Politikai Ujdonságok, 1866 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1866-09-19 / 38. szám

l rövid hetiszemle. Legutóbbi találkozásunk alkalmával ír­tuk, hogy a magyar minisztérium ügyének h­at csom­óját egy időre megint betették a levéltár poros polczainak valamelyik rejtek­­fiókjába. A külföldi lapok azonban még most is foglalkoznak e kérdéssel s a többi között a párisi lapok néhány nap előtt kö­vetkező táviratot kaptak Bécsből: „Bizonyosnak mondják, hogy a kormány kész, külön minisztériumot adni Magyaror­szágnak, s hogy Deák tervét, a közös ügyek kezelését illetőleg, csekély módosításokkal elfogadhatónak tekinti.“ Ezzel megegyezőleg az „Augsb. Allge­meine Zeitung“ bécsi levelezője írja: „Mint bizonyost írhatom, hogy az alku­dozások Magyarországgal csak ideiglenesen vannak felfüggesztve, s hogy az eddigi ta­nácskozások sem maradtak egészben véve minden eredmény nélkül. Mint határozott dolog áll, hogy a kormány hajlandó, Ma­gyarországnak külön minisztériumot adni azon bizalom mellett, hogy az országgyűlés sem fog késni, az 1848-kis törvényeket módo­sítani. Továbbá a kormányhoz tartozó kö­rökben az országgyűlés „tizenötös bizott­mányáénak munkálatát a közös ügyekről elfogadhatónak tekintik, csak azt követelik, hogy a hadsereg és a birodalmi pénzügy egysége föntartassék, s az államadósságokra nézve szigorúbb biztosítékok ajánltassanak. Az eddigi alkudozások jellemzésére meg­jegyzendő, hogy mindeddig személyekről nem volt szó, azaz nem beszéltek arról, kik és melyik párthoz tartozók legyenek minisz­terek, s csakis a dolog lényege volt vitatás alatt. Az alkalmatos egyéneket aztán köny­­nyű lesz feltalálni, mihelyt az egyezség meglesz.“ Ezen levél magyarázatához nem sok kell. Azon „körök“, melyek a külön magyar mi­nisztérium megadására hajlandók, még min­dig oly feltételeket kötnek ki, s még mindig oly vastag módosítását kívánják az 1848-as törvényeknek, hogy ily követelések vak tel­jesítését a nemzet becsülete tiltja. Azon ál­lítás, hogy a magyar minisztérium kérdé­sének tárgyalásakor a dolgot magát és csak a kiegyezkedés egyes pontjait tárgyal­ták, személyekről pedig épen szó sem lett volna, semmi értelemmel sem bír. Hogy lehetne a minisztérium ügyét a személy­kérdésektől külön­­ elválasztani, a­midőn tudva van, hogy az ó-konzervatívok oly ala­pokon is készek volnának egyezkedni, mik­ről Deák Ferencz pártja, vagyis az ország roppant túlnyomó többsége hallani sem akar. Tehát az egyezkedést vagy égjük vagy másik párttal kell megkezdeni; szükséges lesz aztán, hogy a párt, mely az előleges egyezkedés pontjait megállapította, egy­szersmind reménylhesse is, hogy az ország­gyűlés többségének helybenhagyását meg­nyerheti. Különben az egész munka veszen­dőbe megy, s a fáradozók korcsmáros nélkül csináltak számadást.­­ — A hírlapok állítása szerint a „ke­leti kérdés“ rögtön, de nem véletlenül, napi­rendre került volna a görög mozgalmak kitörése folytán. E tekintetben alább előso­roljuk a bekövetkezett tényeket s a lapok vezetőinek véleményét. Itt csak annyit mon­dunk, hogy az európai börzéken néhány nap óta a papírok ára ismét sülyedésnek indult. Kandia szigetén a harcz megkezdődött a törökök s az ottani görög lakosok között. Úgyszintén Törökország európai részében, Epirus tartományban is fegyvert ragadott a görög nép s a szabadságharczot megkezdte. A külföldi lapok hírei szerint Ausztria már elrendelte, hogy a déli határszéleken „figyelő hadsereg“ vonuljon össze. ------Az újonnan kinevezett franczia külügyminiszter, Moustier marquis, a­ki ed­dig Francziaország konstantinápolyi követe volt, már elhagyta a török fővárost, de azért nem látszik, mintha nagyon sietne új hivatalát tényleg is elfoglalni. Helyettese, Lavalette báró, a­ki Moustier marquis meg­érkezéséig a külügyek vezetésével bízatott meg, ezen rövid időre is szükségesnek látta, körlevelet intézni Francziaország külföldi képviselőihez. Magától értetik, hogy az ily körlevélben nem is lehet más, mint csupa béke és béke­­ígéret. És csak a körlevél utolsó sorában olvassuk, hogy Francziaország a katonasá­got új lőfegyverrel, vagyis gyúrás­ puskával szándékozik fölszerelni. Nevezetes a körle­vélben azon pont, melyben mondja, hogy a szept. 15-ei szerződés, mely Francziaország és Olaszország között két év előtt jött létre s melyben Napoleon császár ígéri, hogy az 1866-ik év szept. 15-ig a franczia hadcsapa­tokat Rómából visszahívja, legális módon végre fog hajtatni. A hivatalos Moniteur szept. 17-ki száma már közté az ideiglenes franczia külügymi­niszter Lavalette úr körlevelét, mely kivo­­natilag igy hangzik: Az északi három hatalmasság szövet­sége meg van törve, s ezáltal a szabad szö­vetkezés lett az uralkodó elv. A megna­gyobbított Poroszország biztosítja Németor­szág függetlenségét. — Francziaország az épen bevégzett egyesítő műtétet, nem vitat­hatja, nem sajnálhatja, de féltékeny sem lehet rá, minthogy ezzel Németország csak épen Francziaországot utánozza a nemzeti­ségi elvben és Németországot hozzánk egy lépéssel közelebb hozza.­­ Hasonlóul közele­dett hozzánk ismét Olaszország is. A szeptem­beri konvenczió egész lojalitással fog végre­hajtatni. — Ausztria, az Olasz- és Németor­szág okozta gondoktól megmenekedett, többé nem kénytelen, erejét hálátlan versenyzésre elvesztegetni, hanem magában összponto­sítva, még mindig 35 (?) millió fölötti nagy­hatalom, mely Francziaországtól semmiféle ellenségeskedés vagy érdek végett nem vá­­lasztatik el. Az ilyformán szilárdabbul ala­kult Európa, a béke biztosításának tekinthető és Francziaországnak nem lehet sem kárára, sem veszedelmére. A császár közvetítő szerepe helyén volt, de a neutralitást ezen, a császár iránt gyülölséget ébreszthető háborúban megsérteni, — veszedelmes lett volna. — Egyébiránt, az utóbbi háború eredményei világosan mutatják a katonai szervezkedés tökéletesbítésének szükségét és ezen kötelességét a franczia nemzet bi­zonyára nem fogja elmulasztani és ezt senki sem veheti fenyegetésnek. 38-ik szám Em­il //y/f for V Pest, szeptember 19-én 1866 Előfözetési föltételek 1866-dik évre: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 ft. -- Fél évre 6 ft. 1901 Usupan Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok : Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. Igtatási dijak, a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg, 1866. január 1-től kezdve. Egy, négyszer halábozott petit sor ára, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 hiba; háromszor­ vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számittatik. — Külföldre nézve kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad, Hamburg és Altonában: Hausenstein és Wegler. — M.­Frankfurtban: Jaeger könyvkereskedése; Bécsben : Oppi­lik Alajos. — Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 ujkr. Hfozgalmak keleten. — (A keleti kérdés jelen állása). Ezen czikkből az olvasó meg fogja ismerni a „ke­leti kérdés11 mostani állapotát, a mint azt a bécsi politikusok tekintik. A „Presse“ „Ve­szedelmünk Keleten“ czim alatt a következő figyelemre méltó czikket közli: „Kevéssel ezelőtt konstatáltuk, hogy a ke­leti kérdés hatalmasan nyomul az előtérbe, s hogy annak megoldása nem lehet távol. Azon óhajun­kat kapcsoltuk ahhoz, hogy bár méltányolnák államférfiaink a tényállást fokozottabb előrelá­tással és eszközölnék a szükséges előkészülete­ket, mielőtt késő volna. Ezen kérdés megoldása közvetlen részvételünk s érdekeink legszigorubb

Next