Politikai Ujdonságok, 1866 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1866-09-12 / 37. szám
béke idején a pénzzavar okait. Észre lehet ugyan venni, hogy a katonai czélokra sok és közben czélszerűtlen vagy épenséggel szükségtelen kiadások is léteznek, azonban hogy a távol eső vidékek jólléte bizonyos irányban emeltessék, igen kis összegek fordíttatnak rájuk. Arról is beszélnek, hogy az újonan alakított főkormányzóságok (vilajets) feloszlattatnak. A porta ezen szervezés által az országot jobb igazgatás alá akarta helyezni, felszaporította a hivatalnokok számát és a fizetést, de a kormányzási költségeket is. Minthogy azonban a régi tehetségtelen hivatalnokok megmaradtak, a régi, elmúlt állapotokra számított törvények meg nem változtattak, és még azon kis jó is, melyet magukban foglalnak, a hiányos eljárás miatt nem érvényesíttetett,a nép a vilajets-ek eltörlését teljes közönynyel fogja fogadni. Elég alkalom nyílik arra, hogy meggyőződjünk, miszerint ez itt nem vezet czélhoz. A porta új hivatalokat rendezett be és azokat európai fogalom szerint rendkívül gazdagon látta el, de nem birt új szellemet és ez által időszerű törvényeket alkotni. Szenvedélyesen sokat írnak itt, azonban a közigazgatás egészben véve ugyanaz maradt. Hol haladást tapasztalhatni, az nem új rendszer alkotása, hanem egyes hivatalnok jó akaratának vagy magasabb belátásának kifolyása. A kormányra nézve pedig a vilajets-ek szervezése a zavarok forrásává lett, minthogy az országos jövedelmek fölöslege, mely különben katonai czélokra fordittatott, most végkép megszűnt s újabb forrásokról nem gondolkoztak idejekorán. --- Egy szept. 4-kéröl kelt konstantinápolyi sürgöny jelenti, hogy amerikai hadihajók érkeztek Kandia sziget elé. Ha a hir igaz, azt bizonyítja, miként megvalósul, hogy az észak-amerikai Egyesült államok szerepelni akarnak Európában és pedig először is Keleten. Nem érdektelen e tekintetben az „A. Alig. Ztg.“ konstantinápolyi levele. Ezen levél szerint azon titkos alkudozások, melyek Kandia szigetnek az egyiptomi alkirály részére leendő eladása végett folytak, nem vezettek pozitív eredményre. Az északamerikai Egyesült államok kormánya, mely már régi idő óta igyekszik egy második Máltát teremteni a Földközi-tengeren, végre, mint látszik, a görög Milo (Melos) szigetet találta arra alkalmatosnak. Meglehetős határozottsággal állítják, hogy az amerikaiak a sziget egy részét megvásárolták 20 millió dolláron. Az idő valóban nagyon kedvező az ily vásárlásra. Nem számítva azt, hogy fél Európa a német ügyekkel foglalkozik, Francziaországra meglehetősen sulyosodik a mexikói kudarcz tudata. Oroszország a legbarátságosabb viszonyban áll Amerikával, John Bull lármát fog ugyan ütni, de Angolország semmit sem képes tenni a hatalmas Észak-Amerika ellen. Elérkezett az idő midőn Jonathan bácsi közelebbről akarja vizsgálni a mesterkedést Európában, nemsokára lesz is alkalma beleszólni a keleti kérdésbe, melyet diplomatái alaposan tanulmányoznak. (A Triesztben megjelenő görög lap) „Iméra“ egy eredeti kandiai levelet tesz közzé, mely arról tudósít, hogy a fölkelők a hegyeken táboroznak és a törökök nem merészelik az általuk alakított vonalat átlépni. A forradalom ezen körülményt szervezkedésre használja fel. A porta a felkelőknek különböző ígéreteket tett, többi közt: a kormányzót visszahívja, több évre az adót elengedik azon feltétellel, hogy a fegyvereket lerakják. Továbbá megkísérlette volna a török kormány, a fölkelés néhány felét aranynyal megvesztegetni — de hiában a kandiaiak harczi jelszava: „Egyesülés Görögországgal vagy halál.“ Igen kétséges, hogy a kandiaiak a dolgokat ennyire élére állítanák, ha bizonyos oldalról nem buzdíttatnának fel. A keleti válság alig vonható már kétségbe, és csak azon kérdés merül fel immár: miként fognak a nagyhatalmak csoportosulni? Ismételten jeleztetett már, hogy a keleti kérdésben egy új tényező fog fölmerülni — és ez Észak-Amerika. Az északamerikai naszád „Ticonderoga“ már egy idő előtt a rajta parancsnokoló és politikai küldetéssel megbízott hajónagygyal a levantei tengerre indult ki. (Táviratok.) Athén, szept. 1. A kormány a török követségnek Kandiára vonatkozó két jegyzékére a következőleg válaszolt: Az alkotmány tiltja a kényszer-rendszabályokat a sajtó és az elvonuló nemzeti testőrök ellen, kik kandiaiak. Ennek folytán félnek a diplomatiai összeköttetések megszakításától. A görög kormány Smolenik, Pissas és Spiromikios tábornokokból bizottmányt nevezett ki, melynek kötelessége a hadsereg állapotát megvizsgálni és eshetőleg előkészületeket tenni. Zapouzakis ezredes a tüzérség felügyelőjévé nevezteti ki. (Kandia, aug. 30.) A török hadsereg tüntetéseket visz véghez a felkelők ellen, kik, három táborba osztva, előkészülnek a harczra. Mustafa basa küldetése, úgy látszik, meghiúsult, mivel a kandiaiak az adóelengedést nem fogadták el, hanem egyesülést kívánnak Görögországgal. — (Konstantinápoly, szept. 1.jömerbasa szemlét fog tartani Bosznia és Herczegovinában. ____________ 454 HETI KRÓNIKA. Ausztria. — (Frank hadügyminiszter nyugalomba helyeztetése.) A „Wien. Ztg.“ hivatalos részében olvassuk: Ö Fsge a következő legf.kéziratot méltóztatott kibocsátani: Kedves Frank lovag! Midőn önt saját kérelmére felmentem a hadügyminiszteri állomástól, megengedem, hogy egészségi tekintetből állandó nyugalomba lépjen; csak sajnálkozva látom önt ezen állomástól megválni, melyben segítségemre való hivatalbeli hűsége, buzgó szolgálatteljesítése és kipróbált tanácsadása által. Igen fontos szolgálatai elismeréséül felruházom önt a táborszernagyi ranggal ad honores. Kelt Schönbrunnban, szept. 6-án 1866. Ferencz József s. k. Németország. — (A porosz parlament ülései.) Szept. 6 -án napirenden volt az elnökválasztás. Arnim Heinrichsdorf képviselő indítványozza a jelenlegi elnökség megtartását és ebben Vincke képviselő által támogattatik. A szavazásnál Forckenbeck 184 szavazattal ismét megválasztatik. Stavenhagen 157, Bonin 150 szavazatot kapott. — (A képviselőház, szept. 7-ki) ülésében a bekeblezési előterjesztés volt napirenden. Kannegiester előadó kiemeli, hogy Poroszországnak kötelessége, új honfiainak szabadabb hazát adni, mint volt előbbeni hazájuk. Az átalános vitára kilencz új szónok van a bizottság előterjesztése ellen, és 13 mellette bejelentve. Kirchmann képviselő (mellette) mondja: A politikai eredmények a háború nagy eredményeivel nincsenek összhangzásban, azonban meg van győződve, hogy Németország egységének czélját szünetlenül szemmel kell tartani. Gneist a personaluniót ajánlja az eddigi alkotmány megtartásával. Waldek szerint a képviselőház missiója, a német egységet helyreállítani. Erre az átalános vita bezárása indítványoztatik és elfogadtatik. Rövid részletes vita után szavazás vétetett foganatba, és a törvényjavaslat 273 szavazattal 14 ellenében elfogadtatik. Ellene szavaztak Jacobi, Groote, Cappelman, Michelis és a többi katholikusok. A lengyelek indokolás mellett elálltak a szavazástól. Bismark erre átnyújta az Elbe herczegségek bekeblezéséről szóló törvényjavaslatot, és azon óhaját fejezte ki, miszerint siessenek annak tárgyalásával. Ezen javaslat egy bizottságnak adatott ki. — (A porosz-szász békealkudozások nehézségei.) A „Journa des Debats“ érdekes részleteket közöl a szász-porosz békealkudozásokról. „Porosz- és Szászország meghatalmazottjai közt — úgymond — heves vita támadt. Poroszország köztudatul akkor, mikor kijelentette, micsoda gyümölcsöket szándékozik győzelme után aratni, akkor nyilatkozott, hogy Szászországot szükségkép bírnia kell, mert Poroszország nem tűrheti, hogy Szászországnak bármikor is módja legyen feltárni határait Ausztria előtt és az osztrákokat Berlin kapuihoz vezetni. Ámde Szászországot Francziaország vette oltalma alá, és Bismark kénytelen volt egy erősebb akaratnak engedni, s ekkér jött létre azon egyezkedés, mely — jól vagy roszul — a nikolsburgi békeelőzetek 5 czikkében következőleg van kifejezve: „A porosz király késznek nyilatkozik Szászország területi állományát mostani terjedelmében meghagyni, de fenntartja magának a hadi költségekre és a szász királyságnak az éjszak-német szövetségben való jövő állására vonatkozó részletes kérdéseket a szász királylyal külön szerződés által szabályozni.“ A hadiköltségek kérdése, úgy látszik, nem ütközött nehézségekbe, de Szászország állása iránt az éjszak-német szövetségben az egyezkedés nem sikerült. Mondják, Bismark békében és háborúban a porosz király számára követelte a szász hadsereg főparancsnokságát; azt követelte, hogy a szász katonák a porosz király hűségére esküdjenek meg, hogy a porosz királynak joga legyen a szász katonaságot Poroszországba, a porosz katonaságot pedig Szászországba helyezni, nyilt városokat Szászországban megerősíteni, s már létező erődítvényeket levontatni, vagy szélesbíteni. E feltételeket a szász meghatalmazottak, mint mondják, elfogadhatlanoknak nyilvánították, de Bismark ezt mondotta nektek: Miről szól a panasz? Azt akarták, hogy Szászország királyság maradjon, s eddigi területét megtartsa. Ám jól van. Szászország egy arasznyi földet sem fog veszteni, és két királya lesz: egy polgári király és egy katonai király. Poroszország követelései fájdalmasan lepték meg Szászország barátait. E barátok nevében igen élénk felszólalások történtek Bismarknál — de mind hasztalan. Amint mondják, e barátok a porosz király lojalitásához, igazságszeretetéhez és János király iránti személyes barátságához folyamodtak, sőt szóltak Európa elégületlenségéről, tiltakozásokról is. Ámde Bismark ezekkel mit sem törődik. Ő, mint mondják, meg van győződve, hogy a négy dél-német állam nem sokára szívesen fog közeledni az északi szövetséghez és egyesülni vele; az ő nézete szerint a hangulat azonnal nyilatkozni fog mihelyt, az északi szövetség szervezve lesz, s ő a Szász-