Politikai Ujdonságok, 1857 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1857-07-01 / 26. szám
Pest, július 1. 1857. 26. szám. Harmadik évi folyam. Politikai újdonságok. ,,A Politikai újdonságok" hetenként egyszer egy nagy tömött íven jelennek meg. — Előfizetési díj : január-juniusig, azaz 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai utón elküldve a „Vasárnapi újsággal“ együtt 6 hónapra 3 ft., egész évre 6 ft. pengő. — A I. ,Politikai újdonságok“ kiadóhivatala, egyetem-utcza 4. szám. Követválasztások Francziaországban. A jun. 12-én országszerte végbe ment követválasztásoknak eddig tudvalévő eredménye következő : 8 ellenzéki, 244 kormányjelölt, 9 független van véglegesen elválasztva, 6 kerületben július 5-én második szavazás fog dönteni azon jelöltek közt, kikre nézve — átalános többség hiányában — a kérdés függőben maradt. Ezen arányt, vagy inkább aránytalanságot látva, olvasóink közül sokan ép ollyan haszontalannak fogják mondani a franczia ellenzék erőlködését, mint ezen ügynek lapjainkban — szerintök kelletinél hosszabb tárgyalását. Mi azonban mindamellett felkérjük őket az alábbiaknak figyelembe vételére. A franczia szigorú központosítási rendszer mellett, hol a kormánynak minden de minden eszköz kezében van, melylyel a tőle legkevesebbet függőket is saját érdekébe vonhatja, s hol a kormány ezen eszközöket egytől egyik tettleg fel is használta — illy viszonyok közt remélhette-e csak egy perczig is az ellenzék, hogy a választásoknál többsége lesz, vagy, még e fel sem tehető esetben is, hogy e többség a jelen kormányrendszert megváltoztathatná? Felelet: nem. Miért vegyült tehát a választásokba? Azért, hogy mozgalmaival az országnak politikailag pangó életében új frissítő szellőt támasszon , hogy — habár csak néhány — elválasztandó jelöltje is, megtagadván az eskü letételét, ezzel Európa színe előtt nyiltan ezt mondja ki : ime ennyi és ennyi ezer franczia választó tiltakozik a császársági kormány ellen; míg e tiltakozás közvetve s hallgatólag azon választók tömege részéről is jó, kik a kormányjelölt ellen szavazni nem mervén, a szavazásban inkább részt sem vesznek. E czélját az ellenzék, a választásokba vegyülés által, el is érte. Tekintsük s vessük össze a számokat. A párisi választók közül 88,602 szavazott a kormány mellett, 82,315 a kormány ellen, 140,000 nem szavazott. Nagy városokban, mint Lyon, Marseille, Rouen,Bordeaux, az arány hasonló; a kormány sok helyütt csekély többséggel győzött; másrészt több mint 100 kormányjelöltnek nem is volt vetélytársa, mert az ellenzék a szavazástól visszalépett s a megválasztott követ diadala hasonló azon versenylóéhoz, melly egyedül járja be a pályakört. Továbbá kitűnt, hogy az utolsó (1852- ki) választásoknál sokkal nagyobb volt átalában a szavazók s különösen a kormány mellett szavazók száma, mint most —mi ismét azt tanúsítja, hogy a kormány barátainak száma azóta is fogyott. Ha ezenkívül fontolóra vesszük még, hogy a kormányjelöltekre szavazók közt tömérdek volt a hivatalnok, pap, katona s ollyan jelen intézményektől függő egyén, kit nem hajlama, de napi érdeke birt, a kormány melletti szavazásra, ha továbbá visszaemlékezünk azon rendszabályokra, mellyekkel a kormány a hírlapok-, hatóságok-, ígéretek-, fenyegetések- s pénzosztogatások által saját jelöltjei mellett izgatott, míg az ellenzéknek illy eszközök nem állottak rendelkezésére , valóban bámulatos, hogy az ellenzék nehány helyen is győzhetett s hogy átalában több százezer választó az ellenzéki jelölt mellett — tehát közvetve a császárság ellen mert nyilatkozni. Mindez külföldön ép úgy feltűnt, mint Napoleon császár előtt, kire a választások e menete s különösen az hatott roszul, hogy a munkások nagy része, mellyre eddig kiválólag támaszkodott, a kormány ellen szavazott, a polgárság pedig visszavonult a szavazástól. Némellyek hiszik ugyan, hogy a szabadelvűbb udvari pártnak most majd sikerülni fog a császárt szabadabb intézmények adására birni, de e reménynyel ellenkező a hir, hogy a császár több megyefőnököt, ki a választásoknál ügyetlenül vagy hanyagul viselte magát, hivatalából elbocsát ; továbbá, hogy már is arról van szó, miszerint az uj törvényhozó test a választási törvényeket egy ujjal toldja meg, mellynek értelmében a jelöltek jövőre írásban előre kötelezzék magukat, hogy a követséget — ha megválasztatnak — el is fogadják, azaz, leteszik az esküt; nem úgy, mint a mostani ellenzéki követek közül többen, kiket csak azért választott pártjuk, hogy az eskü megtagadásával nyilvánosan kijelentsék a császárság elleni tiltakozásukat. „Francziaország“ rovatát e lapok utóbbi számában a távirat útján vett azon hírrel fejeztük be, hogy Páris városának legnépesebb választókerületei követekül hét ellenzéki jelöltet választottak meg. E hírt egy második távirati tudósítás akként igazíta ki, hogy a megválasztott ellenzéki követek száma nem hét, hanem csak kettőnév szerint Goudchaux (Gudsó) és Carnot (Karnó). Cavaignac (Kavenyak) nem átalános- s csak viszonlagos többséget nyert, minélfogva közte és vetélytársa közt új választás fog határozni. Ennek megértésére tudnunk szükséges, hogy az átalános többség, melly a választást érvényessé teszi, az , midőn a jelölt az összeirt választók szavazatainak negyed részét, a tettleg szavazókénak pedig fele részét nyeri. Például, ha az összeirt választók száma 20,000 s ezek közül csak 8000 szavazott, a választás érvényességére szükséges, hogy az illető jelölt 5000 szavazatot kapott legyen, mert 4500-al, azaz a tettleg szavazóknak több mint fele részével még nem érvényes megválasztatása. Így történt ez Cavaignaccal még két más párisi választó kerületben is. Cavaignacra 10,345-en, vetélytársára Thibaut (Tibó) kormányjelöltre 10,108-an szavaztak s így bár az elsőnek 237 szavazattal többje volt, de miután nyert szavazatmennyisége nem tette az összeírt összes választók negyedrészét , többsége nem volt átalános. Illy esetben azután második választásnak van helye, de ekkor már nem kell átalános többség, hanem elég, ha az egyik jelöltnek a másiknál egyetlen szavazattal is többje van. Illy második szavazás Cavaignac és Thibaut között, továbbá ezenkívül még két párisi s három megyei választókerületben július 5-én fog dönteni. Páris tíz választókerületre van osztva, ezek közül öt kormányjelöltet választott követül, kettő — mint fenebb említők — ellenzékit, háromban pedig a választás az átalános többség hiánya miatt eldöntetlen maradt. Nagyon valószínű, hogy a júl. 5-ki új szavazáskor e három kerületben az ellenzéki jelölt fog többséget nyerni, mégpedig azon oknál fogva, mert eddig az ellenzéki párt szavazatai két két ellenzéki jelölt közt, úgymint a 4-ik kerületben Olivier (Olivié) és Garnier Pagés (Garnyié-Pazsé) a 7-ben pedig Parimon és Bastide (Basztid) közt oszlottak meg, most pedig az ellenzék mindenütt csak egy-egy jelöltet, u. m. Oliviert és Darimont fogja kitűzni s igy szinte bizonyos, hogy az egész túlnyomó ellenzéki párt ezekre adja szavazatát. Ha ez megtörténik, akkor Páris öt kerületéből ellenzéki s a másik ötből kormányjelölt lesz követül elválasztva. Ez utóbbi öt nevei következők : Delalain, Dérinek, Pelletier, Königswarter, Veren. HETI KRÓNIKA. Ausztria. öcs. Fensége Főherczeg-Főkormányzó ur a junius 26-ki esti vonattal Bécsbe utazott s onnan másnap a Weilburgi várkastélyba ment. Öcs. Fensége hallomás szerint csak nehány napig szándékozik ott mulatni, azután az orvosok sürgető tanácsára rövid ideig tengeri fürdőt használand s augusztus hó első felében Budára ismét visszaérkezik. A félhivatalos „Oesterr. Corresp.“ jelenti, hogy a mag e lapok utóbbi számában is foglalt közlemény, miszerint a milánói helyhatóság az alsó néposztály felizgulása iránti aggodalomból késztetve látta magát, a kenyérárakat f. hó 1- án leszállítani, teljesen alaptalan. A kenyérárak ott nevezett napon, mint a hét utolsó napján, mellyen a kenyérárak meghatározása régi szokás szerint történik, mindenesetre leszállittattak ugyan; ez azonban csak a gabnaárakb-