Politikai Ujdonságok, 1858 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1858-04-22 / 16. szám

182 egy az utóbbiak közöl van 1000 frankra téve a rendkívül súlyos megsebesülés miatt. 30.000 frankból álló somma van kívánva egy­szer mindenkorra, a szűkölködő kevésbbé sebesültek számára.“ A törvényjavaslatban a nyugdíjazandók nevei elő vannak sorolva. A nyugdíjak jan. 14-kén kezdődnek, a polgári nyugdíjak könyvébe iktattatnak be, és a nemzeti jutalmakkal egyenlőknek fognak te­kintetni.­­ A tengerészeti miniszter egy bizottmányt nevezett ki, mellynek feladata a franczia kereskedelmi kikötőket szemügyre venni, és az azok megerősítésére szükséges netaláni javaslatokat kidolgozni. — (Építések Párisban) Hausmann szajnamegyei főnök ápril 6­kán tartott beszédében a Páris szépítésére és egészségi tekintet­ből való tisztítására szánt munkálatokat különösen azért ajánlja, mivel azok — a régi boulevardok macadamozása óta az újak meg­nyitásáig — jövőre főleg torlaszok megakadályozására szolgálnak. Valóban Hausmann úr őszintén bevallja, hogy Páris szépítése, sőt egészségessé tétele sem volt az egyedüli eszme, melly a községi tanácsot „a legmagasb gondolat befolyása alatt“ vezérelte. „Önök — úgymond — először is szembeszökőleg meggyőzöttek annak szükségéről, hogy Francziaország fővárosát biztosítani kell a zava­rok előmozdítóinak vállalatai ellen, a­kik a régi városrészek szabály­szerű tanulmányozása által neki bátorodva, Páris központját, és a külvárosok különböző részeit megannyi fellegvárakká alakították át, mellyeket a lázadás időszakonként megerősített. Keresztül-kasul szegni az egészségtelen házak ama tömött csoportjait,­ mellyekben a láz, a nyomor, s igen gyakran az anarchiai szenvedélyek forrong­tak egyszerre; kényelmesen kibontakoztatni a huileriákat,­a város­házát, a megtámadás ezen örökös tárgyait a pártosokra idézve­; a katonai erő számára könnyű hozzájuthatást és kiterjedt tereket tar­tani fenn a veszélyes pontokon: ez volt önök gondjának első tárgya.“ Anglia. — (Bernard-per.) Ápr. 12-dikén kezdődik a tárgyalás Bernard ellen a „középponti törvényszék“ előtt Old­ Bailey (olv. Béli)-ben Londonban. Néhány perc­c­el 10 óra után megjelenőnek Campbell lord-főbíró *), Pollock, a lord fő­báró **), a lordmayor a Citybeli syndicussal és aldermanekkel, ***) kiknek ülései mellett néhány előkelő személy számára is székek valának készítve. Ott ült. p. o. Cserkofszki herczeg, a londoni rendőr­főnök, Fox tábornok és né­hány urinő. A hallgatóság nagyon számos, ámbár csak jegyekkel lehetett bejutni. A vádlott kisded termetű. Fekete hosszú haja hátra van fésülve; fekete köntöse arcza halványságát még szem­betűnőbbé teszi; tömött bajusza s élénk fekete szeme erős eltökélt­ség kifejezését adják neki. Zaklatás és felindulás nyomai látszanak rajta, de mégis tökélyes nyugottságot tanussta a hat órai tárgya­lás egész folyta alatt s ottan ottan jegyezget. A vádlevél 5 pontból áll. Battie Miklósnak, s még egy más ismeretlen személynek meggyilkolása tárgyában indít keresetet az alperes ellen. A mind­járt eleinte tenni szokott kérdésre, t. i. hogy vétkesnek vallja- e magát vagy­­ nem? nem akart felelni, miáltal a törvényszék illetősége ellen tett némi kifo­gást. Azon ajánlatra, miszerint, ha kívánja, az esküttek számának felét ide­genekből nevezhetni ki, azt feleli Bernard, hogy megnyugszik csupa ango­lokból álló esküttszéken. A szék összeállítása majd egy egész órába telt, mivel a jelöltek közöl 12-őt visszavetetttek a védők. A vádló fél csak egyet — Barmard nevűt — vetett vissza. Letevén az esküt az esküttek, az államügyvéd sir Fitzroy Kelly kezde beszélni s elmondá a merény, a kézi gránátok s ezeknek Allsop által lett megrendelése tudva levő történetét, felhozá vádul, hogy Bernard vette hozzá a töltőport és vitette Brüsszelbe, ő vásárolt revolvereket és juttatá Orsini kezébe. Orsini Angliából elutazta előtt két nappal, bankjegyet váltott a bank­nál aranynyal. A jegyek számát kipuhatolták, és kijött, hogy az egyik (20 fon­­tos) jegyet Bernard váltotta fel Spielmann nevű citybeli pénzváltónál jan. 2-dikán, tehát azon napon, a­mellyen Rudioval kezdett alkudozni; a másik 20 fontost is ugyan ő válta fel 27-dikén, (mellyik hóban, nem írja tudósításunk). Egy harmadikat Pierrinél, és egy 4-diket későbbre Orsininél lesznek meg. Rudhot Bernard küldte Párisba, da Sylva névre írt útlevéllel, a feleségét pe­dig, pénzt adván neki, Nottinghamba. Aztán a merénylet már ismeretes rész­leteit beszéli el az államügyész és azzal végző, hogy Bernardot a kormány­hoz érkezett értesítések nyomán fogák el Londonban. A törvényszék illetőségi kérdését a korona 15 bírája fogja későbben eldönteni. Aztán a tanuk kihall­gatása kezdődik. Az első tanuk francziák valának s arról vallottak, hogy Battiet látták elesni, s hogy az a bombák eldurranása által történt s némelyi­­kök gránát darabokat is szedett. Tardieu, az orvosi tanoda tanára, azt mond­ván, hogy ő minden holtat és sebesültet látott, az államügyész kérdé tőle hány volt, mire az alperes védője, James úr, tiltakozók a felelés ellen, mert csak két személy halála, nem pedig a sebesültek száma felett forog a kérdés. Lord Campbell azt jegyzi meg erre, hogy hiszen a lövés (durranás) ténye nincs kétségbe hozva? — James . Nincs. — L. Campb. Nohát nem lehet el­tiltani a szakértőket, hogy a sebltetés részleteit ki ne magyarázzák. — Sir Kelly sajnálja, hogy a vallatásban akadékoskodnak. A sebek ujnemü fegyverekkel valónak ejtve s meg kell hát állapitni azon tényt, hogy több ember sebet ka­pott. A törvényszék helyesli a vallomást, mire elbeszéli Tardieu, hogy 511 különféle sebet látott és 5-ön kivül, mellyet üveg darabok okoztak, a többi mind a gránátok következménye volt. A merény után 156 sebesültet látoga­tott meg. A testekben lelt darabok mind igen aprók valának. Némellyikük mint egy szénszikra, mások lencse-vagy borsószemnyiek. Aztán a birming­hami gépész Taylor ismeri el az elémutatott gránátot saját készítményének, Allsop megrendelésére és mintái szerint. A védők ismét ellenszegültek, hogy Allsop neve ne lőjön bele a vallomásba, de a törvényszék újra ellenök határ­zott. Az utolsó tanúk végre e napon Bernard szobájában lelt leveleiről val­lottak, és ötödfél órakor vége jön az első napi tárgyalásnak. —Másnap ugyan ezen tanuk egyike Rogers János, rendőri hivatalnok jön elészólitva. Vallja, hogy mart. 7-dikén, midőn először látogató meg az alperes lakát, két levelet lelt, Allsop aláirással. Ezen kivül még egy mást is, mellyet ugy hiszi Orsini irt. Továbbá, hogy január 9-kén elöljárói meghagyásából polgári öltözetben Wild olvasó­termébe menvén, ott Bernard elnöklése alatt folytatott politikai vitát hallott. Franczia nyelven folyt és tárgyát a democrata és despoticus kormány közti különbség képezte. Mintegy félóráig hallgatta. Két három angol s öszvesen 40 k6vegyén vola ott. Több ízben is látogatta ezt a clubbot tanú. Az alperes védője James újra meg újra kérdezé a tanútól, hogy „kém­nek ment­-e oda?“ Ezen kérdés jogossága felett vita támadt a törvény embe­rei közt, s a főbíró-lord úgy dönti el, hogy nincs helyén a kérdés. A tanú vallja tovább, hogy a clubban folytatott tárgyak főleg Olasz- és Francziaor­­szágra vonatkoztak, de nem emlékszik, hogy valami terhelőt hallott volna. Kötelessége részint a franczia és olasz menekültek szemmeltartása vala, s húsz jelentést tett elöljáróinál e tárgyban. — Aztán Allsopnak Bernardhoz inté­zett levelét olvasák fel. „River-Head, Kent. jan. 1. 1857. Édes doktor ur! köszönöm a két lapocskát, mellyeket ide zárva küldök vissza. Még nem kap­tam választ Olaszország barátaitól az ön indítványa szerint küldendő közle­ményekre. Azonban úgy hiszem, hogy Londonba már érkeztek válaszok. Örömmel hallom, hogy a véleménykülönbség csak egy pontra szorítkozik. Véleménykülönbség van és kikerülhetlen minden táborban, de a cselekvés­ben egyetértésnek kell uralkodni, hogy siker lehessen. Mind e mellett teljes bizalmam van a jövőben.“ (Itt Napóleonra tér a levélíró, itt ismételhetlen nyers kifejezésekkel) . . . „Őt meg kell semmisitni s vele együtt a rendszert is, mellynek fenntartására ő, úgy látszik, némileg szükséges ember, örülni fogok ha tudósít, mi történik Orsinival s átalában mindenről, mit ön érde­kesnek tart. Ha Londonba megyek, szíveskedjék egy estét szentelni nekem, fontosabb dolgok nem tartoztatván. Tessék Orsinit mély tiszteletem mellett üdvözleni. Csekély tehetségem szerint mindig készen állok szolgálatára, atya­­fiúi szeretettel. T. Allsop, Chesney Eliza, szolgáló, vallja, hogy Bernard és Orsini sűrű ismeret­ségben valának. A mai napi ülés megint 4- kor végződött. A vallatások további folyamáról szükségtelenek a további rész­letek, úgy is csak azok fordulnak elő, a­mellyek már a párisi perből tudva vannak. Tizennyolc­ franczia tanút visszautasított, nem bo­­csátván vallomásra az esküttszék. Egy levelező tudósítása szerint néhányan bekötött fővel, lábbal, mankóval, kórházi orvosaiktól ki­sérve jöttek a bírák elérzékenyítése végett. A lord-főbíró Campbell a tanúskodást azon kifejezéssel tagadá meg, miszerint : „Angol törvényszék előtt nem játszanak franczia komédiát.“ Mint látszik, Rudiót sem bocsáták tanúságra, mert azt írják róla, hogy egészen kétségbe van esve, hogy teljes megkegyelmezést nem nyerhet val­lomásával. Átalában hibáztatják, hogy vádló és terhelő tanukat javalmakkal s ígéretekkel igyekeztek szerezni. Egy tanúnak a töb­bek közt becsületrend jelét igérék, de a gyakorlati angol vissza­­utasítá a szalagot és kézzelfoghatóbb feltételeket szabott. Mindezek után az következik, a­mi Angliában is igen nagy rész előtt várat­lan volt, t. i. apr. 17-kén, miután a lord-főbire Campbell 4 óráig tartó beszédében az egész nyomozás és perfolyás eredményeit elő­adta, az esküttek másfél órai tanakodás után Bernardra a­­ nem vétkest mondák ki verdikt gyanánt. Védői már előre aláírást nyi­tottak volt, hogy majd felmentendő védenczök felmentése megün­neplésére lakomát rendezzenek. Egy teríték 5 forintra volt szabva és remélték, hogy jókora összeg marad meg a felmentett vádlott­nak kárpótlásul. Ennek gyarapítására a védők a nekik járandó tisz­­teletdijról — az­az fizetésről — mi megint ezerekre megy s hason­lókép aláírások által vala fedezve, lemondtak. *) Nagybritannia és Izland egyesült országoknak négy törvénytevő széke van,min­­denik Londonban. A bűnvádi perekre nézve a királyi tábla, (Kingsbench, vagy midőn királynő ül a trónon : Queensbench). Ennek elnöke a Lord chiefjustice vagy Lord fő-báró. **) Lord fő-báró (Lord chiefbaron) az előbbi jegyzésben említett négy törvényszék másodikénak, az úgynevezett kincstári széknek (Court of exchequer) elnöke. ***) London városa fóbirája. Syndicus, a City városrész községgyűlési elnöke. Al­derman, a városi tanács tagja.

Next