Politikai Ujdonságok, 1856 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1856-12-03 / 49. szám
431 A kormány az országos főállamügyészi hivatalra Serjeant (Szerdzsat) alsóházi követet nevezte ki, miben az a nevezetes, hogy Serjeant katholikus, az első katholikus, ki e magas állású hivatalt viseli. Olaszország. A piemonti országgyűlés, melly a senátus felső- és a követek alsó táblájából áll, 1857-ki január 7-én fog megnyílni. A kormány, az előbbi országgyűlésen hozott törvény értelmében, a szervita-zárdát Génuában az állam részére lefoglalta s a szerzeteseket felszólitá, hogy dec. 18-áig a zárdából menjenek el. A keleten lévő olaszok aláírást nyitottak 10,000 darab puskára, mellyet Mazzini az első felkelő tartománynak akar ajánlani. Turinból írják, hogy mennél inkább közelget az időpont, melylyen ausztriai Császár ő Felsége Lombardia földére lépend, annál gyűlöletesebb hangon kelnek ki a turini lapok minden ellen, mit a lombardi hatóságok őfelségeik elfogadására készítenek. Szenvedélyességök a nevetségesbe és gyermekesbe csap át s szinte azt lehetne vélni, hogy az egész úgy nevezett gyökeres-szabadelvű sajtót diákok s nem hidegen számitó, politikailag képzett férfiak kezelik. E lapok állításai szerint Mazzini még mindig Turinban tartózkodik. Az Ausztria ellenes lapok között főhelyet a „Correspondance italienne“ (olasz levelezés) czimü, kőnyomatú franczia lap foglal el. E lapot eleinte gróf Cavour közlönyének tartották s kíméletlen hangját az ausztriai félhivatalos közlöny meg is rótta, mire a piemonti ügyviselő Bécsben kijelenté, hogy e lap nem bir hivatalos jellemmel. Piemontban a sajtó teljesen szabad s a kormány azt tartja, hogy csak nem gátolhatja meg, ha a lapok politikája mellett szólanak. Spanyolország. Londont követté Gonzales Bravo,a túlmérsékelt párt egyik legbuzgóbb embere neveztetett ki. Az angol kormány, melly mindig a progressistákat, pártolta,e követet nem igen szívesen fogja fogadni, sőt azt tartják, hogy maga a spanyol kormány sem helyez benne nagy bizalmat. A nyugati hatalmak követei lord Howden és Marquis Turgot ismét Madridban vannak s elutazásuk előtt Párisban a császárral hosszú értekezést tartottak. Mondják, hogy ezen értekezletben határozattá vált volna az, miszerint Anglia és Francziaország egyetlen katonával vagy hajóval sem fognak a spanyol ügyekbe avatkozni, bárminő fordulatot vegyenek is ezek s ha mindjárt Izabella uralkodása megmentéséről volna is szó. Minélfogva alaptalan a hír, (mit egyébiránt Madridból meg is cáfoltak), hogy az angol követ a spanyol minisztériumtól politikája iránt felvilágosítást kért volna. A zavargások helyenként folyvást tartanak. Minap késő este néhány puskalövés ropogott egy nyilvános téren, mellynek okát és czélját nem tudni, a rendőrség másnap e városrész valamennyi korcsmáját ellepte s befogta az ott találtakat. A kormány az elégületlenség legfőbb okának az uralkodó drágaságot tartja, mihez képest most 60 millió reál áru gabonát és lisztet vásároltat külföldön s ezt vámmentesen hozatja be. Nov. 19-én pedig, mint a királyaszszony és leánya nevenapján, Izabella 80,000 reált osztatott ki különféle jótékony intézetek közt. A nép szellemének megnyerésére sok történik, milly sikerrel, a jövő mutatja meg. Mária Krisztina anyakirályné visszakapta lefoglalt javait; Rómába menet kellett neki 24 millió reált felvenni, mint eladott jószágai egy részének árát. Törökország. Miután először Fuad, azután Ali basának a minisztériumból kiléptéről jött hír, későbbi hiteles tudósítás szerint mind a két férfi és a kormány tagja maradt mint tárcza nélküli miniszter, míg külügyminiszterré Etkem basa neveztetett ki. A tanács elnöke , Resid basa nagyvezér.E szerint az előbbi minisztérium két fő fő tagja megmaradt, nem úgy mint más államokban, hol ha a kabinet nem viheti keresztül politikáját, egészen más egyénekből álló minisztérium alakul. De hiszen Törökországban sok dolognak egészen más a rendje, mint Európa többi részeiben; a szultáni politika folyvást angol, franczia, ausztriai és orosz befolyás közt ingadozik s amint ezek valamellyike túlsúlyra vergődik, ahhoz irányul a kormány szelleme is. A mostani minisztérium mind Francziaországot, mind Angliát inkább kielégiti mint Ausztriát . Írják, hogy báró Prokesz Őszien még nem látogatta meg Resid basa miniszterelnököt, holott a többi követek már mind tisztelkedtek nála. Etkem basa külügyminiszter egykor a szultán tanítója és titkos írnoka volt, — különben mint diplomata ismeretlen. Mondják, hogy Resid basa — a külügyminisztérium betöltésével meg lévén akadva — Ethem basa előtt Kallimachi herczeget kívánta, a porta bécsi követét, ki pedig görög származású keresztyén. Ez hallatlan és példátlan eset lett volna. Durando piemonti tábornok, mint kormányának a portához nevezett követe, Konstantinápolyba érkezett. Az orosz és franczia követek, császárjaik parancsa folytán, Resid basa nagyvezértől egy közös jegyzékben a következő pontok iránt kértek határozott választ: 1) A besszarábiai határszabályozás iránt jelentse ki a porta, párisi congressusra akarja e bízni a fennforgó nehézségek megoldását, vagy hajlandó e lemondani Belgrádról, melly esetben Orosz- és Francziaország a Kigyósziget és a Dunatorkolatok végleges birtokát biztosítanák a portának? 2) A Dunafejedelemségek megszállva tartására nézte; nem látjae a porta ez által a párisi szerződés 31-ik czikkének szellemét és betű szerinti értelmét megsértve? s e megsértés nem kettősen szembeszökő e annálfogva, hogy e megszállvatartás gróf Budnak a congressuson tett ígéretével ellentétben áll? 3) Az angol hajóhadnak a Bosporusban és a Feketetengeren létét nem látja-e a porta ellenkezőnek az 1856-ki május 13-ki egyezménynyel, melly a párisi szerződés szentesítése napjától számitott hat hónapot tűzött ki arra, hogy Anglia, Francziaország és Piemont minden hadereje a török területről elvonuljon? s nem látja e ezenkívül e flotta jelenlétét akadálynak, melly meggátolja a tengerszorosok oct. 28-án bezárására vonatkozó egyezmény foganatosítását? 4) A Dunafejedelemségek uj szervezetét illetőleg azon nézetben van-e a porta, hogy az ottani országgyűlések teljes szabadsággal nyilatkozhassanak a két fejedelemség területi és közigazgatási egyesülése iránt, ha ezen egyesülést az oláh és moldován lakosok kívánják? s ha ezen kívánságot a párisi congressus komoly fontolóra venné, gördítene elébe a porta, mint szuzerén hatalom, nehézségeket ? O magassága a nagyvezér ezennel fel van kérve, hogy e kérdések iránt, mellyeknek fontosságát a jelen pillanatban nem fogja félre ismerni, mielőbb s határozottan nyilatkozzék.“ Aláírva : Butenieff- Thouvenel. E jegyzék rövid értelme ez : ne kívánja a porta az orosztól Belgrádot s tartsa meg a Kigyószigetet, a Dunatorkolatok pedig ezen esetre a Dobrudsához (és nem Moldovához) fognak csatoltatni; az ausztriai sereget a Dunafejedelemségekből — az angol flottát a Feketetengerről elvonulásra szólítsa fel; Oláh- és Moldovaország egyesítését pedig ne ellenezze. Resid basát és a portát e követelés olly szorult helyzetbe hozta, minőben ez utóbbi közel félszázad óta van, mióta t. i. az európai ■ hatalmak egy része tőle ollyasmit kíván, mit a másik rész határozottan ellenez. De úgy is tett a porta mint szokott tenni hasonló esetekben, azaz hosszú tanácskozás után olly határozatot hozott, melly egyik félt se sértse meg. E határozat folytán Resid basa az orosz és franczia követek felebbi jegyzékére azt válaszolta, hogy e kérdéseket Francziaország, Anglia és Ausztria közös értekezés útján döntsék el; a közös végzéseket azután pontosan végrehajtja majd a porta. E válasz tehát indítvány, hogy a vitás pontok a három hatalom ítélete alá terjesztessenek s e czélból Párisban uj értekezlet nyíljék meg, de mellyben sem a közvetlenül érdekelt Orosz- és Törökország, sem a csak távolról érdekelt Poroszország és Piemont részt ne vehessenek. E szerint a porta Angliát, Ausztriát és Francziaországot választott bírákal akarja elismerni,kik a fennforgó kérdéseket congressusban döntsék el. Hogy azonban Anglia és Francziaország a congressus tartására nézve épen nem értenek egyet, azt a felebbi rovatokban olvastuk. A mostani görög területnek Törökországtól elszakadása s a görög függetlenségnek kimondása, tehát huszonöt év óta e két ország határszéleit folyvást és kölcsönösen rablóbandák nyugtalanították, mellyek azután néha a rabláson túl nemzetiségi szint is öltöttek. Így történt ez az utóbbi keleti háború kezdetén, midőn az eleinte csekély görög csoport török területre tört át s már már rendszeres támadássá vált az orosz segélyére, minek azonban a nyu-