Politikai Ujdonságok, 1858 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1858-03-25 / 12. szám
137 4 pit részvénydíjak csekélységéhez aránylag, igen kielégítő. Úgy a helybeli, mint a vidéki tagok az egylet könyvtára iránti részvétet nagy mértékben tanúsítják , miért az egylet könyvtára egykor talán hivatva lesz a szalontai szakasz könyvtára lehetni. Fájdalommal kell megemlítenem, hogy a szalontai előbbkelő, tisztességes öltözetű s gyermekeiket gondosan neveltető földmives gazdák ezen egylet iránt, melly úgy nekik tisztes társalkodást, mint gyermekeiknek hasznos és mulattató olvasmányt nyújthat, érdektelenséggel viseltetnek , holott épen ez egylet van arra hivatva, hogy az itteni társasélet nemesítésére hasson, szellemi művelődést eszközöljön és a részvények filléreiből idővel, most még ki nem számítható sok jót és szépet eszközöljön. A gyümölcstenyésztés nálunk mintegy 15 év óta jött divatba, s olly szenvedélylyel űzetik, hogy ha az elöljáróság minden évben 50 új kertet osztana is ki, akadna reá gazda. Szerény véleményem szerint satis jam ex Cornelio, jó volna már luczernás-kertekről is gondoskodni , mert ha minden évben újból gyümölcsös-kerteknek való földek fognak kiosztatni, úgy a már meglevő 60 külön ráta gyümölcsöskertnek becse annyira leszaland, hogy a netalán azt eladni kényszerült abba fektetett pénzét sem fogná visszakapni. Közbiztonságunk meglepőleg javult állapotot mutat, s ezt köszönhetjük főbiránk Mezey Ferencz úr tántorithatlan szilárd jellemének, mellynélfogva a százfejü hydrának nemcsak szemébe nézni, hanem annak legnagyobb részét illető helyem elzáratás által több időre ártalmatlanná tenni bátor vala. Eddig szólanak tudósításaim azokról, miket kis városunkról megnyugtató érzettel közölhettem : azokat azonban, mellyekért pirulnom kellene, mint p. o. a tagositás kérdése, — nehogy ez más községeknek is rész például szolgáljon, — szándékosan mellőzöm. Bátor vagyok azonban a szakértők véleményét kikérni az iránt, ha vájjon nem vélnék-e a tagositás eszméje megkedveltetésére hasznosnak azt, ha egyes községekben a tehetős gazdák valamellyike akár saját birtokán, akár a községi földből kiszakított egy kis területecskén minta gazdálkodást állítana fel, mellynélfogva a hitetlen Tamásoknak kézzelfoghatólag bebizonyíthatná, miszerint a trágyázott föld minden évben képes a bele vetett s a föld tulajdonságával megegyező magot sikeresebben és többszörözve visszaadni, mint az ugarrendszer fenntartása mellett a két évben egyszer termett, de azért minden évben adózás alá vetett Föld? Rozvány Gy. Devecser vidéke (Veszprém), márt. 1. (Árva bizottmány. Kemény tél. Piaczi hírek.) Járásunk székhelyén Devecserben szent czélra tartott egykét farsangi mulatság után, mindjárt a böjt 2-ik napjára egy igazán lelkiböjthöz illő szent ügy elintézésére valának járásunk elsőbb birtokosai, mindenik hitfelekezet lelkészei, községeink képviselői, Devecserbe behivat. Sey László szolgabiró úr által. És ezen szent ügy az árva értékek kezelésének elintézése volt. Én ugyan a napokban nem vagyok igen válogató, de mégis mondhatom, jobb korra nem is hirdettethetett volna ezen összejövetel, mint épen február 18-kára, — mintha írva lett volna : „Urak! kik a farsangban magatok kedvéért vagy máséért, szent czélra vagy a nélkül mulattatok, tánczoltatok, most e meghunnyászkodás második napján gondoljatok komolyan s igaz részvéttel, elhunyt ember társaitok árváira.“ De nem is pusztában elhangzó szó lett a megjelenésről felhívás, mert járásunk mindenik osztálya illő számban volt képviselve. A teremben hol az összegyűlés volt, járásunk sz. bírája valóban ékes magyar beszédben előadó a nm. sopronyi helytartóságnak azon kedvező rendeletét, miszerint jövőre az árva értékek egy a hivatal székhelyén felállítandó és közakarattal vagy szótöbbséggel választandó bizottmány által kezeltessenek é s több e tárgyra vonatkozó kormánylapi törvények, pénzkezelési szabályok felolvasása után a felszólítatott közönség, (mivel az eddigi községenkinti gyámkezelés meg nem engedtetik) a bizottmányt közakarattal meg is alakította. Pénztárnoknak a csaknem egy millió forint árva érték kezelésére Piszkári Pap János urat szerettük volna, de a tisztelt úr, igen érzékeny okokból mutató fel, hogy jelenleg saját háza s gazdasága annyira igénybe veszik minden idejét, miszerint a legjobb akarrattal se tehet bármi szent ügyben is folytonos szolgálatot, szintén Bezerédy Kristóf urat se nyerhetvén meg hivatalos szolgálatra, — végre Kun Géza urban talált járásunk elegendő biztosítást, midőn a közkérésnek engedve, a pénztárnoki hivatalt elvállalni szives volt. Ellenőrnek Németh Ferencz, számvevőnek Holk városi főjegyző, jogtudósnak Szabó Pál ügyvéd urak, választottak a m. kormány által kijelölt fizetés mellett. Ülnököknek Komáromi Dániel ügyvéd, I. Supka plébános urak és több devecseri és vidéki közbirtokos s tiszt urak neveztettek ki. Ezen urakon kívül minden községben lesznek még segéd-gyámnokok is, kik a községi árvák ügyeiben közelebbi felvilágosítást adhassanak. Jó volna, ha az árvaérték jövedelmeit is ezek szednék s szolgáltatnák be községeikből annak idejében a bizottmánynak. Nagy könnyebségére lenne ez sok árvának továbbá, ha illetőségét ugyan ez alkalommal a gyámnak kihozná, kezei közé vagy a hova kell, szolgáltatná. — Műkedvelőink február utolsó estéjén ismét egy jól sikerült szinielőadással mulattaták közönségünket. Adták ugyanis „Legjobb az egyenes út“ czímű darabját Kotzebuénak. A sok taps s kihívás most se hiányoztak, pedig tudjuk, a műkedvelő előadók nem épen tapsot aratni vagy fényben ragyogni törekednek, hanem a választott darab előadása által éleményt szerezni és nyújtani, úgy értettem, hogy a nemzeti színház nyugdíjintézete hasznára is kíván a műkedvelő társulat valami jó darabot adni; tudom, hogy a tisztelt közönség akkor hazafias részvéttel mutatná ki hő pártfogását nyelvünk s nemzetiségünk sintődő bajnokainak gyámolitására, mikor ez az élvezetes este eljőne. Február hó nálunk egész kis télnek beillett volna maga s lett is környékünkről egy szerencsétlen áldozata a februári hidegnek. Kupi isk. tanító Pápáról este későn haza akarván menni, a szálingózott hó által belepett utón egy ágazatnál a kúpra vivő utat eltéveszté (mint a nyomozásból kitűnt) az egész éjen keresztül, tán utat vagy törést keresve, bolyongott, mígnem a hóval borított erdőn s mezőn kifáradva, agyon fázva a különben is 63 éves ember egy fatövébe leült, ott ruhácskájában magát összehúzva fagyottan harmad napra találtatott meg — az orvosi kísérlet hijában volt felélesztésére. Czelben, Pápán a gabonának csekély ára; a csizma, posztó s más kelmeféle igen drága; somlai bor idei, de a javából, egy akó 8—9 pengő forint; középszerűt vagy a hegy keleti, északi és nyugoti alján termettet 5 — 6 pengő forintért örömest odaadják. Azt a régebbi jó somlai italt pedig úgy 22 — 26 p. forintért adják akóját. Szabó Mihály: Er-Kávás (D.-Bihar), márt. 1. (Időjárás. Szellemi tétlenség.) Az egykori Közép-Szolnok Szatmármegyével határos Érmellékéről küldöm e sorokat, hogy a művelt magyar világ mirólunk is tudjon valamit. — Minthogy gazdálkodó ember vagyok, legelől is azon kezdem, ami a mostani viszonyok között, e gazdai világot leginkább érdekli, az időjáráson. — Nálunk közelebb múlt év június hó elejétől mostanig, még nem volt annyi esőnk, hogy a nagy szárazság miatt a szó teljes értelmében kiaszott földünket csak két hüvelyknyi mélységre is megáztatta volna, aminek következtében rög és száraz porba vetett őszi vetéseink nagy része még most sem kelt ki, sőt amellyek kikeltek is, a múlt november havában rajuk jött, és még most is tartó rendkívüli száraz fagyok, azokat annyira megsanyarították, hogy azokhoz a legkedvezőbb tavaszi időjárás mellett is kevés a remény. Különösen a repetevetések vannak leginkább megrongálva. S mind ennek ellenére mégis piaczainkon az életárak igen csekélyek. II.Károlyt, Tasnádon, egy kőből (két a.-ausztriai mérő) első rendű tiszta búza 11 ft., kétszeres 8 ft., gabona 6 ft., tengeri 8 ft., árpa 7 ft., zab 4 ft., mind váltó pénzben. — A mi szellemi életünket illeti (magyar embereket értve) fájdalom, erről sem írhatok semmi jót, — mert nálunk ez is igen lanyha, s ha valaki a község úgynevezett értelmesíteit hirlap, vagy akármi más irodalmi czikkek előfizetésére vagy olvasására buzdítja, vagy hivja fel, röviden az a feleletek : ők hazugságokat nem olvasnak, se elő nem fizetnek reá, pedig be rájuk férne az olvasás általi tanulás. De máskülönben a pletyka gyüldéknek, szóhordásnak és a tekintetes czimbórságnak, még azok között is, akik neveket se képesek leírni, itt nagy a divatja. Református magyarok és egyesült görög óhitű románok lakván községünket, a magyarok mintegy 24 családból állanak — ezelőtt mindig tartottak önerejökön egy közös tanítót, hanem most erre sincs kedvük, azt tartván némellyek nagy bölcsen : — miért a fiút többre taníttatni az apánál ? mikor úgy is tenisor lett belőle. A románok, mintegy 120 tűzhelyen laknak, csak a közelebb múlt évben (addig se iskolások, se rendes tanítójok nem lévén) népességökhöz képest elég tág és jól ellátott iskolát építettek, alkalmas tanítót tartanak, a tanító fizetését biztosították, állandósitották — pedig nagyobb részt — volt úrbéresekből áll a tömeg. A magyarok mind a volt birtokos osztályhoz tartoznak. (Annyival inkább elvárnék tőlök, hogy most a szellemi téren is ők foglalják el az első helyet. Szerk.) Egy földmivelő. *) A tűz és rablás ellen biztos vasláda 3 kulcsa közöl egy a pénztárnoknál, egy az ellenőrnél a harmadik egy ülnöknél leend. Sz. M. Ipar, gazdaság, kereskedés. A (S- W. Sellers 4. levele Londonból Korizmics L. úrhoz). A G. Lapok ismét egy becses levelet hoznak a nevezett angol nagy-borkereskedőtől, mellyből kivonatilag mi is közöljük a következőket. „Úgy látszik, hogy ön honfiai nagy gonddal és figyelemmel olvassák Londonban a „Gazdasági Lapokat.*•— Bizalommal hiszem, hogy sok magyar azok közöl, kiknek ismeretségére büszke vagyok . . . mindenek felett roszalja, hogy olly sokan csak amúgy kenyén panaszolják, például a vízi egyenes közlekedés nehézségét és ritka használatát Magyarhon s a világ más részei közt a helyett, hogy orvoslását keresnék, alkalmaznák a bajnak. Már pedig csak csekély gát — ha az azt lerombolható gépészet hatalmával mérjük — állja útját Magyarhon kereskedelmének : a vaskapu. — Engedje meg ön, hogy én is járuljak egy javaslatommal ezen nehézség elhárításához, mellynek egyetlen egy komoly akadálya csak pénzbeli kérdés lehet. Rendes időkben, midőn a pénz olcsó és bővében van Londonban, Párisban, mint van a jelen pillanatban, illyes nehézség azonnal elenyészik, mihelyt jellemes, vagyonos és értelmes emberek be bírják bizonyítni tőkebirtokosaink előtt, hogy a czélba vett terv gyakorlatilag kivihető, és végrehajtása után biztos és nyereséges fog lenni. — Azt beszélték nekem, hogy még most is mehetnek az évnek bizonyos szakaszaiban, midőn a Duna elég magas, hajók a vaskapun át. Vélemény gyanánt gyakran hallottam ezt emlegetni Magyarhonban, de nem tudom, várjon reá hozzák-e valaha a kísérlet próbakövére. De tegyük fel, hogy így van : minő roppant haladási lépcső volna megnyerve, hogy ha az ön fejedelmi földbirtoka tulajdonosaik összeállanának, megraknának Pesten egy hajót jószágaik különböző termékeivel s elinditnák egyenesen Londonba. Eladván itt a hajó terhét, angliai megbizottaik számlái a legvilágosabb okmányokul szolgálnának, mellyekből ki lehetne venni, mi nyereség lenne a vizen leendő egyenes közlekedésből. Ha önök kereskedelmi néppé akarnak lenni, első dolguk és teendőjük világosan az, hogy a többi világgal könnyű és olcsó közlekedés jatalmait biztosítsák maguknak. St.Louis lakosai a Mississippi mellett távolabb vannak a tengertől, mint önök, és a folyósokon való hajókázás egykor felettébb igen hoszszadalmas és veszélyes volt, de reá szánt kitűzéssel legyőztek minden nehézséget és városuk rakodó partjai (quai) most olly sürgő-forgó üzleti képet mutatnak, mint akár a londoniak, akár az uj-yorkiak. Amit ők a posványokon és erdőkön át s az uj világ vörös indiánaitól környékezve megtettek , azt sok tekintetben könnyebben végrehajthatni az ó és régóta rendbehozott Magyarhonban. Vajha minél hamarább s egész lélekkel kezdenének neki önök