Politikai Ujdonságok, 1860 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1860-11-08 / 45. szám
702 szanyeri alkotmányos erősségének külső sánczait, s akkor, ha a politikai közigazgatás egészen a nemzet kezében lesz,e kedvező helyzetből jobb kilátásaink lehetnek a további nyereményekre. Más részről azonban erősítik, hogy oly magas rangú férfiak, mint a főispánok, egyátalában nem viselhetnek oly szerepet, melyhez a kétértelműségnek legcsekélyebb árnyéka is férhet. A főispánoknak mindenekelőtt tökéletesen tisztában kell lenniök aziránt, hogy hol vannak azon határok, ameddig ezen út után a haladás lehetővé tétetik. Ha a czél, mely így kitűzve lesz, olyan, hogy a kinevezettek lelkiismeretét nem sérti, akkor híven és tartalék gondolat nélkül el kell fogadni a nyújtott jobbot. Ellenkező esetben nem kell a kormányt abban gátolni, hogy keressen a hazában oly egyéneket, akiknek közremunkálására minden körülmény közt feltétlenül számot tarthat. Asiarignano virilii ütközet. A lefolyt hét alatt a távirda látszólag mindennap ellenkező tudósításokat hozott az olasz ügyek állásáról. Majd azt hallottuk, hogy Francziaország már megsokalta a piemontiak szabad gazdálkodási rendszerét, majd ellenkezőleg azt, hogy Napóleon császár elérkezettnek hiszi az időt, melyben az európai kabinetektől az egyesült Olaszország bevégzett tényének elismerését követelte. Az ily látszólagos ellenmondások mindig azt jelentik , hogy Párisban nagyon keverik a kártyát, s Napóleon császár alig várja, hogy ütéshez jusson, s aztán elkezdhessen adatkozni! Csaknem így vagyunk azon tudósításokkal is, melyek a harcztérről érkeznek. Rómából, a szent városból távírták, hogy a nápolyiak két nagy csatát nyertek, egyet okt. 27-én, másikat 30-án. Ez utóbbi alkalommal Cialdini tábornok a Garigliano folyón átmenni akarván, a nápolyiaktól tökéletesen megveretett, és igen sok halottat és sebesültet hátrahagyva kényszerült megfutamodni. Azonban a piemonti főhadiszállásról érkező tudósítások egészen az ellenkezőt mondják, s hozzá kell tennünk, hogy e tudósításokat a bekövetkezett eredmények nagyon is megerősítették. Della Rocca, piemonti tábornok ugyanis nov. 2-án oly erélylyel és sikerrel kezdi meg Capua bombáztatását, hogy másnap a nápolyiak már alkudozni kezdtek, s a vár és város megadta magát! 8000 nápolyi letette a fegyvert, s hajókon Nápolyba szállíttatott! E tény nem igen hangzik össze a korábbi tudósítással, mely szerint Cialdinit néhány nap előtt a Garigliano mellett megverték volna. Hogy a diplomatiai térről érkező tudósítások még az itt elősoroltaknál is több ellenmondást tartalmaznak, az nagyon is természetes, mert a kabinetek, ha érdekeik is úgy követelik, meglehetős szigorral tudják a fontos titkokat megőrizni. De ez sem tarthat soká. Két három hét lefolytéig ámították az úgynevezett félhivatalos lapok tudósítói a világot, s már-már hinni kezdte a közönség, hogy a varsói találkozás titkos létrehozója, senki más mint lord Palmerston, aki szerintük, elvégre elveszti türelmét, s minden áron megakadályozni igyekszik, nehogy Francziaország, a nemzetiségi politikával Európában újabb zavarokat támaszthasson. E vélemény megerősítésére Russell lordnak a Turinban lakó angol követhez intézett levelére hivatkoztak, amelyben az angol külügyminiszter valósággal minden ékesszólási mesterségét kimeríti, csakhogy Piemontot Velencze elleni ismert szándékairól lebeszélhesse. Időközben kiderült, hogy mi okon lett egyszerre az angol kabinet oly buzgó barátja Ausztriának? s most már mindenki meggyőződhetett, hogy erészben Angliát nem a rokonszenv sugalmai vezették, hanem csak attól félt, hogy az imigyamúgy egyesült Olaszország egyátalában nem mérkőzhetik meg az erős Ausztriával, s azért ha Viktor Emánuelnek a harctéren roszul folynának dolgai, Francziaország megint segítségére jöhetne hű szövetségesének, a hozott segítséget pedig nem adná ingyen, amint ezt a nizzai és savoyai példa bizonyítja. Ezalatt azonban az olasz nemzetiségi ügyek kedvezőbb irányt vettek. Viktor Emánuel 10,000 embert Nápolyba, 2,000 Manfredoniába, 4,000 Palermóba küldött, 40,000-et pedig a Volturno és Garigliano közötti néhány négyszög mérföldnyi térre szerencsésen elhozhatott. A körülmények ily fordultával az angol kabinet azt sem várta, hogy legalább Capua elestének hiteles hírét vegye, hanem a legelső kedvező alkalmat felhasználva, turini követe által kijelentett , miszerint Anglia soha sem mondta azt, hogy az olaszoknak ne volna elegendő okuk arra, hogy uralkodóiknak ellentálljanak; sőt hogyha Viktor Emánuel a felkelésben levő olasz tartományokat fegyveres kézzel segíti, ezen eljárást Anglia egyátalában nem roszalhatja!“ így itt az angol külügyminiszter okt. 27-én, amidőn előre látta, hogy az olasz egység utolsó akadályai közöl az egyik, Capua, bukó félben van, a másikat, vagyis Gaetát pedig kikerülhetlenül ugyan a sors fenyegeti. És mégis épen e napokban kellett olvasnunk, hogy Viktor Emánuel király nagy erélylyel óhajtaná ugyan Gaetát ostromolni, de ebben nagy és felette komoly diplomatiai nehézségek gátolják mindaddig, míg Ferencz király e tengeri vár falai közöl ki nem költözik! Ugyanily forrásból kerülhetett azon távirdai tudósításis, hogy a midőn a piemonti hajóhad fővezére Persano admirál a Garigliano torkolata mellett a nápolyi hadállást lőni kezdte, a franczia hajóhad parancsnoka, Barbier le Tinon protestált e fellépés ellen, s a tüzelés félbeszakítását követelte. Az egyenesen Turinból jövő tudósítások e fennebbi hírt határozottan tagadják, s hozzáteszik, hogy Persano admiralt senki sem háborította meg működésében! (A Garigliano melletti fényes győzelem.) Hivatalos tudósítás érkezett, hogy nov. 2-án a piemonti hadsereg a Garigliano folyón átment. Sonnaz, piemonti tábornok a folyóra épített vashidat nagyvitézséggel hatalmába kerítette : egy második hidat a folyó torkolata mellett a hajóhad hidászai állítottak fel, amidőn pedig a harmadik híd is készen lett, ugyanazon nap estéjén a piemonti hadsereg teljes erővel átszállott a túlsó partra. A nápolyiak Gaeta falai körül vertek tábort. Másnap, nov. 3-án, Viktor Emánuel király személyes vezénylete alatt a piemontiak homlokban támadák meg a nápolyiakat, a hajóhad pedig a part felől lödözé az ellenséget. Heves csata után a nápolyak szétszórattak, s temérdek hadkészletet hátrahagyva, és sok foglyot veszítve, Gaetába menekültek. Sonnaz tábornok űzőbe vette a megfutamodókat s hadtestével elfoglalá azon magaslatokat, melyek Gaeta felett uralkodnak. Viktor Emánuel király nov. 5-én tartá bevonulását Nápolyba. A Capuában elfogottak száma 11,000-re létezik. Hazai közügyek és események. — Lapjaink múlt számában a főispáni s más kinevezések csak a példányok egy részébe mehetvén be, miután a kinevezettek névsora különben is csak hiányos távirati tudósitás folytán közöltetett, szükségesnek láttuk a teljes névsort a hivatalos lapok után mégegyszer utánnyomatni. — A cs. k. Apostoli Felsége f. évi okt. 30-ról kelt legfelsőbb határozatával Majláth György rendkívüli birodalmi tanácsost s Baranyamegye hajdani főispánját, dijelengedés melletti titkos tanácsosi méltósággal ruházván föl, ugyenekkor Magyarország főtárnokmesterévé legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. — Ö cs. k. Apostoli Felsége f. évi okt. 30-ról kelt legfelsőbb határozatával báró Sennyey Pál cs. k. kamarást magyar kir. helytartósági tanácsossá kinevezni s ugyanekkor dijelengedés mellett titkos tanácsosi méltósággal legkegyelmesebben fölruházni méltóztatott. — . cs. k. Apostoli Felsége f. évi okt. 30-ról kelt legfelsőbb határozatával a magyarországbani országos méltóságok betöltése végett, az idősb gróf Zichy Ferencz által önként letett főajtónállómesteri méltósággal ifjabb gróf Zichy Ferencz titkos tanácsost, a főpohárnokmesteri méltósággal gróf Andrássy György titkos tanácsost, továbbá a főudvarmesteri méltósággal gróf Barkóczy János rendkívüli birodalmi tanácsost legkegyelmesebben fölruházni méltóztatott. — . cs. k. Apostoli Felsége f. évi okt. 30-tól kelt legfelsőbb határozatával a magyar szent korona őrei állásainak törvényszerű betöltéséig, gróf Károlyi Györgyöt s báró Prónay Albertet koronaőrökké legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. — . cs. k. Apostoli Felsége f. évi okt. 30 tól kelt legfelsőbb határozatával, legkegyelmesebben helybenhagyni méltóztatott, hogy Scitovsky János, Magyarország bibornok herczeg-primása s Barakovics Béla egri érsek Esztergom-, illetőleg Heves megye főigazgatását, mint ugyanezen megyék örökös főispánjai, valamint herczeg