Politikai Ujdonságok, 1858 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1858-06-03 / 22. szám

255 komát adának Sloughban (Windsor mellett). Disraeli igen pattogós beszédet tartott, mellyben kimutatá — pro domo — hogy az ország üdve egyedül a jelen minisztérium fennállásától függ; hogy annak ellenei nem becsületes politikai uton járó tömött pártok, hanem csak ármányosok, kiknek a jelen miniszterek megbuktatására minden eszköz szent, s a kik sajtót, közvéleményt ámítanak és bolonditnak s a kik ha nem szűnnek meg, nem vonakodik a minisztérium a parliament feloszlatásától is, hogy ítéljen az ország közötte és ellenei között. Mindezeket Disraeli úr elmésségének szokott ragyogó színeivel festvén ki, felette nagy tetszést vívott ki választóinál. Megjegyzendő, hogy ezen pattogósságát csak akkor szokta Disraeli ur a parliamentben is mutogatni, midőn az ellenzéki padon ül, mert a mióta miniszter, ugyancsak szelidnek mutatta magát, s ezen rendszerétől legújabban akkor sem tért el, midőn lord Russel a parliamentben érintett beszédének némi helyeiért megszólltá, nevezetesen az indiai ügyekre és a Cagliari-kérdésre nézve. (Pelissier és Aumale herczeg) Tudva van, hogy Napoleon császár mostani követe, s Lajos Fülöp volt király fia, Aumale herczeg egykor fegyveres pajtások valának. Mindenik Londonban lévén s mindenik a felsőbb és legfelsőbb körökben sürögvén, csaknem lehetlen vala, hogy össze ne találkozzanak. Meg is jön ez, még pedig először az utczán, hol ugyancsak rövid, de szives köszöntés vola az eredmény. Másodszor meg Waldegrave grófnőnél egy estélyen találkozának, midőn eleinte csak kezet nyujtanak, de ezzel elérzékenyülve megölelék és huzamosan ölelve tartották egymást. Ez csak természetes, emberi érzés kifakadása valami a követ hűségére a homálynak még árnyékát sem vetheti; de azért mégis elengedték volna neki ezen nem diplomatiai elérzékenyülést Párisban. — Pedig itt is el fognak érzékenyülni, ha valósulni talál az a hir, hogy az angol királynő a Párisi grófnak adja egyik leányát, Szardínia. — (Kamarák.) Az országgyűlésen Turinban utoljára a kormány által kért 40 millió kölcsön felett folyt a tanácskozás. Ennek eldöntése után az olasz menekülteknek adandó polgári jog felett leend vitatkozás. — (Újságok dolga) A hírlapi kihágások büntetése napirenden van Piemontban. Az „Italia del Popolo“ korábbi ügyvezetőjét egy Mazzinitól eredt czikk közzétételéért havi fogságra ítélte a törvényszék. Most megint perbe van fogva egy más czikkért. A „Ragione“ pedig jelenti, hogy közbejött nehézségeknél fogva ideig óráig meg fog szűnni megjelenése. (A Cagliari ügyben) egy reménysugár kezd újra pislogni, mert a nápolyi kormány és király az angol mérnökök részére kívánt kárpótlást kereken megtagadá azon ürügy alatt, hogy még nincs bevégezve a per. Most ismét jegyzékeket kezdenek hát váltogatni az angol és szárd miniszterek, egymást kölcsönösen támogató követelési javaslatok felett, Nápolylyal szemben. Az erélyes fellépést a „Times“ nagyon sürgeti. Portugal. — (Az uj királyné.) Diaz Bertalan, a Jóremény-foka felfedezője nevét viseli azon gőzös, melly a portug. király hitvesével máj. 17- dikén Lissabon kikötőjébe megérkezik. Hogy egy kis regényesség is vegyüljön a dologba, viharos időt kelle kiállania a menyasszonyt vivő násznépnek, úgy hogy a hajó, gőzös létére, kénytelen vala a coruna-i (olv. koránya) kikötőbe menekülni. A látására kigyílt nép Lissabonban igen nagy megelégedéssel fogadta a fiatal és módos herczegnőt. A lakodalmi ünnepélyek öt napig tartottak. Amint a hajó a Tejo torkolatába beevezett, ágyúzás és harangszó jelenték az új felség érkeztét. A király, az udvarától, az állam fő hivatalnokaitól, a senatoroktól, képviselőktől és fő katotisztektől kisérve, hitvese látogatására ment a hajóra. Másnap u.m. kedden kiszálla a herczegnő s ekkor hajtá végre az esketési szertartást a lissaboni püspök egész pompával. Szerdán minden játékszínben és más közhelyeken színdarabokat adtak a magas menyegző tiszteletére s a nép mulattatására. Csütörtökön a különböző testületek és küldöttségek hódolatát és üdvözleteit fogadták el az udvarnál. Pénteken végre a Tejoban állomást tartó portugáli, brazíliai és angol hajósergecskék mutogatták hadimesterségeiket. Estve aztán kivilágítás és tűzijáték volt; a hajók is röppentyűket bocsátgattak s tisztelgő lövéseket tettek. — A királyné számára készített igen díszes korona több mint 200 ezer forintba került. — Néhány nap múlva aztán a cintrai mulató kastélyba vonultak ő felségeik. A királyné előtt egy nappal érkezik meg Angliából a marquess of Bath, s a harisnyakötő-rendjelt vivé meg V. Pedro portugáliai királynak. Orotzország. — (Cserkesz-ügy) Konstantinápolyi telegramus szerint a Ramazán előestéjén (április 14.) véres ütközet volt a cserkesz és a jekaterinodori helyőrségi orosz csapatok közt, mellyben az utóbbiak 500 embert vesztettek. A pétervári telegramra május 28-ról meg azt mondja, hogy egész kis Csecsna tartomány (csecsenéz nép vidéke) 12 — 15,000-nyi lakosa, az orosz sereg védelme alatt Oroszországba költözött át. Mindemellett azt rebesgetik, hogy az orosz császár hajlandó volna békét kötni a cserkeszekkel s bevégezni a 40 év óta annyi áldozattal folytatott háborút, még engedélyekkel is. Ezek közt fő pont lenne az, hogy a roppant Orosz birodalom hadi adót fizessen a parányi Kaukáziának. Tán illyesre vágynak a montenegróiak is? Törökország. — (Hajók állapota) Kivevén a herczegovinaiakat, kiket Montenegro közel volta s tettleges segedelme kisztet, a keresztyén lakosság Törökországban egészen a törvény korlátai közt tartózkodik. Ezen békés indulatot az uj nagyvezír helyes intézkedéseinek tulajdonítják. Egy körlevele a keresztyén lakosokat nyugalomra és hűségre inti, ígérvén helyzetöknek minél hamarabbi javítását s a szükséges és kívánatos reformokat. Egyszersmind emberséges és igazságos eljárást parancsol a hivatalnokoknak, minek következtében csinnyább bánást is tapasztalhatni bánásmódukban, miből azt vélhetni, hogy a vezírnek csakugyan teljes és erélyes akarata van megtenni a javítást. De nem lehet ezt állítani a földbirtokos törökökről, kik állandóul megmaradnak előítéletes brutalitásukban, minek aztán az a következése,hogy újabb újabb kivándorlások történnek a szomszédos ausztriai földre. De hogy a hivatalnokokra sem mindenütt hatott még a vezír jó akarata, kitűnik azon eseményekből, mellyekről Macedóniából tudósítanak. Goricza városában a nagy bazar (kerített árupiacz) meggyűlvén, 700 árusbolt jön a lángok áldozata. Mindnyája keresztyéneké volt, mert a törökség nem űz kereskedést Goriczában. Husszein beyt, a kormányzót vádolják, hogy boszuból gyújtatta fel a bazart, mivel a keresztyének bepanaszolták Konstantinápolyban az ő kiállhatlan zsarolásait. Annyi igaz, hogy közönyösen nézte az égést és legkisebb rendelést se tett a tűz megakadályozására. Mások meg a török földbirtokosokat vették gyanúba. Elég hogy a kárt mintegy 15 millió piaszterre (körülbelül másfél millirtra) vetik. Igen kevés portékát lehet megmenteni, s ez a kevés a török rendőrkatonák s a prédára rohant török népsepredék kezébe jutott. — Egy szomszéd megyében meg a főbíró Halil, egy fiatal görög nőt, ki az előtt néhány nappal ment vala férjhez, ellopatta férje házából s háremébe csukata. Még ezzel nem érte meg, hanem kényszeritette a nőt, hogy térjen át a török hitre. Ennek azonban sikerült tudtára adni hollétét a paramithiai püspöknek s kikérni segedelmét. A püspök titoknoka, mint bátor fiatal ember fegyvert von magához, két pajtásával behatolt a biró házába s kiragadó erővel a foglyot a gonosztévé keze közöl. A szegény nő akaratan vétkéért maga szabott magára büntetést és zárdába vonult. A tartományi kormányzó nem tett ugyan semmi lépést a merész titoknok ellen, hanem a püspököt megintette, hogy másszor legyen óvatosabb. A biró uram netaláni büntetéséről szó sincs. Megint egy más közelebbi helységben a kormányzó unokaöcscse egy közelebbről elhalt görögnek (Christos Oekonomos) a leányát, három fivére házából, hol lakik vala, felbérlett albániakkal kiragadtatás háremébe záralá. Testvérei panaszt tevén a kormányzónál, azt a választ kapák, hogy öcscse csak a ramazán (böjt) ideje alatt fogja a leányt házánál tartani, magát mulatandó vele, aztán hazamehet. A mi a Hati-Humajumot illeti, mellyre hivatkoznak az Oekonomos testvérek, abban egy szó sincs a leányrablásról, így foly a Hati-Humájum igazsága Törökországban. (Montenegro ügye) Még mindig jőnek a részletes tudósítások a május 13-diki csatáról a törökök és montenegróiak közt, mellyek az utóbbiaknak nem csak hitszegését és a csatában tanúsított vadállati kegyetlenségeit kétségkívülivé teszik. Veszteség nélkül azonban ők sem maradnak, de mennyire mehetett, bajos tudni, mert Montenegróban 100 tallér büntetés alatt megvan