Politikai Ujdonságok, 1866 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1866-05-30 / 22. szám
Hadkészületek Ausztriában. — A „Grazer Telegr.“-nak írják Bécsből. A császári hadi manifestum Ausztria népeihez már sok ezer példányban ki van nyomatva, hogy határozó pillanatban rögtön közzé tétethessék. A hadsereg-parancsot, melylyel Benedek táborszernagy az északi hadseregnek a főparancsnokság átvételét f. h. 15-én tudtul adta, az északi hadsereg tábori törzskarának segédfőnöke, Brismanics vezérőrnagy szerkesztette. F. hó 26-ig a főhadiszállás Bécsben marad, s azután Pardubitzba tétetik át. Addig az északi hadsereg együtt lesz. F. hó 23-án, Császár Ő Felsége megengedte, hogy az összes északi hadseregnek a hadkészülődési pótlék adassák ki; várják, hogy a közelebbi napok folytán az összes déli és északi hadsereg megkapja a hadkészentartási zsoldot, melyet a háború valóságos kitörése után a hadizsold fog követni. Bécs védelmére már megkezdettek a munkálatok a Duna bal partján Floridsdorfon kívül. Ez elővigyázati rendszabályt illetőleg a „Kamerad,“ katonai dolgokban jól értesült lap, állítja, hogy a főváros megerősítésére nem is gondoltak, hanem csak a dunai átjáratok biztosításáról, s néhány mélyút elzárásáról van szó. Az operaciók folyamában könnyen megtörténhetik, hogy az északi hadsereg a birodalom fővárosát többé nem fedi egyenesen, mely esetben az ellenség egyes jelentéktelen portyázó csapataira nézve nyitva lenne az út egész a Duna-átjáratokig. A fennebb érintett erődítések tehát csak azért rendeltettek el, hogy minden eshetőségre védve legyünk s semmiféle elővigyázati rendszabályt ne hagyjunk figyelmen kívül. Csak tábori erősítésekből állanak minden falma nélkül, s koránsem lesznek oly költségesek, mint némely lap állította, s czéljuk csak az, hogy aránylag gyönge helyőrségnek biztosságot nyújtsanak, s lehetetlenné tegyék, hogy a netán egész a Marchmezőig merészkedő ellenséges portyázó csapatok a dunai átjáratokat szétrombolhassák. Igenis valószínű és remélhető, hogy a megkezdett erősítések sohasem fognak ellenséget látni, hanem ez elővigyázati rendszabály a bécsieket inkább megnyugtathatná, mintsem hogy alaptalan aggodalmat okozzon. E munkálatoknál f. hó 23-án a munkások kihágást követtek el, melyről egy bécsi helyi lap a következőket írja: „Az erődítési munkálatoknál, melyeket ma reggel Floridsdorfon kívül mintegy 1500 munkással megkezdettek, nagyszerű kihágásra került a dolog, mely oly mérveket öltött, hogy ennek következtében a munkálatokat mára végkép fel kellett függeszteni. Az itteni munkásoknak, kik legközelebb arra voltak utasítva, hogy egy öt széles árkot ássanak, munkadíjul minden kiásott négyszögölért egy forintot ígértek. E fizetés meglehetősen mérsékeltnek látszik. Azon körülménynél fogva, hogy egy négyszögöl kiásásával körülbelül reggel 6 órától esti 6 óráig két munkás van elfoglalva. Azonban a munkáról értesülve nagy számmal siettek Magyarország északnyugati részéből tót munkások, s ajánlkoztak, hogy egy négyszögölet 80 krajczárért is kiásnak. Erre az itteni munkások elégedetlensége még inkább növekedett, úgy hogy rögtön valóságos lázadás tört ki. Ásókkal és lapátokkal rontottak a tótokra, s csata fejlődött ki, mely a tótok határozott vereségével végződött. Az utóbbiak között többet annyira megvertek, hogy eszmétlenül feküdtek a földön. A pálinka, kenyér szbl. árusoktól mindent elvettek fizetés nélkül, s ezek utoljára menekülni kényszerültek. A kőmivesek is eltávoztak. Továbbá a méréssel elfoglalt egyéneket is szidalmazták s földdel dobáltak utánuk.“ A harczias viszonyok következményének tekinthető egy bécsi lap azon közleménye is, mely szerint a háború kitörése esetére a politikai országfőnökök felhatalmaztatnának, a birodalom azon részeiben, melyekben ellenséges betörés folytán a közlekedés megzavartatnék, a szükséghez képest váltójogi moratóriumokat engedélyezni. Köztudomás szerint 1859-ben a franczia-olasz háború kitörése alkalmával hasonló rendeletet bocsátott ki a kormány az osztrák partvidékek lakóira nézve. A tábori posta már szervezve van, s az északi hadseregnél huszonegy, a déli hadseregnél pedig tizennyolc hivatalnokból áll. A hivatalnokok és szolgák már mind elmentek rendeltetésük helyére. Benedek tbszernagy rövid idő múlva egy második hadsereg-parancsot is fog kibocsátani, mihelyest főhadiszállását Bécsből áttette és pedig legközelebb Olmützbe. úgy ezen, valamint a császári manifestumban is említve lenne, hogy Ausztria erőszakosan kényszeríttetve a háborúra, Poroszország ellenében kezdeményezni kénytelen, ha a viszály nem lesz mielőbb kiegyenlítve, miután különben benső fejlődésében akadályoztatik. Olaszországban a legszigorúbb védelmi magatartásra és a várnégyszög védelmére fognak szorítkozni. Az északi hadsereg 350,000 emberből fog állani; a legközelebbi három nap alatt 22 katonai vonat megy az északi vasúton a porosz határra, illetőleg Csehországba, Siléziába és Morvaországba. (Benedek táborszernagy elutazása a főhadiszállásra.) Máj. 26-án délután 11 óra 30 perckor az északi hadsereg összes főhadiszállása külön vonattal Olmützbe ment. Körülbelül 60 egyénből áll. Benedek táborszernagy estig 10 órakor ment Olmützbe. A tbszernagy Olmützben tartózkodása egyelőre 8 napra lenne megállapítva. Elutazásának czélja, hogy a már tett rendszabályokról és az egyes hadtestek csatakészségéről személyesen győződjék meg. E szerint most már az északi hadsereg felosztását és az egyes hadtestek parancsnokait illető határozatok, s talán az eshetőleges működési terv is, véglegesen meg lesznek állapítva. Különben Olmütz vára nem lenne végleg főhadiszállásul kiszemelve, miután ezt már a legközelebbi héten a cseh határ közvetlen közelébe fogják áthelyezni. A főhadiszállásul kiszemelt helyek közül említik a cseh határ mellett fekvő Brisau morva városkát (vasúti állomás és közel van a morva-cseh vasúthálózat központjához). Császár Ő Felsége f. hó 26-án délelőtt a nyolczadik hadtest Bécsben állomásozó két dandára felett szemlét tartott. E két dandár hétfőn és kedden Bécsből Brünnbe megy, hogy ott a nyolczadik hadtest többi csapattesteivel egyesüljön. Ő Felsége kíséretében voltak Károly Lajos, Károly Ferdinánd és Lipót főherczegek. A szemle után — mint a „Presse“ írja, — megkezdődött a tartaléklegénység behívása által teljesen hadilábra emelt ezredek elléptetése, mi különösen az irány pontos megtartását illetőleg oly fényesen sikerült, hogy Benedek tisz nagy hangos „bravo“ t kiáltott a csapatoknak. A szemle végeztével ő Felsége kivonatára a tisztek kiléptek a sorokból, félkört képeztek Ő Felsége körül, s miután háromszor tisztelegtek volna, ő Felsége a következő szavakat intézte hozzájuk: ,,Uraim! Megelégedéssel vettem tudomást önök harczias lelkesedéséről, s kijelentem Önöknek, hogy az nagy tényező a béke lehetőleges fenntartására. Ha azonban a háború megakadályozására min 262 den törekvés hajótörést szenvedne, akkor ezen lelkesedésük nem kevésbbé üdvteljes tényező lesz derék hadseregem, népeim és hazánkra nézve.“ Hadkészületek Olaszországban. A „Pressernek írják Flórenczből május 1- ről: Az olasz államférfiak kivétel nélkül meg vannak győződve, hogy a béke fentartására tett fáradozásoknak, melyekre Angolország a legnagyobb buzgalommal, Orosz- és különösen Francziaország igen kétes őszintességgel vállalkoztak, hajótörést kell szenvedniük. E meggyőződés lehetségesképen onnét ered, hogy Olaszország már többé vissza nem tartóztatható módon a porosz politika szándékaiért is solidaritást vállalt, mely még a Velenczét illető kiegyezés tehetségét is feltéve, kötelességévé teszi a herczegségeknek Poroszországhoz kapcsolásáért is kardot rántani. Azonban e tekintetben valószínűleg túlhajtották a poroszolasz viszonyok bensőségét. Mindazok után, amiket a legjobban értesült körökben a porosz-olasz szövetségi szerződés tartalmáról hallani, úgy látszik, hogy a solidaritás a két kormány között csak a háború kezdetének pillanatától lép életbe. Ha ez áll, úgy Olaszország még ma képes lenne Ausztriával kiegyezni. Hanem ily kiegyezésre más okokból nem lehet gondolni, Olaszország benső helyzetének okaiból. Az olasz kormány maga előtt a háborút látja, háta megezt a forradalmat. Ha előre megy, kedvező esetben mindent, kedvezőtlen esetben semmi roszabbat nem várhat, mint ha hátrál. Nem lehet tehát kétség abban, hogy előre igyekszik. Megerősítést nyer azon vélemény, hogy a porosz-olasz szövetség ápril 27-kén, azaz azon a napon, melyen Lamarmora ismert jegyzékét bocsátotta ki, íratott alá. A szerződés aligha kötelezi az egyik vagy másik hatalmat az ellenségeskedések megkezdését illetőleg Valószínűleg csak arra kötelezi mindenikét, hogy Ausztria ellen lépjen fel, ha a háború akár Német-, akár Olaszországban kitör. Mint sokfelé hitelre talált hírt, megemlítem, hogy a szerződés a nevezett kötelezettséget csak május hóra állítja fel, úgyhogy, ha e hónap folytán a háború ki nem törne, Olasz- és Poroszország kölcsönös kötelezettségei is megszűntek, ha csak a kötelezettség további határidőre ki nem terjesztetik. Ez természetesen nem hiteles dolog, hanem csak az, amit itt a közönségesen legjobban értesültek állítanak és hisznek.“ — A kongresszus-javaslat értékére nézve jellemző Lamarmora egy nyilatkozata. „Midőn legközelebb — írják az „A. A. Z.“-nak Genuából — Lamarmora előtt a legújabb békés fordulatról beszéltek , a tábornok boszos lett, s a következő szavakkal fordult el: „Nem vagyok se bolond, se gyermek.“ — Triestből írják május 20-ról: Az olasz külügyminiszter, Lamarmora tbik, mielőtt a háború Olaszország és Ausztria között megkezdődnék, egy memorandumot intéz Európa kabinetjeihez, mely már kész, s csak az elküldhetés alkalmára vár. — Viktor Emánuel király a legközelebbi napokban szemlét tart a Pó vonal mentében felállított összes olasz csapatok felett, s azután előbbi székvárosát, Turint látogatja meg, s végül Piacenzában állapodik meg, bevárandó az eseményeket. A hivatalos lap f. hó 3-dikáról keltezve egy kir. rendeletet tesz közzé, mely tekintettel Ausztria rendkívüli készülődéseire és a szükségességre, hogy a nemzeti védelemről hatásosan kell gondoskodni, elrendeli.