Politikai Ujdonságok, 1864 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1864-04-20 / 16. szám
Clarendon lord küldetése. Folyó hó elején Clarendon lordot a „lancasteri herczegség kancellárjává“ nevezték. Ez oly boldog hivatal, hogy fényes fizetés jár vele, de az embernek egyéb dolga nincs, mint havonkint vagy évnegyedenkint, a felszedett fizetésről nyugtatványt írni alá. Mindenki csodálkozott, hogy oly fényes nevű, és első rangú angol államférfi, mint Clarendon lord, aki a mellett dúsgazdag is, ily ,,sine curát“ elfogadhatott. Azonban a „lancasteri herczegség feancellárja,“ mint ilyen, tagja a minisztériumnak , jelen van a kabineti titkos ülésekben, és a tanácskozásokban szavazattal bír, mindent első kézből tud és lát, ami a világon történik, s csak mosolyogja a vaktában és találomra irkálgató levelezők okoskodásait. E körülmény előre sejteti, hogy szükség volt, Clarendon lordot a kabinet titkaiba is, hivatalosan beavatni (mert társalmi utón ma már nem létezik válaszfal, mely a titkot megőrizhetné). Clarendon lord tehát, mint a minisztérium felesküdött tagja, feljárt néhányszor a palotába a tanácskozásokra s egyszerre csak tudtul esik, hogy ő lordsága, mint rendkivüli nagykövet különös küldetésben Párisba indul, s ott Anglia és Francziaország között, a jelenben fönnforgó kérdéseket illetőleg teljes egyetértést szándékozik létrehozni. Ezóta Clarendon lord Párisba érkezett, s a párisi angol követ, Cowley lord bemutatása mellett a császár által fényes udvari pompával fogadtatott, s azután hosszas magánkihallgatásban is részesült. E pillanatban minden lap, mely azt akarja elhitetni olvasóival, hogy jól értesült helyekről veszi tudósításait, többé kevésbbé titokzatos szójárások között eltalálni iparkodik, hogy tulajdonkép minő kész alkudozási alappal érkezett meg Clarendon lord, s miért kellett e küldetéssel külön államférfit megbízni, amidőn ott ül Párisban, a követségi palotában a rendes követ Cowley lord is, aki körülbelöl legalább is nem csekélyebb ember Clarendon lordnál, ha ugyan a külügyminiszteri tárczát még eddig nem is viselte, mint az utóbb nevezettel korábban már megtörtént. Ily körülmények között, legfölebb egy heti türelemre kell olvasóinkat kérnünk, s akkorára Clarendon lord küldetése czélja fölött bizonyára tisztában leendünk. April 20-kan a konferenczia Londonban megnyílik. S képviselőkül a hatalmak londoni rendes követei vannak kinevezve, s ezeken kívül még egy második követ is. Ha Clarendon lord e napig egyetértést hozhatott létre Anglia és Francziaország között, ez esetben Napóleon császár követe nem indítványozandja az átalános szavazás elrendelését a német herczegségekben. Anglia ugyan elvileg mindig helyben szokta hagyni a népszavazás által előidézett eredményeket, de ezúttal Schleswig-Holstein kivétel. A sógorság a dán király családjával megvan, s az angol koronaörökös, Wales herczeg, nem szeretné, ha felesége nagybátyját a nép, két igen szép és gazdag herczegség birtokából kivatizálná, s a két millió lakossággal biró Dániát egy millió lakossal biró csekély királyságra devalválná. Képzelhetik olvasóink, hogy Francziaország ily nagy engedékenységet az angol szomszéd irányában nem szokott ,,ingyen“ tenni. De hogy mi lesz „ára“ ezen drágán, azaz: Francziaország államrendszere alapelvének megtagadásán vásárlott engedékenységnek? azt tudni nem lehet. Beszélnek ugyan a lapok eleget, hogy Napóleon császár és Clarendon lord közötti beszélgetésben Lengyelország, Olaszország stb. nevei is előfordultak, de erről biztos tudomása senkinek sem lehet. A miniszteri tanácsokból kiszivárog a titok , de amit Napoleon császár maga tesz, annak nyitjához nagy dolog hozzáférni. Csak az egy „France“ azon félhivatalos lap, mely valamennyire szellőzteti a titkot rejtő kárpitot. Czikkéből az tűnik ki, hogy Francziaország azon áldozatáért, hogy a „népszavazás“ indítványától elálljon (ha ugyan el fogna állni), Anglia kénytelenségből beleharap a rá nézve keserű álmába, a kongresszusba. A nevezett félhivatalos lap ugyanis a többi között így okoskodik: „Francziaország politikája nem akarja Európát dicsvágyó tervekkel izgatni, melyek ép oly veszélyesek lennének, mint politikátlanok; csak arra gondol, hogy pacifikáljon. — Senki sem tagadhatja, hogy a szárazföld különböző pontjain aggodalmat keltő viszályanyagok léteznek, mindig készek a föllobbanásra s általános tűzélesztésre.E viszályok egyike sem fenyegeti egyenesen sem becsületét, sem érdekét, sem határait Francziaországnak. Ez önzőleg magába zárkózva, az érdekelt államokat helyzetük veszélyének engedhetné át. De tudja, hogy az újabb korban bizonyos egyetemlegesség köti össze az európai család tagjait; inkább világosan megnevezi a bajokat s felszólítja az európai nagyhatalmakat, hogy eltávolítási eszközökről gondoskodjanak. Ezt minden alkalommal megtevő Francziaország, Krímben, Olaszországban, Lengyelországban, mindenütt látható volt, hogy külön érdekét a nagy európai érdekek mellett háttérbe szobíta. Ma is, a dán-német ügyben kész minden kiegyenlítési kísérletet támogatni a legnagyobb önmegtagadással. E czélra indítványozta Napóleon császár az európai kongresszust, melyen minden nehéz kérdés meg lett volna vitatandó, minden jog megszabandó s hol talán a jelen társadalom békéjének és jóllétének nagy törvénye megalkotható lett volna. E nagy eszme visszautasittathatott egyelőre, de szabadjon hinnünk, hogy övé a jövő, hogy előbb utóbb megnyeri a diplomatia meggyőződését, miként a nagy gondolkodók rokonszenvét rég megnyerte.“ Pest, április 20-án 1864. 99* Előfizetési föltételek 1864-dik évre : 1 91 a. Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt : Egész évre 10 fi. Fél évre 6 fi. Csupán Vasárnapi Újság : Egész évre 6 fi. Fél évre 3 fi. — Csupán Politikai Újdonságok : Egész évre 8 fi. Fél évre 3 fi. Uflp** Igtatási dijak, a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg, 1863. november 1-től kezdve . Egy, négyszer halálozott petit sor ára, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krba; háromszor vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számittatik. — Külföldre nézve kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad, Hamburg és Altonában : Hausenstein és Vogler. — M. Frankfurtban : Otto Mollien és Jaeger könyvkereskedése; Bécsben : Oppelik Alajos, — és Pesten : a kertész-gazdászati ügynökség is, József tér 14. sz. a. Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 ujkr. HETI KRÓNIKA. Ausztria. (A miramarei ünnepély.) Miksa császár saját jószántából ünnepélyes eskütétellel kötelezte magát, hogy a mexikói birodalom függetlenségét s épségét fönntartja, s iparkodni fog lakosainak jóllétét előmozdítani. A küldöttség háromszorosan éltette erre a császárt és császárnét. Ekkor a küldöttség elnöke letette a hűségi esküt a nemzet nevében. Az uj császár ezen eskü végszavainál levette melléről a mexikói nagy rendkeresztet s kétszer megcsókolván a mexikói népet képviselő szónokot, nehány kegyteljes szó kíséretében mellére tűzte e rendjelt. A császári korona ünnepélyes elfogadása perezében a mexikói császári lobogó tűzetett fel Miramare tornyaira, „Bellona“ osztrák hadihajó által 21 ágyúlövéssel üdvözöltetve, melyeket a franczia „Themis“ ágyúi viszhangoztatának. A trieszti várasról megdördültek az üdvlövések. A Mirg előtt s a trieszti kikötőben horgony.