Politikai Ujdonságok, 1862 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1862-11-26 / 48. szám
Pest, november 26-án 1862. A Politikai UI.fdvanatok hetenkint egyszer két nagy tömött ivén jelennek meg. — Előfizetési díj 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy posta uton elküldve a Vasárnapi Újsággal együtt 5 ft., külön a Politikai Újdonságokra félévre 2 ft. 50 kr. nj pénzben. — A Politikai Újdonságok kiadó-hivatala (Pest, egyetem-utcza 4-dik szám alatt földszint. — Szerkesztői iroda ugyanott 2-ik emelet.) Rövid hetiszemle. A lefolyt héten örvendetes társalmi mozgalmaknak valánk tanúi. Volt oly nap, melyen hazánk előkelő fiai két három nevezetes gyűlésben is részt vettek. Ezek közül első helyet érdemel a „Földhitel Intézet“ végleges megalakulását elhatározó közgyűlés, mely a magyar gazdasági egylet épületében, az úgynevezett Köztelken tartatott. Ezen intézet létrejöttével az országnak egyik legrégibb kívánsága teljesedett be. A birtokos ezután olcsó pénzhez juthat , de jaj annak, aki ezen olcsó pénzt csak elpazarlásra veszi fel; az ilyet a hitel jóntéteményei csak mélyebbre sülyesztendik; ellenben a ki a felveendő kölcsönnel uzsorás adósságaitól akar megszabadulni, vagy a nyert tőkét czélszerű beruházásokra fordítandja, annak még unokái is áldani fogják azon intézetet, mely a magyar birtoknak ily terjedelmes hitelt nyitott úgy a bel- mint külföldi pénzvásáron. Egy másik ily gyűlésben az életbeléptetendő „Magyar gőzhajótársaság” ügyei kerültek szőnyegre. Újabb tudósítások szerint az angol hasonczélú társaság már kijelente, hogy örömmel egyesül a magyar egylettel. A harmadik közgyűlést az „Alföldi vasút 11 eszméjét foganatosítani szándékozó bizottmányok zárták. Mindezen társalmi mozgalmakról olvasóink alább részletes és kimerítő tudósításokat veendnek. Áttérve a nagy világ eseményeire, a legelső újság, hogy ha a látszat nem csal , Anglia mindent elkövet, hogy a megürült görög trónt, Viktória királyné második fia, Alfred herczeg, nyerhesse meg. Eleinte úgy mutatkozott, hogy a görögök nem nagy hajlammal viseltetnek az angol barátság irányában. E nép tudta, hogy Törökország épségben tartásának eszméje, az angol külpolitikának egyik alapelvét képezi : ez okból nem örömest adták volna a görögök magukat oly befolyás alá, mely nemzeti törekvéseiknek fő czélját, a görög nemzetbeliek felszabadítását, csak hátráltatta volna. Azonban csodás és hihetlen dolgok történnek e világon!Beszélni kezdik, hogy Palmerston lord elvégre meggyőződött afelől, hogy a romladozó török birodalom fenntartása napról napra lehetlenebbé válik. Azt gondolta tehát az öreg lord, hogy ha Francziaország az által hogy Olaszország egységét, (legalább annyira mennyire) létrehozni segítette, s ez által magának egy új szövetségest szerzett , talán nem volna háladatlan munka, ha Anglia ugyanily szolgálatot téve a görög nemzetnek, ezen erélyes, bátor, kitartó, és terjeszkedni vágyó népet, a maga részére lekötelezhetné. Ugyanis Anglia nem azért pártolta eddig is a törököket, mintha szerelmes lett volna a basák fényes fekete szakáséba, hanem mert félt, hogy az osmán birodalom leromlása után az orosz fészkelheti meg magát Konstantinápolyban. Ha azonban a török nemzet helyett sikerülne a Balkán félszigeten egy más, a művelődésre sokkal alkalmatosabb népet helyezni, Anglia talán még több biztonsággal folytathatná keleti politikáját az új tényezők közbejöttével. — Az olasz parlament összeülvén, a követek házában Ratazzi minisztériumát heves bírálat alá vették. Eddigelé csak a kisebb jelentőségű szónokok léptek a küzdtére; ezek beszédeit is csak a távírdák tökéletlen tudósításaikból ismerjük. Reméljük, hogy jövő alkalommal a viták terjedelmes megismertetésével szolgálhatunk. Olvasóink tudják, hogy Napoleon császár, új minisztere Drouyn de Lhuys az olaszokra nézve igen elszomorító jegyzéket küldött Turinba. Az olasz külügyminiszter, Durando tábornok nem késett ezen diplomatiai okiratra felelni, s mesterileg szerkesztett válaszát, alább, egész terjedelmében közöljük. Míg Drouyn de Lhuys válasza az olasz külügyér jegyzékére eredeti szövege szerint nem vola közölve, addig a két kormány közlönyei könnyen sejthető okoknál fogva, azon hiedelmet terjesztgetek, mintha a kérdéses felelet inkább csak elnapolást, mint megtagadást foglalna magában. Most a franczia külügyek élén álló férfiú kereken megtagadja az olasz kormánynak az ezáltal sürgetett alapon, t. i. Rómának birtokba vétele alapján, alkudozásokat kezdeni, biztosítván egyébiránt arról, hogy más alapon igenis hajlandó a szentszék és az olasz királyság közt az egyetértést helyreállítani. Minthogy azonban Viktor Emánuel kormánya Rómáról le nem mondhat, tehát világos, hogy az adott válasz nem egyéb a jelen helyzet megörökítésénél. Ezen eredmény mellett tovább is azt vitatni, mint a „Patrie“ s a „Constitutionnel“ teszik, hogy a császári politika Thouvenel leszálltával nem változott, ugyancsak erős dolog. Remélik, hogy ezen áltatás, sem Párisban, sem az alpesek ormain túl sikerülni nem fog. A párisi önálló sajtó akár a szabadelvű, akár a reactionárius párthoz tartozzék, egyszerre eltalálta az igazat. A „Monde,“ az „Union,“ a „France“ örömmel teltek el a franczia jegyzék olvasására, míg a haladást hirdető lapok, hol keményebb, hol enyhébb módon rászólásukat fejezik ki. A szabadság ezen közlönyei különösen kiemelik, hogy III. Napóleon minisztere teljesen megfeledkezett a római nép azon jogáról, hogy saját sorsa és kormánya felett intézkedhessék. Mit fog majd, a körülmények ily fordulatával, az olasz parlament határozni? a legközelebbi napok megmutatandják. Ha egyebet nem tehet is hatalmas szomszédja ellen, legalább jogát fővárosához követelni el nem mulasztandja. Ez nem pártkérdés az olasz nemzetnél, hanem közhajtás, közakarat, köztörekvés. A szövetséges társnak ezen elpártolása, kényszeríteni fogja Olaszországot, hogy minden további diplomaticai kísérlettel felhagyjon, kétségbe esni azért nem fog. ^ Nehány nap óta mindenféle hírek szárnyalván a császár e i^Sfei hol megkisérlett, hol tervezett merényletekről, mindebből azonban*’. .■ 5 egy szó sem igaz. ________________