Politikai Ujdonságok, 1860 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1860-01-19 / 3. szám

39 űző iparát helyettes által is folytathatja vagy azt bérbe is adhatja Oly reál­ipart, melynek tulajdonosa annak gyakorlására törvényes képességgel nem bir, csak helyettes vagy bérlő által lehet űzni. A helyettesnek vagy bérlőnek azonban, magának is mindenkor birni kell azon tulajdonokkal, melyek a kér­déses ipar űzéséhez törvényesen megkívántatnak. Az iparűző halála után az örökös vagy hagyatékos, ha az ipart foly­tatni akarja, azt saját nevére újra be kell jelentenie. Szintén új bejelentésnek van helye, ha az ipartelep élők közt okmányilag másra ruháztatik át. Ha pedig az ipar engedélyezett, mindkét esetben­­ engedélyre van szükség; csak az özvegy vagy kiskorú örökösök számára lehet engedélyezett ipart a régi engedély alapján tovább folytatni; de ha a kiskorúak elérik a teljes kört, azoknak is újra kell folyamodni. Ha az ipar csőd alatt van, azt a tömeg szá­mára, minden bejelentés vagy engedély nélkül folytathatni. Minden iparűzőnek joga van, a termékei tökélyes előállításához szük­séges minden munkát magának teljesítni és az arra megkívántató segéd­munkásokat más iparokból is tartani.­­ Az iparosnak azon czikkekből, me­lyeket ő készit, szabad a nem saját készítményt is árulni, sőt az e nemű idegen készitménynyel kereskedést űzhet, épen úgy mint a saját készit­­rménynyel. Akármely ipart kezdhet valaki akárhol, tehát oly községben is, hol nem honos. A szabad ipart űzők, azon községben hol laknak, több üzlethelyet (műhelyt, áruló helyet) tarthatnak, de azokat a hatóságnak bejelenteni köte­lesek. Ha községükön kívül más helyen akarnak ipartelepet vagy raktárt állítani, erről jelentést kell tenniök mind saját hatóságuknál, mind azon hely hatóságánál, hol az uj telep vagy raktár létesítendő, az engedélyezett ipar­nál pedig ez utolsó hatósághoz engedélyért kell folyamodni. Az iparos tehet a vidéken körutat , vagy maga vagy meghatalmazottja megrendelést kereshet, de ez alkalommal, eladó árut nem, csak mintát vihet magával. A házalás szintén tiltva van s csak azoknak szabad, kik erre külön ■engedélylyel birnak. E megszorítás nem alkalmazható azokra, kik helyi szo­kás szerint, a mindennapi használat átalános czikkeit, mint tejet, vajat, gyü­mölcsöt, főzeléket, virágot, fát stb. házról házra hordva árulnak. A sütő, mészáros, kéménysöprő, egyszer már elkezdett üzletét kénye szerint félbe nem szakíthatja, hanem abbahagyási szándékát a hatóságnak be kell jelenteni s ha a hatóság kívánja, iparát bizonyos ideig, legfelebb két hónapig, még folytatni tartozik. Árszabásnak (limitatió) a talán csak a mindennapi szükség kielégítésé­hez kivántató nélkülözhetlen czikkeknél (kenyér, hús stb.) lehet helye, to­vábbá a kéményseprői és a szállítás piac­i szolgálati (hordár, bérkocsi, om­nibus stb.) iparoknál. A c­ég (firma) bejegyzésének jogát és kötelességét és annak követke­zéseit, külön határozmányok fogják szabályozni. —Oly iparvállalatok, melyek a nemzeti ipar kifejlődésére és a kereskedés élénkítésére feltünő jelentőségüek, azon előjogot nyerhetik, hogy czimerük s pecsétükben a császári sast s czé­­gükben e jelölést: „Cs. kir. szabadalmas gyár vagy kereskedés“ használhat­ják. — Egyébiránt minden iparosnak jogában áll üzlethelyén vagy lakásán czimert akasztani ki, vagy más ismertető eszközt alkalmazni. A vásárokon mindenkinek joga van a forgalomban megengedett árukat árulni; oly árukat azonban, melyek árulása engedélyhez van kötve, csak az ily engedélyt bírók adhatnak. Azok, kik a vásározást önálló üzletként foly­tatják, tartoznak ezt bejelenteni. A vásárlátogatók, vásári ügyleteikre nézve mindenütt különbség nélkül egyenlők, tehát erre nézve semmi előjognak vagy kiváltságnak helye nincsen. Hetivásárokon a mindennapi szükséglet közönséges czikkeit, a gazdasági s földmivelési eszközöket s azon terménye­ket, melyek a környék földészeinek szokásos mellékfoglalkozásai közé tar­toznak, mindenki árulhatja;ellenben e czikkeken kivül másokat helybeli ipa­rosok adhatnak el — kivéve azon községekben, melyekben ez régi szokás sze­rint máskép volna. A vásári forgalmat a község semmi más adóval nem terhelheti, azon kivül, mely az átengedett tér haszonvételének, bódék s árueszközök haszná­latának, s más a vásár tartásával járó kiadásoknak megtérítésére szükséges. (Vége következik.) Pótló tudósítások a Kazinczy-ü­nnepélyekről.­ ­ (Kazinczy-ünnepély H.-Szoboszlón, dec. 31-én 1859.) Kétszeresen szent és feledhetlen reánk nézve az 1859-ik év utósó napja és estéje. Emlé­kezetesen ünnepélyes nap és est ez városunkra, elsőben is, ennek történeti múltjára nézve; miért is, ilyenkor a torony, kifüggesztett lámpák fényköré­­ben világíttatik meg. Mellőzve a hagyomány nem egészen biztos forrásait, melyek szerint a Szoboszló közepén emelkedő „Török domb“ és határán lé­tező „Vérvölgy“ nevezetű helyek 1659 és 1660 táján török csoportok által meg-meg­rohant hajdú nép siralmas történetére emlékeztetik az ifjú nemze­déket, annyit a jeles Budai csaiás is ,,Magyarország históriája“ czímű köny­vének történelmi jegyzeteiben erősít : „mikint 1660 april 28-kán, Szejdi Ámhát basa török nagyvezér, II. Rákóczy Györgyhözi ragaszkodásukért a hajdúkon boszut állandó, Szoboszlóra jött egész táborával, és onnan min­denfelé prédálókat és gyujtogatókat küldött, a jobbadán üresen maradt hajduvárosokra. Szoboszlón némelyek a templom kerítését­­választván me­nedék helyeknek, ugyanott leöldöstettek, kiknek fejéről a bőrt lehuzatván Szejdi basa, kitömve küldötte Konstantinápolyba.“ A toronynak ó év esté­­jéni kivilágittatása és az ekkor történni szokott ünnepélyes harangoztatás tehát, hagyomány szerint, eme gyászesemény emlékére történik, mely jelek a lovagias, és az akkori idők kivánalmához képest, folytonos katonai lábon álló hajdunépet a fölfegy­verzésre s rohamra indulásra valának fölhivandók. Másodszor szent és feledhetlen nevezett ó év estéje városunkra nézve azért, mert történeti múltjának emlékezetét összeköté jelenben Kazinczy Fe­­rencz születése évszázados megünneplésével, s hogy eme nemzeti ünnepély­nek annál nagyobb fényt szerezzen, azért határozta megünneplését az ó­év estéjére. A délesti isteni tisztelet után, négy órakor szép számú nép gyü­leke­­­zett egybe az­ ünnepélyesen kivilágított városháza nagy teremében, hol a régi magyar vezérek s királyok komolyan méltóságos arczképei között. Ka­­zinczynak a mai napon kitűnő helyen felfüggesztett diszek arczképe, zöld koszorúval jön körítve. Az ünnepély következőleg folyt le : 1. Az énekkar éneklé : Mi zengi túl a bérczeket? dallamot. 2. Megnyitó beszédet tartott helybeli lelkész Szívós Mihály úr, Kazin­czy Ferencz életrajza fölolvasása után, irodalom, nemzetiség, hon, király iránti szeretet ápolásának, hatalmas, ékes előadásával. 3. Vörösmarty lelkes Szózatának eléneklése az énekkar által. 4. Kecskeméti emlékhangok a Kazinczy-ünnepélyre“ szavalta Nagy Sándor, városi elöljáró. 5. Az énekkar éneklé : ,,Nyögve kél az esti szellemű dallamot. 6. „A hazához“ Petőfi Sándortól, szavalta orvostudor Csorba Lajos. 7. Babyloni rab-zsidók éneke. 8. „Kazinczy Ferencz emlékezete, kötött beszéd.“ Szerző s szavalá Szathmáry György, tanár. 9. Berekesztésül énekeltetett „Kölcsey Hymnusza“ az énekkar által. Az előadáson megjelent fényes közönség a műsorozat kitünőbb pont­jait lelkesedett tapsok és éljenzések közt fogadta. Az előadást, díszesen világított termekben, barátságos valódi magyar családi estebéd fűszerező, mely alatt poharak ürittettek. O cs. kir. Apostoli Felségéért, a felséges uralkodó házért, a magyar hazáért és nemzetért stb. Nem mulaszthatom el, az ünnepély több lelkes eszközlői között ki­emelni az értelmiség egyik kitűnő tagját Teleky László urat, ki első tette az indítványt e nemzeti ünnepély megtartására s annyi erélylyel eszközlöttee azt; szintén ki kell emelnem városi főhadnagy Fogthay Sámuel urat, ki lova­gias tapintattal fűzte egybe a lelkes és szép hölgykoszorut. Kazinczy Ferencz százados születése emlékére, részint aláirási ivén, ré­szint az ünnepély tartása alkalmával 72 ft. a. é. gyűlt be, mi is, az illető helyre, postautján már kézbesittetett. — Szathmáry György, tanár. ■s (Kazinczy-bál Szilágy-Somlyón.) Szilágy-Somlyóról b. Bánffi Elek inditványozása és rendezése mellett m. hó 27-n végbement fényes Kazinczy­­tánczvigalomról értesitnek, hol az összes nő- és férfi-közönség, csaknem kivé­tel nélkül magyar díszruhában volt jelen s a bálkirálynő rangját mindenki a szellemdús L. M. kisasszonynak szavazta. A kaszinó f. hó 12-én tartandó első báljának tiszta jövedelme is a Kazinczy-alap gyarapítására lesz szen­telve. — Örömmel üdvözöljük Somlyót a nagy és maradandó emlékezetű nemzeti ünnepély lánczolatában megjelenő szilágysági városok elsejéül s re­méljük, a jó példa után azok sem fognak hátramaradni, melyekben a kellő értelmiség — sőt fogékonyság is az eszme iránt és oly kevéssé hiányzik, mint másutt akárhol, csak egy kis tettere kivántatnék. Ez az a mező, hol a műkedvelő­ társulatoknak mozogni szükséges, ha csak silány privátmulat­sággá fajulni nem akarnak. Mert kövezetre, iskolára kéregetni házankint is lehet, míg itt a főszempont egyszersmind a közszellem megelevenitése. — (Kazinczy-ünnep Puszta-Monostoron), dec. 26-án. Azon lelkesedés, melylyel e nemzeti ünnepélyt édes hazánk minden talpalatnyi földön meg­ülik, szépen czáfolja ama szomorú közmondást: „Átok fogta meg a magyart, mert az együtt soha nem tart.“ Valóban csudálni lehet az eredményt, mit e parányi falu értelmes la­kosai kivittak; s azon férfi nevét, kinek homlokát a kezdeményezés, a fárad­­hatlan, önzéstelen munkálkodás, a kivitel dicsősége illeti, — még csak meg sem szabad neveznünk. Részleteiben az ünnep igen szép volt. Pecsenyánszky művész társaival három ízben játszott. Felolvastatott Kazinczy életrajza, elszavaltatott : Vörösmarty „Szózata,“ Tompa „Hymnusza,“ egy kedves kis­lány által Bajza ,,Apotheosise,“ Lisznyay ez alkalomra irt költeménye. A „Becsületszó“ a jászberényi műkedvelők s monostori műkedvelőnők által adatott elő. Köz­ben háromszor zongorajáték is volt; két hölgy és Riszner, ki közkivonatra a „Zagyvaparti“ csárdást is játszotta, ragadván el a közönséget. Simonffy Kálmánt is csak édesanyja halála gátla a közreműködésben. Nem hagyhat­juk még említetlenül ama csinos kis verset Zagyvapartitól, melyet Balázso­­vics Ida k. a. a Kazinczykép megkoszorúzásakor szép csengő hangon mon­dott el. Az előadás után bál következett, vidám fesztelen mulatság; az áldo­­másirások természetesen el nem maradván. Mind az előadási, mind a bál­terem ügyszeretetből engedtetett át; a ki nem látott még igazi tősgyökeres magyar házi asszonyt, az e bálba jött volna el! A tiszta jövedelem mintegy 40 ft. (Monostorhoz valódi fényes ered­mény), a Kazinczy-alapitványra fordittatik. A honra, mely jelesei iránt igy lelkesedik, szép napok fognak még derülni. Adja Isten! — Jászffy. A (A Kazinczy-ünnepet) Somogyban is megülte sok hazafi, a magyar tenger, a Balaton partján álló Lelle helységben, Szalag ur szép, kies fekvésű kastélyában. Az egybegyült vendégkoszorut magyar szellem lelkesité­s az inkább magánkörü ünnepélyt asztal felett az egymást követő szép felköszön­tések emelték. A jelen volt világiak, lelkészek, s lelkes nők mind a díszes magyar öltönyt viselték. Az ünnepélyen szavaltattak : 1) Egy alkalmi költe­

Next