Politikai Ujdonságok, 1862 (8. évfolyam, 1-53. szám)

1862-10-22 / 43. szám

A franczia miniszter defavoyáltatván, vissza­ment Párisba,a­hol úgy­­látszik nem birhatta nézetére a császárt, mert lemondott, később senatori állomásáról is leköszönt. Drouin gazdag, s ennélfogva független, s tán e körülménynek tulajdonítható, hogy a császár politikájával ellenkezett, mert hogy önállósága nem volt, mutatja azon körülmény, hogy a fontosabb ügyekben idegen befolyás vezette. Hivataloskodása alatt, mint mondják, a legjobb sürgönyö­ket Thouvenel fogalmazta. Az olasz ügyben követendő politikájára nézve szolgáljon irányadóul első miniszterkedése alkalmával tett következő nyilatkozata : „A pápának szabadnak kell lennie, s az egész katholicismusnak érdekében áll, hogy e szabadság valóságos legyen,“ erre (1849.) aztán az expeditiót Rómába vezette. Drouin de Lhuys egyébiránt Sz. István rend nagykeresztese. Hazai közügyek és események.­ ­ (Legfelsőbb kézirat) Ő Felsége a magyar kir. udv. fökanczel­­lárhoz a nemzeti muzeum és nemzeti szinház ügyében a következő legfelsőbb kéziratot intézte : „Kedves gróf Forgách! Tudomásomra jutott, hogy néhai nagybátyám, József főherczeg s Magyarország nádora gondosko­dása által életbeléptetett nemzeti múzeum, valamint a pesti magyar nemzeti színház, ama segélyezés daczára, melyet ezen két intézet az ország részéről élvez, oly helyzetben vannak, melyben az azok irányában képezhető igényeknek egyltalában nem felelhetnek meg.­­ Azon szándékkal, hogy ezen két intézet addig is, míg a törvényhozás útján, a szükséges intézkedéseket megtenni lehetséges leendő segélyzésben részesíttessék, önt ezennel fölhívom, hogy Nekem azok helyzetéről, s azok számára megadandó segély­ terjedelméről mielőbb kimerítő jelentést tegyen. Ischl, okto­ber 14-én 1862.“ — (Horvát nyilatkozat a magyarokról). A „Pozor“ egyik kö­zelebbi számában annak szükségességét vitatja, hogy Horvátország és Szlavóniának jelen helyzetéből mielőbb ki kell bontakoznia. E czikkében a többek közt reánk utalva így ír : „Nézzétek a magya­rokat, kik minden politikai szélcsend alkalmával nemcsak irodal­mukra, de anyagi érdekeikre is fordítják minden gondjukat! 1848­ után nemzeti irodalmuk gazdagon felvirágzott, s a múlt évi politikai egység megteremtésében irodalmuknak volt a legjelenté­kenyebb része. S jelenleg, midőn egyébbel nem foglalkozhatnak, kivívják a földhitelintézetet, mely sok földbirtokot az elsülyedés­től megment, s a nemzet részére jobb jobb időket ígér. Elvitázhatlan igazság az is, a mivel mi horvátok nem dicsekedhetünk — hogy a magyar aristocratia minden oly vállalat élén látható, mely a nemzeti jólét emelésére szolgál Gondoskodik hitelintézetről, vasutakról, folyók szabályozásáról, mocsárak kiszárításáról, a pusz­ták termékenyítéséről ipar s kereskedés fejlesztéséről — szóval a nemzetgazdászatról“ sat. HETI KRÓNIKA Ausztria. —­­Schmerling lovag nyilatkozata a Reichsrath pénzügyi bizott­mányában.) Mint ígérve volt, az államminiszter úr csakugyan meg­jelent a pénzügyi bizottmány oct. 16-iki ülésében. A lapok tudósítói szerint dr. Schindler azonnal két kérdést intézett hozzá. Először fölvilágosítást kért azon hírekről, melyek a magyar kérdésben állítólag megkezdett alkudozásokra vonatkoz­nak, s a­melyek a szóló szerint, az alkotmány barátait nagy mér­tékben nyugtalanítják. Ezen kérdésre Schmerlig­er körülbelől következő választ adott: Miután a magyar nemzetnek oly nagy hajlama van a politikához, most is megtörténik, hogy némelyek, a­kik hivatalba szeretnének jutni, a kormányhoz különféle projectumokat küldenek be, melyek­ben a február 26 iki alkotmány módosítása ajánltatik. A kormány azonban sem egyesekkel, sem pártokkal semminemű alkudozásokban nincs. A kormány most is, mint azelőtt, úgy vélekedik, hogy az alkotmányt, csak az alkotmányban meghatározott formák megtar­tása mellett lehetene módosítani; azaz : csak a Reichsrathban és a Reichsrath által. Azonban még ily esetre is, az eddig beküldött ja­vaslatok közöt, egyik sem mutatkozik alkalmasnak arra, hogy annak idejében a revisio alapjául szolgálhatna, miután a februári alkotmány mindezen javaslatoknál sokkal több jót és hasznosat ígér. Ezen nyilakozatra Litwinovicz püspöknek azon észrevétele volt, hogy, ha az állam­miniszter úr átalában csak a kormányról beszél, következik el ebből, hogy a magyar kanczellár is ezen véle­ményben van, mert a­ki Forgách gróf utolsó levelét, az alkotmány­ügyről olvasta, inkább az ellenkezőt hiheti. Schmerling államminiszter erre azt válaszolt, hogy a­mit mondott, az egyszersmind az összes minisztérium nézeteit foglalja magában, a­mint tudnillik az a miniszteri tanácsban kifejezésre jutott. A kanc­ellárok pedig tagjai a miniszteri tanácsnak. A­mit azonban egy miniszter egy más magán­személynek mondott, vagy itt, azt nem lehet hivatalos nyilatkozatnak tekinteni. (Úgy látszik, hogy Schmerling úr, itt tulajdonkép csak a mi­niszteri tanács többségéről szólt; de hogy a kanczellár urak is ezen többséghez tartoznak- e, vagy nem , arról bővebb felvilágosítást nem nyújtott.) Schindler úr második kérdésében tudni szeretné, várjon meg fognak- e jelenni a bizottmányban a kanczellár urak, hogy az illető országok költségvetésének tárgyalásakor, az általuk igényelt össze­gek szükségét védelmezzék ? Schmerling válaszolt : Nem elkerülhetlenül szükséges, hogy tárgyalások alkalmával, mindig az illető miniszter jelenjék meg a felvilágosítások adása végett : a kormány eddig is több ízben biztosokat nevezett ki javaslatai védelmére. Ő maga is több­ször válaszolt oly tárgyakban, melyek nem tartoznak tárczá­­jához. Erdélyre vonatkozólag, Schmerling úr, kiemelvén Nádasdy gróf kanczellár lojalitását, s hűségét az alkotmányhoz, kijelenti, hogy a kanczellár ur eljárásának helyességét, maga részéről is el­ismeri. E pillanatban a megyei bizottmányok egybe vannak híva, hogy a kormány az eredeti forrásokból ismerje meg az ország vé­leményét, melyet eddig csak a különféle deputatiok fejeztek ki, hogy így alapot lehessen nyerni, az ottani országgyűlés összehívá­sára, melynek költségeire 100.000 ft. van praeliminálva. —­­Mit jelenthetnek a félhivatalos Donauzeitung fenyegető­­zéseid) Egy prágai levelező, a kinek van alkalma a szinfalak rejte­­kei közé is pillantani, igy okoskodik : A Donauzeitung fenyegetőzései legelőször is azon gondolatot ébreszthetik, hogy tán Forgách gr. elbocsáttatása forog fenn. Hát azután? Azt mondják némelyek, hogy megszüntetik a magyar üdv. kanc­elláriát s az államminisztériumban külön magyar osztályt állítanak. Ez annyi volna, mint az októberi diploma megsemmisí­tése, pedig a centralisták maguk is azt állítják, hogy e diploma ké­pezi a februári alkotmány alapját. Eszerint hát más kanczellár neveztetnék ki ? Emlegetik Nádasdy grőf­, Gehringer, Hauer báró­kat. De hát azután? . . Mert az új kinevezés is csak eszköz, a czél pedig a közös reichsrath. Föltehetni-e — a Donauzeitung által em­legetett „erélyes foganatosítás“ mellett — hogy a magyar kérdést azon után akarják megoldani, melyet az okt. 20. és nov. 5 diki legf. kéziratok kijelöltek, t. i. a magyar országgyűlés utján? Ko­­­­rántsem, és igy nem lehet egyebet föltenni, mint azt, hogy egye­nes választások rendeltessenek a reichsrab­ számára. Kérdés már: valószínű e ez ? A levélíró határzott nemmel felel, és válaszát kö­vetkező okokkal támogatja : Forgách gr. azon föltét mellett vállalta el a kanczellárságot, hogy az egyenes reichsrathi választások Magyarországban el nem rendeltetnek , mint a levélíró egy igen megbízható körben értesült, a februári alkotmány 7-dik §-át, mely az egyenes választások elrendeléséről szól, Magyarországra nem szándékoznak alkalmazni. A febr. 26-dikai legf. kézirat kijelenti, hogy a mód, mely sze­rint Magyarország a Reichsrathban részt vegyen, a korona és a magyar országgyűlés közti megegyezés útján lesz meghatározandó; ha Magyaroszágon egyenes reichsrab­i választásokat rendel­nének, erre nézve külön választási szabályt kellene ootrogálni, a választó­kerületek kijelölésével, a 85 választás elosztásával stb., Ő Felsége pedig okt. 20-án az oc­rogálás jogáról lemondott; az egyenes reichsrathi választások elrendelése teljes és végle­ges szakítás volna a történeti Magyarországgal, tehát az okt. diploma végleges megszüntetése; végre Ausztriának mind bel, mind külpolitikájának a magyar 674

Next