Politikai Ujdonságok, 1860 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1860-11-22 / 47. szám
A Politikai Újdonságok hetenkint egyszer két nagy tömött ivén jelennek meg. — Előfizetési dij julius—deczember, azaz 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai utón elküldve a Vasárnapi Újsággal együtt 5 ft., külön a Politikai Újdonságokra félévre 2 ft. 50 kr. uj pénzben. — A Politikai Újdonságok kiadóhivatala, Pest, egyetem-utcza 4-dik szám alatt. Alkotmányos kormány, nyílt programul nélkül ? Egy idő óta a lapokban lakásostól olvassuk a belügyek fejlődésére vonatkozó híreket, anélkül hogy azoknak eredetét ismernék, vagy hitelességükbe bizalmunkat vethetnék. Hivatalosan még mindig csak annyit tudunk, hogy az okt. 20-ai nyilatkozatok kiadattak, az udvari kanczellár és a főtárnokmester hivatali esküjüket letevék, s a főispánok, néhány megyét kivéve, kineveztettek. Más ide vonatkozó hírek csak a lapok tudósításain alapszanak, miket egyikünk a másiktól átvesz és a forrás megnevezésével utánnyomat. Tudjuk továbbá, hogy Esztergomban a prímás elnöklete alatt konferencziának kellene összejöni, mégpedig azon czélból, hogy a meghívandó bizalmi férfiak valami ideiglenes választási törvényjavaslatot terjeszszenek felsőbb helyekre. Hallottuk, hogy a részvétre meghívottak névsora már felküldetett, de amidőn annak megerősítését vártuk volna, egyszerre a Pesti Naplóban egy félhivatalosnak mondott czikk azon ajánlattal lépett elő, hogy tán jobb volna az esztergomi tanácskozásokat elhalasztani, s azok helyett inkább a megyék véleményét hallgatni meg. Azok, akik az említett névsort ismerik, erősítik, hogy a meghívottak túlnyomó többsége egyszerűen az 1848-as választási törvény foganatbavételét indítványozta volna. Hozzáteszik, hogy a hangulat jelen állása mellett nem száz, de itz oly egyént sem lehetne kiválogatni, akik a közbizodalomra is érdemesek lévén, a fennebbitől különböző tanácsadásra volnának hajlandók. Akármint áll a dolog, nézetünk szerint az ily tekintetek nem elegendők arra, hogy e tanácskozmány elhalasztassék, mert nem arról van szó, hogy a meghívottak a netán oda fenn előre hozott határozatra alázatos igent mondjanak, hanem egyedül csak az foroghat kérdésben, hogy mit tanácsol 100 vagy 150 oly hazafi, akik iránt fenn és lenn bizalommal viseltetnek? Azonban, ha a fennebb érintett czikk írója hasznosabbnak látná, az ideiglenes választási törvény felől a megyéket kérdem meg, őszintén megvalljuk, hogy nem találunk a két ellenkező eljárási módban valami fontos különbséget, feltéve hogy a megyék tettleges helyreállítása a lehető legnagyobb gyorsasággal eszközöltessék, nehogy a kétkedők táborában azon gyanú találjon gyökeret verni, hogy ezen ide-oda kapkodás nem más, mint valamely nem eléggé ismert okokból származó titkos időnyerési vágy. A kormánynak nem állhat érdekében, hogy habozása által a gyanakodásra hajlandókat így engedje beszélni. „Nem nagyon sietnek megtartani az esztergomi konferencziát, a mióta tudják, hogy ott csak az 1848-as válaztási törvényeket fogják ajánlani. Vájjon nem fog-e elmenni kedvük a megyék gyors rendezésétől, ha sejteni fogják, hogy azon helyről számukra még kevesebb jó újság áll kilátásban?“ Azonban a megyék rendezése tárgyában, a vidékről özönével érkeznek a hírek. Hivatalosan tudjuk, hogy a főispánok a kancellária útján utasításokkal fognak elláttatni, de azt még nem hallottuk, hogy ezen utasítások kiadattak volna; még ennél is kevésbbé jutott tudomásunkra, hogy a kinevezett főispánok közöl valaki a szokott hivatalos esküt letette volna. Mint egyeztessük meg tehát e körülménynyel azon híreket, mik a lapokban naponként felmerülnek? Az egyik azt írta, hogy az egri érsek és örökös főispán i. h. 17-re már megígérte Hevesmegye rendezését. A másik erősíti, hogy Károlyi István gróf, a kinek pedig kineveztetését sehol sem olvastuk, Pest-Pilis és Solt törvényesen egyesült megyék közgyűlését dec. 1-je napjára összehívta! Ugyane források szerint az aradi főispán már bontatja a megyei tanácskozó-termet eléktelenítő, s időközben berakott közfalakat; a másik a karzatokat állíttatja fel a hallgatóság számára; a harmadik pedig azon kezdi működését, hogy a megyei palota homlokáról a kétfejű sasokat, s az idegen felírásokat levéteti. Szinte csodáljuk, hogy valamelyikéről nem írták még tréfából azt is, hogy elkezdett volna táblabírákat kinevezni! Most már aki az elsorolt híreket valóságosan megtörtént dolgokul venné, menthetlenül azon gondolatra jöne, hogy viszont átalakulásunk nagy műve gyors teljesedésnek indul, s maholnap legalább a mérsékelt vágyaktól vezérletteknek főkivánságai tényekké váltak. Azonban akik a dolgok állását higgadt megfontolással tekintik, szemeiket pedig a képzelődés szülte játéktól megóvni tudják, csakhamar azon meggyőződésre juthatnak, hogy valósággal még mindenben csak a kezdetnek elején vagyunk, s hogy addig sok előleges kérdésnek kell eldőlni, míg elmondhatjuk, hogy helyreállítottuk ősi municipiumainkat, s az ország politikai közigazgatását a nemzet választott tagjainak kezébe adtuk. A többi között, illetékes helyről még egy hangot sem hallottunk arról, hogy ki fogja majd ezen új hatóság költségeit viselni? Meg van ugyan mondva, hogy az autonóm intézmények helyreállításának egyik fő indoka abban keresendő, hogy az állam, saját romlása nélkül, a temérdek költségbe kerülő bureaukratiát tovább nem fizetheti. Ezen eszmét, hivatalos alakban legelőször egy ausztriai miniszteri hivatalnok, báró Sala, mondá ki Bécsben, a községi törvényjavaslat felett tanácskozó bizalmi férfiak gyűlésében, különben pedig e hivatalos nyilatkozat igazságáról, évek óta, úgy is mindenki meg volt győződve. De kérdjük : mint egyeztethetnék meg e kijelentést szerzendő tapasztalásainkkal akkor, ha látnók, hogy tovább is az adóknak oly mennyiséget kellene fizetnünk, mintha a költséges bureaukratia most is a nyakunkon ülne, s efelett adópótlékok által még helyreállított megyei hatóságaink nem jelentéktelen költségeit is viselnünk kellene? " Nem szabad e körülményt számításunkból kifeledni, mi véleményünk szerint a megyék szándékba vett újra felállításáig.