Politikai Ujdonságok, 1859 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1859-08-04 / 31. szám

Ötödik évi folyam. Pest, augusztus 4-én 1859. A Politikai Újdonságok hetenkint egyszer egy és fél, gyakran két nagy tömött ivén jelennek meg. — Előfizetési dij julius—decemberig, azaz 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai utón elküldve a Vasárnapi Újsággal együtt 5 ft., külön a Politikai Újdonságokra félévre 2 ft. 50 kr. uj pénzben. — A Politikai Újdonságok kiadóhivatala, Pest, egyetem-utcza 4-dik szám alatt. Anglia olaszországi politikája. Hassell lord, angol külügyminiszter, az alsóház jul. 28-ai ülésében, a parliamentnek s a világnak, egy egész sor fontos újságot mondott. Szerinte: „Anglia nem tartja kötelességének, hogy a Lombardiát illető egyezkedésekbe beleszóljon. Európa ügyeibe ezáltal kevés változás jött mert a hatalmak között, az 1815-ben megalapított súlyegyen a villafrancai szerződés által nincs megzavarva. Ausztria, Lombardia elvesztésével még mindig nagyhatalom marad, Szardinia újabb nyereményei által még nem erősbödött annyira, hogy Európa hatalmasságai között, mint hatodik nagy állam, helyet foglalhasson. „Azonban, Russell lord szerint annál inkább kötelessége, az angol kormánynak résztvenni azon tanácskozásokban, mellyekben Olaszország jövendő szervezete vita alá jövend.“ Russell lord hivatalos nyilatkozatából értesülünk, hogy Anglia, Walewski gróf franczia külügyminiszternek egy sürgönye által kongresszus tartására ünnepélyesen meghivatott. „Anglia azonban e meghivást még el nem fogadta, mert mindenekelőtt tudni akarja. 1) Mi fog történni Zürichben? Megerősitik-e ott a villafrancai szerződéseket pontról pontra, vagy újabb indítványok is jönnek közbe, mellyekre nézve Európa beelegyezése is szükséges lehet? Ha Zürichben a hadat folytatott hatalmak végleges békét kötnek, és semmi újabb határozatot nem hoznak, akkor a kongresszus egészen feleslegessé válik. Russell lord szerint Lombardia átadatása csekélyebb dolog, mintsem megérdemlene egy kongreszszust. 2) Tudni akarja továbbá Anglia, mi fog történni Toskánával, Modenával s a pápai tartományok fölkelésben levő részeivel. Az angol miniszter egyelőre nem látja át, mint képzelik a francziák és ausztriaiak az államaikat elhagyott fejedelmeket trónjaikra visszahelyezni, miután Francziaország kinyilatkoztatta, hogy épen nincs szándékában a florenczi, modenai,s bolognai népet törvényes uralkodóik visszafogadására fegyverrel kényszeríteni; másrészről Francziaország, programmjához híven, meg nem engedheti, hogy Ausztria átlépjen a Pó folyamon s a herczegeket visszahelyezni megkísértse. 3) Anglia tudni akarja: el van-e komolyan határozva, hogy Olaszország szövetségi állammá alakíttassák vagy ellenkezőleg Ausztria s Francziaország csak annyit ígértek, hogy egy illy szövetségre vonatkozó tervet pártolásuk alá vesznek? Elvégre 4) Anglia csak úgy akar a kongresszusban résztvenni, ha előbb Ausztria is nyilván beleegyezik, hogy az olasz ügy végső elrendezését a kongresszus szavazatára bízza. Míg e pontokban, Anglia határozott választ nem nyerhet, addig Francziaország meghívását el nem fogadhatja. Továbbá kinyilatkoztatá az angol külügyminiszter, hogy a villafrancai szerződésnek azon szövege, mellyet a lapok közlöttek, valósággal megegyezik az eredetivel. Végre, hogy Anglia, minden körülmény közt csak olly kongresszusban akar résztvenni, mellyben Olaszország szabadsága és függetlensége fog elhatároztatni. E nyilatkozatból értjük, hogy Olaszország elrendezésének ügye már annyira haladott, hogy Francziaország szétküldé a „meghívó jegyeket“ a tartandó kongresszusra. Ha e szives meghívás, más udvaroknál melegebb fogadtatásra nem talál, akkor a kongresszus eszméje, ez évben másodszor is meg van bukva. Átalában mondják, hogy Ausztria nem nagy hajlamot árul el, az illy módon összehitt kongresszusban résztvenni. Bécsben így gondolkoznak : „Nincs abban haszon, ha a hatalmak valamit „európailag” határoznak el. Ez az Európa csudálatos törvényszék, melylyet ritkán talál helyén az, kinek valami panaszolni valója van. Létezett-e Európában ünnepélyesebb szerződés, mint az 1815-ki bécsi békekötés, mellyet 25 évig tartó háború előzött meg, s mellynek megkötésekor Európa uralkodói személyesen valának jelen? És mégis, midőn a jelen év tavaszán Francziaország Ausztria ellenében az 1815-ki kötvények egyik sarkalatos pontját megtámadó, Európa semleges maradt. Az 1815-ben elhatározott birtokviszonyok ma már gyakorlatilag csak annyira érvényesek, amennyiben az illető hatalmak azt saját erejökkel megvédeni tudják. Aki napjainkban csatát veszt, hiában utal az 1815-ki osztálylevélre, mert az úgynevezett Európa törvényszékén a károst jogaiba többé nem reponálják. Azért is a politikai közlönyökben ma már minél ritkábban halljuk az 1815-ös évet említeni. A kormányok mintha szégyenlenék, hogy az európai közjog irótt törvényeit védelem nélkül hagyák. Eddig, ha valahol egy kis zaj történt, Európa összes külügyminiszterei, elszánták az országos]levéltárból az 1815-i szerződések pecsételt lapját, s a mi ott meg volt irva, az határozott. Most már senki sem hivatkozhatik olly jogra, mellyel azok engedtek feledésbe menni, kik annak védelmére kötelezve voltak. A „III. Napoleon és Olaszország“ czimei hires röpirat szerzője állitá fel először ama tant : „A szerződések a nemzetek között hozott törvények : érvényük addig tart, mig azon czélnak, melly végett hozattak, megfelelnek.“ Úgy látszik, Európa hallgatásával elfogadta e tant, és elmulasztotta közbeszólásával, saját itélőszéke elé terjesztetni a kérdést]: ezélszerűk-e a megtámadott törvények vagy nem? hanem oda engedte a vitázó feleknek : határozzon a peres ügyben az, aki a lombardi síkon győzni fog. Oroszország már is kapva kap az uj tan érett gyümölcsein, s a Szent-Pétervárott megjelenő félhivatalos „Invalide“ kinyilatkoztatta, hogy nem csak az 1815-ki béke pontjai, hanem még az 1856- ki párisi kongresszus határozatai is ezennel elavultak és feledésbe mentek. Illy helyzetben a politikai körökben méltán kérdik : milly állást akar elfoglalni Anglia a netán mégis létrejövő kongresszus^'- ban? mert Angliát úgy ismerjük, mint valóságos nyugvó oroszlán^^^.