Politikai Ujdonságok, 1863 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1863-01-29 / 4. szám

mondotta a tanítók szavazatjogát a papválasztás­nál s az egyházkerületi gyűlésen elvettetett a ja­vaslatnak ezen pontja, s nem engedtetett meg az egy tanítónak a ref. egyház alkotmány szerint, mi egy földmives embernek elvitázhatatlan sajátja. d) lőni kellett volna óhajtásunk szerint a szabad iskoláztatásnak s ennek nyomában a szi­gorú feljáratási intézkedésnek. e) Az eddig használt kézikönyvek revideá­­lása s ekkép a jóknak meghagyása mellett, újak előteremtését óhajtottuk volna ezután. f) Mikor már mind­ezek, t. i. reform, egyházi pénztár, — jó karba helyezett s kellően felszerelt iskolák, tisztességes tanítói fizetések, a tanító jö­vőjének anyagi és szellemi biztosítékai, szabad iskoláztatás és szigorú feljáratás, és jó kéziköny­vek — mint a népnevelés alapkövei egymásra ösz­­hangzatosan fel lettek volna rakva ; mi is óhaj­tottuk s igyekeztünk volna, hogy az épület befe­jeztessék s ekkor aztán tetejébe pompásan oda is illett volna azon szépen kidolgozott „Népiskolai szervezet“ és „Népiskolai rendtartás.“ — Ekkor hiszszük, hogy nem lett volna oly hosszú időnk a méltó feljajdulásokra „Népnevelés, jöjön el a te országod!“ nem lett volna ok a ref. néptanítók reactionárius szelleméről panaszkodni Vikár János urnak, s nem okunk attól rettegni, hogy az amp nélkül emelt épület oda nyomja a benne ülőket. Dixi et salvavi animam meam. Egy néptanító. Vidéki közlemények. Selmecz, január 7-én (Társasélet. Német színész társaság. Magyar önképző társulat. — Gusztáv Adolf egylet. Zene-estély.) Társaséletünk komor és egyhangú; a politikai rázkódások meg­­zsibbasztották a kedélyeket. Ki akart ugyan za­varni egyhangúságunkból Göttler Amáliának német színtársulata, de pártoláshiány miatt úgy elpusztult, mintha magva szakadt volna. Hídban: Nem puszta tréfák játszi színhelye Oltár e ház, hová áldozni jár Honfi és honfimű­vészt pártoló. — Tudhatta volna ezt a német sógor is. Ha be akarnának nyitni ide hozzánk a magyar Tháliának­ vándor papjai, alkalmasint nem lenne okuk pa­naszkodni pártolás hiányának miatta. Segitenők őket teljes erőnkből s pártolnók, a mint csak telik. — A helybeli ág. hu­. lyceum Breznyik János bölcs, igazgatása alatt folytonos jó hírnek örvendve, annyira vitte dolgát, hogy ma már hazánk e nemű tanintézeteivel versenyt haladhat a pályán, melyet, számára a műveltség s felvilágo­­sodottság géniusza kijelölt. Olvastuk tavaly a „Vasárnapi újságban“ egy avatott kéztől a d­eb­­reczeni diák­élet leírását. A leírás elég ösztönnel bír arra, hogy itt se rekedjünk meg az igyekezet­ben. — A lyceumban egy önképző­s magyar tár­sulat is létezik. A magyar önképző társulat, mely­tagjai közé valaha hazánk büszkeségét, Petőfi Sándort is számította, Scholtz Vilmos, a történe­lem tanárának elnöklete alatt, ki sokoldalú mun­kássága mellett is a társulat vezető s irányadó szelleme lenni meg nem szűnik, szép sikerrel mű­ködik. Több rendbeli lapot járat, sőt ezer kötetre menő könyvtárral dicsekedhetik. — Kiad e tár­­­sulat egy „Korány“ czímű kétheti időközzel meg­jelenő önképző lapot is, melynek tartalmát a tár­sak jobbjainak elmeszüleményei képezik, s mely­nek szerkesztésével a társulat egy vagy más tagját bizza meg. Az itteni Gusztáv-Adolf féle fiók­egylet föl­adatául tűzvén ki szegényes ügye fogyott egyhá­zak segítését s gyámolitását, a múlt tanév kezde­tével megalakultnak nyilvánító magát. Az egylet tagja minden félgymnasiumi tanuló, havi gyűlé­seit a könyvtár teremében tartja rendesen egy-egy tanár elnöklete alatt. Az egylet javára a félgym­­nasiumi ifjúság néhány műkedvelő hölgy szíves közreműködése mellett január 6-án zenészeti s szavalati estélyt rendezett. Nem akarom az estély tárgysorozatát adni, de kiemelendőnek vélem, különösen Petőfi „Sze­get szeggel“ czimű humoristikus költeményét, melyet P . . . y G . . . tűzzel s lelkesedéssel sza­valt; a „Csermák“ czimű költeményt, melyet T . . . v J . . . adott elő. Legnagyobb dicséret azonban Marsalkó Guszti kisasszonyt illeti, ki Jánosi Gusztáv „Zrinyi Illona búcsúja“ czimű balladáját nemes tűzzel s megható hangfestéssel szavalta. — Kitűnt még M . . . G . . . magán­éneke, s Heincz Emma kisasszony jeles zongora­­játéka által. — P. Putnok. (Gömör) január 13-án (Tánczolnak jótékony czélokra) Beköszöntött a farsang váro­sunkba is, nagy sárral, unalmas, esős idővel. Min­denfelé tánczvigalmakról mulatságokról beszél­getnek, tervezgetnek. Négy bál vétetett különösen tervbe, négy jótékony czélú bál: — Putnokon há­rom intézet kiált a segedelemért, első a kórház, második a két népiskola, t. i. a reformátusoké és r. katholikusoké, harmadik a kaszinó; a kórház igen sok javításra vár, a népiskolák egyike tető hiányában ázik, másika jó tető alatt van ugyan, de belső fölszerelés nélkül. Kaszinónk igen szegény, nincs pártolója ; fájdalom, hogy a polgárok közöl még a tehetősebbek által sem méltányoltatik, tag­ja egyik sem akar lenni, csupán az úri rend közöl nehányan tartják azt tenni— noha igen szegényen — mert alig bir egy pár lapot járatni s uj köny­veket szerezni nem tud. Ezen három czélra ren­­deztetnek tánczvigalmak s igy jan 11-ikén meg is tartatott az első a kórház és igy a szenvedő em­beriség javára. Daczára a sáros időnek, szép szám­mal voltak, még vidékről is többen jöttek, s dicsé­rendő, hogy a polgári rend nagy számmal volt, mig az úri rendből alig pártolta egynéhány a jó­tékony czélt. Egyébiránt a vigalom derült, jó kedvvel ment véghez, minden rendbontás és zavar nélkül. A táncrestély királynője B. A. kisasz­­szony volt. A kaszinó javára báró Vay Alajosné készül egy bált adni. Ezután lesz még egy sorsjá­tékkal összekötött bál a kórház — egy másik a népiskolák javára. Adja Isten, hogy meleg párt­fogásban részesüljenek s általok a szenvedő inté­zetek. — M. B. Hajós (Kalocsa), jan. 14. (Az olvasás terjed, de olvasó kör még nincs. Farsangi készületek). Az 1863-ik év nevezetes időszakot képez Hajóson. — az 1863-ik évet dicsőségesen kezdte meg Hajós; — felülmúlt minden várakozást, felülmúlta ön­magát! Az elmúlt újévtől jár ide összesen 14 féle lap 16 példányban, és pedig : Pesti Napló 1. Hon 1. Sürgöny 1. Vezér 1. Pester Lloyd 1. — Bolond Miska 1. — Üstökös 1 — Handabanda 1 — Nő­világ 2 — Vasárnapi Újság 2. — Politikai Újdon­ságok 1. — Ország Tükre 1. — Magyar Sajtó 1. — és Cath. Christ 1. plban. Tekintve a múlt évet, — ez igen nagy hala­dás s ha minden 3000 lélekkel biró község vagy város igy viseli magát , akkor a szerkesztők elöre­­gedésök esetére illető kiadóiktól még nyugdijat is kaphatnak. — mi hajósiak a szerkesztők pártján állunk, és megszavazzuk nekik a nyugdijat! (Gra­tias! Szerke) Csak egy bajunk van, nem tudom bizonyosan a kiadó hivatalok okozzák-e, de bizonyos, hogy lapjainkat a lehetőleg rendetlenül kapjuk. — Most még nem akarunk hirtelenkedni, — de ha még sokáig igy tart — reclamálunk! Jól emlékezem azon időre (1854-ik év körül) mikor Hajósra csak egy lap járt, s az is úgy, hogy előbb Kalocsán olvasták el, azután igy küldték Hajósra. Azt a lapot hittük pedig : „Wiener Te­­legraph“-nak. Hej! nem úgy van már, mint volt akkor — most 1863-at írunk! ------------------ A múlt őszön itt egy magyar­német nép­ olvasókör volt alakulóban,de fájdalom! ezek a jámbor természetű svábok — kik többnyire beszélik a magyar nyelvet — nagyon csekély részvétet tanúsítottak iránta, legalább nem annyit mint a közeli dombok ormain elterülő présházak iránt. El nem képzelhető anyagiságban él e nép — a tanitás ügye elhanyagolva, már évek óta parla­gon hever, — no de erről nem tehetünk! Vegyék lelkökre a nép közvetlen előjárói, kiknek e nép igy jobban tetszik, mert...............— de ne szólj nyelvem, nem fáj fejem! Elkomorodik lelkem, ha ilyesmikkel foglal­kozik, azért áttérek a farsangra, melyről elmond­hatjuk, hogyha továbbá is ily sáros lesz, — hogy az ember ki nem mehet a házból — nem köszön­jük meg. A sárközi fiatalság Kalocsán egy részvényes bált adand, a nap is ki van már tűzve február 4- dikére. Egy részvény ára 3 ft. — a részvénynyel bírónak joga van a Kárpátoktól Adriáig minden­kit meghívni; a meghívottak névjegyzéke a ren­dező bizottmánynak adatik be, mely aztán minden egyes meghívott részére jegyet ad ki. — Ez egy, más az, hogy a kalocsai kaszinó-egylet is rendez, még­pedig két bált, gondolom mint eddig, úgy ezúttal is részint könyvtára, részint a leendő kis­dedóvó intézet alaptőkéjének szaporítására. 42 Tán Hajóson is lesz bál, — az akarat legalább megvan, csak aztán valami rész­üt ne legyen, mert akkor nem lesz elég publicum, nem lesz elég tán­­czos, mert lesz itt csak egy van, és az is beteg. — T. Gy._____________ Ipolyság. (Hont) jan. 14. (Kaszinó. Gazda­sági hírek) A hazafias irányáról ismeretes Ipoly­ságon székelő „Honti kaszinó“ december 23-kán tartotta közgyűlését. Határozatai: Boronkay La­jos elnökké, Héderváry Antal igazgatóvá Báthory Gábor jegyzővé és Tessik Lajos pénztárnokká a jö­vőre is megerősíttettek. A kaszinó 100 ft. ősz. ér­tékkel a Kisfaludy társaság alapítói közé lép. Az egylet ezen farsangi idényben sem tartand bárt. A kaszinó 24 újságot járat, köztök 20 magyar és 4 német. Telünk lágy és enyhe, csak később meg ne adjuk az árát. Vetéseink szép reményekkel kecseg­tetnek. A gabona ára : Búza 3 — 3 ft. 20 kr., t’ozs 2 ft. 10 — 2 ft. 30 kr. tengeri 2 ft. pozsonyi me­­zőnkint. A gabonának ily nyomott körülményei között azonban jelentékenyebb mennyiségű eladás nem történt, sajnos a gazdának ama keserű tapasz­talása, hogy a gabona helyett az adó rúgott fö­­lebb. Szénánk kevés, ára némely vidéken mázsán­­kint 2 ft, csak a jó tavasz óvjon meg, hogy venni ne kelljen. _____________, Szalóka (Szabolcs), jan. 15. (Czigány tör­vényszék és statárium a Tiszaháton.) Van szeren­csém egy nem mindennapi s a maga nemében pá­ratlan tényt, terjedelmes olvasókörrel biró becses lapja számára megküldeni. Hiszen ha a társadalmi élet kinövései világosságra hozatnak, hogy az erénytől elpártoltakat, annak előbb-utóbb bekö­vetkezendő szomorú végére figyelmeztessék s igy a jóra buzdítsák, mennyivel inkább méltó e bizo­nyára nemes czél elérése végett, — határozatlan állású osztályból alakult testület működését köztudomásra emelni. — E szempontból kiindulva, lehetetlen érdekkel nem lenni — ha mindjárt nem egész komolysággal is — a fentnevezett tör­vényhozó­ kar létezése iránt, mely a velünk szom­szédos Eszeny falvában keletkezett. — Tapasz­talván ugyanis — bár nem épen fájdalmas szívvel — az itt egy csoportban keresztül- kasul össze­­galyabított törpe házikók füstös lakói, miszerint a védelmi rendszer s vagyonbiztosság közöttök felette rész lábon áll; a polgári intézmény rend­szabálya pedig, csak általuk gyarlóságból elkö­vetni szokott bűntény esetében terjed ki rájuk , — ritka önmegtagadással elhatárzák—nem ideig­lenesen, de nem is megmásithatlanul — hogy, miután feles számmal éldegélnek a falu sarkpont­ján, s igy, kivált a mostoha téli évszakon — mind kül — mind másféle ellenségnek leginkább útjá­ban vannak, hala­szthatlan szükség, oly erélyes intézkedésről gondoskodni, melynek pajzsa alatt ők háborútlan békében alhassanak. Gyűlést tartanak azért egyetemesen a lakosz­tály piaczán, a szabad ég alatt, s hallatlan véle­mény különbség nélkül, közmegegyezéssel abban állapodt­ak meg, hogy kebelükből — a polgári tár­sulathoz hasonlólag—tisztviselők választassanak, rend­, béke­ s védelem őrei tétessenek. — Tomboló ugrándozásban nyilvánult szilaj öröm s magas üdvkurjantások követék a közóhajtásnak megfelelő határozatot. — Hozzáfogtak hát azonnal a hiva­tal­­viselésére alkalmas férfiak megválasztásához. Minden hivatalra választanak, a­mi csak egy ren­dezett községben képzelhető, sőt a választás ko­ronájául még szolgabírót is azon igen helyes okból, hogy ha netalán valamely vétség fölött, kineve­zett tanácsosaik, eltérő nézetben lennének, vagy a rokoni indulatból eredhető részrehajlás a ki­mondott ítélettől idegenkednék , az, mint a hata­lom legfőbb képviselője mondja ki a szentencziát. Érdekes tudni, hogy a folytonos szolgálatban levőknek, már­mint a baktereknek, kik hosszú évente résen állnak, mily három­nemű fizetésük van. Nevezetesen : minden laktól 24 kra 2 itere tengeri, és 6 — hat pipa dohány. — A többiek megelégesznek a kissé magasabb hivatali nevezet­tel is, s tiszteket minden dij nélkül teljesítik. — Van köztök jegyző is, kinek kötelessége számon tartani a tartandókat — csak úgy száraz emléke­zetből. . . Ez azonban egy elaggott, de azért fo­gyasztásra képes s még ezenfelül elbénult sze­mély; minélfogva maga emberségéből járni nem bírván, a gyűlés és ítélettétel szinterére, mint nélkülözhetlen tag, úri módon — gyalogszánkán vitetik. — Csendbiztosul kiszemelték a legizmo­sabbat , ki egy maga képes megvivni mindnyájok­kal — még a szolgabiróval is, ennek azonban feltétlenül engedelmeskedik, s egyedüli köteles­sége, az ellenszegülőket, vagy — mint már nem

Next