Politikai Ujdonságok, 1864 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1864-12-07 / 49. szám
Olaszország. — (Az egyházi javak kérdése) már másfél tized óta szőnyegen forog. Ratazzi, Pepoli, Cassinis, Consorti és Pisanelli megoldásra törekedtek. — Ratazzinak köszöni Olaszország, hogy a szerzeteket nem ismeri el erkölcsi, birtokképes testületnek az állam. Az egyházi pénztár vette át a kezelést s minden szerzetesnek fizet évenkint 500 frankot. Valamennyi tag halála után a vagyon közoktatási czélokra lesz fordítandó. Ám e pénztár adósságokat csinált, miután a szerzetesek mégis összebújtak, uj lépés történt s több kolostort tanodának alakítottak. A világi papokról megfeledkezett a minisztérium. Vacca most törvényjavaslatot tesz, mely nem különbi el a világi papokat a szerzetesektől. Az előbbiek javait az államkincstár foglalja el, a szerzetek pedig egyszerűen megszűnnek. A szerzetesek továbbra is megkapják 500 ft. nyugdijukat; az érsekek és püspökök halálokig élvezik jószágaik jövedelmét. A kormány megbecsülte a jószágukat s 5°/0-os jövedékképen a cultus költségéhez adandja. Az újon kinevezett érsekek 15,000, a püspökök 10,000 frank jövedelmet kapnak. A velenczei köztársaság már 300 év előtt meg akarta szüntetni a feudális derűst. Vidéki közlemények. Kápolna (Heves), nov. 25. (A falu növekedése. A vendéglő kibérlése. Falusi bíró önkényes eljárása.)Ezen pest-miskolczi országúiban elő kis helységről is csak nagy ritkán avagy épen nem hallhatunk hírt az újságlapok hasábjain. Kis helységnek nevezem falunkat, pedig ahol száznyolcvan ház, postahivatal, két négy kőre járó malom, ispányi lak a hozzátartozó gazdasági épületekkel, továbbá dohánybeváltási raktár, és két nagy vendéglő van — talán már a nagyobb falvak sorába is tartoznék ... Ez azonban mit sem von le e falu mindinkább növekedő fontosságából, mely az által, hogy itt jelenleg egy nagyobb központi dohányraktár épül, ahonnan az elkésetett dohány egyenesen külkereskedésbe megy — még több anyagi előnyben részesül mint eddig. A falun künn levő kényelmes lerendezéssel épített s kezelt nagy vendéglőt illetőleg örömmel említhetem fel, hogy az a már számos év óta közmegelégedéssel működő H. M. bérlő birtokában marad továbbra is, noha egy nyerészkedő a lefolyt nyáron fűt-fát megmozdított, hogy egri érsek úz ő excljánál a mostani haszonbérnek évenkénti ezer forint megjobbítása odaígérésével a korcsmáltatási jogot a maga számára kinyerhesse. Ő exclja azonban az illetőt azon megjegyzéssel utasítá el, hogy a közérdek kívánja, miszerint oly főállomási helyen, mint Kápolna, a vendégfogadó nyerészkedő azér kezére ne jusson soha. Vajha valamennyi regale-joggal biró uraság ily nemesen gondolkoznék! . . . akkor talán nem kellene a jóizlésü utasnak a mindinkább szaporodó ronda vendéglőkbe szorulni, hol a kellemetlen bűz s tisztátalanság még a legéhesebb jámbor embernek is elveszi étvágyát. Nagy feltűnést s minden oldalról megrovó roszalást idézett elő nemrég falunkban, sőt az egész vidéken egy elhamarkodott, hogy ne mondjam értetlen falusi bírói eljárás. Ugyanis helységünk volt tapasztalatlan fiatal falusi bírája tizenkét botot veretett egy itteni tisztességes családból származó szabóra, csupán azért, mert e mesterember a hozzá kijavítás végett küldött férfiöltöny zsebében véletlenül vagy száznyolcvan forintot talált, s ezen összeg hollétéről az első felszólítás alkalmával kitérőleg felelt — a következő perczben azonban komolyabban kérdőre vonatván, az illető birónak egy krajczárig előadott. — Egy kápolnai földbirtokos s 1848-ban követ, az öltöny s pénz tulajdonosa, ez utóbbinak megkeritéseért biró uramnak, egy kis „boravaló“-val szolgálván, úgy szűz alatt azt is megüzente, hogy — ad recognitionem juris dominalis — jó lenne az illető pénzsikkasztóra tizenkét botot veretni. És úgy jön, a mint a nép alkotmányos jogai mellett még 1861- ben is mindegyre küzdő, de képviselővé nem lehetett ur kivánta! A megbecstelenitett, kit ráadásul a biró be is csukatott még egy időre, s ki eddig minden tekintetben feddhelen életű vala, a rajta és családján elkövetett méltatlanság érzetében a heves megyei törvényszékhez elégtételért folyamodott. Erre vizsgálat küldetett ki s a biró egyelőre keményen megrovatott, később pedig bírói állásától is felmentetett. A törvényszék részéről azonban a végtárgyalás és ítélet még nem döntetett el. — Kápolnai. _____________ Kisszállás (Bács), nov. 27. (Színészek egy pusztán. Hazafias szellemű gazdatisztek.) Kisszállás gőzmalmi lisztéről, rendezett gazdaságáról, szorgalmas gazdatiszteiről — és arról, hogy birtokosa, Stametz-Mayer bécsi bankárház Magyarországban semmiféle jótékony czélra nem adakozott, — ismeretes. — Kisszállás Bácsmegyéhez tartozik, és minden gazdának bátor vagyok ajánlani megtekintés végett a jól berendezett pusztát. Mit akarok Kisszállással? mondják sokan. Én TÁR CZ A. dicsérni akarom, nem a pusztát, hanem német gazdatiszteit, kik csekély készpénz fizetést, és semmi konvencziót nem kapnak. Miért akarom ezeket megdicsérni? Azért, mert e jó gazdatisztek Hetényi társulatát Halasról — hol tengett — meglátták néhány előadásra. — Nagyvárosok nem pirultak? Puszta és színház ! November 25-én kezdette meg előadásait Hetényi társulata. A „Szép juhász,“ „Tücsök“ és „Csikósz“ adták eddig. A kis terem — melyért semmit sem fizet a társaság, — zsúfolva volt a magyar nyelvet alig értő német gazdatisztekkel. A „Csikós“ népszínműben valók; örült szivem, — nem a rosz játéknak, — hanem azon lelkesedésnek, a melylyel a magyar színészet iránt viseltetnek; és azon törekvésnek, melylyel egyik a másiknak a darabot felvonások után értelmezte. Adjon Isten hazánknak, sok ily becsületes németet, kik nehezen bár, de törekednek a szép magyar nyelvet sajátukká tenni. Hetényi társulatának pedig ajánlom, törekedjék jobban e szép pártolásnak megfelelni. A „Csikóst“ látom, de dicséretet csakis a csikósbojtár és Erzsi érdemelnek. Asztalf urfi is meg fogja érdemelni, ha komolyabb lesz. Igen ajánlatos lenne, szerepeiket jobban betanulni, arczjátékra törekedni, és a kezeket nem mindig lógatni. Éljenek a derék német gazdatisztek, akiknek gyermekei oly szépen beszélik édes magyar nyelvünket; adja Isten, hogy unokáik is ily szeretettel viseltessenek a magyar színészet iránt, és szégyenítsék meg a tenni nem tudó szájhősöket. — Jankai Józsi.------------Bény, (Esztergom) nov. 28. Egy évnél ha csak kevéssel elébb tekintünk vissza községünk életére, le nem irhatók a csapások, melyekkel sajtoltatánk. A többi között nem volt elég a múlt évi szárazság csapása; nem volt elég, hogy a tűz e községet biztosítatlan épületek s terményekben csaknem fele részben elhamvasztó, legközelebb újabb ostor sújtott reánk : a marhavész, s e keserű csapás már több mint három hét óta folytonosan pusztít. Régtől fogva nagy hiány nemcsak részünkről, de a járásainkban velünk szomszédos Kéty, aztán Kúrál részéről is, hogy orvos igen távol lakik, s hiány betegségek esetén már sokszor igen érezhető volt.• Kívánatos volna járásunkban még egy orvosi állomás létesítése. A közterhek letisztázása, melyek teljesítése utolsó krajczárig követeltetett, a termények hallatlan olcsósága miatt a lakosságot felette meggyöngítette, s hol van még a jövő aratás ? A szarvasmarha vásárok, mik által még alkalom lenne egy kis pénzcsinálásra, betiltatvák s igy semmi kilátás nincs pénzforgalomra. Folyamodást intéztünk a bécsi földhitelintézethez s még eddig válasz nem érkezett, reméljük, hogy kérvényünknek sikere leszen. A legmélyebb bizodalommal fordultunk az uradalomhoz, hogy a földek megváltása iránt csak addig legyen türelemmel, míg kérvényünknek — minthogy csupán e tartozás végett zörgettünk az említett hitelintézetnél — jobbra vagy balra sikere legyen : hasztalan volt minden fáradozás. E vidéken egy különösen meglepő öngyilkosságról értesültünk. Egy barsmegyei ős és jeles család ivadéka Ambró Gyula, a múlt napokban fajkürthi birtokán agyonlőtte magát. E gyászos esemény indokai különbözően adatnak elő; egy részben úgy vélekednek, hogy ezelőtt egy évvel náluk szolgálatban lévő leánynak ártatlan elitéltetése s öngyilkossága miatt (minthogy a vád alaptalan ráfogás volt,) más részben pedig, hogy elme tébolyodása következtében adta magát e szerencsétlen lépésre. Számtalanon részvéttel vannak e derék ifjú ballépése iránt, mert e család mindenkor a kegyelet és tisztelet tárgya volt. Szomorú közleményeimet csupán azon örvendetes tárgygyal rekesztem be, hogy nt. Juhász Antal nemesoroszi plébános ur szivére véve a helybeli tanítónak nyomorúságos állomását, az ő s utódai élvezetére */4 kül telket vett saját költségén. S hogy ezen állomás folytonosan gyarapodjék , erre nézve a helybeli földesur Kazy István úrtól bizonyos készpénz fizetést is eszközölt. — Méltó volna más lelkész uraknak is, ha nem is épenséggel követni e szép példát, de legalább oda működni, hogy a nyomorult tanitói állomások, melyek környékünkön nem csekély számban léteznek, fokonkint emeltessenek ki a nyomorúságból. Elő tudnék sorolni e vidéken több oly községet, hol a tanító tekintélye a bojtáréval csaknem egy fokon áll, de bizhatunk az újonnan lett esperes Buda Ignácz úr erélyességében, ki a múlt hóban Garan-Damásdon történt tanitói tanácskozmány alkalmával a tanitói kart biztositni kegyeskedett, hogy lakóik s fizetéseik emelésére, minden tőle kitelhető módon törekedni fog. Erősítse az ég feltett szándékában. —r. I. 590 Egyház és iskola. ** (Tanári kinevezés.) A kassai jogakadémiánál Kleckar Alajost, a római és egyházi jog magántanárává nevezték ki. ** (A debreczeni h. h. főiskolában) újonnan rendezett három éves jogi tanfolyam nyilvánosságának elismerése felsőbb megerősítést nyert, így a tanintézet által kellőleg kiállítandó bizonyítványok érvényesek lesznek, s megengedtetett, hogy a nevezett kollégiumban végzett s államszolgálatba vagy ügyvédi pályára lépni kívánó tanuló ifjak, az átalánosan kötelező feltételül kiszabott államvizgálat letéte végett a Pesten, Nagy-Váradon, Kassán és Eperjesen fennálló államvizsgálati bizottságok bármelyike előtt jelentkezhessenek. Ipar, gazdaság, kereskedés. (Dunai kereskedelmi társulat.) Gr. Szécsen Antal, gr. Zichy Nándor, gr. Zamoyski István, Somerset Beaumont urak, továbbá Prange F., Schossberger S. W. s fiai, Kochmeister Frigyes, Kendler s társa, s Rosenberg Frigyes ezégek, egy „dunai kereskedelmi társulat“ ezégy részvénytársulatnak Bécsben alapítására nyertek engedélyt. ifi (Gazdasági kiállítás.) A magyar gazdasági egylet jövő májusi tárlatán, a még mindig uralkodó marhavész miatt, szarvasmarha nem, hanem csupán juh és sertés lesz kiállítva. A gazdasági egylet lépéseket fog tenni, hogy ez a kiállítás ne a Köztelek udvarán s a vele szomszédos háztelken, hanem a nagyobb térrel kínálkozó városligetben legyen rendezhető. ifi (A gyapottermelés ügyében) a magy. kir. helytartótanács felszólita az orsz. gazd. egyesületet, hogy a gyapottermelésre netán szükségelt vetőmag minősége és mennyiségéről, továbbá arról, hogy mely megyékben és vidékeken volna a gyapottermelés meghonosítható, kimerítő jelentést terjeszszen föl. ** (Betiltott vásárok.) Debreczenben a szarvasmarha-vásárokat, a marhavész miatt betiltották. Közintézetek, egyletek. ** (A Kisfaludy-társaságnak) nov. 30-kán tartott havi ülésében következő újabb alapítványok jelentettek be : Ghyczy Ferencz-alapitvány (200 ftos), és gr. Bolza István, Horváth Boldizsár, Márton Ferencz (Abonyi Lajos), és Tisza Kálmán urak 100—100 ftos alapítványai. Bejelentetett továbbá Kemény László ur loftnyi adománya. — A népköltészeti gyűjtemény is örvendetesen gyarapodik, mely körül sokan nagy buzgalmat fejtenek ki. Az újabb küldeményekből Gyulai Pál, a Kisfaludy-társaság újabb népköltészeti gyűjteményének szerkesztője, kihez a további