Politikai Ujdonságok, 1865 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1865-10-18 / 42. szám
42-ik szám . Tizenegyedik évfolyam. Pest, október 18-án 1865. Előfizetési föltételek 1865-dik évre : a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt : Egész évre 10 ft. — Fél évre 5 ft. " Csapán Vasárnapi Újság : Egész évre 6 ft. Félévre 8 ft. — Csapán Politikai Újdonságok : Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. SHT" Iktatási dijak, a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg, 1863. november 1-től kezdve . Egy, négyszer halálozott petit sor ára, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 kba ; háromszor vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számittatik. — Külföldre nézve kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad. Hamburg és Altonában : Hausenstein és Vogler. — M.Frankfurtban : Otto Mollien és Jaeger könyvkereskedése. Bécsben : Oppelik Alajos, — és Pesten : a kertész-gazdászati ügynökség is. József tér, 14. sz. a. Bélyeg-díj, külön minden igtatás után 30 ujkr. Milyen embert válaszszunk követnek? E pillanatban a szólás rendje a vidéken van. Nem Pestről írjuk az újságokat, hanem itt Pesten várjuk, mi történik a megyékben, választókerületekben és városokban. A követválasztási mozgalmak mindenfelől megindultak. Sokan pályáznak a polgári megtiszteltetés ezen legmagasabb fokára, de azért, Istennek hála, a kijelöltek között lényeges nézetkülönbség nem tapasztalható. Sok helyütt a pártok csak a személy fölött versenygenek s elvi különbségek nem forogván szóban, a közügyre nézve mindegy, akár egyik akár másik jelölt nyer többséget. Mindenesetre óhajtandó, hogy a választások alkalmával csak tiszta, hazafias lelkesedés uralkodjék, és semmi rút kihágás vagy épen vérengzés ne fertőztesse meg alkotmányos ünnepnapjainkat. Szerencsénkre a tér szabad, s minden követjelölt szóval vagy sajtó utján meglehetős szabadsággal mondhatja el véleményét. A választók legjobban teszik, ha saját lelkük sugallatára hallgatnak s azon hazafit tisztelik meg szavazatukkal, kit arra legjobb meggyőződésük szerint legérdemesebbnek ítélnek. Ily helyzetben végtelen örömünkre szolgálhat, hogy az Uralkodó bölcseségénél fogva országunk megmenekült azon rettenetes napoktól, melyek rá következtek volna, ha Schmerling úr, Zichy Hermann és hazánk szabadságának más ily nyílt ellenségei maradnak a kormányon, s ezek befolyása, pártoskodása, s talán megvesztegetési törekvéseik alatt indultak volna meg a követválasztások. A békeszerető embernek a hajszála is felborzad a gondolatra, hogy mi történt volna, ha Zichy Hermann gróf beamterjei, a választókerületekben, mint (Schmerling előre megmondta) hivatalos pártfogás mellett mint kormányi követjelöltek lépnek fel! Olyan jellemtelen emberek tudniillik, akik Magyarország ősi szent jogainak elpocséklásával előre arra esküdtek volna, hogy bemennek a Reichsrathba azon testületbe, mely még a jóravaló német embernek sem nyerhette meg tetszését. Isten megőrzött ezen megpróbáltatástól. Mert ha hazánk szabadságszerető fiai között egyszerre csak feltűntek volna az ily tányérnyaló követjelöltek, akiknek úgy sem volt más czéljuk, mint 10 forint napibér mellett beülni a Reichsrathba s ezért elpazarolni a nemzet szabadságát, azon perczben, a midőn az ily jelöltek mellett akár a nemzetiségi féktelen szenvedélyek, akár a bor és pálinka bóditó ereje által felbőszített csoportok az utczákon megjelennek, s ellenükben az értelmes többség hadserege áll szemközt, a kétségbeesettek vérengző harcza kikerülhetlenül bekövetkezik. Az Ég megmondhatója, hány évre dühös ellenségeskedés származott volna ebből a haza népei között, kik eddig századok óta testvéri szeretetben éltek, saját ösztönüket követve, soha egymás ellen nem törtek, s csak akkor értük meg az ellenkező tapasztalást, ha a szabadság ellen törekedő elvakultak pártja egyik nemzetiséget a másikkal akarta leverni, hogy aztán mindenik fölött vaspálczával uralkodhassék. Egyszer már láttuk az ily politika következményeit. Ha két olyan ember jött össze, aki azelőtt egymás ellenében harczra volt vezetve, híven megvallák, bizony épen azt nyertük mi jutalmul, amit ti büntetéskép kaptatok, azaz: a közös szolgaságot, borzasztó adókat, és a vak engedelmesség kényszerűségét. Ilyen időket, vagy csak olyanokat is, melyek azokhoz távolról hasonlítnának, többé nem akarunk átélni. Nagyon gyors lépésekkel közeledtünk ugyan feléje ezen év első felében, de egy hatalmas megállj szóra minden megváltozott. Sokan megszokván mindig csak a legroszabbat várni, nem akartak hinni a rögtönzésnek látszó változás tartósságában, s azt mondták,nem egyéb az egy rövid nyári éj boldog álmánál, melyből a fölébredés annál szörnyűbb leend. Ezóta beléptünk a gyümölcsös őszbe, és szept. 20-dika végkép elüzé elölünk azon rémet, melylyel folyvást fenyegetve voltunk s melyről igen helyesen úgy ítélt nemzetünk, hogy nem más az, mint Bach úrnak egy más libériába bujtatott absolutismusa. Most tehát, a midőn a mai helyzetet mindnyájan ismerjük, és tudjuk, hogy most már semmiféle idegen alkotmány ránk erőszakolva nincs, amidőn az lesz a szabadság és alkotmány, amit a nép is szabadságnak és alkotmánynak tart, nem pedig az oly paragrafusok sora, amit Schmerling azért komponált, hogy azokkal mindnyájunkat, mint a legyet egy csapdába összelapíthasson, szükséges, hogy a kedvező helyzethez méltóknak bizonyítsuk be magunkat. Mérsékelteknek kell lennünk, mert ezen erény még soha senkinek sem ártott. Nem kell azt gondolnunk, hogy most már minden fenékig tejfel, azért hogy már többé nem tálalnak elénk olyan ételt, melytől undorodtunk. Legyünk vigyázók, óvatosok és előrelátók : válogassuk meg embereinket, akikre jövendőnk sorsát bízzuk. A nagy szavak és túlságos ígérkezések által ne engedjük magunkat félrevezetni. Épen az ily kiáltozók szoktak, valamely fordulat alkalmával, legelőször is az ellenség táborába átcsapni, s lesznek új uraik legfőbb kolomposai. Szerencsénkre hazánkban elég derék embert ismerünk, akiket a tizennyolc évi erős megpróbáltatások sem voltakképesek megváltoztatni. Ezekre vessük figyelmünket, nem pedig akik ma úgy kiabálnak, mint a divat tartja, s azt akarják, hogy a legközelebbi múltban tanúsított csúszómászó viseletüket az ember elfeledje. Kül- és belföldi lapok az osztrák alkotmánykérdésről. (A Times írja.) Noha valószínűleg csak a kényszerűség bírta rá a császárt azon engedményekre, melyeket nem német országainak adott, mégis alaposan remélhető, hogy némely maradandó jó következményei lesznek annak. Nincs más mód a megmenekülésre a szabadelvű őszinteségnél és békülékenységnél. Első fellépését egy nem szép cselekmény kísérte, a fönálló alkotmány felfüggesztése; azon benyomást, melyet egy ilyen hatalmú eljárás okozható, nem simíthat el semmivel jobban, mint azzal, ha megad Magyarországnak mindent, amit követelni joga van, t. i. megadja a tökéletes belönkormányzatot, s megadja neki az ország törvényhozásának felelős minisztériumát. A különféle országok valóságos közigazgatási függetlenségével, a trón irányábani még hosszabb idő óta elgyengült loyalitás újra lábra fogna kapni, s a császár ismét előfordulandó Gastein esetére sokkal több erőt lelne népeinek ragaszkodásában, mint roppant hadseregében, amelynek most mintegy 16 miliónyi kisebb-nagyobb mértékben elégedetlen alattvaló felett kell őrködnie. Az ilyetén reform legnagyobb akadályozója azon ellenzék, melyet a német