Politikai Ujdonságok, 1860 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1860-11-08 / 45. szám

702 szanyeri alkotmányos erősségének külső sánczait, s akkor, ha a po­litikai közigazgatás egészen a nemzet kezében lesz,e kedvező hely­zetből jobb kilátásaink lehetnek a további nyereményekre. Más részről azonban erősítik, hogy oly magas rangú férfiak, mint a fő­ispánok, egyátalában nem viselhetnek oly szerepet, melyhez a két­értelműségnek legcsekélyebb árnyéka is férhet. A főispánoknak mindenekelőtt tökéletesen tisztában kell lenniök aziránt, hogy hol vannak azon határok, a­meddig ezen út után a haladás lehetővé tétetik. Ha a czél, mely így kitűzve lesz, olyan, hogy a kinevezettek lelkiismeretét nem sérti, akkor híven és tartalék gondolat nélkül el kell fogadni a nyújtott jobbot. Ellenkező esetben nem kell a kor­mányt abban gátolni, hogy keressen a hazában oly egyéneket, a­kiknek közremunkálására minden körülmény közt feltétlenül szá­mot tarthat. A­­siarign­ano virilii­ ütközet. A lefolyt hét alatt a távirda látszólag mindennap ellenkező tu­dósításokat hozott az olasz ügyek állásáról. Majd azt hallottuk, hogy Francziaország már megsokalta a piemontiak szabad gazdál­kodási rendszerét, majd ellenkezőleg azt, hogy Napóleon császár elérkezettnek hiszi az időt, melyben az európai kabinetektől az egyesült Olaszország bevégzett tényének elismerését követelte. Az ily látszólagos ellenmondások mindig azt jelentik , hogy Párisban nagyon keverik a kártyát, s Napóleon császár alig várja, hogy ütéshez jusson, s aztán elkezdhessen adatk­ozni! Csaknem így vagyunk azon tudósításokkal is, melyek a harcz­­térről érkeznek. Rómából, a szent városból távírták, hogy a ná­polyiak két nagy csatát nyertek, egyet okt. 27-én, másikat 30-án. Ez utóbbi alkalommal Cialdini tábornok a Garigliano folyón át­menni akarván, a nápolyiaktól tökéletesen megveretett, és igen sok halottat és sebesültet hátrahagyva kényszerült megfutamodni. Azonban a piemonti főhadiszállásról érkező tudósítások egé­szen az ellenkezőt mondják, s hozzá kell tennünk, hogy e tudósítá­sokat a bekövetkezett eredmények nagyon is megerősítették. Della Rocca, piemonti tábornok ugyanis nov. 2-án oly erély­­lyel és sikerrel kezdi meg Capua bombáztatását, hogy másnap a nápolyiak már alkudozni kezdtek, s a vár és város megadta magát! 8000 nápolyi letette a fegyvert, s hajókon Nápolyba szállíttatott! E tény nem igen hangzik össze a korábbi tudósítással, mely szerint Cialdinit néhány nap előtt a Garigliano mellett megverték volna. Hogy a diplomatiai térről érkező tudósítások még az itt elő­­soroltaknál is több ellenmondást tartalmaznak, az nagyon is ter­mészetes, mert a kabinetek, ha érdekeik is úgy követelik, meglehe­tős szigorral tudják a fontos titkokat megőrizni. De ez sem tarthat soká. Két három hét lefolytéig ámították az úgynevezett félhiva­talos lapok tudósítói a világot, s már-már hinni kezdte a közönség, hogy a varsói találkozás titkos létrehozója, senki más mint lord Palmerston, a­ki szerintük, elvégre elveszti türelmét, s minden áron megakadályozni igyekszik, nehogy Francziaország, a nemze­tiségi politikával Európában újabb zavarokat támaszthasson. E vélemény megerősítésére Russell lordnak a Turinban lakó angol követhez intézett levelére hivatkoztak, a­melyben az angol külügy­miniszter valósággal minden ékesszólási mesterségét kimeríti, csak­hogy Piemontot Velencze elleni­ ismert szándékairól lebeszélhesse. Időközben kiderült, hogy mi okon lett egyszerre az angol kabinet oly buzgó barátja Ausztriának? s most már mindenki meggyőződ­hetett, hogy erészben Angliát nem a rokonszenv sugalmai vezették, hanem csak attól félt, hogy az imigyamúgy egyesült Olaszország egyátalában nem mérkőzhetik meg az erős Ausztriával, s azért ha Viktor Emánuelnek a harc­téren roszul folynának dolgai, Fran­cziaország megint segítségére jöhetne hű szövetségesének, a ho­zott segítséget pedig nem adná ingyen, a­mint ezt a nizzai és savoyai példa bizonyítja. Ezalatt azonban az olasz nemzetiségi ügyek kedvezőbb irányt vettek. Viktor Em­ánuel 10,000 embert Nápolyba, 2,000 Manfredo­­niába, 4,000 Palermóba küldött, 40,000-et pedig a Volturno és Ga­rigliano közötti néhány négyszög mérföldnyi térre szerencsésen elhozhatott. A körülmények ily fordultával az angol kabinet azt sem várta, hogy legalább Capua elestének hiteles hírét vegye, hanem a legelső kedvező alkalmat felhasználva, turini követe által kijelen­tett , miszerint Anglia soha sem mondta azt, hogy az olaszoknak ne volna elegendő okuk arra, hogy uralkodóiknak ellentálljanak; sőt hogyha Viktor Emánuel a felkelésben levő olasz tartományo­kat fegyveres kézzel segíti, ezen eljárást Anglia egyátalában nem roszalhatja!“ így itt az angol külügyminiszter okt. 27-én, a­midőn előre látta, hogy az olasz egység utolsó akadályai közöl az egyik, Capua, bukó félben van, a másikat, vagy­is Gaetát pedig kikerülhetlenül ugyan a sors fenyegeti. És mégis épen e napokban kellett olvas­nunk, hogy Viktor Emánuel király nagy erélylyel óhajtaná ugyan Gaetát ostromolni, de ebben nagy és felette komoly diplomatiai nehézségek gátolják mindaddig, míg Ferencz király e tengeri vár falai közöl ki nem költözik! Ugyanily forrásból kerülhetett azon távirdai tudósítás­­is, hogy a midőn a piemonti hajóhad fővezére Persano admirál a Garigliano torkolata mellett a nápolyi hadállást lőni kezdte, a franczia hajóhad parancsnoka, Barbier le Tinon pro­testált e fellépés ellen, s a tüzelés félbeszakítását követelte. Az egyenesen Turinból jövő tudósítások e fennebbi hírt határozottan tagadják, s hozzáteszik, hogy Persano admiralt senki sem háborí­totta meg működésében! (A Garigliano melletti fényes győzelem.) Hivatalos tudósítás érkezett, hogy nov. 2-án a piemonti hadsereg a Garigliano folyón átment. Sonnaz, piemonti tábornok a folyóra épített vashidat nagy­­vitézséggel hatalmába kerítette : egy második hidat a folyó torko­lata mellett a hajóhad hidászai állítottak fel, a­midőn pedig a har­madik híd is készen lett, ugyanazon nap estéjén a piemonti hadse­reg teljes erővel átszállott a túlsó partra. A nápolyiak Gaeta falai körül vertek tábort. Másnap, nov. 3-án, Viktor Emánuel király személyes vezény­lete alatt a piemontiak homlokban támadák meg a nápolyiakat, a hajóhad pedig a part felől lödözé az ellenséget. Heves csata után a nápolyak szétszórattak, s temérdek hadkészletet hátrahagyva, és sok foglyot veszítve, Gaetába menekültek. Sonnaz tábornok űzőbe vette a megfutamodókat s hadtestével elfoglalá azon magas­latokat, melyek Gaeta felett uralkodnak. Viktor Emánuel király nov. 5-én tartá bevonulását Nápolyba. A Capuában elfogottak száma 11,000-re létezik. Hazai közügyek és események. — Lapjaink múlt számában a főispáni s más kinevezések csak a példányok egy részébe mehetvén be, miután a kinevezettek név­sora különben is csak hiányos távirati tudósitás folytán közöltetett, szükségesnek láttuk a teljes névsort a hivatalos lapok után még­­egyszer utánnyomatni. — A cs. k. Apostoli Felsége f. évi okt. 30-ról kelt legfelsőbb határozatával Majláth György rendkívüli birodalmi tanácsost s Baranyamegye hajdani főispánját, dijelengedés melletti titkos ta­nácsosi méltósággal ruházván föl, ugyenekkor Magyarország fő­­tárnokmesterévé legkegyelmesebben kinevezni m­éltóztatott. — Ö cs. k. Apostoli Felsége f. évi okt. 30-ról kelt legfelsőbb határozatával báró Sennyey Pál cs. k. kamarást magyar kir. hely­tartósági tanácsossá kinevezni s ugyanekkor dijelengedés mellett titkos tanácsosi méltósággal legkegyelmesebben fölruházni mél­­tóztatott. — . cs. k. Apostoli Felsége f. évi okt. 30-ról kelt legfelsőbb határozatával a magyarországbani országos méltóságok betöltése végett, az idősb gróf Zichy Ferencz által önként letett főajtónál­­lómesteri méltósággal ifjabb gróf Zichy Ferencz titkos­ tanácsost, a főpohárnokmesteri méltósággal gróf Andrássy György titkos­ taná­csost, továbbá a főudvarmesteri méltósággal gróf Barkóczy János rendkívüli birodalmi tanácsost legkegyelmesebben fölruházni m­éltóztatott. — . cs. k. Apostoli Felsége f. évi okt. 30-tól kelt legfelsőbb határozatával a magyar szent korona őrei állásainak törvényszerű betöltéséig, gróf Károlyi Györgyöt s báró Prónay Albertet koro­naőrökké legkegyelmesebben kinevezni m­éltóztatott. — . cs. k. Apostoli Felsége f. évi okt. 30 tól kelt legfelsőbb határozatával, legkegyelmesebben helybenhagyni m­éltóztatott, hogy Scitovsky János, Magyarország bibornok herczeg-primása s Bar­a­­kovics Béla egri érsek Esztergom-, illetőleg Heves megye főigazga­tását, mint ugyanezen megyék örökös főispánjai, valamint herczeg

Next