Politikai Ujdonságok, 1857 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1857-03-11 / 10. szám
Olaszország. A nápolyi királyné febr. 25-én szerencsésen fiút szült; ez kilenczedik gyermeke. Beszélik, hogy e király ezen alkalmat amnesztia adásra használja fel. A politikai foglyok kegyelemért folyamodni nem akarnak. Az özvegy orosz cárné ezeknek elbocsátását s a Francziaországgal való kibékülést levélben sürgette, mire a király azt felelte, hogy nagyra becsüli ő felségét, de politikáról nem szeret beszélni. Az elégületlenség folyvást nagy; nem rég a hadsereg is feliratot intézett a királyhoz, mellyben közvetve az alkotmány helyreállítását sürgeti. E felirat febr 24-én kelt, melly napon múlt kilencz éve annak, hogy a király az alkotmányra megesküdött. Ugyanazon nap éjjelén három szinű falragaszok jelentek meg a falakon, a színházban kiáltványokat osztottak ki, minek az jön következménye, hogy ismét sok embert fogtak be. Konstantin nagyherczeg Turulból, hol nagy ünnepélyekkel és kitüntetéssel fogadták, Nizzába anyjához utazott. Sinai birodalom. A sinai császár Angliának háborút szent s a mandarinokat oda utasította, hogy az angol alattvalókkal a kereskedést tiltsák el, az európaiak számára megnyitott öt kikötőt zárják el, a sinai hajók és csapatok az angolokat mindenütt támadják meg, a szibériai határok felé azonban a kereskedés továbbá is álljon fenn. Ez utóbbi rendelet Oroszország irányában nyílt kedvezés s megerősíti a hírt, hogy jelenleg az orosz befolyás Pekingben túlnyomós orosz tanács folytán történt, hogy a császár két évi fegyvernyugvást kötött a felkelőkkel, sőt amnesztiát ígért nekik, ha egyesülnek a kormánynyal az angolok közös elverésére a sínai partokról, minek folytán a felkelők hajóhada a császárihoz már csatlakozott is. Hong-Kongban nagy rémület uralkodik. Az ott lakó európaiak katonailag szervezik magukat s őrjárataik kegyelem nélkül lőnek le minden sinait, ki esti 8 óra után a házfedeleken mutatkozik. De a legnagyobb óvatosság szükséges is. Egy pék minden kenyeret megmérgezett s bár ezt jókor észrevették, de ő is jókor illant el. Bowring családjához is jutott illy kenyér, azonban halálos következés nélkül. Továbbá, egy Kantonból Hongkongba utazó hajóra nőknek öltözött sinai katonák lopóztak, útközben a hajón lévő 11 európait legyilkolták, ezek fejeit magokkal vitték s a hajót elégették. Gyakran történik, hogy egy-egy európait elrabolnak, kiről aztán többé hallani sem lehet. Minden közlekedést elzárnak s nem rég apály idején, midőn a nagy hajók nem mozoghattak, megtámadták az angolokat, de Seymour admirál visszaverte őket. E támadások Seymourt arra bírták, hogy Kanton nyugati s délkeleti külvárosait és a kereskedelmi telepeket mind felgyujtassa, a Dutch Folly erődöt, melly eddigi működéseinek középpontjául szolgált, légbe röpítesse s azután elhagyja állomását, hogy csak a kapott új erősítésekkel lépjen fel támadólag, így hangzanak a Hong- Kongból jan. 15-éről vett utolsó tudósítások. 83 T Á R C Z A. A követválasztás Angliában. A parliament feloszlatása után a király (most királyasszony) saját kezével írt rendeletben meghagyja a lord kanczellárnak, hogy a szokott számú választási parancsokat az országba küldje szét; mit a lordkanczellár teljesítvén, a választásoknak e parancs keltétől számitott 40 nap alatt megtörténniök kell. És keletkezik országszerte sürgés, forgás, mozgalom, izgalom, mellyről fogalma nálunk csak annak lehet, ki az egykori tiszt- és követválasztásokra emlékezik. Választó a megyei kerületekben az, ki legalább 10 font sterlinget (100 pftot) tisztán jövedelmező szabad telek birtokosa, vagy ki évenként legalább 50 font haszonbért fizet; városokban , ki 10 fontot tisztán jövedelmező épületet, boltot, vagy egyéb helyiséget örök joggal bir vagy bérel; feltéve, hogy legalább egy év óta van e birtok használatában, adóját a megelőző három évnegyedre lefizette, félév óta helyben vagy ennek közelében lakik s a választók lajstromába be van iktatva. Az egyetemek (Oxford és Cambridge) követeit az akadémiai tanács tagjai és a tudorok választják. Angliában 600,000, Skótiában 64,000, Izlandban 92,000 a választók száma. A választók lajstromát a megyékben az eklézsiai elöljárók, a városokban ezek és a város bírái készítik évenként, a kész lajstromot közvizsgálatra teszik ki s azután a kormány által kinevezett vizsgáló birákhoz küldik, kik az igényeiket bebizonyítani nem tudókat kitörlik, a helytelenül kimaradtakat pedig bejegyzik, a tisztába hozott névjegyzék egy példányát a levéltárba teszik le, másik példányát pedig az illető megye vagy város birájának küldik meg, ki azt kinyomatja s közzé teszi. Ezen eljárás évenként aug. sept. és oct. hónapokban megújulván, nov. 1-étől a következő év nov. 1-éig csak az e sorozatban foglalt egyéneknek van joguk választani. Választóltalában nem lehet nő, kiskorú, bárgyú, nem honfiúsított külföldi, halálos bűnnel, esküszegéssel, erre csábítással és megvesztegetéssel vádolt egyén, adó- város- és postatiszt és végül a felső házban ülő lord. Választható megyei kerületek részéről az, ki 600, a városok részéről, ki 300 f. sz. évi jövedelemmel bir, mit bebizonyítani csak a peer elsőszülött fija s az egyetemi követ nem tartozik; amaz, mert önként folyónak tartják vagyonosságát, emez, mert tudománya kezeskedik képzettségéért. Átalában véve : a nem választó nem is választható. Azonban a honfiúsított külföldi sem választható, valamint semmiféle polgári bíró, pap, csőd alatti egyén, adó- vám- és pénzügyi hivatalnok sem. Erre bebizonyul, hogy a választás alkalmával egyenesen vagy közvetve vesztegetett s pénz- vagy egyéb ajándékért vett szavazatot : elveszti a követségre kijelöltetés jogát, sőt magát a követséget is, ha utóbb bizonyut rá a vesztegetési vád. Ezeket kivéve, mindenki lehet alsóházi követ, ki „igazi keresztyén hitére“ esküt tesz le, hogy az angol egyház ellen semmi ellenséges tervet nem forral. Ezen eskü azonban a zsidókat, kik „igazi keresztyén hitre“ nem esküdhetnek, a parliamentből kizárja. London belvárosa 1847-ben mindamellett elválasztá Rothschild bárót, ki azonban követi helyét nem foglalhatta el; ekkor lord John Russel az esküforma eltörlését indítványozta, de — azóta többször ismételt s az alsóházban el is fogadott indítványát a felsőház nagy szótöbbséggel mindig elvetette. A választás napját a városi és megyei bírák (sheriff), kikhez a választási kormányparancsok vannak intézve, e parancs vétele után kitűzik. A helyről, hol a választás történik, ezelőtt egy nappal minden katonaságnak legalább két angol (ma német) mérföldnyire el kell vonulnia, a végett, hogy a választásra semmi kényszerítő befolyást ne gyakorolhasson. De még a megyei főispánnak, sőt a parliament lordjainak sem szabad a választásba avatkozniok, valamint — 100 font birság és rögtöni hivatalvesztés terhe alatt — az adó-, vám- és pénzügyi tisztviselőknek sem. Ki ígérettel, ajándékkal,pénzzel veszteget, a kijelöltségtől elesik s ha egy harmadik korteskedik és veszteget a kijelölt részére, akkor a vesztegető az elfogadóval együtt külön 500 font bírságot fizet s többé soha sem választhat s nem viselhet községi hivatalt. Ha azonban, mielőtt kimondanák reá az ítéletet, másra bír hasonló vétséget bizonyítani, büntetése el van engedve. A választást megelőző napokról így ír egy szemtanú : Az egész város vagy kerület mozgásba jő. Mindenik párt állandó bizottmányokat választ, mellyek a segélypénzt összeszedik (mert minden vesztegetési tilalom daczára némelly választás 60,000 font sterlingbe is kerül), a javaslatokat meghallgatják, kémeket és szavazatszerzőket fogadnak, a választókhoz leveleket írnak stb. A hírlapok e közben a jelölt életét írják meg, tulajdonait magasztalják, Ígéreteit hirdetik s egyszersmind a másik és többi jelöltről hírnek eresztik mindazt, mi roszat valaha tett vagy mondott, összekeverve a valót rágalommal, gúnnyal, sújtó életczel. Az utczákon falragaszok s ezeken felszólítások, versek torzképek láthatók, a boltok és vendéglők ajtai, ablakai, a bérkocsik és omnibuszok oldalai illy ragaszokkal vannak tele, a czukrász, szatócs, dohány árussal, illy papírokba takargatva adja áruit a vevőknek. Fogadott napszámosak magas póznára szögezett, vagy mellen és háton lefüggő kettős táblákkal sétálgatnak az utczákon, sőt néha trombitásoktól vezetett lovascsoportok járnak kelnek zászlókkal, mellyeken a jelölt neve és elve, (whig, tory, radikál sat.) áll. Magok a jelöltek népgyü-