Politikai Ujdonságok, 1857 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1857-02-25 / 8. szám

Pest, február 25. 1857. 8. szám. Harmadik évi folyam. „ Politikai újdonságok hetenként egyszer egy nagy tömött íven jelennek meg. — Előfizetési díj : január-juniusig, azaz 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai utón elküldve a „Vasárnapi újsággal“ együtt 6 hónapra 3 ft., egész évre 6 ft. pengő. — A „Politikai újdonságok“ kiadóhivatala, egyetem-utcza 4. szám A franczia tréni beszéd. Napoleon császár elmondá trónbeszédét, melylyel a senátus és a törvényhozótest ez évi ülésszakát febr. 16-án megnyitá , s most Európa valamennyi lapja közli és taglalja e beszédet,már csak azért is, mert bevett szokássá vált Napóleon mondataiban valami nevezeteset, habár titkos czélzás alakjában is, keresni. De most az egyszer a legélesebb szemű politikus sem találhatna illyesmire e beszédben, melly mindenesetre inkább arról nevezetes, mi nincs benne, mint ezt egy újabb irodalmi vállalat programmja a megjelenendő füzetekről hirdeté. Krónikáiról kötelességünkhöz képest azonban először a beszéd tartalmát tartozunk elmondani. Ezt Napóleon császár azon kezdte, hogy az Isten meghallgatta kérését; a béke, úgymond, alá van írva s a párisi békekötésből származott nehézségek megoldvák. Poroszország és a svájczi szövetség kiegyezkedése remélhető. Görögországból a megszálló csapatok haza jönnek. A nápolyi ügyek miatt a nyugati hatalmak a nápolyi királylyal meghasonlottak. Minden nagyhatalom közt a legjobb egyetértés uralkodik. (A külviszonyokról ő felsége mindössze ennyit szólt s ezután a belügyekre tért át, mondván, hogy a nemzet benső ereje és gazdagságának kifejtésén és szabályozásán komolyan kell dolgozni. A polgárisodás hadsereg gyanánt halad előre. Eszközei : közlekedés, kereskedelem, hitel, de a túlzott nyerészkedésnek vége bukás. Az ország virul, ezt meg kell engedni, mert a háború és drágaság daczára sem csökkent a haladás. A nem egyenes adó jövedelme, mi a közgazdagság biztos jele, 1856-ban 50 millió frankkal haladta meg az 1855-kit, a császárság helyreállitása óta pedig e jövedelem 210 millióra növekedett. Mindamellett a népség egy része közt még nagya szenvedés s mig az Isten jó aratással meg nem áld, ezt a kormány s magán jótékonyság csak gyöngén pótolhatja. Több vidéket ez idén vízáradás sújtott, de hiszen jövőre a féktelen vizeket is úgy lehet majd gátok közé szorítani, mint a forradalmakat. A fészkelődések másik komoly oka a kedélyekben rejlik. Válságos időkben nincs az a hamis hir, melylyet tudatlanság vagy részakarat terjeszteni hajlandó nem volna. A jó polgár kötelessége erősíteni azon ingadozókat, kik az első szellemre képzelt aggodalommal még jobban fészkelődnek. (Ennyit a társadalmi viszonyokról, következik a pénzügyi rész.) Az államkiadások jövőre csekélyebbek lesznek,mint ezt az elterjesztendő 1858-ki költségvetés tanúsítja majd. A kölcsönök jövedelme fedezi a hadköltségeket s nem kell uj kölcsönhöz folyamodni. Évenkint 100,000 ujoncz fog állíttatni; e szám 20,000-el haladja ugyan meg a béke időbeni rendes számot, de az uj rendszerhez képest az ujonczoknak kétharmada csak két évig szolgál tettleg, azután tartalékot képez, úgy hogy minden perczben az első intésre 600,000-nél több gyakorlott katona álljon készen. E létszámcsökkentés folytán az altisztek és a közemberek jobb zsoldot fognak húzni, mint eddig, valamint a polgári kisebb hű tisztviselők fizetésének javítására is 5 millió frank lesz utalványozva. Mindemellett 1858-ks jan. 1 -étől kezdve a hadi tized — évenkint 23 millió — megszűnik, de kárpótlásul az ingó vagyonra fog majd új adó vettetni. (Következnek a gyarmatügyek.) A gályarabok az egészségtelen Guyanából (Cayenneből) Afrikába vagy máshova szállíttatnak át. Algír jólétének fejlesztésére a legczélszerűbb rendszabályok vannak munkában. Itthon pedig majd a gascognei földeket termékenyítjük. (A gascogne-ok 1 milliónyi nép déli Francziaország kopár vidékén.) Az 1790 óta hozott katonai fenyitő törvényeket összeszedve egy törvénykönyvbe egyesítsük. A császár ezután a két testület tagjainak ez utolsó ülésszakon (mert ennek végével uj választások lesznek) megköszönte buzgó közre munkálásukat s igy szólt : „Az országnak, sőt magának a szabadságnak tett igen fontos szolgálat volt az, hogy önök szabad, de nyugodt és komoly vitatkozása pótolta a szószék féktelenségeit és azon izgató vitákat, mellyek a minisztériumok bukását vagy keletkezését idézték elő.“Minthogy pedig a szószék az egykori parlamentban állt s az ottani izgalmas viták közben buktak és keletkeztek a minisztériumok , jele, hogy a császár e részben engedményt tenni nem szándékozik s a jelen nem parlamenti rendszerhez szorosan ragaszkodik.) — Francziaország, igy végzé beszédét a császár, visszafoglalta a világban azon állást, melly megilleti, Isten oltalmazza azt s adja, hogy elmondhassuk mi is, mit egy hires történetiró mondott I. Napoleon konzuli idejéről : „Mindenütt megelégedés uralkodott s ki a pártok gonosz szenvedélyeit nem hordozá szivében, boldog volt a nyilvános közjólétben.“ A hires történetíró, kinek e szavait a császár idézte, Thiers, a jelen kormányrendszernek nem legnagyobb barátja, — s ő felsége alkalmasint olly szavakkal akarta az ellenzéki elégületleneket megleczkézni, mellyeket ezek vezére — bár egészen más korra alkalmazva — mondott. A trónbeszéd legnagyobb része, mint látjuk,belügyekre vonatkozik s ezekre nézve egy angol lap szerint a császár úgy igyekszik feltűnni, mint minden jónak egyedüli forrása és tényezője s mint ollyan mindenható, ki a forradalmakat és vízáradásokat egyiránt gátok közé és medreikbe szorítja. A külügyekröl ő felsége csakúgy futtában röviden emlékezett. A párisi békekötésből támadott nehézségek, mondá, meg vannak oldva. És a Dunafejedelemségek jövő szervezetei erről s az egyesítési elvről, melly pedig az egész párisi szerződést széttépheti s most Európában a legfontosabb kérdés — a trónbeszéd szóval sem emlékezik. Vagy talán a nehézségek megoldása azt jelentené, hogy a császár az egyesítési elvtől elállott? Poroszország és Svájcz remélhető kiegyezéséről szólván, hallgat saját közbenjárásáról. A nápolyi királylyal történt meghasonlást említvén, ennek következményeit s a jó viszony helyreállításának feltételeit mellőzi. A nagyhatalmak közt, úgymond, legjobb egyetértés uralkodik , s mégsem tartja érdemesnek megemlíteni az ausztriai amnesztiát, vagy azt, hogy szövetségese Anglia Perzsiával háborúban áll, míg az utóbbinak követe Párisban a legnagyobb kitüntetések tárgya. Nem tudjuk, vájjon a belföldi rész a belföldieket jobban kielégitette-e mint a külügyi a külföldieket. HETI KRÓNIKA. Ausztria. Ő Felségeik mart.hó első napjaiban indulnak el Milánóból s egyenes után térnek vissza Bécsbe. Bad gróf, Bruck és Bach báró miniszter urakat e napokban várják vissza a birodalmi fővárosba, hol az államügyek menetében ekkor ismét uj élénkség fog uralkodni. Gróf Paar turini ügyvivő, ki onnan Ő Felsége tiszteletére Milánóba jött, szintén visszatért már Turinba. Sokan tagadják, de többen egészen bizonyosnak állítják, hogy gróf Buci Milánóból a piemonti kormányhoz erélyes jegyzéket intézett a turini hírlapokban foglalt visszaélések, kikelések és eltorzítások miatt s azt tartják, hogy e jegyzék folytán korlátozni fogja sajtóját Piemont, különben nem volna lehetlen a diplomatiai viszony megszakítása. Sőt némellyek szerint Ausztria Párisban is panaszt emelt a turini hírlapok sértő hangja ellen s ezenkívül megemlité a miatti neheztelését, hogy a piemonti kormány semmi képviselőt nem küldött Milánóba Ő Felsége üdvözlésére. E panaszra okot azon körülmény adhatott, hogy Piemont, ezen kihívó eljárását illetőleg, Francziaországra látszik támaszkodni. B. Bourqueney szabadsággal hír szerint Párisba fog utazni. F. évi márt. 15-től kezdve, az ausztriai birodalom határain belől nem szükséges többé az útlevél. Császár ö Felsége f. hó 9-én Milanóban egy — saját s a külügyi, belügyi, kereskedelemügyi miniszterek, a