápolyi kormánynyal való diplomatiai viszonyt megszakítani, mi egyébiránt se belügyekbe avatkozást, se ellenségeskedést nem jelent; s ha a Nápolyban lévő angolok és francziák biztossága végett a hajóhadak jelenléte szüksé­ges volna is, azért ezek még­sem fognak a Nápoly előtti tengeren meg­jelenni, nehogy balmagyarázatokra nyíljék alkalom. E rendszabály sem fenyegetés, sem biztatás azokra nézve, kik a nápolyi trónt meg­ingatni szeretnék. Ha a nápolyi udvar jobb nézetre tér, mind a két hatalmasság sietni fog a régi viszony megújításával.“ E hivatalos czikkből kitűnik, hogy Napóleon császár erre a kö­vetek visszahívásának és a flotta elküldésének éles tényét akarta szelídíteni, sőt annak erejét venni; nem győzvén eleget ismételni azt, hogy a világért sem akar Olaszországban forradalmat csinálni. Antonini nápolyi követ állomásán marad s a fenforgó viszály da­czára minap Walevszky grófnál ebédelt. Királya nem rég küldé melléje segélyül kedvenczét Agiónt ki 1848-ban a nápolyi lázzadó­­kat a katonasággal kímélet nélkül öldöstette, annyira hogy 500-nál több maradt a csatatéren. Napóleon herczeg északi utazását pompás díszkiadásban akarja a világ elé bocsátani. Carpentier, Grellet és társai, kik a franczia vasúttársulat pénz­tárából 30 s néhány millió frankot vittek el, Amerikából levelet ír­tak Rothschildhoz jelentve, hogy szerencsésen megérkeztek s most hozassa el őket, ha tudja. Örömük azonban korai volt, mert — ha valósul a hir — egy amerikai rendőrbiztos elfogta Grellet-t és tár­sait s Rothschild pénze­ és befolyásának csakugyan siker­ült vissza­hozatni őket Amerikából, hol pedig különben az Egyesült álla­moknak egyikéből a másikába menekült gonosztévét sem szokás kiadni. A belügyminiszter felszólíta a megyefőnököket, hogy a rendőr­biztosokat mérsékletre intsék, mert nem egy példa volt arra, hogy csekély kis kihágás kemény büntetése által a népet a kormány ellen ingerelték. Gróf Hatzfeld porosz követ a párisi udvarnál f. hó 14-én né­hány napra Berlinbe utazott. A császár f. hó 18-án a birmánok követségét fogadta s ugyan­az­nap Versaillesben lovasság fölött tartott szemlét, hol gróf Gyulay és Serrano tábornok voltak mellette. Anglia. A nápolyi királyhoz az angol kormány részéről is ment egy ultimátum alakú jegyzék, melly mérsékelt, de szilárd hangon adja tudtul,hogy a nyugati hatalmak tanácsainak visszautasítása esetére a diplomatiai viszony megszakad s a hajóhadak a nápolyi kikötő elé mennek. A nápolyi kikötő elé azonban — a Moniteur oct. 20-ai czikke szerint — nem fognak menni s csak távolról czirkálnak körülé, sőt némellyek szerint az Ajaccioból oct. 14-én elindult angol hajóhad Máltába ment. Anglia állítólag azt akarná elérni, hogy a nápolyi király kö­szönjön le fia részére s az 1848-ks alkotmányt állítsa­­helyre. E czélból hajlandó volna erélyesebben lépni fel, de Francziaország visszatartja a keményebb eljárástól; Ausztria pedig mindent elkö­vet, hogy a nápolyi kérdést a párisi utócongressus elé hozza. Ennek megnyitását sokan már jövő hó 15-ére kitűzöttnek állíják, holott Anglia még beegyezését sem adta ezen utócongressus tartásába. Anglia egyszerűen a párisi szerződés foganatosítását vagy fegyveres erő alkalmazását kívánja. Anglia és a mexikói kormány közt viszály ütött ki, mert ez utóbbi egy angol konzult kiűzéssel fenyegetett. A közelebbi részle­tek még nem tudhatók: mondják, hogy az angol követ már eluta­zott s Vera Cruz elé angol hajóhad érkezett. A londoni heti­lapok a franczia pénzkrizist a hitelintézet üzér­kedéseinek, a császárság főemberei nyerészkedésének s a roppant nagy civil­ listának (a császári háztartás állítólag 71­2 millióba kerül) tulajdonítják. Egy heti lap Napóleon császárt arra emlékezteti,hogy él még a bosszú istene s ha ő a Gondviselés szerepét magára vál­lalni nem átallta, a rosz termés iránt is magára vállalta a felelőssé­get, s a vég kezdete nincs olly távol, mint ezt a császár párthívei gondolják. A párisi pénzválság a londoni pénzviszonyokra is visszahatást gyakorol. A bank az államadóssági kötelezvényekre az előlegezést megtagadta, mi az ágió növekedését idézte elő. A „Morning Post“ szerint Bajorország a görög alkotmány ama czikkének eltörlését szorgalmazza, melly a trónörökösnek görög vallásra térését köti ki. Ausztria és Poroszország pártolják s Napo­leon császár támogatását is kikérték. Olaszország. Ferdinánd nápolyi király a hírre, hogy Anglia és Francziaország követeiket visszahívják, minisztereit tanácsba gyüjté s itt sajnálatát fejezvén ki a nyugati hatalmak eljárása fölött, részéről kijelenté, hogy engedményeket nem adhat s nem is fog adni, annak bizony­ságául azonban, hogy a diplomatiai viszonyok megszakítását nem kívánja, a nápolyi követek Páris­ és Londonból nem fognak vissza­

Next