Politikai Ujdonságok, 1862 (8. évfolyam, 1-53. szám)

1862-09-17 / 38. szám

.594 mentairek nem így szokták bemutatni magukat.“ A hadnagy le­teszi kardját, melyet nemsokára visszaadnak neki. „A tábornok megsebesülése óta folyvást szivarozott. Több íz­ben kérdé orvosaitól, szükséges-e levenni lábát, — ha igen, csak­ tegyék meg rögtön. Az orvosok erősíték, hogy amputatióról nem lehet szó. „A tábornok hivatja a támadó csapat parancsnokát Pallavi­­­­cini ezredes megjelenik a tábornok előtt levett süveggel s tisztelet­tel beszél vele. A mi csapatunk lefegyvereztetik. Elhatároztatik, hogy a tábornok Scyllába vitetik azon tisztjei kíséretében, kiket kiválaszt. „Ekkor esteledni kezdett. A tábornokot, ki nyugágyon vite­tett, igen sokan kisértük, a katonaság nem ellenezte. A Pinelli őr­nagy vezérelte bersaglierik követték. Az­nap este egy juhász-kuny­hóig érkeztünk .... Más­nap reggel indultunk tovább Scyliába, hova 2 órakor érkeztünk. Itt tudtuk meg, hogy a kormány rende­letei sokkal szigorúbbak, mint Pallavicini azelőtti napi beszédéből lehetett gyanítani. A tábornoknak nem engedtetett meg, hogy angol hajóra üljön, sem hogy mindazon tiszt vele mehessen, kik eddig kísérték. A „Duca di Genova“ hajóra vitetett.“ A „Movimento“ Garibaldinak egy, sept. 1-jén, a „Duca di Ge­nova“ fedélzetén írt levelét közli, melyben a kormányt vérszomjas vágygyal vádolja, s erősíti, hogy neki nem volt szándéka, vért ontani, s mindent elkövetett, az összeütközés alatt, hogy a támadók vérét kímélje. „Föl s alá szaladtam, úgymond, homlokzatunk első sora előtt, s folyvást kiáltám, ne kezdjék meg a tüzelést. S a meddig szavam s hadsegédeim szava eljutott, a centrumtól a balszárnyig­ egy lövés sem történt, így nem én voltam a támadó. De ők (a ka­tonaság) 200 métre távolságból pusztító tüzelést kezdettek, s a ve­lem szemben volt bersaglierik rám irányzák lövéseiket s két golyóval megsebesitenek, egyikkel gyengén bal c­ombomon, másikkal bal térdelem és pedig veszélyesen. így álltak a dolgok az összecsapás kezdetén, s mivel meg lévén sebesülve, engem az erdő szélére vittek, tovább nem láthattam semmit, annyival inkább, mivel sebem bekötésekor rettentő fájdalmat éreztem. De meg va­gyok győződve, hogy azon vonalakból, melyek az én és segédeim parancsa alatt állottak, egy lövés sem történt. Mivel tehát a mi részünkről támadás nem volt, a katonaság könnyen előnyomulha­­tott és vegyülhetett a mieinkkel. Midőn azt mondák nekem, hogy szándékuk, minket lefegyverezni, azt feleltem, hajtsák végre ők a lefegyverzést. De a mieink békés szándéka oly nyilvánvaló volt, hogy csak a rendes csapatokban szolgált néhány tiszt és katona jön lefegyverkeztetve, „így jobb szárnyunkon nem vívtak diadalt. Ellenben az egész baloldalon a „picciottik“k (ujonczok) hevesen tüzeltek, s igy a megszűnésre adott trombitajel daczára volt harcz, mely azonban negyedóránál tovább nem tartott. Megsebesülésem sorainkban némi zavart támasztott. Midőn enyéim nem láttak, az erdőbe kezdtek menekülni, úgy, hogy a körömben képződött csoport lassan kint feloszlott, s csak a leghívebbek közöl néhányan marad­tak ott. Ekkor történt, hogy az én táborkarom és a rendes csapatok parancsnoka, Pallavicini ezredes közt, következő pontok felett folyt az alkudozás : 1) magam és táborkarom oda mehessen, a­hova tetszik, 2) társaim többi része, a tengerpartra érve, bocsátassanak szabadon. „Pallavicini ezredes minden mozdulataiban vitéz, értelmes vezérnek bizonyította magát, s engem s embereimet előzékeny figyelemben részesített. Sajnálta, hogy azon helyzetbe jött, hogy olasz vért kellett ontania, de leghatározottabb parancsokat vett, s engedelmeskednie kellett. Az én intézkedéseim különben tisztán csak védelmi természetűek voltak — reméltem a vérontás kikerül­­hetését. Ha meg nem sebesülök, s embereim nem kapnak paran­csot a vesztegmaradásra, az ugyanazon család tagjai közti harcz rettentően elfajulhat vala. „De jobb így. Bármi legyen megsebesítésem végeredménye, bármi sorsot készít számomra a kormány, öntudatom megvan, hogy megtettem kötelességemet, s életem csekély áldozat lenne, ha vele polgártársaim egy nagy részét mentettem meg. Semmit sem vártam Ratazzitól vállalatomban. De hogyne vártam volna keve­sebb szigort a királytól, midőn semmit sem változtattam a régi prog­­rammon? Ez fáj leginkább — e szerencsétlen bizalmatlanság, mely nem kevéssé gátolja a nemzeti egység létrejöttét. „Bármint álljanak a dolgok, ezúttal is nyílt homlokkal lép­hetek Olaszország elé, meg lévén győződve, hogy megtettem köte­lességemet. Nyomoru életem s annyi nemeskeblü ifjú sokkal be­csesebb élete ezúttal is föl jön ajánlva a legszentebb ügynek, — minden szennyes önzés nélkül. Garibaldi J.­ Pallavcini tábornok jelentése az aspromontei csatáról. I. 29-én jókor reggel S. Stefano felé igyekeztem a hova délelőtt 8­ órakor meg is érkeztem, ott kielégítő híreket találtam, hogy Garibaldi tök­öveivel az éjt az aspromontei síkon töltötte, még egy kis távolságra előnyomultara, s azután a meredek utakon tett hosszú úttól elfáradt katonáimat kipihentettem. Időközben megtud­tam, hogy még két óra előtt Garibaldi a mélyebben fekvő aspro­montei síkon táborzott s észrevettem, hogy két ösvényen lehet táborához lejutni. A csapatokat két részre osztottam s a jobbra vonulót, melyet én is követtem, Parochio lovag alezredes vezette, a balra húzódókat pedig a 4. ezred ezredese Heberart lovag vezette. Mind a két csapat egyszerre a garibaldistáktól épen elhagyott tábor felé nyomult, a garibaldisták pedig egy meredek s keletre fekvő domb csúcsán foglaltak állást A balról nyomuló csapat parancsnokát arra uta­sítottam, hogy a garibaldistákat elölről támadja meg, a jobb ol­dalt pedig megfordítottam s a garibaldistákat oldalt s hátban támadtam meg, hogy a visszavonulást elvágjam. Ugyanakkor egy zászlóaljjal a völgy kijáratát, melyen át a síkra juthattak volna, foglaltattam el. A balszárny élén a 6-dik bersaglieri ezreddel élénk tűz után „Éljen a király ! Éljen Olaszország!“ kiáltás közt az állást szurony­szegezve elfoglalta, mialatt a garibaldisták balszárnya is általunk megtámadtatott. Miután Garibaldi tánk és fia Menotti megsebe­sültek s a lázadók minden oldalról körülvétettek s minden ellen­állás hasztalan volt, a garibaldisták jelt adtak a tüzelés megszün­tetésére. Az egyezkedés megkezdetett, melynek eredményét már tudja excitád. Örülök jelenthetni, hogy a tisztek mind bátran viselték magukat s hogy minden tartománybeli katonák a vitézségben s fegyelemben egymással versenyeztek. Nem hallgathatom el, hogy az első támadás alatt elleneink erélyesen viselték magukat, s nem sajnálhatom eléggé, hogy oly vitézség a törvényes hatalom s az ország érdekei ellen való ellenállásra használtatott föl. Pallavicini, tábornok. II. Reggio, sept. 1. Miután excellentiádnak az aug. 29-ki ütközet katonai részét már fejtegettem, most azon körülményeket és rész­leteket akarom elmondani, melyek valami politikai fontossággal bírhatnak. Mindenekelőtt nem hallgathatom el, hogy én, mihelyt a láza­dók jelt adtak a puskatűz megszüntetésére, mindjárt elküldöttem táborkari főnökömet, hogy a király nevében a dolgot Garibaldi tá­bornokkal tudassa. Ő haraggal válaszolt, hogy sohasem fogja magát megadni, s kezét revolverére tette, de az őt körülvevőktől feltartóztatva, megpa­­rancsolá, hogy küldöttemet lefegyverezzék, s mint foglyot letar­tóztassák. Hasonló sors érte a 6-ik bersaglieri zászlóalj Giolitti őrna­gyát, ki, miután a garibaldisták őt egy Garibaldival tartandó érte­kezletre száb­ták föl, a sebesülthöz ment. Garibaldi környezetének, név szerint Nullo és Cortenak közbevetésére fegyvereik visszaadat­tak s szabad lábra térettek, mielőtt még én értekezés végett a tábornokhoz mehettem volna. Tőle felhivatva, hogy vele értekezzem, oda mentem, s alig érkeztem meg, már is Corte, Quastalla és Nullo uraktól fogadtat­tam, kik Garibaldi nevében felszólítottak, hogy föltételeket ter­­jeszszek elő. Én azt feleltem, hogy nekem csak egy utasításom van : Gari­baldit megtámadni, megverni s elfogni. Nekem semmi más fölté­telem nem volt előterjeszteni való. Ezután Nullo és Corte arra kértek engem, az összeütközést eltitkolni, hogy Európa előtt egy polgárháború botránya titokban maradjon; én azt válaszoltam, hogy ez lehetetlen, mert az ese­ménynek nagyon sok tanúja, s a sebesültekben nagyon is vilás­os bizonysága van.

Next