Politikai Ujdonságok, 1859 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1859-01-06 / 1. szám
Visszatekintés 1858-ra. Az 1859-dik év, Európában nem sok dolgot talál újra átalakítva, de annál többet felzavarva s alapjában megingatva. A lefolyt év nem volt gazdag nagy tettekben, hanem annál tarkább jelenségeit láttuk, miként halmozódtak abban rakásra, az egymással homlokegyenest ellenkező politikai tények sokaságai. 1858-ban a politikai világ levegője szokatlanul forró, lázas és izgatott vola. Az olvasó közönség minden perczben a villám lesujtását várá, azonban minden megint elcsendesült, vagy igazabban szólva, minden ismét későbbre, jobb alkalmakra lön elhalasztva. Bizonyos az, hogy a lefolyt évben egy nap sem volt ollyan, mellyben a béke barátai biztosan érezhették volna magukat, tapasztalván azon izgatott hangulatot, melly az elhatározó körök férfiai között uralkodott. Ama kötelékek, mellyek nyugati Európa két hatalmas nemzetét összefüzék, ez évben felette megtágulának. Északon s Közép- Európában az egykor olly szoros szövetségben álló nagyhatalmak még mai napig sem találának egy olly közvetítő elvre, mellynek alkalmazása által érdekeiket ismét összeegyeztethetnék, vagy legalább újabb időkből származó ellenszenveiket levetkőzhették volna. Más szavakkal : Anglia meghidegült Francziaország irányában, Oroszország még mindig nem bontakozhatott ki Ausztria ellenében tanusított ellenkedési hajlamaiból Az 1858-diki év azon emlékezetre méltó időszak, mellyben Anglia s Francziaország között, az évek óta gondosan ápolt „szívélyes egyetértést1 halálos sebeket szenvedett. Okai e helyzetnek tudva vannak. Francziaország a távol északon keresi szövetségeseit, s közel szomszédait elhanyagolja. E helyzetből származik azon vészmagot magában hordó jelenség, hogy Francziaország s Anglia között egy idő óta még a legmellékesebb tárgyak megvitatásában is eddig soha nem tapasztalt versengés s egymás elleni torzsalkodás lett észrevehető. Francziaország visszatérni látszik azon politikai hagyományainak követésére, mellyektől 1815-ben, Európa összes hatalmainak öröködése folytán, eltiltatott. Ugyanazon perczben lép Francziaország e térre, midőn más részről Oroszország is, ha igaz, mit ezen államról után útfélen beszélnek, kül- és belföldi politikáját megváltoztatja, s Európa államai közt a művészileg szerkesztett egyensúlyt felbillenteni készül. Ha igaz, hogy két illy elhatározó szavazattal bíró hatalom, mint Orosz- és Francziaország megváltozott, akkor az illy eseménynek következéseit emberi előrelátás ki nem számíthatja. Európa konzervatív hatalmainak magatartásából azonban annyi már is kitűnik, hogy Francziaország politikai nézeteiben, az eddig sinór mértékül szolgált elveknek, lényeges módosításokon kellett keresztül menniök. Ezelőtt ugyanis III. Napóleon szigorú tekintete volt azon visszatartó erő, melly a vállalkozási szelleméről híres turini kabinetet ismert terveinek valósításában, legalább másodrendben korlátozható. Most azonban e visszatartó erő, a jan. 14-ei merénylet napja óta, szemlátomást lankadozni kezd. — Az erős kar, melly a féket tartá, zsibbadoz. A komor s tekintélyt parancsoló arcz elváltoztatja vonásait, sőt tán épen az ellenkező oldalra forditja fenyegető tekintetét. E hirhedett változás magyarázza meg azon tüneményt, hogy a franczia félhivatalos lapokban, egy idő óta, olly kifejezéseket olvashatunk, mellyek az egykor nagyon is elhíresztelt jelmondattal : „a császárság a béke“ többé össze nem egyeztethetők. Az 1858-dik év eredménye az , hogy a konservatív hatalmak bizodalma Francziaország kétértelmű politikája miatt igen megrendült. — A kormányokra nézve kellemetlenül hat azon tapasztalás, hogy a Rajnán túlról megint azon eszmék kezdenek divatba hozatni, mellyek 1815 óta feledésbe mentek, s mellyek csak is akkor veszedelmesek, ha azok képviselői Párisban találják erélyes gyámolukat. E gondolatok képezik a lefolyt év főbb vonásait. Ollyan esztendő volt ez , mellyben a harczvágyak ugyan reményükben megcsalatkoztak, de a mellyben a béke feltétlen barátai sem sok megnyugtatót találhatának. Ötödik évi folyam, Pest, január 6-án 1859 ADHATÓ CELI A Politikai Újdonságok hetenkint egyszer egy és fél nagy tömött ivén jelennek me, vagy postai utón elküldve a Vasárnapi Újsággal együtt 4 pft. vagy 4 ft. 20 kr. hig. — Előfizetési dij januar—jiniusíj^'l^oiz 6 hónapra Huda-Pesttm házhoz küldve is pénzben. — A Politikai Újdonságok kiadó-hivatala, egyetem-utcza 4-ik szám alatt. Részletes tudósítások a szerb mozgalmakról. A múlt év dec. 22-én, a szerb nemzetgyűlés másodelnöke , Mihajlovics Stefcsa, felkelvén székéről, hosszú beszédet tartott, mellyben Sándor herczeg kormányának minden működéseit kíméletlen birálat alá vette. Ő maga azonban nem indítványozá, hogy a gyűlés a fejedelmet lemondásra szólítsa fel, hanem csak úgy beszélt, hogy gondolatának czélját a gyűlés kitalálja. S valóban nem is csalatkozott meg számításában, mert beszéde végén a gyűlés tagjai felállónak, s menydörgéshez hasonló moraj között kiáltani kezdék: „A fejedelemnek le kell mondania!“ A gyűlés egyhangúlag tett nyilatkozata határozatba vétetvén, a fejedelmi palotába 27 tagból álló küldöttség indult. A küldöttség szónoka következő szavakkal adá elé a fejedelem előtt a nemzet kívánatot: „Uram! A nemzet eléggé meggyőződött már a felől, hogy te sem elég ügyességgel, sem ahhoz szükséges jó akarattal nem bírsz, hogy uralkodásod alatt Szerbia boldog lehetne. Azért is a nemzet felszólít általunk téged,hogy mondj le fejedelmi méltóságodról. Ha e kívánságunkat teljesíted, a szerb nemzet megengedi, hogy mint más polgára a hazának, békében és szabadságban lakhassál az országban. A nemzet várja válaszodat, s reméli, hogy úgy viseled magadat, mint jó hazafihoz illik.“ E szavak hallatára a fejedelem eleinte kitérő választ akara adni. Időt kért gondolkodásra, azonban még azon napon délután visszaszent , hogy nem fog lemondani. ■BE hirre a fejedelem palotáját fegyveres népcsoportok vevék körül. A rajongók azt mondák : azért állunk itt, nehogy a fejedelem Kragujeváczra szökhessék, s ott a katonaságot a szerb nemzetgyűlés ellen felizgassa. Ezalatt elesteledett az idő, s a nemzetgyűlés tagjai közül sokan szállásaikra akarnak térni. A nép megakadályozó a képviselők eltávoztatását, s ennek következtében esti 10 órakor a gyűlés másodízben is felszólíttatá a7 fejedelmet a lemondásra. Azonban sikeretlenül, mert Sándor herczeg nek- 1 2-3 maradt korábbi határozata mellett.