Politikai Ujdonságok, 1860 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1860-11-22 / 47. szám

A Politikai Újdonságok hetenkint egyszer két nagy tömött ivén jelennek meg. — Előfizetési dij julius—deczember, azaz 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai utón elküldve a Vasárnapi Újsággal együtt 5 ft., külön a Politikai Újdonságokra félévre 2 ft. 50 kr. uj pénzben. — A Politikai Újdonságok kiadó­hivatala, Pest, egyetem-utcza 4-dik szám alatt. Alkotmányos kormány, nyílt programul nélkül ? Egy idő óta a lapokban lakásostól olvassuk a belügyek fejlő­désére vonatkozó híreket, anélkül hogy azoknak eredetét ismer­nék, vagy hitelességükbe bizalmunkat vethetnék. Hivatalosan még mindig csak annyit tudunk, hogy az okt. 20-ai nyilatkozatok kia­dattak, az udvari kanczellár és a főtárnokmester hivatali esküjüket letevék, s a főispánok, néhány megyét kivéve, kineveztettek. Más ide vonatkozó hírek csak a lapok tudósításain alapszanak, miket egyikünk a másiktól átvesz és a forrás megnevezésével után­­nyomat. Tudjuk továbbá, hogy Esztergomban a prímás elnöklete alatt konferencziának kellene összejöni, még­pedig azon czélból, hogy a meghívandó bizalmi férfiak valami ideiglenes választási törvény­­javaslatot terjeszszenek felsőbb helyekre. Hallottuk, hogy a rész­vétre meghívottak névsora már felküldetett, de a­midőn annak megerősítését vártuk volna, egyszerre a Pesti Naplóban egy félhi­vatalosnak mondott czikk azon ajánlattal lépett elő, hogy tán jobb volna az esztergomi tanácskozásokat elhalasztani, s azok helyett in­kább a megyék véleményét hallgatni meg. Azok, a­kik az említett névsort ismerik, erősítik, hogy a meghívottak túlnyomó többsége egyszerűen az 1848-as választási törvény foganatbavételét indít­ványozta volna. Hozzáteszik, hogy a hangulat jelen állása mellett nem száz, de itz oly egyént sem lehetne kiválogatni, a­kik a köz­­bizodalomra is érdemesek lévén, a fennebbitől különböző tanácsa­dásra volnának hajlandók. Akármint áll a dolog, nézetünk szerint az ily tekintetek nem elegendők arra, hogy e tanácskozmány elha­­lasztassék, mert nem arról van szó, hogy a meghívottak a netán oda fenn előre hozott határozatra alázatos igent mondjanak, ha­nem egyedül csak az foroghat kérdésben, hogy mit tanácsol 100 vagy 150 oly hazafi, a­kik iránt fenn és lenn bizalommal visel­tetnek? Azonban, ha a fennebb érintett czikk írója hasznosabbnak látná, az ideiglenes választási törvény felől a megyéket kérdem meg, őszintén megvalljuk, hogy nem találunk a két ellenkező eljá­rási módban valami fontos különbséget, feltéve hogy a megyék tett­leges helyreállítása a lehető legnagyobb gyorsasággal eszközöl­tessék, nehogy a kétkedők táborában azon gyanú találjon gyökeret verni, hogy ezen ide-oda kapkodás nem más, mint valamely nem eléggé ismert okokból származó titkos időnyerési vágy. A kormánynak nem állhat érdekében, hogy habozása által a gya­­nakodásra hajlandókat így engedje beszélni. „Nem nagyon sietnek megtartani az esztergomi konferencziát, a mióta tudják,­­ hogy ott csak az 1848-as válaztási törvényeket fogják ajánlani. Vájjon nem fog-e elmenni kedvük a megyék gyors rendezésétől, ha sejteni fogják, hogy azon helyről számukra még kevesebb jó újság áll ki­látásban?“ Azonban a megyék rendezése tárgyában, a vidékről özönével érkeznek a hírek. Hivatalosan tudjuk, hogy a főispánok a kanc­el­­lária útján utasításokkal fognak elláttatni, de azt még nem hallot­tuk, hogy ezen utasítások kiadattak volna; még ennél is kevésbbé jutott tudomásunkra, hogy a kinevezett főispánok közöl valaki a szokott hivatalos esküt letette volna. Mint egyeztessük meg tehát e körülménynyel azon híreket, mik a lapokban naponként felmerülnek? Az egyik azt írta, hogy az egri érsek és örökös főispán i. h. 17-re már megígérte Heves­megye rendezését. A másik erősíti, hogy Károlyi István gróf, a kinek pedig kineveztetését sehol sem olvastuk, Pest-Pilis és Solt törvényesen egyesült megyék közgyűlését dec. 1-je napjára össze­hívta! Ugyane források szerint az aradi főispán már bontatja a megyei tanácskozó-termet eléktelenítő, s időközben berakott közfa­lakat; a másik a karzatokat állíttatja fel a hallgatóság számára; a harmadik pedig azon kezdi működését, hogy a megyei palota hom­lokáról a kétfejű sasokat, s az idegen felírásokat levéteti. Szinte csodáljuk, hogy valamelyikéről nem írták még tréfából azt is, hogy elkezdett volna táblabírákat kinevezni! Most már a­ki az elsorolt híreket valóságosan megtörtént dol­gokul venné, menthetlenül azon gondolatra jöne, hogy viszont átalakulásunk nagy műve gyors teljesedésnek indul, s ma­holnap legalább a mérsékelt vágyaktól vezérletteknek főkivánságai té­nyekké váltak. Azonban a­kik a dolgok állását higgadt megfontolással tekin­tik, szemeiket pedig a képzelődés szülte játéktól megóvni tudják, csakhamar azon meggyőződésre juthatnak, hogy valósággal még mindenben csak a kezdetnek elején vagyunk, s hogy addig sok előleges kérdésnek kell eldőlni, míg elmondhatjuk, hogy helyre­állítottuk ősi municipiumainkat, s az ország politikai közigazga­tását a nemzet választott tagjainak kezébe adtuk. A többi között, illetékes helyről még egy hangot sem hallot­tunk arról, hogy ki fogja majd ezen új hatóság költségeit viselni? Meg van ugyan mondva, hogy az autonóm intézmények helyreállí­tásának egyik fő indoka abban keresendő, hogy az állam, saját romlása nélkül, a temérdek költségbe kerülő bureaukratiát tovább nem fizetheti. Ezen eszmét, hivatalos alakban legelőször egy ausz­triai miniszteri hivatalnok, báró Sala, mondá ki Bécsben, a köz­ségi törvényjavaslat felett tanácskozó bizalmi férfiak gyűlésében, különben pedig e hivatalos nyilatkozat igazságáról, évek óta, úgy is mindenki meg volt győződve. De kérdjük : mint egyeztethetnék meg e kijelentést szerzendő tapasztalásainkkal akkor, ha látnók, hogy tovább is az adóknak oly mennyiséget kellene fizetnünk, mintha a költséges bureaukra­­tia most is a nyakunkon ülne, s efelett adópótlékok által még helyreállított megyei hatóságaink nem jelentéktelen költségeit is­­ viselnünk kellene? " Nem szabad e körülményt számításunkból kifeledni, mi vé­leményünk szerint a megyék szándékba vett újra felállításáig­.

Next