Politikai Ujdonságok, 1858 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1858-04-22 / 16. szám

182 egy az utóbbiak közöl van 1000 frankra téve a rendkívül súlyos megsebesülés miatt. 30.000 frankból álló somma van kívánva egyszer mindenkorra, a szűkölködő kevésbbé sebesültek számára.“ A törvényjavaslatban a nyugdíjazandók nevei elő vannak sorolva. A nyugdíjak jan. 14-kén kezdődnek, a polgári nyugdíjak könyvébe iktattatnak be, és a nemzeti jutalmakkal egyenlőknek fognak tekintetni. A tengerészeti miniszter egy bizottmányt nevezett ki, mellynek feladata a franczia kereskedelmi kikötőket szemügyre venni, és az azok megerősítésére szükséges netaláni javaslatokat kidolgozni. — (Építések Párisban) Hausmann szajnamegyei főnök ápril 6kán tartott beszédében a Páris szépítésére és egészségi tekintetből való tisztítására szánt munkálatokat különösen azért ajánlja, mivel azok — a régi boulevardok macadamozása óta az újak megnyitásáig — jövőre főleg torlaszok megakadályozására szolgálnak. Valóban Hausmann úr őszintén bevallja, hogy Páris szépítése, sőt egészségessé tétele sem volt az egyedüli eszme, melly a községi tanácsot „a legmagasb gondolat befolyása alatt“ vezérelte. „Önök — úgymond — először is szembeszökőleg meggyőzöttek annak szükségéről, hogy Francziaország fővárosát biztosítani kell a zavarok előmozdítóinak vállalatai ellen, akik a régi városrészek szabályszerű tanulmányozása által neki bátorodva, Páris központját, és a külvárosok különböző részeit megannyi fellegvárakká alakították át, mellyeket a lázadás időszakonként megerősített. Keresztül-kasul szegni az egészségtelen házak ama tömött csoportjait, mellyekben a láz, a nyomor, s igen gyakran az anarchiai szenvedélyek forrongtak egyszerre; kényelmesen kibontakoztatni a huileriákat,a városházát, a megtámadás ezen örökös tárgyait a pártosokra idézve; a katonai erő számára könnyű hozzájuthatást és kiterjedt tereket tartani fenn a veszélyes pontokon: ez volt önök gondjának első tárgya.“ Anglia. — (Bernard-per.) Ápr. 12-dikén kezdődik a tárgyalás Bernard ellen a „középponti törvényszék“ előtt Old Bailey (olv. Béli)-ben Londonban. Néhány perccel 10 óra után megjelenőnek Campbell lord-főbíró *), Pollock, a lord főbáró **), a lordmayor a Citybeli syndicussal és aldermanekkel, ***) kiknek ülései mellett néhány előkelő személy számára is székek valának készítve. Ott ült. p. o. Cserkofszki herczeg, a londoni rendőrfőnök, Fox tábornok és néhány urinő. A hallgatóság nagyon számos, ámbár csak jegyekkel lehetett bejutni. A vádlott kisded termetű. Fekete hosszú haja hátra van fésülve; fekete köntöse arcza halványságát még szembetűnőbbé teszi; tömött bajusza s élénk fekete szeme erős eltökéltség kifejezését adják neki. Zaklatás és felindulás nyomai látszanak rajta, de mégis tökélyes nyugottságot tanussta a hat órai tárgyalás egész folyta alatt s ottan ottan jegyezget. A vádlevél 5 pontból áll. Battie Miklósnak, s még egy más ismeretlen személynek meggyilkolása tárgyában indít keresetet az alperes ellen. A mindjárt eleinte tenni szokott kérdésre, t. i. hogy vétkesnek vallja- e magát vagy nem? nem akart felelni, miáltal a törvényszék illetősége ellen tett némi kifogást. Azon ajánlatra, miszerint, ha kívánja, az esküttek számának felét idegenekből nevezhetni ki, azt feleli Bernard, hogy megnyugszik csupa angolokból álló esküttszéken. A szék összeállítása majd egy egész órába telt, mivel a jelöltek közöl 12-őt visszavetetttek a védők. A vádló fél csak egyet — Barmard nevűt — vetett vissza. Letevén az esküt az esküttek, az államügyvéd sir Fitzroy Kelly kezde beszélni s elmondá a merény, a kézi gránátok s ezeknek Allsop által lett megrendelése tudva levő történetét, felhozá vádul, hogy Bernard vette hozzá a töltőport és vitette Brüsszelbe, ő vásárolt revolvereket és juttatá Orsini kezébe. Orsini Angliából elutazta előtt két nappal, bankjegyet váltott a banknál aranynyal. A jegyek számát kipuhatolták, és kijött, hogy az egyik (20 fontos) jegyet Bernard váltotta fel Spielmann nevű citybeli pénzváltónál jan. 2-dikán, tehát azon napon, amellyen Rudioval kezdett alkudozni; a másik 20 fontost is ugyan ő válta fel 27-dikén, (mellyik hóban, nem írja tudósításunk). Egy harmadikat Pierrinél, és egy 4-diket későbbre Orsininél lesznek meg. Rudhot Bernard küldte Párisba, da Sylva névre írt útlevéllel, a feleségét pedig, pénzt adván neki, Nottinghamba. Aztán a merénylet már ismeretes részleteit beszéli el az államügyész és azzal végző, hogy Bernardot a kormányhoz érkezett értesítések nyomán fogák el Londonban. A törvényszék illetőségi kérdését a korona 15 bírája fogja későbben eldönteni. Aztán a tanuk kihallgatása kezdődik. Az első tanuk francziák valának s arról vallottak, hogy Battiet látták elesni, s hogy az a bombák eldurranása által történt s némelyikök gránát darabokat is szedett. Tardieu, az orvosi tanoda tanára, azt mondván, hogy ő minden holtat és sebesültet látott, az államügyész kérdé tőle hány volt, mire az alperes védője, James úr, tiltakozók a felelés ellen, mert csak két személy halála, nem pedig a sebesültek száma felett forog a kérdés. Lord Campbell azt jegyzi meg erre, hogy hiszen a lövés (durranás) ténye nincs kétségbe hozva? — James . Nincs. — L. Campb. Nohát nem lehet eltiltani a szakértőket, hogy a sebltetés részleteit ki ne magyarázzák. — Sir Kelly sajnálja, hogy a vallatásban akadékoskodnak. A sebek ujnemü fegyverekkel valónak ejtve s meg kell hát állapitni azon tényt, hogy több ember sebet kapott. A törvényszék helyesli a vallomást, mire elbeszéli Tardieu, hogy 511 különféle sebet látott és 5-ön kivül, mellyet üveg darabok okoztak, a többi mind a gránátok következménye volt. A merény után 156 sebesültet látogatott meg. A testekben lelt darabok mind igen aprók valának. Némellyikük mint egy szénszikra, mások lencse-vagy borsószemnyiek. Aztán a birminghami gépész Taylor ismeri el az elémutatott gránátot saját készítményének, Allsop megrendelésére és mintái szerint. A védők ismét ellenszegültek, hogy Allsop neve ne lőjön bele a vallomásba, de a törvényszék újra ellenök határzott. Az utolsó tanúk végre e napon Bernard szobájában lelt leveleiről vallottak, és ötödfél órakor vége jön az első napi tárgyalásnak. —Másnap ugyan ezen tanuk egyike Rogers János, rendőri hivatalnok jön elészólitva. Vallja, hogy mart. 7-dikén, midőn először látogató meg az alperes lakát, két levelet lelt, Allsop aláirással. Ezen kivül még egy mást is, mellyet ugy hiszi Orsini irt. Továbbá, hogy január 9-kén elöljárói meghagyásából polgári öltözetben Wild olvasótermébe menvén, ott Bernard elnöklése alatt folytatott politikai vitát hallott. Franczia nyelven folyt és tárgyát a democrata és despoticus kormány közti különbség képezte. Mintegy félóráig hallgatta. Két három angol s öszvesen 40 k6vegyén vola ott. Több ízben is látogatta ezt a clubbot tanú. Az alperes védője James újra meg újra kérdezé a tanútól, hogy „kémnek ment-e oda?“ Ezen kérdés jogossága felett vita támadt a törvény emberei közt, s a főbíró-lord úgy dönti el, hogy nincs helyén a kérdés. A tanú vallja tovább, hogy a clubban folytatott tárgyak főleg Olasz- és Francziaországra vonatkoztak, de nem emlékszik, hogy valami terhelőt hallott volna. Kötelessége részint a franczia és olasz menekültek szemmeltartása vala, s húsz jelentést tett elöljáróinál e tárgyban. — Aztán Allsopnak Bernardhoz intézett levelét olvasák fel. „River-Head, Kent. jan. 1. 1857. Édes doktor ur! köszönöm a két lapocskát, mellyeket ide zárva küldök vissza. Még nem kaptam választ Olaszország barátaitól az ön indítványa szerint küldendő közleményekre. Azonban úgy hiszem, hogy Londonba már érkeztek válaszok. Örömmel hallom, hogy a véleménykülönbség csak egy pontra szorítkozik. Véleménykülönbség van és kikerülhetlen minden táborban, de a cselekvésben egyetértésnek kell uralkodni, hogy siker lehessen. Mind e mellett teljes bizalmam van a jövőben.“ (Itt Napóleonra tér a levélíró, itt ismételhetlen nyers kifejezésekkel) . . . „Őt meg kell semmisitni s vele együtt a rendszert is, mellynek fenntartására ő, úgy látszik, némileg szükséges ember, örülni fogok ha tudósít, mi történik Orsinival s átalában mindenről, mit ön érdekesnek tart. Ha Londonba megyek, szíveskedjék egy estét szentelni nekem, fontosabb dolgok nem tartoztatván. Tessék Orsinit mély tiszteletem mellett üdvözleni. Csekély tehetségem szerint mindig készen állok szolgálatára, atyafiúi szeretettel. T. Allsop, Chesney Eliza, szolgáló, vallja, hogy Bernard és Orsini sűrű ismeretségben valának. A mai napi ülés megint 4- kor végződött. A vallatások további folyamáról szükségtelenek a további részletek, úgy is csak azok fordulnak elő, amellyek már a párisi perből tudva vannak. Tizennyolc franczia tanút visszautasított, nem bocsátván vallomásra az esküttszék. Egy levelező tudósítása szerint néhányan bekötött fővel, lábbal, mankóval, kórházi orvosaiktól kisérve jöttek a bírák elérzékenyítése végett. A lord-főbíró Campbell a tanúskodást azon kifejezéssel tagadá meg, miszerint : „Angol törvényszék előtt nem játszanak franczia komédiát.“ Mint látszik, Rudiót sem bocsáták tanúságra, mert azt írják róla, hogy egészen kétségbe van esve, hogy teljes megkegyelmezést nem nyerhet vallomásával. Átalában hibáztatják, hogy vádló és terhelő tanukat javalmakkal s ígéretekkel igyekeztek szerezni. Egy tanúnak a többek közt becsületrend jelét igérék, de a gyakorlati angol visszautasítá a szalagot és kézzelfoghatóbb feltételeket szabott. Mindezek után az következik, ami Angliában is igen nagy rész előtt váratlan volt, t. i. apr. 17-kén, miután a lord-főbire Campbell 4 óráig tartó beszédében az egész nyomozás és perfolyás eredményeit előadta, az esküttek másfél órai tanakodás után Bernardra a nem vétkest mondák ki verdikt gyanánt. Védői már előre aláírást nyitottak volt, hogy majd felmentendő védenczök felmentése megünneplésére lakomát rendezzenek. Egy teríték 5 forintra volt szabva és remélték, hogy jókora összeg marad meg a felmentett vádlottnak kárpótlásul. Ennek gyarapítására a védők a nekik járandó tiszteletdijról — azaz fizetésről — mi megint ezerekre megy s hasonlókép aláírások által vala fedezve, lemondtak. *) Nagybritannia és Izland egyesült országoknak négy törvénytevő széke van,mindenik Londonban. A bűnvádi perekre nézve a királyi tábla, (Kingsbench, vagy midőn királynő ül a trónon : Queensbench). Ennek elnöke a Lord chiefjustice vagy Lord fő-báró. **) Lord fő-báró (Lord chiefbaron) az előbbi jegyzésben említett négy törvényszék másodikénak, az úgynevezett kincstári széknek (Court of exchequer) elnöke. ***) London városa fóbirája. Syndicus, a City városrész községgyűlési elnöke. Alderman, a városi tanács tagja.