Politikai Ujdonságok, 1863 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1863-05-28 / 21. szám

Pest, május 27-én 1863. a Vasárnapi Újság Egész évre (január—december) . . . Előfizetési föltételek 1863-ik évre, és Politikai Újdonságok együtt, poétán küldve vagy Buda-Pesten házhoz hordva : ................................10 ft.­­ Fél évre (január—junius).................................... . Csupán Vasárnapi Újság : Egész évre (január—december)......................................................6 ft. Fél évre (január—június) ..............................................................3 ft. Csupán Politikai Újdonságok : Egész évre (január—december)................................. Fél évre (január—június).......................................... 6 ft 6 ft. 3 ft. 1 franczia és az angol közvélemény a lengyel kérdés­ben. A hét folytán semmi jelből sem lehetett észrevenni, mintha a diplomatia, a lengyel ügyben valamely haladást tett volna. Ennek okát leginkább abban kell ke­resni, hogy a franczia kormány e pillanat­ban, kiválólag, a máj, 31-re kitűzött átalános követválasztások ügyével van elfoglalva. A pártok nagyon készülnek e napra, s Napó­leon császár fél, nehogy a déli és nyugati tartományok sok legitimista követet küldje­nek a törvényhozótestbe, s ezáltal az olasz ügy lassú, de rendszeres kifejlődése megaka­­dályoztassék. Egy bécsi kőnyomatú lap, mely keletke­zése óta félhivatalos közlemények terjeszté­sére szokott használtatni, a minap azt írá, hogy Francziaország erélyét a lengyel ügy­ben, különösen a mexikói háború eseményei zsibbasztják. E lap szerint Francziaország katonai jó híre és neve függ attól, hogy Me­xikóban gyorsan, és győzedelmesen fejezze be azt, a­mihez kezdett. A bécsi „Presse“ azonban azt hiszi, hogy igen veszélyes hiba volna arra számítani, hogy Francziaországot az igen másodrendű mexikói ügy, képes le­hetne Európát illető terveiben hátráltatni. Ha Napóleon császár 50,000 embert is kény­szerülne a ma távol fekvő tartományokba küldeni, mégis feleslegesen maradna ereje, hogy azt Európában, a lengyel kérdés eldön­tésére használhassa. A­mi a franczia követválasztásokat illeti, Napóleon semmit sem félhet a pártok moz­galmaitól, mihelyt kinyilatkoztatta, hogy Lengyelország javára komolyan szándékozik föllépni. A lengyelek támogatására megkez­dett háború Francziaországban sokkal nép­szerűbb volna, mint annak idejében az olasz hadjárat volt , mert Olaszország csak a franczia szabadelvűek között bír pártolókat, míg Lengyelország mellett a csekély jelen­tőségű önző orleánistákon kívül, minden párt föllelkesedik. Ezért történt, hogy a­midőn az orleanis­­ták, vagyis az elűzött Lajos Fülöp király halva maradt barátai, a párt fejét Thiers urat, Párisban, vagy Valenciennes-ban kép­viselővé akarták kijelölni, a kormány minden eszközt elővett ezen terv megbuktatására. Persigny, a belügyminiszter, nyílt levelet intézett a megye fő­ispánjához, melyben Thierst úgy rajzolja, mint képviselőjét azon kormányrendszernek, melyet Francziaország 1848-ban febr. 24-kén elítélt. Mexikó miatt Napóleon császárnak semmi busulása sincs. Ha könnyen győz, csak ha­dárait szaporította, ha pedig látja, hogy a tömérdek nehézséggel járó vállalat lassan halad előre, s nagy áldozatokba kerül, min­den perczben egyezséget köthet a mexikóiak­kal, vagy valamely ürügy alatt haza hívja hadsergét, s akkor a netán ott szenvedett vesztességet annál inkább igyekezni fog Európában valamely fényes hadi tettel helyreütni. Ellenben tökéletesen igaz, hogy Napó­leon császár semmit sem tehet Lengyelor­szág javára, hacsak a háború megkezdésébe Anglia is bele nem egyezik. Anglia nagyon gyanús szemmel szokta a franczia ilynemű vállalatokat tekinteni; fél, hogy győzelem ese­tére, Francziaország az „európai szabadelvű és nemzetiségi ügynek tett szolgálatáért“ va­lamely kárpótlást, például Belgiumot köve­telné , azonban e pillanatban Angliában a közvélemény határozottan Lengyelország mellett tanúskodik, s Palmerston lord többé már nem beszél a „feltétlen béke“ föntar­­tásának szükségéről. Az angol közvélemény megismerteté­sére, igen fényes világot vet Palmerston lordnak azon válasza, melyet a londoni különféle mesteremberek deputatiójának a lengyel ügyben adott. A londoni czéhek ugyanis felírást intéz­tek a minisztériumhoz, a lengyelek javára, kérvén a kormányt, hogy ezen elnyomott nemzetet, ha kell, fegyveres erővel is segítse a felszabadulás harczában. A felirat átnyújtatván, a deputatio tag­jai, egyenkint szóval is előadák kérelmük tárgyát. Szerintük Anglia iparosai készek minden nélkülözést szenvedni, készek újabb terheket és adókat viselni, csakhogy Len­gyelország felszabadíttassék. Egy asztalos azt mondta : Anglia ragadjon azonnal fegy­vert, s mentse meg Lengyelországot az oro­szok körme közöl.Egy csizmadia emlékezteti Palmerston lordot, hogy Anglia a volt ná­polyi kormánynyal megszakíta a barátságot, a­midőn tapasztalta, hogy ott a néppel bar­­bár módra bánnak; történjék az most így az oroszokkal is, a­kik ördögileg kínozzák a lengyeleket : vissza kell hívni a követet Szentpétervárról, s helyébe a hajóhadat kül­deni az oroszok megfékezésére. Még hárman szóltak, egy kömives, egy szabó s egy kötél­gyártó : ezek egyhangúlag követelték, hogy Oroszországnak rögtön had­szentessék. Palmerston lord a nem igen parlamen­táris kifejezések között tartott beszédeket végig hallgatván így nyilatkozott : „Nagy örömmel hallottam London összes czéheinek kivonatát, s mondhatom, kifejezett érzelmeik csak az iparos osztály bölcsesé­­géről és mély politikai belátásáról tesznek bizonyságot. „Anglia minden elnyomott népnek any­­nyira barátja, hogy ez már közmondássá vált. De egy nemzet sem szenvedett annyit mint a lengyel. 1815-ben az akkori orosz czár adott ugyan valami consitutiót, de ez csakhamar megint eltöröltetett. Oroszország soha sem tarta meg kötelezettségét, és ma sem tartja meg. Egészen osztom önök véle­ményét, azonban, a­mi a béke vagy háború kérdését illeti, ezt előbb meg kell fontolni, s Önök megengedik nekem, hogy mielőtt kérdé­sükre felelnék, előbb egy kissé tanácskozhas­sam minisztertársaimmal.“ A lengyel fegyveres fölkelés szer­vezete. A nemzeti kormány utasítását, melyet a fegyveres fölkelőknek kiadott, nem tartjuk fölöslegesnek közleni. Ez utasítás kivonatilag így hangzik : A nemzeti kormány minden tartomány számára vezért nevez ki; ez választja a szá­zadvezetőket, ezekkel egyetértve egy-egy főhadnagyot és két hadnagyot minden szá­zadhoz ; az altiszteket a századosok nevezik ki. Minden 50,000 főnyi területen egy század alakul 100—120 emberrel, 11 altiszttel, s egy őrmesterrel. Minden gyalog századnál 10 — 12 ló, minden lovas századnál 6—20 vadász legyen. A századok kerületek szerint számoztatnak. Minden fölkelő számot kap és harczi nevet, melyen beírják és megszólítják. Az emberek megválogatására különös gond fordítandó, mert nem a szám határoz, hanem a harczképesség s a nemzet virága mellé nem állítható salakja. A ti­dősök terén ismertek legyenek .

Next