Politikai Ujdonságok, 1864 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1864-12-07 / 49. szám

Olaszország. — (Az egyházi javak kérdése) már más­fél tized óta szőnyegen forog. Ratazzi, Pepoli, Cassinis, Consorti és Pisanelli meg­oldásra törekedtek. — Ratazzinak köszöni Olaszország, hogy a szerzeteket nem ismeri el erkölcsi, birtokképes testületnek az állam. Az egyházi pénztár vette át a kezelést s minden szerzetesnek fizet évenkint 500 frankot. Valamennyi tag halála után a va­gyon közoktatási czélokra lesz fordítandó. Ám e pénztár adósságokat csinált, miután a szerzetesek mégis összebújtak, uj lépés történt s több kolostort tanodának ala­kítottak. A világi papokról megfeledke­zett a minisztérium. Vacca most törvény­­javaslatot tesz, mely nem különbi el a világi papokat a szerzetesektől. Az előbbiek javait az államkincstár foglalja el, a szerzetek pedig egyszerűen megszűnnek.­­ A szerzetesek továbbra is megkapják 500 ft. nyugdijukat; az érsekek és püspökök halálokig élvezik jószágaik jövedelmét. A kormány megbe­csülte a jószágukat s 5°/0-os jövedékképen a cultus költségéhez adandja. Az újon kine­vezett érsekek 15,000, a püspökök 10,000 frank jövedelmet kapnak. A velenczei köz­társaság már 300 év előtt meg akarta szün­tetni a feudális derűst. Vidéki közlemények. Kápolna (Heves), nov. 25. (A falu növeke­dése. A vendéglő kibérlése. Falusi bíró önkényes eljárása.)Ezen pest-miskolczi országúiban elő kis helységről is csak nagy ritkán avagy épen nem hallhatunk hírt az újságlapok hasábjain. Kis hely­ségnek nevezem falunkat, pedig a­hol száznyolc­­­van ház, postahivatal, két négy kőre járó malom, ispányi lak a hozzátartozó gazdasági épületekkel, továbbá dohánybeváltási raktár, és két nagy ven­déglő van — talán már a nagyobb falvak sorába is tartoznék ... Ez azonban mit sem von le e falu mindinkább növekedő fontosságából, mely az által, hogy itt jelenleg egy nagyobb központi dohány­­raktár épül, a­honnan az elké­s­etett dohány egye­nesen külkereskedésbe megy — még több anyagi előnyben részesül mint eddig. A falun künn levő kényelmes le­rendezéssel épített s kezelt nagy vendéglőt illetőleg örömmel említhetem fel, hogy az a már számos év óta köz­­megelégedéssel működő H. M. bérlő birtokában mara­d­ továbbra is, noha egy nyerészkedő a lefolyt nyáron fűt-fát megmozdított, hogy egri érsek úz ő excljánál a mostani haszonbérnek évenkénti ezer forint megjobbítása odaígérésével a korcsmáltatási jogot a maga számára kinyerhesse. Ő exclja azon­ban az illetőt azon megjegyzéssel utasítá el, hogy a közérdek kívánja, miszerint oly főállomási he­lyen, mint Kápolna, a vendégfogadó nyerészkedő azér kezére ne jusson soha. Vajha valamennyi re­­gale-joggal biró uraság ily nemesen gondolkoz­nék! . . . akkor talán nem kellene a jóizlésü utas­nak a mindinkább szaporodó ronda­ vendéglőkbe szorulni, hol a kellemetlen bűz s tisztátalanság még a legéhesebb jámbor embernek is elveszi ét­vágyát. Nagy feltűnést s minden oldalról megrovó roszalást idézett elő nem­rég falunkban, sőt az egész vidéken egy elhamarkodott, hogy ne mond­jam értetlen falusi bírói eljárás. Ugyanis helysé­günk volt tapasztalatlan fiatal falusi bírája tizen­két botot veretett egy itteni tisztességes családból származó szabóra, csupán azért,­ mert e mester­ember a hozzá kijavítás végett küldött férfiöltöny zsebében véletlenül vagy száznyolc­van forintot talált, s ezen összeg hollétéről az első felszólítás alkalmával kitérőleg felelt — a következő perczben azonban komolyabban kérdőre vonatván, az illető birónak egy krajczárig előadott. — Egy kápolnai földbirtokos s 1848-ban követ, az öltöny s pénz tulajdonosa, ez utóbbinak megkeritéseért biró uramnak, egy kis „boravaló“-val szolgálván, úgy szűz alatt azt is megüzente, hogy — ad recogni­­tionem juris dominalis — jó lenne az­ illető pénz­­sikkasztóra tizenkét botot veretni. És úgy jön, a mint a nép alkotmányos jogai mellett még 1861- ben is mindegyre küzdő, de képviselővé nem le­hetett ur kivánta! A megbecstelenitett, kit ráadásul a biró be is csukatott még egy időre, s ki eddig minden tekin­tetben feddhe­len életű vala, a rajta és családján elkövetett méltatlanság érzetében a heves megyei törvényszékhez elégtételért folyamodott. Erre vizsgálat küldetett ki s a biró egyelőre kemé­nyen megrovatott, később pedig bírói állásától is felmentetett. A törvényszék részéről azonban a végtárgyalás és ítélet még nem döntetett el. — Kápolnai. _____________ Kisszállás (Bács), nov. 27. (Színészek egy pusztán. Hazafias szellemű gazdatisztek.) Kisszál­lás gőzmalmi lisztéről, rendezett gazdaságáról, szor­galmas gazdatiszteiről — és arról, hogy birtokosa, Stametz-Mayer bécsi bankárház Magyarországban semmiféle jótékony czélra nem adakozott, — isme­retes. — Kisszállás Bácsmegyéhez tartozik, és minden gazdának bátor vagyok ajánlani megte­kintés végett a jól berendezett pusztát. Mit akarok Kisszállással? mondják sokan. Én T­Á­R C­Z A. dicsérni akarom,­­ nem a pusztát, hanem német gazdatiszteit, kik csekély készpénz fizetést, és semmi konvencziót nem kapnak. Miért akarom ezeket megdicsérni? Azért, mert e jó gazdatisztek Hetényi társulatát Halasról — hol tengett — meg­látták néhány előadásra. — Nagyvárosok nem pi­rultak? Puszta és színház ! November 25-én kezdette meg előadásait Hetényi társulata. A „Szép juhász,“ „Tücsök“ és „Csikósz“ adták eddig. A kis terem — melyért semmit sem fizet a társaság, — zsúfolva volt a ma­gyar nyelvet alig értő német gazdatisztekkel. A „Csikós“ népszínműben valók; örült szivem, — nem a rosz játéknak, — hanem azon lelkesedésnek, a melylyel a magyar színészet iránt viseltetnek; és azon törekvésnek, melylyel egyik a másiknak a darabot felvonások után értelmezte. Adjon Isten hazánknak, sok ily becsületes németet, kik nehe­zen bár, de törekednek a szép magyar nyelvet sa­­játukká tenni. Hetényi társulatának pedig ajánlom, töreked­jék jobban e szép pártolásnak megfelelni. A „Csi­kóst“ látom, de dicséretet csakis a csikósbojtár és Erzsi érdemelnek. Asztalf urfi is meg fogja érde­melni, ha komolyabb lesz. Igen ajánlatos lenne, szerepeiket jobban betanulni, arczjátékra töre­kedni, és a kezeket nem mindig lógatni. Éljenek a derék német gazdatisztek, a­kiknek gyermekei oly szépen beszélik édes magyar nyel­vünket; adja Isten, hogy unokáik is ily szeretettel viseltessenek a magyar színészet iránt, és szégye­­nítsék meg a tenni nem tudó szájhősöket. — Jankai Józsi.------------­Bény, (Esztergom) nov. 28. Egy évnél ha csak kevéssel elébb tekintünk vissza községünk életére, le nem irhatók a csapások, melyekkel sajtoltatánk. A többi között nem volt elég a múlt évi szárazság csapása; nem volt elég, hogy a tűz e községet biztosítatlan épületek s terményekben csaknem fele részben elhamvasztó, legközelebb újabb ostor sújtott reánk : a marhavész, s e ke­serű csapás már több mint három hét óta folyto­nosan pusztít. Régtől fogva nagy hiány nemcsak részünkről, de a járásainkban velünk szomszédos Kéty, aztán Kúrál részéről is, hogy orvos igen távol lakik, s h­­­iány betegségek esetén már sokszor igen érez­hető volt.­­• Kívánatos volna járásunkban még egy orvosi állomás létesítése. A közterhek letisztázása, melyek teljesítése utolsó krajczárig követeltetett, a termények hal­latlan olcsósága miatt a lakosságot felette meg­­gyöngítette, s hol van még a jövő aratás ? A szar­vasmarha vásárok, mik által még alkalom lenne egy kis pénz­csinálásra, betiltatvák s igy semmi kilátás nincs pénzforgalomra. Folyamodást intéz­tünk a bécsi földhitelintézethez s még eddig válasz nem érkezett, reméljük, hogy kérvényünknek sikere leszen. A legmélyebb bizodalommal fordul­tunk az uradalomhoz, hogy a földek megváltása iránt csak addig legyen türelemmel, míg kérvé­nyünknek — minthogy csupán e tartozás végett zörgettünk az említett hitelintézetnél — jobbra vagy balra sikere legyen : hasztalan volt minden fáradozás. E vidéken egy különösen meglepő öngyilkos­ságról értesültünk. Egy barsmegyei ős és jeles család ivadéka Ambró Gyula, a múlt napokban fajkürthi birtokán agyonlőtte magát. E gyászos esemény indokai különbözően adatnak elő; egy részben úgy vélekednek, hogy ezelőtt egy évvel náluk szolgálatban lévő leánynak ártatlan elitélte­tése s öngyilkossága miatt (minthogy a vád alap­talan ráfogás volt,) más részben pedig, hogy elme tébolyodása következtében adta magát e szeren­csétlen lépésre. Számtalanon részvéttel vannak e derék ifjú ballépése iránt, mert e család minden­kor a kegyelet és tisztelet tárgya volt. Szomorú közleményeimet csupán azon örven­detes tárgygyal rekesztem be, hogy nt. Juhász Antal nemesoroszi plébános ur szivére véve a helybeli tanítónak nyomorúságos állomását, az ő s utódai élvezetére */4 kül telket vett saját költ­ségén. S hogy ezen állomás folytonosan gyarapod­jék , erre nézve a helybeli földesur Kazy István úrtól bizonyos készpénz fizetést is eszközölt. — Méltó volna más lelkész uraknak is, ha nem is épenséggel követni e szép példát, de legalább oda működni, hogy a nyomorult tanitói állomások, melyek környékünkön nem csekély számban létez­nek, fokonkint emeltessenek ki a nyomorúságból. Elő tudnék sorolni e vidéken több oly közsé­get, hol a tanító tekintélye a bojtáréval csaknem egy fokon áll, de bizhatunk az újonnan lett espe­res Buda Ignácz úr erélyességében, ki a múlt hó­ban Garan-Damásdon történt tanitói tanácskoz­­mány alkalmával a tanitói kart biztositni kegyes­kedett, hogy lakóik s fizetéseik emelésére, minden tőle kitelhető módon törekedni fog. Erősítse az ég feltett szándékában. —­r. I. 590 Egyház és iskola. ** (Tanári kinevezés.) A kassai jogakadé­­miánál Klecka­r Alajost, a római és egyházi jog magántanárává nevezték ki. ** (A debreczeni h. h. főiskolában) újonnan rendezett három éves jogi tanfolyam nyilvánossá­gának elismerése felsőbb megerősítést nyert, így a tanintézet által kellőleg kiállítandó bizonyít­­ványok érvényesek lesznek, s megengedtetett, hogy a nevezett kollégiumban végzett s állam­szolgálatba vagy ügyvédi pályára lépni kívánó tanuló ifjak, az átalánosan kötelező feltételül ki­szabott államvizgálat letét­­e végett a Pesten, Nagy-Váradon, Kassán és Eperjesen fennálló ál­lamvizsgálati bizottságok bármelyike előtt jelent­kezhessenek. Ipar, gazdaság, kereskedés.­ ­ (Dunai kereskedelmi társulat.) Gr. Szécsen Antal, gr. Zichy Nándor, gr. Zamoyski István, Somerset Beaumont urak, továbbá Prange F., Schossberger S. W. s fiai, Kochmeister Frigyes, Kendler s társa, s Rosenberg Frigyes ezégek, egy „dunai kereskedelmi társulat“ ezégy részvény­társulatnak Bécsben alapítására nyertek enge­délyt. ifi (Gazdasági kiállítás.) A magyar gazda­sági egylet jövő májusi tárlatán, a még mindig uralkodó marhavész miatt, szarvasmarha nem, hanem csupán juh és sertés lesz kiállítva. A gaz­dasági egylet lépéseket fog tenni, hogy ez a kiál­lítás ne a Köztelek udvarán s a vele szomszédos háztelken, hanem a nagyobb térrel kínálkozó városligetben legyen rendezhető.­­ ifi (A gyapottermelés ügyében) a magy. kir. helytartótanács felszólita az orsz. gazd. egyesüle­tet, hogy a gyapot­termelésre netán szükségelt vetőmag minősége és mennyiségéről, továbbá arról, hogy mely megyékben és vidékeken volna a gyapottermelés meghonosítható, kimerítő jelen­tést terjeszszen föl. ** (Betiltott vásárok.) Debreczenben a szar­vasmarha-vásárokat, a marhavész miatt betil­tották. Közintézetek, egyletek. ** (A Kisfaludy-társaságnak) nov. 30-kán tartott havi ülésében következő újabb alapítvá­nyok jelentettek be : Ghyczy Ferencz-alapitvány (200 ftos), és gr. Bolza István, Horváth Boldi­zsár, Márton Ferencz (Abonyi Lajos), és Tisza Kálmán urak 100—100 ftos alapítványai. Beje­lentetett továbbá Kemény László ur loftnyi ado­mánya. — A népköltészeti gyűjtemény is örven­detesen gyarapodik, mely körül sokan nagy buzgalmat fejtenek ki. Az újabb küldeményekből Gyulai Pál, a Kisfaludy-társaság újabb népkölté­szeti gyűjteményének szerkesztője, kihez a további

Next