Politikai Ujdonságok, 1861 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1861-02-21 / 8. szám

A Politikai Újdonságok hetenkint egyszer két nagy tömött íven jelennek meg. — Előfizetési dij január—junius, azaz 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai utón elküldve a Vasárnapi Újsággal együtt 5 ft., külön a Politikai Újdonságokra félévre 2 f­t. 50 kr. uj pénzben. — A Politikai Újdonságok kiadó­hivatala, Pest, egyetem-utcza 4-dik szám alatt. (Szerkesztőségi szállás : magyarutcza 1. szám.) A főispán­ tanácskozmány eredménye. Épen nem vagyunk azon kedvező helyzetben, mintha meg tud­nék írni, hogy mi történik a bécsi minisztérium kebelében; azon­ban a­ki ismeri az embereket és viszonyokat, gyakran vaktából is eltalálhatja, minő előzményei lehettek egynémely felmerült jelen­ségeknek? Így, átalánosan beszélik, hogy a febr. 14-én tartott főispáni értekezlet eszméje, magyar ember agyában nem teremhetett. Bi­zonyosnak látszik, hogy ilyesmit, a­mi nálunk puszta idővesztege­­tésnek mutatkozik, csak a minisztérium német tagjai találhattak fel, a­kik nem ismerik a mi embereinket és viszonyainkat. Vay Miklós báró pedig, hogy kedvét ne szegje jámbor kollegáinak, megcselekedte, a­mit ezek tőle kívántak. Mert hiába­ vannak német urak, a­kik könyv nélkül tudják a „Reichsgesetzblatt“ 36 kötetét, sőt Rotteck államtani lexikonát is áttanulmányozták, de az még­sem fér fejükbe, hogy a magyar fő­ispán egyátalában nem tud s nem akar a „Kreispräsident“-ekhez hasonlítani. Akárhogy magyarázod az ilyen uraknak, hogy a fő­ispán a megyében pusztán csak az elnökséget viseli, és szavazata nem bír több súlylyal, mint a bizottmány 500—900 tagjai közöl bármelyikének nyilatkozata : ezen urak mindig csak a német kerü­leti elnökökre gondolnak, a­kik hivatalos eljárásukban, életükben még egyetlen egy határozott „nem“-et sem hallottak, a­kik ha szóltak, mindenfelől csak helyeslésre találtak; ha pedig nyájasan mosolyogtak, ezen leereszkedéssel párosult bájnak soha senki ellent nem állhatott! Lehetlen, hogy oly magas műveltségű államférfi, mint Vay Miklós báró, a­ki az alkotmányos levegőben nevekedett fel, ne mosolygott volna magában, a midőn sokat remélő német kollegái­tól, talán ezer áldás- és szerencsekivánatok kíséretében útnak bo­csáttatott. Tudta, hogy kiket kell Pesten megkérdeznie, s azért nem lehetett titok előtte, mint fognak a tanácskozmány tagjai vá­laszolni ? de ha már megigértették vele e dolgot, nem tehette, hogy kitérjen előle. Így történt, hogy a mondott nap esti 6 órakor (Pest, Szepes, Bács, Liptó és Krassó kivételével) a főispánok Budán a primási palotában szerencsésen összejöttek, s tanácskozásaikat megkezd­hették. Báró Vay Miklós előterjesztő, hogy az okt. 20-ai diploma a békülés műve volt, s azon tér előkészítése, melyen Magyarország közjogi kérdései az országgyűlésen megoldásuk elé vezettessenek. A kanczellár úr előterjesztése szerint a magyar kormány férfiai csak a következő feltételek alatt fogadák el hivatalukat : 1) a ma­gyar nyelv helyreállítása. 2) Az ország integritása. 3) Hogy a végrehajtó hatalommal megbízott hivatalok, a nemzet fiainak ke­zébe kerüljenek. 4) Az országgyűlés összehívása. Ellenben a má­sik oldalról ismét a következő feltételek szabattak a magyar kor­mány elé : 1) Hogy a megyék szervezzék magukat. 2) Tartsák fel a rendet. 3) A magánjogi viszonyokat a legközelebbi országgyűlés rendelkezéséig tiszteletben tartsák. 4) Hogy az adók befizettesenek. A kanczellár úr, különösen két pontra nézve kéri a főispánok hathatós támogatását : 1) Hogy a megyék, az országbírói tanács­kozmány eredményét bevárva, a törvénykezést illető kérdésekben, minden egyoldalú fellépéstől tartózkodjanak. 2) Hogy az adók be­hajtása lehetővé tétessék. Oly két pont, mint ő excellentiája meg­­jegyzé, mely nélkül a magyar kormány még állását sem tarthatja fenn, hanem lemondásra volna kényszerítve. A főispánok válasza úgy ütött ki, mint előre látható volt. A fő­ispánok kijelenték, hogy ők a megyék nevében nem szólhatnak, s a kivonatokra nézve ígéreteket nem tehetnek. Ellenben egyhangú­lag nyilváníták bizalmukat a kanczellár személye irányában, a­ki tömérdek nehézséggel járó hivatalát, mely törvényesnek sem ismerhető el, még népszerűségének koc­káztatásával is hazafiai kötelességének vélte elvállalni. Ezen egyre nézve tehát az értekez­let még­sem maradt gyakorlati eredmény nélkül. Az adó kényes kérdését illetőleg a főispánok kinyilatkoztaták, hogy az országgyűléstől meg nem szavazott adók beszedésétől, a megyék a törvények által vannak eltiltva, azonban nem ellenzik, ha a kormány e tárgyban az alkotmányos hatóságok mellőzésével intézkedéseket fog tenni. Azt kell hinnünk, hogy ez utóbbi tanácsot a főispánok komolyan nem érthették. Mert mint is lehetne másként az adót behajtani, ha a városi és megyei hatóságok e részben részvétüket megtagadják? Katonasággal elfoglalni a falukat és városokat egymásután, s az­tán házról házra járni, lehordani a padlásról a gabonát, leszedni a szegről a sódart és szalonnát, kirángatni a tornyos nyoszolyákból a párnákat, s mindent rakásra hányva generális liczitatiót tartani, anélkül, hogy valószínű volna, miszerint az árlejtésre még vevők is jelennének meg? Hiszen ez olyan ostromállapot volna, a­milyen még soha sem volt, s a megyei hatóságok és tisztviselők még ko­ránt sem szerelmesedtek annyira hivatalos állásaikba, hogy ilyene­ket látva tömegesen lemondani ne kényszerülnének! Azonban ezenkívül még politikai tekintetek is harczolnak az ily eljárás ellen. Ki óhajtaná, hogy ily lázas ingerültség napjaiban történjenek meg a követválasztások ! Bizonyára az elkeseredett nép olyan képviselőket választana, a­kikkel a kiegyenlítést még csak megkísérleni sem lehetne. Azért hiszszük, hogy a nem komolyan, s nem is átalánosan adott tanácsot a kormány legkevésbbé sem lesz hajlandó elfogadni. Szóval , a főispáni értekezletnek az lett eredménye, a­mi vár­ható volt, azaz : bécsi értelemben semmi. Van is erre rettenetes lárma az osztrák lapokban, melyek elszörnyedve kiáltják, hogy ha a kormánytól kinevezett főméltóságok így beszélnek, mit várni azon szenvedélyek által vezetett szónokoktól, a­kiket majasi’­­m nép fog megválasztani?

Next