Politikai Ujdonságok, 1861 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1861-05-30 / 22. szám
Pest, május 29-én 1861. A Politikai Újdonságok hetenkint egyszer két nagy tömött ivén jelennek meg. — Előfizetési díj január—junius, azaz 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai ■ton elküldve a Vasárnapi Újsággal együtt S ft., külön a Politikai Újdonságokra félévre * ft. *0 kr. njpénzben. — A Politikai Újdonságok kiadóhivatala, Pest, ■sgyetem-utcza 4-dik szám alatt. (Szerkesztőségi szállás : magyarutcza 1. szám.) Viták az orszaggyüléi teendők körül. A képviselőházban az országos teendőkrőli viták a közelebb múlt szerdán tovább folytattatván, a hét végén sem fejeztettek be, sőt a feljegyzett szónokok számát tekintve, kilátásunk lehet rá, hogy a vita végét lapjaink jövő számában sem fogjuk jelentketni. Áttekintés végett feljegyezzük itt az eddig szólottak nevét. A felírás mellett szólottak: Deák Ferencz, Szalay László, Kubinyi Rudolf, Bartal György, b. Eötvös József, Bende J., Pap Mór, Lónyai Menyhért, Somssich Pál, Klauzál Gábor, Trefort Ágoston, gr. Andrássy Gyula, Szentiványi Károly, Gorove István, gr. Széchenyi Béla, Bezerédy László, Királyi Pál, Tóth Vilmos, Olgyai Titusz, gr. Széchenyi Dénes, Kazinczy Gábor, Hunkár Antal. A határozat mellett szólottak : Tisza Kálmán, Várady Gábor, Kubinyi Ferencz, gr. Csáky Tivadar, Ivánka Imre, Terényi Lajos, Bárczay Albert, Szilágyi Virgil, Németh Albert, b. Simonyi Lajos, Buzna Lajos, Szaplonczay, Grabarics, Kállay Ödön, Sárközy Józs., Jókai Mór, Bánó József, b. Podmaniczky Frigyes, gr. Károlyi Ede, Ballagi Mór, Zsarnay Imre. E szónoklatok közöl lapjaink terjedelméhez képest közöljük azokat, melyek különös hatást idéztek elő, megjegyezvén, hogy a válogatás nagy nehézséggel járt, mert az eddig mondott beszédek egy vagy más tekintetben, mindig foglaltak magukban olyasvalamit, amit hallgatással elmellőzni valóban áldozatunkba kerül. Azonban amit közlünk, teljesen akarván közölni, nagy sajnálkozásunkra esik, hogy annyi jeles nyilatkozat számára helyünk nincs, szik, egy angol miniszter ünnepélyes szavait félremagyarázni, épen ez okból becsületbeli kérdésnek tartotta, még egyszer elmondani, hogy mint gondolkozik a magyar ügyekről? Ím szóról szóra mindaz, ami ránk vonatkozólag az angol parliament, máj. 23 ki ülésében történt. Griffit: „Kapott-e a kormány tudósítást arról, hogy Ausztria visszavonja Velenczéből az egykori modenai herczeg csapatait? Igaz-e, hogy az osztrák kormány Mantuából, s a velenczei tartományokból visszahívja hadait, s küldi Magyarországba, az adó behajtására? Lord John Russell külügyminiszter : „A külügyi hivatalhoz semmi tudósítás sem érkezett az egykori modenai herczeg csapatainak Velenczéből történt visszavonalásáról, valamint az iránt sem értesültünk, mintha osztrák csapatok vonulnának Velenczéből Magyarországba az adó behajtására. „Ami engem illet, nem vélném, hogy e pillanatban kötelességem volna az Ausztria és Magyarország közötti viszály kérdését szóbahozni,de megragadom ezen alkalmat és kijelentem: én semmi kedvező véleményt nem nyilvánítottam Ausztria irányában, és semmi kedvezőtlent Magyarország ellen! És amidőn egy korábbi ülésben (máj. 10-én) néhány szót ejtettem Ausztria ügyeiről, csak azon óhajtásomat fejeztem ki, miszerint élvezze Magyarország régi alkotmányos szabadságát, s hogy e szabadsága összeférhető legyen a mostani uralkodóház fenntartásával.“ Ennyiből áll az angol külügyminiszter legújabb nyilatkozata, mely sokkal világosabb, mintsem azt magyaráznunk kellene. És csakis némely körülményre kell még olvasóinkat figyelmeztetni. Russell lordnak múltkori nyilatkozatát a távirda nagy hamarsággal közlötte,s mellé még meghamisította; az„O.D.Post“ csattogó vezérczikket irt a szándékosan elferdített tudósítás alapjára , ellenben a máj.23-ki nyilatkozatról, ugyane készköteles távírdának méltóztatott az egészet még egyszerű tudomásul sem venni, úgyhogy csak akkor hallottuk először, hogy új nyilatkozat történt, amint azt a külföldi lapok egész terjedelmében közlék. De még ezen esetben sem tagadhatta meg részakaratát a centralista sajtó, mert Russell lord azon szavait , hogy „a szabadság összeférhető legyen a mostani uralkodóház fentartásával“, így módosítja „e szabadság összeférhető legyen a császári állammal.* — A különbség nagy : az igazi nyilatkozat a personal-uniót, a meghamisított a real-uniót jelenti. — Nem tagadhatjuk meg magunktól azon örömet, melyet Russell lordnak nemzetünk irányában nyújtott ily elégtétele gerjeszt lelkünkben. A „Presse“ a múltkor oly kárörömmel, minőt a rabszolga érez, midőn társát megverik, kiáltott fel : „egész Európában csak az őrültek, fondorkodók vagy a részakaratúak pártolják a magyarok ügyét.“ — Jellemezzük-e azokat, akik az idézett lap patrónusait 12 év hosszáig dicsőítették? Russell lord nyilatkozata Magyarországról. Közbotránykozásra adott alkalmat a múltkor, hogy a reactio zsoldjában álló lapok Russell lordnak Magyarországról mondott szavait meghamisították. Az angol külügyminiszter ugyanis azt mondván, hogy Magyarország régi alkotmányának helyreállítását követeli, a távirda ezen bölcsen mondott szavakat ily kitétellel: „elavult intézményeit kívánja,“ cserélte fel. De ez mintegy 19 nappal ezelőtt történt. A bécsi lapok roppant elragadtatásba jöttek erre, mert valóban pompás víz lett volna az ő malmukra, ha az alkotmányos téren oly tekintély, mint Russell lord, a magyar alkotmányt elavult intézménynek nevezte volna. Nem adták volna ezt Bécsben, hogy úgy fejezzük ki magunkat, egy vak lóért. Russell lordot azon napon a megrögzött toryk azzal vádolták, hogy Ausztria irányában ellenséges indulattal viseltetik s azért a külügyminiszter nem kerülhette el, hogy az osztrák alkotmányról amúgy félvállról valami kevés jót oda ne vessen. De a midőn később tapasztalni kényszerül,hogy a lesben álló reactio, mint igyek