Politikai Ujdonságok, 1861 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1861-09-26 / 39. szám
39-ik szám. #VÉS £ Hetedik évi folyam. ^ /LU:a* fittal * A Politikai Újdonságok hetenkint egyszer két nagy tömött íven jelennek meg. — Előfizetési dij julius-december azaz 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy posta után elküldve a Vasárnapi Újsággal együtt 5 ft., külön a Politikai Újdonságokra félévre 3 il. 50 kr. uj pénzben. — A Politikai Újdonságok kiadóhivatala (Pest, egyetem-utcza 4-dik szám alatt. (Szerkesztőségi szállás : magyar-utcza 1. szám.) A miniszterek nemzetiségi politikája. A helyzet a hét lefolyta alatt nem változott. Schmerling lovag még mindig a mindenható miniszter szerepét játszsza, s azt képzeli magáról, hogy ő lesz a históriában Ausztria Richelieuse, s nem veszi észre, hogy lábai alatt a föld ingadozik, s nincs messze azon szép reggel, melyen megkapja azon három sorocskából álló levélkét, hogy hivatalától felmentetik. •Valóban ideje is volna, mert a jó hazafiak szomorodott szívvel kénytelenek látni, hogy egyetlen egy ember szeszélye által mint lesznek milliók és milliók boldogtalanokká! Schmerling politikájának alapelve , hogy a febr. 26 -i patens, mely azt az Istentől meg nem áldott közös Reicharathot feltalálta: törik vagy szakad, de mindenáron életbe léptessék. És hogy ezen czélját elérhesse, nincs oly politikai fogás, vagy eszköz, melyhez ne folyamodnék. Egy helyütt az aristokratiát akarja az összes nép ellen használni, másutt a legtúlzóbb demokrátiával játszik, amint ezt a magyar megyei oktrogrozott rendszer, s az erdélyi oszággyűlési intézkedések tanusítják. De legirtóztatóbb azon játék, amit a Reichsrath-ja kedvéért a nemzetiségekkel vakmerősködik űzni. Rólunk, magyarokról nem is szólunk, azt úgy is tudja mindenki, hogy mi, mint megemészthetlen étek, rettenetesen nyomjuk ő excellentiájának a gyomrát. De nekünk legalább azon vigasztalásunk lehet, hogy nemzetünket semmi, politikailag nemtelen czélokra sem lehet felhasználni. Reményljük ugyan, hogy más nemzetek sem engedik oda magukat vak eszközül egy miniszter nagyravágyásának, de hogy irányukban a kísérletek százféle nemei nyilván mutatkoznak, tagadni nem lehet. Íme Csehországban, az ország ősi lakói, a csehek mennyire el vannak nyomatva a bevándorlott német elemtől, mely minden hivatalágat, s az iskolákat is egészen elfoglalta , ellenben mennyi jelét kell tapasztalnunk azon incselkedéseknek, mik, Magyarország észak-nyugati táján lakó, s a cseh nyelv egyik alig eltérő dialektusát beszélő szlávjaink között eltűntetnek! Szerencsénkre jelentékeny siker nélkül. Hogy a nemes és dicső lengyel nemzetet Gallicziában a Litwinowicz püspök fanatikus hívei által gyengíteni törekszenek, még nem is nagyon csodáljuk. A három darabra osztott Lengyelország fiai ellenében, az osztozók bármelyike sem viseltethetik bizalommal. De az a legkülönösebb, hogy még a horvát nemzet sem dicsekedhetik azzal, hogy a német miniszterek által mindenütt pártfogoltatik. Ezen testvéreinknek is csak ott, és csak addig van keletük, míg így úgy azt várhatják tőlük, hogy egyszer tán mégis rászánandják magukat a Reichsrathba menetelve, így magyarázható meg azon sajátszerű tünemény, hogy a horvát országgyűlés, mely csak úgy mint a magyar, a personal-unio elvének alkalmazását követeli, még mai napig sincs eloszlatva, ellenben azon 500,600 horvát vagy szerb, mely Dalmátiában lakik, hiába keres igazságot az ottani, mindössze Csak 20,000 olasz ellen, kik a városokban lakva, minden hivatalt és iskolát annyira elfoglalnak, hogy az előbb említett félmilliónyi lakosság még népiskolákkal sem bír! Tehát azon kormány, mely Dalmátiában 20,000 reichszat-bázü olasz nyárspolgár kedvéért 500,000 szlávot italianizál, mindent elkövet, hogy a csekély kivétellel egészen olasz Triesztben, a néhány oda származott német kereskedő s hivatalnok kedvéért a lehető legnagyobb mértékben germeniizálhasson. Hallatlan dolog. A tökéletesen olasz érzelmű és műveltségű Triesztben, az ottani városi hatóság ismételt előterjesztéseinek ellenére, a minisztérium mai napig is német gymnásiumot tárt fel! Miért? mert az olasz Triesztnek borsódzik a háta a Reichsrathtól , az ottani csekély németség pedig mind a tíz körmével kapaszkodik ezen levegőbe épített kastély eszméjéhez! Olyan kétségbeesett ezen játék a nemzetiségekkel, hogy a tősgyökeres német kormány, ha czélja úgy kívánja, még azt is megteszi, hogy német atyafiait is mesterkélt rendeletek által feláldozza. Bizonyítja ezt az erdélyi példa. Bach ugyan 130,000 szász polgár kedvéért az egy millió 300,000 román és 700,000 magyar ellenében, Erdélyt tökéletes német lábra állította, de már Schmerling úr, bálványozott elsőszülöttje, a Reichsrath kedvéért, még a szászok nyakára is olyan választási törvényt komponált össze, hogy annak következtében, a vagyonos és értelmes városi német lakosságot, a falakban és hegyek közti pásztorkunyhókban lakó románság mindenütt, még Szebenszékben is leszavazhatja. De azért az annyira tengeren hordott románok sem élvezhetik mindenütt egyformán ezen miniszteri kegyet, mert tudjuk Petrino bíród, tanácsos beszédéből, mily égbekiáltó gazdaság űzetett ott, e nemzet egyházi vagyonával, Bukovinában, a magyarországi románok pedig egyházi ügyeikben egészen szerb suprematia alá vettettek. A világ még nem látott ily zűrzavart, s a főmesterek, a német minisztereik azt képzelik, hogy ily bukdácsoló, s önmagának ezerszer ellenmondó politikával, a mai világban egy új birodalmat lehet alapítani! Valóban szánandó lelki vakság az, mely a mellett büszkeségében annyira el van bizakodva, hogy nem látja maga előtt, a tátongó mélységet, s mely pillanatnyi csalfa-sikerű előnyök kedvéért, oda munkálódik, hogy előbb-utóbb minden nemzetiséget maga ellen zúdítson. Megfoghatlan! Schmerling úr mindent elkövet, hogy egybegyűjtse a teljes Reichsrathot, pedig tudja, hogy ezen Reichsrath csak addig német, s csak addig centralista és miniszteriális, mig a 28 millió nem-német nincs jelen. Azután Metternich herczeg mondása szerint „az özönvíz következnék.“ . Ezért hallani mindenfelé , hogy ez a Reichsrath, a mos^d||^ német kormány előtt nem is lehet egyéb, mint megaranyol it^||$-