Politikai Ujdonságok, 1858 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1858-03-25 / 12. szám

137­ 4 pit részvénydíjak csekélységéhez aránylag, igen kielégítő. Úgy a helybeli, mint a vidéki tagok az egylet könyvtára iránti részvétet nagy mértékben tanú­sítják , miért az egylet könyvtára egykor talán hivatva lesz a szalontai szakasz könyvtára lehetni. Fájdalommal kell megemlítenem, hogy a szalontai előbbkelő, tisztességes öltözetű s gyermekeiket gondosan neveltető földmives gazdák ezen egylet iránt, melly úgy nekik tisztes társalkodást, mint gyer­mekeiknek hasznos és mulattató olvasmányt nyújthat, érdektelenséggel visel­tetnek , holott épen ez egylet van arra hivatva, hogy az itteni társas­élet nemesítésére hasson, szellemi művelődést eszközöljön és a részvények fillérei­ből idővel, most még ki nem számítható sok jót és szépet eszközöljön. A gyümölcstenyésztés nálunk mintegy 15 év óta jött divatba, s olly szenvedélylyel űzetik, hogy ha az elöljáróság minden évben 50 új kertet osztana is ki, akadna reá gazda. Szerény véleményem szerint satis jam ex Cornelio, jó volna már luczernás-kertekről is gondoskodni , mert ha minden évben újból gyümölcsös-kerteknek való földek fognak kiosztatni, úgy a már meglevő 60 külön ráta gyümölcsös­kertnek becse annyira leszaland, hogy a netalán azt eladni kényszerült abba fektetett pénzét sem fogná visszakapni. Közbiztonságunk meglepőleg javult állapotot mutat, s ezt köszönhet­jük főbiránk Mezey Ferencz úr tántorithatlan szilárd jellemének, mellynél­­fogva a százfejü hydrának nemcsak szemébe nézni, hanem annak legnagyobb részét illető helyem­ elzáratás által több időre ártalmatlanná tenni bátor vala. Eddig szólanak tudósításaim azokról, miket kis városunkról megnyug­tató érzettel közölhettem : azokat azonban, mellyekért pirulnom kellene, mint p. o. a tagositás kérdése, — nehogy ez más községeknek is rész például szolgáljon, — szán­dékosan mellőzöm. Bátor vagyok azonban a szakértők véleményét kikérni az iránt, ha vájjon nem vélnék-e a tagositás eszméje megkedveltetésére hasznosnak azt, ha egyes községekben a tehetős­ gazdák valamellyike akár saját birtokán, akár a községi földből kiszakított egy kis területecskén minta gazdálkodást állítana fel, mellynélfogva a hitetlen Ta­másoknak kézzelfoghatólag bebizonyíthatná, miszerint a trágyázott föld minden évben képes a bele vetett s a föld tulajdonságával megegyező magot sikeresebben és többszörözve visszaadni, mint az ugarrendszer fenntartása mellett a két évben egyszer termett, de azért minden évben adózás alá ve­tett Föld? Rozvány Gy. Devecser vidéke (Veszprém), márt. 1. (Árva bizottmány. Kemény tél. Piaczi hírek.) Járásunk székhelyén Devecserben szent czélra tartott egykét farsangi mulatság után, mindjárt a böjt 2-ik napjára egy igazán lelkiböjthöz illő szent ügy elintézésére valának járásunk elsőbb birtokosai, mindenik hit­­felekezet lelkészei, községeink képviselői, Devecserbe behiva­t. Sey László szolgabiró úr által. És ezen szent ügy az árva értékek kezelésének elintézése volt. Én ugyan a napokban nem vagyok igen válogató, de mégis mondhatom, jobb korra nem is hirdettethetett volna ezen összejövetel, mint épen február 18-kára, — mintha írva lett volna : „Urak! kik a farsangban magatok ked­véért vagy máséért, szent czélra vagy a nélkül mulattatok, tánczoltatok, most e meghunnyászkodás második napján gondoljatok komolyan s igaz részvét­tel, elhunyt ember társaitok árváira.“ De nem is pusztában elhangzó szó lett a megjelenésről felhívás, mert járásunk mindenik osztálya illő számban volt képviselve. A teremben hol az összegyűlés volt, járásunk sz. bírája való­ban ékes magyar beszédben előadó a nm. sopronyi helytartóságnak azon ked­vező rendeletét, miszerint jövőre az árva értékek egy a hivatal székhelyén felállítandó és közakarattal vagy szótöbbséggel választandó bizottmány által kezeltessenek é s több e tárgyra vonatkozó kormánylapi törvények, pénzke­zelési szabályok felolvasása után a felszólítatott közönség, (mivel az eddigi községenkinti gyámkezelés meg nem engedtetik) a bizottmányt közakarattal meg is alakította. Pénztárnoknak a csaknem egy millió forint árva érték ke­zelésére P­­iszkári Pap János urat szerettük volna, de a tisztelt úr, igen érzé­keny okokból mutató fel, hogy jelenleg saját háza s gazdasága annyira igénybe veszik minden idejét, miszerint a legjobb akarrattal se tehet bármi szent ügy­ben is folytonos szolgálatot, szintén Bezerédy Kristóf urat se nyerhetvén meg hivatalos szolgálatra, — végre Kun Géza urban talált járásunk elegendő biztosítást, midőn a közkérésnek engedve, a pénztárnoki hivatalt elvállalni szives volt. Ellenőrnek Németh Ferencz, számvevőnek Holk városi főjegyző, jogtudósnak Szabó Pál ügyvéd urak, választottak a m. kormány által ki­jelölt fizetés mellett. Ülnököknek Komáromi Dániel ügyvéd, I. Supka plébá­nos urak és több devecseri és vidéki közbirtokos s tiszt urak neveztettek ki. Ezen urakon kívül minden községben lesznek még segéd-gyámnokok is, kik a községi árvák ügyeiben közelebbi felvilágosítást adhassanak. Jó volna, ha az árvaérték jövedelmeit is ezek szednék s szolgáltatnák be községeikből an­nak idejében a bizottmánynak. Nagy könnyebségére lenne ez sok árvának továbbá, ha illetőségét ugyan ez alkalommal a gyámnak kihozná, kezei közé vagy a hova kell, szolgáltatná. — Műkedvelőink február utolsó estéjén ismét egy jól sikerült szinielőadással mulattaták közönségünket. Adták ugyanis „Legjobb az egyenes út“ czímű darabját Kotzebuénak. A sok taps s kihívás most se hiányoztak, pedig tudjuk, a műkedvelő előadók nem épen tapsot aratni vagy fényben ragyogni törekednek, hanem a választott darab előadása által éleményt szerezni és nyújtani, úgy értettem, hogy a nemzeti színház nyugdíjintézete hasznára is kíván a műkedvelő társulat valami jó darabot adni; tudom, hogy a tisztelt közönség akkor hazafias részvéttel mutatná ki hő pártfogását nyelvünk s nemzetiségünk sintődő bajnokainak gyámolitására, mikor ez az élvezetes este eljőne. Február hó nálunk egész kis télnek beillett volna maga s lett is kör­nyékünkről egy szerencsétlen áldozata a februári hidegnek. Kupi isk. tanító Pápáról este későn haza akarván menni, a szálingózott hó által belepett utón egy ágazatnál a kúpra vivő utat eltéveszté (mint a nyomozásból kitűnt) az egész éjen keresztül, tán utat vagy törést keresve, bolyongott, mígnem a hó­val borított erdőn s mezőn kifáradva, agyon fázva a különben is 63 éves em­ber egy fatövébe leült, ott ruhácskájában magát összehúzva fagyottan harmad napra találtatott meg — az orvosi kísérlet hijában volt felélesztésére. Czelben, Pápán a gabonának csekély ára; a csizma, posztó s más kelmeféle igen drága; somlai bor idei, de a javából, egy akó 8—9 pengő forint; középszerűt vagy a hegy keleti, északi és nyugoti alján termettet 5 — 6 pengő forintért örömest odaadják. Azt a régebbi jó somlai italt pedig úgy 22 — 26 p. forintért adják akóját. Szabó Mihály: Er-Kávás (D.-Bihar), márt. 1. (Időjárás. Szellemi tétlenség.) Az egy­kori Közép-Szolnok Szatmármegyével határos Érmellékéről küldöm e soro­kat, hogy a művelt magyar világ mirólunk is tudjon valamit. — Minthogy gazdálkodó ember vagyok, legelől is azon kezdem, ami a mostani viszonyok között, e gazdai világot leginkább érdekli, az időjáráson. — Nálunk közelebb múlt év június hó elejétől mostanig, még nem volt annyi esőnk, hogy a nagy szárazság miatt a szó teljes értelmében kiaszott földünket csak két hüvelyknyi mélységre is megáztatta volna, a­minek következtében rög és száraz porba vetett őszi vetéseink nagy része még most sem kelt ki, sőt a­mellyek kikeltek is, a múlt november havában rajuk jött, és még most is tartó rendkívüli szá­raz fagyok, azokat annyira megsanyarították, hogy azokhoz a legkedvezőbb tavaszi időjárás mellett is kevés a remény. Különösen a repetevetések van­nak leginkább megrongálva. S mind ennek ellenére mégis piaczainkon az életárak igen csekélyek. II.­Károlyt, Tasnádon, egy kőből (két a.-ausztriai mérő) első rendű tiszta búza 11 ft., kétszeres 8 ft., gabona 6 ft., tengeri 8 ft., árpa 7 ft., zab 4 ft., mind váltó pénzben. — A mi szellemi életünket illeti (magyar embereket értve) fájdalom, erről sem írhatok semmi jót, — mert nálunk ez is igen lanyha, s ha valaki a község úgynevezett értelmesíteit hir­­lap, vagy akármi más irodalmi czikkek előfizetésére vagy olvasására buzdítja, vagy hivja fel, röviden az a feleletek : ők hazugságokat nem olvasnak, se elő nem fizetnek reá, pedig be rájuk férne az olvasás általi tanulás. De más­külön­ben a pletyka gyüldéknek, szóhordásnak és a tekintetes czim­bórságnak, még azok között is, a­kik neveket se képesek leírni, itt nagy a divatja. Református magyarok és egyesült görög óhitű románok lakván községünket, a magyarok mintegy 24 családból állanak — ezelőtt mindig tartottak önerejökön egy kö­zös tanítót, hanem most erre sincs kedvük, azt tartván némellyek nagy böl­csen : — miért a fiút többre taníttatni az apánál ? mikor úgy is tenis­or lett belőle. A románok, mintegy 120 tűzhelyen laknak, csak a közelebb múlt év­ben (addig se iskolások, se rendes tanítójok nem lévén) népességökhöz képest elég tág és jól ellátott iskolát építettek, alkalmas tanítót tartanak, a tanító fizetését biztosították, állandósitották — pedig nagyobb részt — volt úrbére­sekből áll a tömeg. A magyarok mind a volt birtokos osztályhoz tartoznak. (Annyival inkább elvárnék tőlök, hogy most a szellemi téren is ők foglalják el az első helyet. Szerk.) Egy földmivelő. *) A tűz és rablás ellen biztos vasláda 3 kulcsa közöl egy a pénztárnoknál, egy az ellenőrnél a harmadik egy ülnöknél leend. Sz. M. Ipar, gazdaság, kereskedés. A (S- W. Sellers 4. levele Londonból Korizmics L. úrhoz). A G. Lapok ismét egy becses levelet hoznak a nevezett angol nagy-borkereskedőtől, melly­­ből kivonatilag mi is közöljük a következőket. „Úgy látszik, hogy ön honfiai nagy gonddal és figyelemmel olvassák Londonban a „Gazdasági Lapokat.*•— Bizalommal hiszem, hogy sok magyar azok közöl, kiknek ismeretségére büszke vagyok . . . mindenek felett roszalja, hogy olly sokan csak amúgy kenyén pa­naszolják, például a vízi egyenes közlekedés nehézségét és ritka használatát Magyarhon s a világ más részei közt a helyett, hogy orvoslását keresnék, alkalmaznák a bajnak. Már pedig csak csekély gát — ha az azt lerombolható gépészet hatalmával mérjük — állja útját Magyarhon kereskedelmének : a vaskapu. — Engedje meg ön, hogy én is járuljak egy javaslatommal ezen ne­hézség elhárításához, mellynek egyetlen egy komoly akadálya csak pénzbeli kérdés lehet. Rendes időkben, midőn a pénz olcsó és bővében van London­ban, Párisban, mint van a jelen pillanatban, illyes nehézség azonnal elenyé­szik, mihelyt jellemes, vagyonos és értelmes emberek be bírják bizonyítni tő­kebirtokosaink előtt, hogy a czélba vett terv gyakorlatilag kivihető, és vég­rehajtása után biztos és nyereséges fog lenni. — Azt beszélték nekem, hogy még most is mehetnek az évnek bizonyos szakaszaiban, midőn a Duna elég magas, hajók a vaskapun át. Vélemény gyanánt gyakran hallottam ezt emle­getni Magyarhonban, de nem tudom, várjon reá hozzák-e valaha a kísérlet próbakövére. De tegyük fel, hogy így van : minő roppant haladási lépcső volna megnyerve, hogy ha az ön fejedelmi földbirtoka tulajdonosaik összeál­­lanának, megraknának Pesten egy hajót jószágaik különböző termékeivel s elinditnák egyenesen Londonba. Eladván itt a hajó terhét, angliai megbi­­zottaik számlái a legvilágosabb okmányokul szolgálnának, mellyekből ki le­hetne venni, mi nyereség lenne a vizen leendő egyenes közlekedésből. Ha önök kereskedelmi néppé akarnak lenni, első dolguk és teendőjük világosan az, hogy a többi világgal könnyű és olcsó közlekedés jatalmait biztosítsák maguknak. St.­Louis lakosai a Mississippi mellett távolabb vannak a tenger­től, mint önök, és a folyósokon való hajókázás egykor felettébb igen hosz­­szadalmas és veszélyes volt, de reá szánt kitűzéssel legyőztek minden nehéz­séget és városuk rakodó partjai (quai) most olly sürgő-forgó üzleti képet mutatnak, mint akár a londoniak, akár az uj-yorkiak. A­mit ők a posványo­­kon és erdőkön át s az uj világ vörös indiánaitól környékezve megtettek , azt sok tekintetben könnyebben végrehajthatni az ó és régóta rendbehozott Ma­gyarhonban. Vajha minél hamarább s egész lélekkel kezdenének neki önök

Next