Politikai Ujdonságok, 1860 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1860-01-19 / 3. szám
39 űző iparát helyettes által is folytathatja vagy azt bérbe is adhatja Oly reálipart, melynek tulajdonosa annak gyakorlására törvényes képességgel nem bir, csak helyettes vagy bérlő által lehet űzni. A helyettesnek vagy bérlőnek azonban, magának is mindenkor birni kell azon tulajdonokkal, melyek a kérdéses ipar űzéséhez törvényesen megkívántatnak. Az iparűző halála után az örökös vagy hagyatékos, ha az ipart folytatni akarja, azt saját nevére újra be kell jelentenie. Szintén új bejelentésnek van helye, ha az ipartelep élők közt okmányilag másra ruháztatik át. Ha pedig az ipar engedélyezett, mindkét esetben engedélyre van szükség; csak az özvegy vagy kiskorú örökösök számára lehet engedélyezett ipart a régi engedély alapján tovább folytatni; de ha a kiskorúak elérik a teljes kört, azoknak is újra kell folyamodni. Ha az ipar csőd alatt van, azt a tömeg számára, minden bejelentés vagy engedély nélkül folytathatni. Minden iparűzőnek joga van, a termékei tökélyes előállításához szükséges minden munkát magának teljesítni és az arra megkívántató segédmunkásokat más iparokból is tartani. Az iparosnak azon czikkekből, melyeket ő készit, szabad a nem saját készítményt is árulni, sőt az e nemű idegen készitménynyel kereskedést űzhet, épen úgy mint a saját készitrménynyel. Akármely ipart kezdhet valaki akárhol, tehát oly községben is, hol nem honos. A szabad ipart űzők, azon községben hol laknak, több üzlethelyet (műhelyt, áruló helyet) tarthatnak, de azokat a hatóságnak bejelenteni kötelesek. Ha községükön kívül más helyen akarnak ipartelepet vagy raktárt állítani, erről jelentést kell tenniök mind saját hatóságuknál, mind azon hely hatóságánál, hol az uj telep vagy raktár létesítendő, az engedélyezett iparnál pedig ez utolsó hatósághoz engedélyért kell folyamodni. Az iparos tehet a vidéken körutat , vagy maga vagy meghatalmazottja megrendelést kereshet, de ez alkalommal, eladó árut nem, csak mintát vihet magával. A házalás szintén tiltva van s csak azoknak szabad, kik erre külön ■engedélylyel birnak. E megszorítás nem alkalmazható azokra, kik helyi szokás szerint, a mindennapi használat átalános czikkeit, mint tejet, vajat, gyümölcsöt, főzeléket, virágot, fát stb. házról házra hordva árulnak. A sütő, mészáros, kéménysöprő, egyszer már elkezdett üzletét kénye szerint félbe nem szakíthatja, hanem abbahagyási szándékát a hatóságnak be kell jelenteni s ha a hatóság kívánja, iparát bizonyos ideig, legfelebb két hónapig, még folytatni tartozik. Árszabásnak (limitatió) a talán csak a mindennapi szükség kielégítéséhez kivántató nélkülözhetlen czikkeknél (kenyér, hús stb.) lehet helye, továbbá a kéményseprői és a szállítás piaci szolgálati (hordár, bérkocsi, omnibus stb.) iparoknál. A cég (firma) bejegyzésének jogát és kötelességét és annak következéseit, külön határozmányok fogják szabályozni. —Oly iparvállalatok, melyek a nemzeti ipar kifejlődésére és a kereskedés élénkítésére feltünő jelentőségüek, azon előjogot nyerhetik, hogy czimerük s pecsétükben a császári sast s czégükben e jelölést: „Cs. kir. szabadalmas gyár vagy kereskedés“ használhatják. — Egyébiránt minden iparosnak jogában áll üzlethelyén vagy lakásán czimert akasztani ki, vagy más ismertető eszközt alkalmazni. A vásárokon mindenkinek joga van a forgalomban megengedett árukat árulni; oly árukat azonban, melyek árulása engedélyhez van kötve, csak az ily engedélyt bírók adhatnak. Azok, kik a vásározást önálló üzletként folytatják, tartoznak ezt bejelenteni. A vásárlátogatók, vásári ügyleteikre nézve mindenütt különbség nélkül egyenlők, tehát erre nézve semmi előjognak vagy kiváltságnak helye nincsen. Hetivásárokon a mindennapi szükséglet közönséges czikkeit, a gazdasági s földmivelési eszközöket s azon terményeket, melyek a környék földészeinek szokásos mellékfoglalkozásai közé tartoznak, mindenki árulhatja;ellenben e czikkeken kivül másokat helybeli iparosok adhatnak el — kivéve azon községekben, melyekben ez régi szokás szerint máskép volna. A vásári forgalmat a község semmi más adóval nem terhelheti, azon kivül, mely az átengedett tér haszonvételének, bódék s árueszközök használatának, s más a vásár tartásával járó kiadásoknak megtérítésére szükséges. (Vége következik.) Pótló tudósítások a Kazinczy-ünnepélyekről. (Kazinczy-ünnepély H.-Szoboszlón, dec. 31-én 1859.) Kétszeresen szent és feledhetlen reánk nézve az 1859-ik év utósó napja és estéje. Emlékezetesen ünnepélyes nap és est ez városunkra, elsőben is, ennek történeti múltjára nézve; miért is, ilyenkor a torony, kifüggesztett lámpák fénykörében világíttatik meg. Mellőzve a hagyomány nem egészen biztos forrásait, melyek szerint a Szoboszló közepén emelkedő „Török domb“ és határán létező „Vérvölgy“ nevezetű helyek 1659 és 1660 táján török csoportok által meg-megrohant hajdú nép siralmas történetére emlékeztetik az ifjú nemzedéket, annyit a jeles Budai csaiás is ,,Magyarország históriája“ czímű könyvének történelmi jegyzeteiben erősít : „mikint 1660 april 28-kán, Szejdi Ámhát basa török nagyvezér, II. Rákóczy Györgyhözi ragaszkodásukért a hajdúkon boszut állandó, Szoboszlóra jött egész táborával, és onnan mindenfelé prédálókat és gyujtogatókat küldött, a jobbadán üresen maradt hajduvárosokra. Szoboszlón némelyek a templom kerítésétválasztván menedék helyeknek, ugyanott leöldöstettek, kiknek fejéről a bőrt lehuzatván Szejdi basa, kitömve küldötte Konstantinápolyba.“ A toronynak ó év estéjéni kivilágittatása és az ekkor történni szokott ünnepélyes harangoztatás tehát, hagyomány szerint, eme gyászesemény emlékére történik, mely jelek a lovagias, és az akkori idők kivánalmához képest, folytonos katonai lábon álló hajdunépet a fölfegyverzésre s rohamra indulásra valának fölhivandók. Másodszor szent és feledhetlen nevezett ó év estéje városunkra nézve azért, mert történeti múltjának emlékezetét összeköté jelenben Kazinczy Ferencz születése évszázados megünneplésével, s hogy eme nemzeti ünnepélynek annál nagyobb fényt szerezzen, azért határozta megünneplését az óév estéjére. A délesti isteni tisztelet után, négy órakor szép számú nép gyülekezett egybe az ünnepélyesen kivilágított városháza nagy teremében, hol a régi magyar vezérek s királyok komolyan méltóságos arczképei között. Kazinczynak a mai napon kitűnő helyen felfüggesztett diszek arczképe, zöld koszorúval jön körítve. Az ünnepély következőleg folyt le : 1. Az énekkar éneklé : Mi zengi túl a bérczeket? dallamot. 2. Megnyitó beszédet tartott helybeli lelkész Szívós Mihály úr, Kazinczy Ferencz életrajza fölolvasása után, irodalom, nemzetiség, hon, király iránti szeretet ápolásának, hatalmas, ékes előadásával. 3. Vörösmarty lelkes Szózatának eléneklése az énekkar által. 4. Kecskeméti emlékhangok a Kazinczy-ünnepélyre“ szavalta Nagy Sándor, városi elöljáró. 5. Az énekkar éneklé : ,,Nyögve kél az esti szellemű dallamot. 6. „A hazához“ Petőfi Sándortól, szavalta orvostudor Csorba Lajos. 7. Babyloni rab-zsidók éneke. 8. „Kazinczy Ferencz emlékezete, kötött beszéd.“ Szerző s szavalá Szathmáry György, tanár. 9. Berekesztésül énekeltetett „Kölcsey Hymnusza“ az énekkar által. Az előadáson megjelent fényes közönség a műsorozat kitünőbb pontjait lelkesedett tapsok és éljenzések közt fogadta. Az előadást, díszesen világított termekben, barátságos valódi magyar családi estebéd fűszerező, mely alatt poharak ürittettek. O cs. kir. Apostoli Felségéért, a felséges uralkodó házért, a magyar hazáért és nemzetért stb. Nem mulaszthatom el, az ünnepély több lelkes eszközlői között kiemelni az értelmiség egyik kitűnő tagját Teleky László urat, ki első tette az indítványt e nemzeti ünnepély megtartására s annyi erélylyel eszközlöttee azt; szintén ki kell emelnem városi főhadnagy Fogthay Sámuel urat, ki lovagias tapintattal fűzte egybe a lelkes és szép hölgykoszorut. Kazinczy Ferencz százados születése emlékére, részint aláirási ivén, részint az ünnepély tartása alkalmával 72 ft. a. é. gyűlt be, mi is, az illető helyre, postautján már kézbesittetett. — Szathmáry György, tanár. ■s (Kazinczy-bál Szilágy-Somlyón.) Szilágy-Somlyóról b. Bánffi Elek inditványozása és rendezése mellett m. hó 27-n végbement fényes Kazinczytánczvigalomról értesitnek, hol az összes nő- és férfi-közönség, csaknem kivétel nélkül magyar díszruhában volt jelen s a bálkirálynő rangját mindenki a szellemdús L. M. kisasszonynak szavazta. A kaszinó f. hó 12-én tartandó első báljának tiszta jövedelme is a Kazinczy-alap gyarapítására lesz szentelve. — Örömmel üdvözöljük Somlyót a nagy és maradandó emlékezetű nemzeti ünnepély lánczolatában megjelenő szilágysági városok elsejéül s reméljük, a jó példa után azok sem fognak hátramaradni, melyekben a kellő értelmiség — sőt fogékonyság is az eszme iránt és oly kevéssé hiányzik, mint másutt akárhol, csak egy kis tettere kivántatnék. Ez az a mező, hol a műkedvelő társulatoknak mozogni szükséges, ha csak silány privátmulatsággá fajulni nem akarnak. Mert kövezetre, iskolára kéregetni házankint is lehet, míg itt a főszempont egyszersmind a közszellem megelevenitése. — (Kazinczy-ünnep Puszta-Monostoron), dec. 26-án. Azon lelkesedés, melylyel e nemzeti ünnepélyt édes hazánk minden talpalatnyi földön megülik, szépen czáfolja ama szomorú közmondást: „Átok fogta meg a magyart, mert az együtt soha nem tart.“ Valóban csudálni lehet az eredményt, mit e parányi falu értelmes lakosai kivittak; s azon férfi nevét, kinek homlokát a kezdeményezés, a fáradhatlan, önzéstelen munkálkodás, a kivitel dicsősége illeti, — még csak meg sem szabad neveznünk. Részleteiben az ünnep igen szép volt. Pecsenyánszky művész társaival három ízben játszott. Felolvastatott Kazinczy életrajza, elszavaltatott : Vörösmarty „Szózata,“ Tompa „Hymnusza,“ egy kedves kislány által Bajza ,,Apotheosise,“ Lisznyay ez alkalomra irt költeménye. A „Becsületszó“ a jászberényi műkedvelők s monostori műkedvelőnők által adatott elő. Közben háromszor zongorajáték is volt; két hölgy és Riszner, ki közkivonatra a „Zagyvaparti“ csárdást is játszotta, ragadván el a közönséget. Simonffy Kálmánt is csak édesanyja halála gátla a közreműködésben. Nem hagyhatjuk még említetlenül ama csinos kis verset Zagyvapartitól, melyet Balázsovics Ida k. a. a Kazinczykép megkoszorúzásakor szép csengő hangon mondott el. Az előadás után bál következett, vidám fesztelen mulatság; az áldomásirások természetesen el nem maradván. Mind az előadási, mind a bálterem ügyszeretetből engedtetett át; a ki nem látott még igazi tősgyökeres magyar házi asszonyt, az e bálba jött volna el! A tiszta jövedelem mintegy 40 ft. (Monostorhoz valódi fényes eredmény), a Kazinczy-alapitványra fordittatik. A honra, mely jelesei iránt igy lelkesedik, szép napok fognak még derülni. Adja Isten! — Jászffy. A (A Kazinczy-ünnepet) Somogyban is megülte sok hazafi, a magyar tenger, a Balaton partján álló Lelle helységben, Szalag ur szép, kies fekvésű kastélyában. Az egybegyült vendégkoszorut magyar szellem lelkesités az inkább magánkörü ünnepélyt asztal felett az egymást követő szép felköszöntések emelték. A jelen volt világiak, lelkészek, s lelkes nők mind a díszes magyar öltönyt viselték. Az ünnepélyen szavaltattak : 1) Egy alkalmi költe