Politikai Ujdonságok, 1862 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1862-10-22 / 43. szám
A franczia miniszter defavoyáltatván, visszament Párisba,ahol úgylátszik nem birhatta nézetére a császárt, mert lemondott, később senatori állomásáról is leköszönt. Drouin gazdag, s ennélfogva független, s tán e körülménynek tulajdonítható, hogy a császár politikájával ellenkezett, mert hogy önállósága nem volt, mutatja azon körülmény, hogy a fontosabb ügyekben idegen befolyás vezette. Hivataloskodása alatt, mint mondják, a legjobb sürgönyöket Thouvenel fogalmazta. Az olasz ügyben követendő politikájára nézve szolgáljon irányadóul első miniszterkedése alkalmával tett következő nyilatkozata : „A pápának szabadnak kell lennie, s az egész katholicismusnak érdekében áll, hogy e szabadság valóságos legyen,“ erre (1849.) aztán az expeditiót Rómába vezette. Drouin de Lhuys egyébiránt Sz. István rend nagykeresztese. Hazai közügyek és események. (Legfelsőbb kézirat) Ő Felsége a magyar kir. udv. fökanczellárhoz a nemzeti muzeum és nemzeti szinház ügyében a következő legfelsőbb kéziratot intézte : „Kedves gróf Forgách! Tudomásomra jutott, hogy néhai nagybátyám, József főherczeg s Magyarország nádora gondoskodása által életbeléptetett nemzeti múzeum, valamint a pesti magyar nemzeti színház, ama segélyezés daczára, melyet ezen két intézet az ország részéről élvez, oly helyzetben vannak, melyben az azok irányában képezhető igényeknek egyltalában nem felelhetnek meg. Azon szándékkal, hogy ezen két intézet addig is, míg a törvényhozás útján, a szükséges intézkedéseket megtenni lehetséges leendő segélyzésben részesíttessék, önt ezennel fölhívom, hogy Nekem azok helyzetéről, s azok számára megadandó segély terjedelméről mielőbb kimerítő jelentést tegyen. Ischl, oktober 14-én 1862.“ — (Horvát nyilatkozat a magyarokról). A „Pozor“ egyik közelebbi számában annak szükségességét vitatja, hogy Horvátország és Szlavóniának jelen helyzetéből mielőbb ki kell bontakoznia. E czikkében a többek közt reánk utalva így ír : „Nézzétek a magyarokat, kik minden politikai szélcsend alkalmával nemcsak irodalmukra, de anyagi érdekeikre is fordítják minden gondjukat! 1848 után nemzeti irodalmuk gazdagon felvirágzott, s a múlt évi politikai egység megteremtésében irodalmuknak volt a legjelentékenyebb része. S jelenleg, midőn egyébbel nem foglalkozhatnak, kivívják a földhitelintézetet, mely sok földbirtokot az elsülyedéstől megment, s a nemzet részére jobb jobb időket ígér. Elvitázhatlan igazság az is, a mivel mi horvátok nem dicsekedhetünk — hogy a magyar aristocratia minden oly vállalat élén látható, mely a nemzeti jólét emelésére szolgál Gondoskodik hitelintézetről, vasutakról, folyók szabályozásáról, mocsárak kiszárításáról, a puszták termékenyítéséről ipar s kereskedés fejlesztéséről — szóval a nemzetgazdászatról“ sat. HETI KRÓNIKA Ausztria. —Schmerling lovag nyilatkozata a Reichsrath pénzügyi bizottmányában.) Mint ígérve volt, az államminiszter úr csakugyan megjelent a pénzügyi bizottmány oct. 16-iki ülésében. A lapok tudósítói szerint dr. Schindler azonnal két kérdést intézett hozzá. Először fölvilágosítást kért azon hírekről, melyek a magyar kérdésben állítólag megkezdett alkudozásokra vonatkoznak, s amelyek a szóló szerint, az alkotmány barátait nagy mértékben nyugtalanítják. Ezen kérdésre Schmerliger körülbelől következő választ adott: Miután a magyar nemzetnek oly nagy hajlama van a politikához, most is megtörténik, hogy némelyek, akik hivatalba szeretnének jutni, a kormányhoz különféle projectumokat küldenek be, melyekben a február 26 iki alkotmány módosítása ajánltatik. A kormány azonban sem egyesekkel, sem pártokkal semminemű alkudozásokban nincs. A kormány most is, mint azelőtt, úgy vélekedik, hogy az alkotmányt, csak az alkotmányban meghatározott formák megtartása mellett lehetene módosítani; azaz : csak a Reichsrathban és a Reichsrath által. Azonban még ily esetre is, az eddig beküldött javaslatok közöt, egyik sem mutatkozik alkalmasnak arra, hogy annak idejében a revisio alapjául szolgálhatna, miután a februári alkotmány mindezen javaslatoknál sokkal több jót és hasznosat ígér. Ezen nyilakozatra Litwinovicz püspöknek azon észrevétele volt, hogy, ha az államminiszter úr átalában csak a kormányról beszél, következik el ebből, hogy a magyar kanczellár is ezen véleményben van, mert aki Forgách gróf utolsó levelét, az alkotmányügyről olvasta, inkább az ellenkezőt hiheti. Schmerling államminiszter erre azt válaszolt, hogy amit mondott, az egyszersmind az összes minisztérium nézeteit foglalja magában, amint tudnillik az a miniszteri tanácsban kifejezésre jutott. A kancellárok pedig tagjai a miniszteri tanácsnak. Amit azonban egy miniszter egy más magánszemélynek mondott, vagy itt, azt nem lehet hivatalos nyilatkozatnak tekinteni. (Úgy látszik, hogy Schmerling úr, itt tulajdonkép csak a miniszteri tanács többségéről szólt; de hogy a kanczellár urak is ezen többséghez tartoznak- e, vagy nem , arról bővebb felvilágosítást nem nyújtott.) Schindler úr második kérdésében tudni szeretné, várjon meg fognak- e jelenni a bizottmányban a kanczellár urak, hogy az illető országok költségvetésének tárgyalásakor, az általuk igényelt összegek szükségét védelmezzék ? Schmerling válaszolt : Nem elkerülhetlenül szükséges, hogy tárgyalások alkalmával, mindig az illető miniszter jelenjék meg a felvilágosítások adása végett : a kormány eddig is több ízben biztosokat nevezett ki javaslatai védelmére. Ő maga is többször válaszolt oly tárgyakban, melyek nem tartoznak tárczájához. Erdélyre vonatkozólag, Schmerling úr, kiemelvén Nádasdy gróf kanczellár lojalitását, s hűségét az alkotmányhoz, kijelenti, hogy a kanczellár ur eljárásának helyességét, maga részéről is elismeri. E pillanatban a megyei bizottmányok egybe vannak híva, hogy a kormány az eredeti forrásokból ismerje meg az ország véleményét, melyet eddig csak a különféle deputatiok fejeztek ki, hogy így alapot lehessen nyerni, az ottani országgyűlés összehívására, melynek költségeire 100.000 ft. van praeliminálva. —Mit jelenthetnek a félhivatalos Donauzeitung fenyegetőzéseid) Egy prágai levelező, a kinek van alkalma a szinfalak rejtekei közé is pillantani, igy okoskodik : A Donauzeitung fenyegetőzései legelőször is azon gondolatot ébreszthetik, hogy tán Forgách gr. elbocsáttatása forog fenn. Hát azután? Azt mondják némelyek, hogy megszüntetik a magyar üdv. kancelláriát s az államminisztériumban külön magyar osztályt állítanak. Ez annyi volna, mint az októberi diploma megsemmisítése, pedig a centralisták maguk is azt állítják, hogy e diploma képezi a februári alkotmány alapját. Eszerint hát más kanczellár neveztetnék ki ? Emlegetik Nádasdy grőf, Gehringer, Hauer bárókat. De hát azután? . . Mert az új kinevezés is csak eszköz, a czél pedig a közös reichsrath. Föltehetni-e — a Donauzeitung által emlegetett „erélyes foganatosítás“ mellett — hogy a magyar kérdést azon után akarják megoldani, melyet az okt. 20. és nov. 5 diki legf. kéziratok kijelöltek, t. i. a magyar országgyűlés utján? Korántsem, és igy nem lehet egyebet föltenni, mint azt, hogy egyenes választások rendeltessenek a reichsrab számára. Kérdés már: valószínű e ez ? A levélíró határzott nemmel felel, és válaszát következő okokkal támogatja : Forgách gr. azon föltét mellett vállalta el a kanczellárságot, hogy az egyenes reichsrathi választások Magyarországban el nem rendeltetnek , mint a levélíró egy igen megbízható körben értesült, a februári alkotmány 7-dik §-át, mely az egyenes választások elrendeléséről szól, Magyarországra nem szándékoznak alkalmazni. A febr. 26-dikai legf. kézirat kijelenti, hogy a mód, mely szerint Magyarország a Reichsrathban részt vegyen, a korona és a magyar országgyűlés közti megegyezés útján lesz meghatározandó; ha Magyaroszágon egyenes reichsrabi választásokat rendelnének, erre nézve külön választási szabályt kellene ootrogálni, a választókerületek kijelölésével, a 85 választás elosztásával stb., Ő Felsége pedig okt. 20-án az ocrogálás jogáról lemondott; az egyenes reichsrathi választások elrendelése teljes és végleges szakítás volna a történeti Magyarországgal, tehát az okt. diploma végleges megszüntetése; végre Ausztriának mind bel, mind külpolitikájának a magyar 674