Politikai Ujdonságok, 1865 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1865-08-02 / 31. szám
B. Kalchberg saját kérelmére felmentetik kegyelmesen a kereskedelmi és népgazdasági minisztérium vezetése alól. Állandó nyugalomba helyeztetik. — Egyszersmind a Ferencz József rend nagy keresztjével diszittetik. B. Reichenstein felmentetik kegyelmesen az erdélyi udvari alkanczellárság alól. Állandó nyugalomba helyeztetik. — Az uj kinevezések itt következnek : „Kedves Belcredi gróf. Midőn önt államminiszteremmé kinevezem, megbízom önt a nem magyar koronához tartozó minden ország és tartomány politikai igazgatásával. Laxenburg, jul. 27. 1865. Ferencz József, s. k.“ „Kedves Larisch-Mönich gróf. Kinevezem önt pénzügyminiszteremmé. Laxenburg, jul. 27. 1865. Ferencz József s. k.“ „Kedves Komers lovag. Kinevezem önt igazságügyminiszteremmé, a nem a magyar koronához tartozó minden országban és tartományban. Laxenburg, jul. 27. 1865.“ „Kedves Roller gróf. Jónak látom önt az erdélyi udvari kanczellária ideiglenes vezetésével megbizni. Laxenburg, jul. 27.1865.“ „Kedves Belcredi gróf. Miután rendőrminiszteremet ispri le. Mecséry Károlyt saját kérelmére felmentem kegyelemmel az eddig általa betöltött hely alól, önre bízom ideiglenesen rendőrminiszteriumom vezetését. Laxenburg, jul. 27. 1865.“ „Kedves Mensdorff gróf. Saját kérelmére, s tekintettel az ön oly sokképen igénybe vett tevékenységére, jónak látom önt a minisztertanácsbeli elnökség ügyeinek ideiglen önre ruházott vezetése alól kegyelemmel felmenteni, fenntartván az ön, mint a császári ház és külügyek miniszterét illető miniszteri első rangot s a miniszteri tanácsban való elnöklést gróf Belcredi államminiszteremre bízni. Laxenburg, jul. 27. 1865. Ferencz József s. k.“ „Kedves Belcredi gróf. Miután császári házam és a külügyek miniszterét Mensdorff- Poully grófot, kérelmére, a miniszterelnökségi ügyek ideiglenes vezetésétől az őt illető első miniszteri rang megtartásával, kegyelmesen fölmentem, önt a minisztertanács elnökségével ezennel felruházom. Laxenburg, jul. 27. 1865. Ferencz József s. k.“ „Kedves Mensdorff gróf. Az eddigi tengerészeti minisztériumot feloszlatván, a következőket rendelem: 1. Annak ez ideig fennállott hadi osztálya, mint hadi tengerészeti osztály, jelen szervezetében, egy admirállal, mint osztályfőnökkel, s a tengerészeti költségvetés beosztása és képviseletével, alárendelve hadügyminiszteremnek, ki jövőre minden, a tengerészetre vonatkozó javaslatokat elkészít, s az én elhatározásom alá terjeszt, továbbá minden tengerészeti ügyek legfőbb vezetését gyakorolja, a hadügyminisztériumba osztatik be. 2. A kereskedelmi tengerészet ügyei a kereskedelmi minisztériumhoz tétetnek át. Ez uj határozatok, folyó évi augustus elsején lépnek életbe. Laxenburg, julius 27. 1865. Ferencz József s. k.“ Hazai közügyek és események. (A horvát kanczellária körlevele.) A „Presse“ Írja: A horvát udvari kanczellár f. hó 18-ikán körlevelet intézett a horvát-slavoniai municipiumok elnökségeihez, melyben a jövő országgyűlésre vonatkozólag arra figyelmeztet, hogy a múlt országgyűlést felosz to6 lató, 1861-diki november he 8-dikán kelt királyi leirat értelmében a jövő országgyűlésnek föladata többi között az lesz, hogy épen e legmagasabb leiratot tárgyalás alá vonja, az abban megerősített határozatokat az országgyűlési czikkelyek szokásos szerkezetében Ő Felsége elé terjeszsze, és az eldöntetlenül maradt kérdésekre nézve a tárgyalásokat ismét fölvegye és végig is vezesse. Ez utóbbi kérdések legfontosabbikának az mondatik, mely az országnak az összbirodalomhoz való közjogi viszonyai rendezését illeti, azután az országgyűlés koordinálása és végre egy új választási rend megállapítása. Ami az elsőt, a közjogi kérdést illeti, a kancellár körlevelében azon biztosítást adja, hogy az ide vonatkozó királyi előterjesztvény tökéletesen szabad tért fog az országgyűlésnek engedni, miszerint a fölött nyilatkozzék, mikép kívánja, tekintettel a birodalom jelenlegi szükségeire és érdekeire, az ország viszonyát az összbirodalomhoz szabályoztatok A kancellár azon reményének ad kifejezést, hogy a jövő országgyűlésen képviselt horvát nemzet ebben uj bizonyítékát fogja az uralkodó különös kegyének és hajlamának látni, minélfogva az országgyűlésnek alkalma lesz, az érintett kérdésre oly választ adni, mely meg fog felelni azon magas bizalomnak, melylyel Ő Felsége az ország sorsát az országgyűlés kezébe tette le. — (Amnestia a sajtó utján elkövetett vétségekért.) Mint a hivatalos lapok jelentik, a cs. kir. Apostoli Felsége f. évi jul. 31-diki legfelsőbb elhatározásával kegyelmesen indíttatva érzé magát, mindazon egyéneknek, kik Magyarországon, jelen amnestia közzétételéig a sajtó útján elkövetett, hivatalból büntetendő cselekmény miatt jogérvényesen elítéltettek, bűnhődésüket azonban vagy még meg nem kezdették, vagy teljesen ki nem állották, a reájuk szabott büntetést vagy annak hátralevő részét — ide tudva az esetleg kimondott biztosítékvesztést, valamint az elitéltetés jogi következményeit, és az administrativ rendőri után kimondott, még el nem évült megintéseket — elengedni és a magyar kir. üdv. főkorlátnoki exciáját felhatalmazni kegyeskedett, miszerint minden ilyen büntetés alá eső cselekmények miatt függőben levő és jogérvényesen még be nem fejezett vizsgálatoknak azonnali megszüntetését eszközölje . (E hít reánk nézve annyival örvendetesebb, mert, mint olvasóink emlékezni fognak, lapunkat, a „Politikai Újdonságok“-at is közelebbről érdekli.) _____________ HETI KRÓNIKA. Ausztria. — (A Reichsrath eloszlásakor tartott trónbeszéd.) Bécsben jul. 27-kén a bírod, tanács ülésszaka Lajos Viktor főherczeg által ma befejeztetett. A trónbeszéd igy hangzik: „A bírod, tanács tisztelt tagjai! Azon tiszteletteljes megbízatás jutott osztályrészemül, hogy a császár nevében a bíród, tanács mostani ülésszakát befejezzem. S igy először is kellemes kötelességet kell teljesítenem, midőn a hazafias buzgóságért és fáradhatlan tevékenységért, mely az oly sok fontos tárgy feletti tanácskozásról napfényre jutott, a Császár teljes elismerését kell kijelentenem. „Jól ismerve a befolyást, melylyel a közlekedés és ipar élénkítése a közjóllétre bir, működésük nagy része oly előterjesztések feletti tárgyalásra volt szentelve, melyeknek czélja az ipar terén való tevékenység előmozdítása a belföldön, az ehhez szükséges törvényes védelem kieszközlése s az állam részéről való segélyteljes pártolás oly vállalatok számára, melyek a leghatásosabb előmozdítási eszközökül tekintendők a termelésre, kereskedelemre s az iparra. „Az okok, melyek önöket szorgos megvizsgáltatás után a vámegyleti államokkal való új vám- s kereskedelmi szerződés elfogadására indítált, ezek vezették a császárt is e szerződés aláírásában. Szabad reménylenünk, hogy az ország iparereje és intelligenciájának élénk bátor fokoztatása s az e szerződés által nyújtott előnyök gyors s elővigyázatos felhasználása által, e my lényegesen járuland a birodalom jóllétének gyarapítására. „Mindkét háznak elismerésre méltó kölcsönös előzékenysége által az államháztartás szükségei fedezésére több törvény létesült, nevezetesen az 1865-diki pénzügyi törvény. Teljes méltánylást érdemel az e törvény feletti tanácskozáskor napfényre jutott törekvés, hogy az államháztartás szükségeinek fedezésére fennlevő eszközök felhasználtatásába ama határig alkalmaztassák a megtakarítás, melyet a birodalom belerejének s külfelé való hatalmi állásának meggyengítése nélkül nem szabad túllépni. „Az átalános európai béke fentartása, mely a császári kormánynak mindig törekvése volt, továbbra is komoly igyekezetének tárgya lesz. A schleswig-holsteini kérdésben a császár, felséges szövetségese a porosz királylyal egyetértésben, azt ama megoldás felé törekszik juttatni, mely az összes Németország s Ausztria állásának a német szövetségben, megfelel. „Fontos okok, melyek a birodalom összérdekeit illetik s épen azért magában mindkét háznak kebelében hazafias, meggyőződtető kifejezésre találtak, tanácsolják az ausztriai birodalmi részekben a népek törvényes képviselőinek siettetett összehivatását s ezek egyszersmind szükségessé teszik, hogy ez ülésszak az 1866-diki évi pénzügyi törvény tárgyaltatása előtt befejeztessék. „A megelégedés, melylyel a gondolat Önök méltányteljes hazafias működésénél időzik, mégis nem gyöngítheti meg ama legbensőbb törekvést, hogy a minden királyságokkal és népekkel közös jogok, kötelességek és érdekek közös tárgyaltatása, a közeljövőben az egyezség szilárd kötelékét fonja e birodalom minden népe körül. „E törekvés a birodalom életfeltételeinek elismerésében, a trón s az összhaza iránti ragaszkodás és hű szeretet nemes érzelmeiben gyökerezik. Hol a remény ily biztos talapon alapszik, az, ami most bő kívánatként talál erőteljes kifejezésre, Isten segélyével csakhamar sikerült ténynyé fog örömteljes nyilvánulásra megérni!“ — (A „Debatte11 az uj kabinet programmjáról.) „A létező nyugtalanság forrását egyedül azon körülményben kell keresni, hogy az uj kormány oly mélyen hallgat. Mailáth úr bízvást hallgathat, mert már neve elég programm. Magyarország tudja mit várhat tőle. De minden nagyrabecsülésünk mellett az új kormány irányában, ki kell mondanunk, hogy a kabinet többi tagjainál nem ezen eset forog fönn. Hallgatásuk csak arra szolgáltat alkalmat, hogy a bureaukratiai szellemek, akik ma mindenütt az elégedetlenség magvát hintik szét, mindent elrontsanak. Belcredi és Larisch grófoknak ezért annál szükségesebb volna beszélni, mert semmit sem félhetnek, hogy magyar kollegáik által terveikben nem támogathatnának.“ — Az ő és új minisztérium politikai jellemzése. Az „Ost. D. Post“ terjedelmes czikkben igyekszik az ó és az uj miniszteri-