Politikai Ujdonságok, 1862 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1862-09-17 / 38. szám
.594 mentairek nem így szokták bemutatni magukat.“ A hadnagy leteszi kardját, melyet nemsokára visszaadnak neki. „A tábornok megsebesülése óta folyvást szivarozott. Több ízben kérdé orvosaitól, szükséges-e levenni lábát, — ha igen, csak tegyék meg rögtön. Az orvosok erősíték, hogy amputatióról nem lehet szó. „A tábornok hivatja a támadó csapat parancsnokát Pallavicini ezredes megjelenik a tábornok előtt levett süveggel s tisztelettel beszél vele. A mi csapatunk lefegyvereztetik. Elhatároztatik, hogy a tábornok Scyllába vitetik azon tisztjei kíséretében, kiket kiválaszt. „Ekkor esteledni kezdett. A tábornokot, ki nyugágyon vitetett, igen sokan kisértük, a katonaság nem ellenezte. A Pinelli őrnagy vezérelte bersaglierik követték. Aznap este egy juhász-kunyhóig érkeztünk .... Másnap reggel indultunk tovább Scyliába, hova 2 órakor érkeztünk. Itt tudtuk meg, hogy a kormány rendeletei sokkal szigorúbbak, mint Pallavicini azelőtti napi beszédéből lehetett gyanítani. A tábornoknak nem engedtetett meg, hogy angol hajóra üljön, sem hogy mindazon tiszt vele mehessen, kik eddig kísérték. A „Duca di Genova“ hajóra vitetett.“ A „Movimento“ Garibaldinak egy, sept. 1-jén, a „Duca di Genova“ fedélzetén írt levelét közli, melyben a kormányt vérszomjas vágygyal vádolja, s erősíti, hogy neki nem volt szándéka, vért ontani, s mindent elkövetett, az összeütközés alatt, hogy a támadók vérét kímélje. „Föl s alá szaladtam, úgymond, homlokzatunk első sora előtt, s folyvást kiáltám, ne kezdjék meg a tüzelést. S a meddig szavam s hadsegédeim szava eljutott, a centrumtól a balszárnyig egy lövés sem történt, így nem én voltam a támadó. De ők (a katonaság) 200 métre távolságból pusztító tüzelést kezdettek, s a velem szemben volt bersaglierik rám irányzák lövéseiket s két golyóval megsebesitenek, egyikkel gyengén bal combomon, másikkal bal térdelem és pedig veszélyesen. így álltak a dolgok az összecsapás kezdetén, s mivel meg lévén sebesülve, engem az erdő szélére vittek, tovább nem láthattam semmit, annyival inkább, mivel sebem bekötésekor rettentő fájdalmat éreztem. De meg vagyok győződve, hogy azon vonalakból, melyek az én és segédeim parancsa alatt állottak, egy lövés sem történt. Mivel tehát a mi részünkről támadás nem volt, a katonaság könnyen előnyomulhatott és vegyülhetett a mieinkkel. Midőn azt mondák nekem, hogy szándékuk, minket lefegyverezni, azt feleltem, hajtsák végre ők a lefegyverzést. De a mieink békés szándéka oly nyilvánvaló volt, hogy csak a rendes csapatokban szolgált néhány tiszt és katona jön lefegyverkeztetve, „így jobb szárnyunkon nem vívtak diadalt. Ellenben az egész baloldalon a „picciottik“k (ujonczok) hevesen tüzeltek, s igy a megszűnésre adott trombitajel daczára volt harcz, mely azonban negyedóránál tovább nem tartott. Megsebesülésem sorainkban némi zavart támasztott. Midőn enyéim nem láttak, az erdőbe kezdtek menekülni, úgy, hogy a körömben képződött csoport lassan kint feloszlott, s csak a leghívebbek közöl néhányan maradtak ott. Ekkor történt, hogy az én táborkarom és a rendes csapatok parancsnoka, Pallavicini ezredes közt, következő pontok felett folyt az alkudozás : 1) magam és táborkarom oda mehessen, ahova tetszik, 2) társaim többi része, a tengerpartra érve, bocsátassanak szabadon. „Pallavicini ezredes minden mozdulataiban vitéz, értelmes vezérnek bizonyította magát, s engem s embereimet előzékeny figyelemben részesített. Sajnálta, hogy azon helyzetbe jött, hogy olasz vért kellett ontania, de leghatározottabb parancsokat vett, s engedelmeskednie kellett. Az én intézkedéseim különben tisztán csak védelmi természetűek voltak — reméltem a vérontás kikerülhetését. Ha meg nem sebesülök, s embereim nem kapnak parancsot a vesztegmaradásra, az ugyanazon család tagjai közti harcz rettentően elfajulhat vala. „De jobb így. Bármi legyen megsebesítésem végeredménye, bármi sorsot készít számomra a kormány, öntudatom megvan, hogy megtettem kötelességemet, s életem csekély áldozat lenne, ha vele polgártársaim egy nagy részét mentettem meg. Semmit sem vártam Ratazzitól vállalatomban. De hogyne vártam volna kevesebb szigort a királytól, midőn semmit sem változtattam a régi programmon? Ez fáj leginkább — e szerencsétlen bizalmatlanság, mely nem kevéssé gátolja a nemzeti egység létrejöttét. „Bármint álljanak a dolgok, ezúttal is nyílt homlokkal léphetek Olaszország elé, meg lévén győződve, hogy megtettem kötelességemet. Nyomoru életem s annyi nemeskeblü ifjú sokkal becsesebb élete ezúttal is föl jön ajánlva a legszentebb ügynek, — minden szennyes önzés nélkül. Garibaldi J. Pallavcini tábornok jelentése az aspromontei csatáról. I. 29-én jókor reggel S. Stefano felé igyekeztem a hova délelőtt 8 órakor meg is érkeztem, ott kielégítő híreket találtam, hogy Garibaldi tököveivel az éjt az aspromontei síkon töltötte, még egy kis távolságra előnyomultara, s azután a meredek utakon tett hosszú úttól elfáradt katonáimat kipihentettem. Időközben megtudtam, hogy még két óra előtt Garibaldi a mélyebben fekvő aspromontei síkon táborzott s észrevettem, hogy két ösvényen lehet táborához lejutni. A csapatokat két részre osztottam s a jobbra vonulót, melyet én is követtem, Parochio lovag alezredes vezette, a balra húzódókat pedig a 4. ezred ezredese Heberart lovag vezette. Mind a két csapat egyszerre a garibaldistáktól épen elhagyott tábor felé nyomult, a garibaldisták pedig egy meredek s keletre fekvő domb csúcsán foglaltak állást A balról nyomuló csapat parancsnokát arra utasítottam, hogy a garibaldistákat elölről támadja meg, a jobb oldalt pedig megfordítottam s a garibaldistákat oldalt s hátban támadtam meg, hogy a visszavonulást elvágjam. Ugyanakkor egy zászlóaljjal a völgy kijáratát, melyen át a síkra juthattak volna, foglaltattam el. A balszárny élén a 6-dik bersaglieri ezreddel élénk tűz után „Éljen a király ! Éljen Olaszország!“ kiáltás közt az állást szuronyszegezve elfoglalta, mialatt a garibaldisták balszárnya is általunk megtámadtatott. Miután Garibaldi tánk és fia Menotti megsebesültek s a lázadók minden oldalról körülvétettek s minden ellenállás hasztalan volt, a garibaldisták jelt adtak a tüzelés megszüntetésére. Az egyezkedés megkezdetett, melynek eredményét már tudja excitád. Örülök jelenthetni, hogy a tisztek mind bátran viselték magukat s hogy minden tartománybeli katonák a vitézségben s fegyelemben egymással versenyeztek. Nem hallgathatom el, hogy az első támadás alatt elleneink erélyesen viselték magukat, s nem sajnálhatom eléggé, hogy oly vitézség a törvényes hatalom s az ország érdekei ellen való ellenállásra használtatott föl. Pallavicini, tábornok. II. Reggio, sept. 1. Miután excellentiádnak az aug. 29-ki ütközet katonai részét már fejtegettem, most azon körülményeket és részleteket akarom elmondani, melyek valami politikai fontossággal bírhatnak. Mindenekelőtt nem hallgathatom el, hogy én, mihelyt a lázadók jelt adtak a puskatűz megszüntetésére, mindjárt elküldöttem táborkari főnökömet, hogy a király nevében a dolgot Garibaldi tábornokkal tudassa. Ő haraggal válaszolt, hogy sohasem fogja magát megadni, s kezét revolverére tette, de az őt körülvevőktől feltartóztatva, megparancsolá, hogy küldöttemet lefegyverezzék, s mint foglyot letartóztassák. Hasonló sors érte a 6-ik bersaglieri zászlóalj Giolitti őrnagyát, ki, miután a garibaldisták őt egy Garibaldival tartandó értekezletre szábták föl, a sebesülthöz ment. Garibaldi környezetének, név szerint Nullo és Cortenak közbevetésére fegyvereik visszaadattak s szabad lábra térettek, mielőtt még én értekezés végett a tábornokhoz mehettem volna. Tőle felhivatva, hogy vele értekezzem, oda mentem, s alig érkeztem meg, már is Corte, Quastalla és Nullo uraktól fogadtattam, kik Garibaldi nevében felszólítottak, hogy föltételeket terjeszszek elő. Én azt feleltem, hogy nekem csak egy utasításom van : Garibaldit megtámadni, megverni s elfogni. Nekem semmi más föltételem nem volt előterjeszteni való. Ezután Nullo és Corte arra kértek engem, az összeütközést eltitkolni, hogy Európa előtt egy polgárháború botránya titokban maradjon; én azt válaszoltam, hogy ez lehetetlen, mert az eseménynek nagyon sok tanúja, s a sebesültekben nagyon is vilásos bizonysága van.