Politikai Ujdonságok, 1862 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1862-12-03 / 49. szám
771 öregbítette. A déli tartományokból érkezem, hol csak panaszokat hallani : se vagyon- se személybiztosság, se bizodalom. Vannak ugyan a dolgok természetében rejlő bajok, de a nagyobb rész a kormány tehetetlenségéből származik. Szónok megróvja a kormány több intézkedését, s többek közt a rendkívüli biztosok kinevezését. Tizenegy milliónyi nép lett törvényen kívül állónak nyilatkoztatva. Értem, úgymond, az ostromállapotot Calabriában, de nem Basilicatában és más tartományokban. Az ostromállapot csak növelte a beligazgatási zűrzavart : súrlódások állanak elő a katonai és polgári hatóságok közt. Még a rablóságot sem szüntette meg, mely oly mérvű nem volt még, mint jelenleg. Ezelőtt csak Basilicatára és Capitanatára szorítkozott, most már kiterjeszkedett más tartományok is. A rablók a városokból is kezdik ellátni magukat — még ünnepélyeken is megjelentek. Az ostromállapot csak a becsületes embereknek tett kárt. (Tapsok a karzatokon.) Szónok előszámlálja azon városokat, melyeket a rablók mintegy ostrom alá fogtak. Bari tartománya némileg ostromzár alatt van. Látni, mi következése van az ostromállapotnak a kereskedésre és földmivelésre , e tartományok siralmas állapotra jutának. Semmi rendőrség. A rablóknak minden városban orgazdáik vannak. Bármennyi katonaság legyen ama tartományokban, nem elegendő a rablóság elnyomására. Jó rendőrség, jó beligazgatás mellett meg lehetne szüntetni a rablóságot, de szintoly szükséges volna a nép szellemét feleleveníteni, ahelyett, hogy a bourbonistáknak kedveznek. (Bravók a karzatokon.) Az elnök e házban kijelenté, hogy II. Ferencznek Rómában léte nem veszélyes ... De Francziaország dicsőséges zászlója ott a rablók és orgyilkosok orgazdaságának védője lett. (Bravók a karzatokon.) Massari folytatja ezután s az ostromállapot visszaéléseit részletezi, s átmegy Calvino, Fabrici és Mardini befogatásására. Vannak dolgok, úgymond, melyeket meg lehet kísérteni a régi, de nem az új tartományokban. Panaszkodnak a déli tartományokra, hogy nem fizetik az adót. Ingókat is oda adnak, ha látnak, hogy a kormány biztosságot tudott létrehozni. Nem is kívánják, hogy Nápoly, hanem hogy Róma legyen a főváros. Nem uralkodik ott a municipalitás szelleme : Olaszország egységét óhajtja a nép. A jelen kormány nem részesül a népek bizalmában legkevésbbé —is. Olaszországnak ujjárendező kormány kell. Az e a mostani? Egy jó tanácscsal végzem beszédemet s kész volnék 10 perczig miniszteriális enni, ha megfogadtatnék : ha áldozat lemondani a miniszteri tárczáról, tegyék meg ezt Olaszország nevében! Olaszország határozatunkra vár. Ne csalják meg önök várakozásában. A szónok bevégezvén beszédét, több személyes védelmi közbeszólás történt, s többek közt Brofferioé. Brofferio : Ha Ratazzi nem mi vett csodákat, Massari úr barátai ép oly kevéssé mivelek. Nyilvánítom, hogy szavazatomat a kérdés kitisztázása szerint fogom adni, de ha nem lennék szerencsés baloldali barátimmal szavazhatni, ez csak onnan volna, mivel úgy látszik, a vita nem elvek körül forog, hanem a mostani és volt minisztérium barátainak személyei felett. Zajos közbeszólalások közt Ratazzi kívánja, beszéljenek a két fél szónokai egymásután — majd utoljára ő is nyilatkozni fog. Elnök : A szó Sanctis úré volna, de kivánja-e a ház, hogy Boggio úrnak adassék a szó. A ház helyesli. Közfigyelem jelei közt megszólal: „A minisztérium elleni vádak sokfélék. Mondják, nem a ház többségéből vette származását: az az ő eredendő bűne, mint Buoncompagni úr mondá, s ma meguyittatott. Mivel nem a többségből ’~származott, nem képviseli szerintök az országot. De miért jutott kormányra a mostani minisztérium ? Mivel Ricasoli, nem bírván többséggel, lelépett, mivel a régi többségben felbomlott az összetartás. Azonban térjünk a fővádra. Szemére vetik, hogy alkuba bocsátkozott a tett párttal, habár később Aspromontenál határozottan ellene lépett fel. Ez kényes kérdés, melybe csak óvatossággal bocsátkozhatom. A parlament első ülésein kezdve a minisztérium világosan kijelentő helyzetét — elvei a régi többségével egyezők valának. Mondatott, hogy ha Cavour lesz vala a kormányon, nem kellene az aspromontei eseményeket fájlalnunk. Ratazzi minisztériuma aratta, amit elődei vezettek. Aspromonte gyökereit Ricasoli minisztériumában találjuk föl. Az ellenzék lapjaira hivatkozhatom. Hat hónap alatt az ellenzéki sajtó nem szűnt meg kiáltani; összeesküvés, sorozás foly. Február 25-kén interpellátiót intéztem e tárgyban a minisztériumhoz. Mindezen intések daczára Ricasoli minisztériuma szervezkedni engedé az „emancipáló egyletek“-et, kijelenté, hogy nem kell tartani tőlük, so hlyzet kívánja meg őket. Az új kormány kész szervezett társulatokat talált, s e társulatok izgatásai ellenében működött. El lehetett-e akkor nyomni ? A parlament szavazata után ez lehetetlen volt. Fel nem foghatom, mint nem látták februárban, mi lesz vége e készületeknek. Okozott-e bajt Garibaldi a Ricasoli féle minisztériumnak? Legkevesebbet sem. Ricasoli megbukott a régi többség megoszlásával. Hol volt Garibaldi a Rattazzi féle cabinet alakultakor ? Caprera szigetén. Ki hívta Genuába? Talán Ratazzi? S a nemzeti lövészegyletek alakitását Rattazzinak lehet-e betudnunk? Rattazzi minisztériuma nem mondhatta Garibaldinak, e lövészegyletek elnökének : tért vissza Caperába. Mondhattam ugyancsak Garibaldinak, az emancipáló egyletek elnökének : nem akarom, hogy elnökük légy. Garibaldi e tilalom ellenében a Ricasoli minisztérium szavazatával volt fegyverezve. Midőn a Ratazzi minisztériu megalakult, a tett párt erős volt s Garibaldi nagy hatalommal felruházva, így azon vádak, mintha a mostani kormányr a tett párttal alkudozott volna, nincs legkevesebb értéke is. Sarrico, Pallavicini Palermoba küldése és Aspromontese három nagy vád emeltetik a minisztérium ellen. Ha a sarnicói eseményeket vetik szemére, a baloldal teszi e szemrehányást, csak néhány, nem szorosan törvényes alakú befogatást lehet felhozni a kormány ellen. De e részben a ház már kimondá ítéletét. Pallavicini kineveztetése Palermóba úgy hozatik fel, mint főoka a sziciliai rendetlenségeknek. Midőn e házban Pallavicini kinevezését veszélyesnek nyilvánítottam, senki sem szólott mellettem. Csodálkozom, hogy ma ezzel vádolják a miniszterület. Ha a ház akkor nem tartá veszéyesnek Pallavicini Palermóba küldését, mi joggal vádolják ma Pallavicini marquist? , különben is föltehető volt-e, hogy midőn neki a kötelesség és hajlam közt kellene választani, be fogja adni lemondását, a kormányt a legnagyobb zavarban hagyjám ? Szónok felhozza, hogy Pallavicini rendeleteket kapott a sorozások stb. meggátlására, s hogy a marquis válaszaiban tagadta a mozgalmat és sorozásokat. A sorozások megtörténtek, de a minisztériumnak semmi része sem volt benne. A minisztérium elég őrködő volt, rendele a praefectusnak, tartassa tiszteletben a törvényt. Massari úr azt mondá : Miként ne hitte volna mindenki, hogy a kormány egyetért Garibaldi tábornokkal, mikor annyi tény bizonyította? Van e valami igazság ezen gyantásokban ? Ismeretes dolog, hogy a minisztérium nem tudott Garibaldi elindulásáról? Lehet- e a kormánynak szemére vetni, hogy a királyi herczegek oly lovagiasan fogadták a tábornokot? Nem áll az sem, mintha a kormány az utolsó pillanatig halasztotta volna annak bebizonyítását, hogy nem dolgozik egy kézre a tett párttal. A nép elhihete ez egyetértést, mert már volt rá egy hasonló eset Szícziliában. Az első szicziliai expeditió alkalmával is tagadott a komány minden egyetértést, s ezen előzmény feljogosítá a népet a Garibaldi és a minisztérium között egyetértésben való hitre. Lehet-e emiatt a kormányt vádolni? Mindez csak insinuatió, s ilyenekből el lehet-e ítélni a kormány eljárását? Szónok áttér Mardini, Fabinzi és Calvino befogatása ügyére. Tetten kapták e őket? Várjuk be minisztérium nyilatkozatait, mielőtt ítélnénk s roszalnók vagy helybenhagynák Lamarmoralek eljárását. Ami az ostromállapotot illeti, baloldali ellenfeleink kétségbevonják, van e joga a kormánynak kihirdetni. amíg Buoncompagni úr és barátai elismerik e jogot, csak azon feltételt szabják, hogy a parlamentet össze kell hini annak meghosszabbítására. De mint lhessen meghatározni az alkalmas pillanatot meghosszabbítására vagy felfüggesztésére ? Szónok igyekszik megcáfolni Buoncompagni úr azon theóriáját, mintha a kormánynak a parlamentet kellene megkérdeznie, meg kell-e vagy nem hosszabbítni az ostromállapotot Hogyan lehetett volna vitába elegyedni oly égető téren, ahol a küzdelem az ostromállapot megszüntetése vagy megnyújtása körül forog. A minisztériumnak a tett párttal való egyetértése, egyezket