Politikai Ujdonságok, 1862 (8. évfolyam, 1-53. szám)

1862-11-26 / 48. szám

Pest, november 26-án 1862. A Politikai UI.fdvanatok hetenkint egyszer két nagy tömött ivén jelennek meg. — Előfizetési díj 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy posta uton elküldve a Vasárnapi Újsággal együtt 5 ft., külön a Politikai Újdonságokra félévre 2 ft. 50 kr. nj pénzben. — A Politikai Újdonságok kiadó-hivatala (Pest, egyetem-utcza 4-dik szám alatt földszint. — Szerkesztői iroda ugyanott 2-ik emelet.) Rövid hetiszemle. A lefolyt héten örvendetes társalmi mozgalmaknak valánk tanúi. Volt oly nap, melyen hazánk előkelő fiai két három nevezetes gyűlésben is részt vettek. Ezek közül első helyet érdemel a „Földhitel Intézet“ végleges megalakulását elhatározó közgyűlés, mely a magyar gazdasági egylet épületében, az úgynevezett Köztelken tartatott. Ezen inté­zet létrejöttével az országnak egyik legrégibb kívánsága teljese­dett be. A birtokos ezután olcsó pénzhez juthat , de jaj annak, a­ki ezen olcsó pénzt csak elpazarlásra veszi fel; az ilyet a hitel jó­­n­téteményei csak mélyebbre sülyesztendik; ellenben a ki a felveendő kölcsönnel uzsorás adósságaitól akar megszabadulni, vagy a nyert tőkét czélszerű beruházásokra fordítandja, annak még unokái is áldani fogják azon intézetet, mely a magyar birtoknak ily terje­delmes hitelt nyitott úgy a bel- mint külföldi pénzvásáron. Egy másik ily gyűlésben az életbeléptetendő „Magyar gőzhajó­­társaság” ügyei kerültek szőnyegre. Újabb tudósítások szerint az angol hasonczélú társaság már kijelente, hogy örömmel egyesül a magyar egylettel. A harmadik közgyűlést az „Alföldi vasút 11 eszméjét foganato­sítani szándékozó bizottmányok zárták. Mindezen társalmi mozgal­makról olvasóink alább részletes és kimerítő tudósításokat ve­­endnek. Áttérve a nagy világ eseményeire, a legelső újság, hogy ha a látszat nem csal , Anglia mindent elkövet, hogy a megürült görög trónt, Viktória királyné második fia, Alfred herczeg, nyer­hesse meg. Eleinte úgy mutatkozott, hogy a görögök nem nagy hajlammal viseltetnek az angol barátság irányában. E nép tudta, hogy Török­ország épségben tartásának eszméje, az angol külpolitikának egyik alapelvét képezi : ez okból nem örömest adták volna a görögök magukat oly befolyás alá, mely nemzeti törekvéseiknek fő czélját, a görög nemzetbeliek felszabadítását, csak hátráltatta volna. Azon­ban csodás és hihetlen dolgok történnek e világon!Beszélni kezdik, hogy Palmerston lord elvégre meggyőződött afelől, hogy a romla­­dozó török birodalom fenntartása napról napra lehetlenebbé válik. Azt gondolta tehát az öreg lord, hogy ha Francziaország az által hogy Olaszország egységét, (legalább annyira mennyire) létrehozni segítette, s ez által magának egy új szövetségest szerzett , talán nem volna háladatlan munka, ha Anglia ugyanily szolgálatot téve a görög nemzetnek, ezen erélyes, bátor, kitartó, és terjeszkedni vá­gyó népet, a maga részére lekötelezhetné. Ugyanis Anglia nem azért pártolta eddig is a törököket, mintha szerelmes lett volna a basák fényes fekete szakáséba, ha­nem mert félt, hogy az osmán birodalom leromlása után az orosz fészkelheti meg magát Konstantinápolyban. Ha azonban a török nemzet helyett sikerülne a Balkán félszigeten egy más, a művelő­désre sokkal alkalmatosabb népet helyezni, Anglia talán még több biztonsággal folytathatná keleti politikáját az új tényezők közbe­jöttével. — Az olasz parlament összeülvén, a követek házában Ratazzi minisztériumát heves bírálat alá vették. Eddigelé csak a kisebb jelentőségű szónokok léptek a küzdtére; ezek beszédeit is csak a távírdák tökéletlen tudósításaikból ismerjük. Reméljük, hogy jövő alkalommal a viták terjedelmes megismertetésével szolgálhatunk.­­ Olvasóink tudják, hogy Napoleon császár, új minisztere Drouyn de Lhuys az olaszokra nézve igen elszomorító jegyzéket küldött Turinba. Az olasz külügyminiszter, Durando tábornok nem késett ezen diplomatiai okiratra felelni, s mesterileg szerkesztett válaszát, alább, egész terjedelmében közöljük. Míg Drouyn de Lhuys válasza az olasz külügyér jegyzékére eredeti szövege szerint nem vola közölve, addig a két kormány közlönyei könnyen sejthető okoknál fogva, azon hiedelmet terjeszt­­getek, mintha a kérdéses felelet inkább csak elnapolást, mint meg­tagadást foglalna magában. Most a franczia külügyek élén álló férfiú kereken megtagadja az olasz kormánynak az ezáltal sürgetett alapon, t. i. Rómának birtokba vétele alapján, alkudozásokat kezdeni, biztosítván egyéb­iránt arról, hogy más alapon igenis hajlandó a szentszék és az olasz királyság közt az egyetértést helyreállítani. Minthogy azonban Viktor Emánuel kormánya Rómáról le nem mondhat, tehát vilá­gos, hogy az adott válasz nem egyéb a jelen helyzet megörökítésé­nél. Ezen eredmény mellett tovább is azt vitatni, mint a „Patrie“ s a „Constitutionnel“ teszik, hogy a császári politika Thouvenel le­szálltával nem változott, ugyancsak erős dolog. Remélik, hogy ezen áltatás, sem Párisban, sem az alpesek ormain túl sikerülni nem fog. A párisi önálló sajtó akár a szabadelvű, akár a reactionárius párthoz tartozzék, egyszerre eltalálta az igazat. A „Monde,“ az „Union,“ a „France“ örömmel teltek el a franczia jegyzék olvasá­sára, míg a haladást hirdető lapok, hol keményebb, hol enyhébb módon rászólásukat fejezik ki. A szabadság ezen közlönyei külö­nösen kiemelik, hogy III. Napóleon minisztere teljesen megfeled­kezett a római nép azon jogáról, hogy saját sorsa és kormánya felett intézkedhessék. Mit fog majd, a körülmények ily fordulatával, az olasz parla­ment határozni? a legközelebbi napok megmutatandják. Ha egyebet nem tehet is hatalmas szomszédja ellen, legalább jogát fővárosá­hoz követelni el nem mulasztandja. Ez nem pártkérdés az olasz nemzetnél, hanem köz­hajtás, közakarat, köztörekvés. A szövetsé­ges társnak ezen elpártolása, kényszeríteni fogja Olaszországot, hogy minden további diplomaticai kísérlettel felhagyjon, kétségbe esni azért nem fog. ^ Nehány nap óta mindenféle hírek szárnyalván a császár e i^Sfei hol megkisérlett, hol tervezett merényletekről, mindebből azonban*’. .■ 5 egy szó sem igaz. ________________

Next