Politikai Ujdonságok, 1866 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1866-09-19 / 38. szám
l rövid hetiszemle. Legutóbbi találkozásunk alkalmával írtuk, hogy a magyar minisztérium ügyének hat csomóját egy időre megint betették a levéltár poros polczainak valamelyik rejtekfiókjába. A külföldi lapok azonban még most is foglalkoznak e kérdéssel s a többi között a párisi lapok néhány nap előtt következő táviratot kaptak Bécsből: „Bizonyosnak mondják, hogy a kormány kész, külön minisztériumot adni Magyarországnak, s hogy Deák tervét, a közös ügyek kezelését illetőleg, csekély módosításokkal elfogadhatónak tekinti.“ Ezzel megegyezőleg az „Augsb. Allgemeine Zeitung“ bécsi levelezője írja: „Mint bizonyost írhatom, hogy az alkudozások Magyarországgal csak ideiglenesen vannak felfüggesztve, s hogy az eddigi tanácskozások sem maradtak egészben véve minden eredmény nélkül. Mint határozott dolog áll, hogy a kormány hajlandó, Magyarországnak külön minisztériumot adni azon bizalom mellett, hogy az országgyűlés sem fog késni, az 1848-kis törvényeket módosítani. Továbbá a kormányhoz tartozó körökben az országgyűlés „tizenötös bizottmányáénak munkálatát a közös ügyekről elfogadhatónak tekintik, csak azt követelik, hogy a hadsereg és a birodalmi pénzügy egysége föntartassék, s az államadósságokra nézve szigorúbb biztosítékok ajánltassanak. Az eddigi alkudozások jellemzésére megjegyzendő, hogy mindeddig személyekről nem volt szó, azaz nem beszéltek arról, kik és melyik párthoz tartozók legyenek miniszterek, s csakis a dolog lényege volt vitatás alatt. Az alkalmatos egyéneket aztán könynyű lesz feltalálni, mihelyt az egyezség meglesz.“ Ezen levél magyarázatához nem sok kell. Azon „körök“, melyek a külön magyar minisztérium megadására hajlandók, még mindig oly feltételeket kötnek ki, s még mindig oly vastag módosítását kívánják az 1848-as törvényeknek, hogy ily követelések vak teljesítését a nemzet becsülete tiltja. Azon állítás, hogy a magyar minisztérium kérdésének tárgyalásakor a dolgot magát és csak a kiegyezkedés egyes pontjait tárgyalták, személyekről pedig épen szó sem lett volna, semmi értelemmel sem bír. Hogy lehetne a minisztérium ügyét a személykérdésektől külön elválasztani, amidőn tudva van, hogy az ó-konzervatívok oly alapokon is készek volnának egyezkedni, mikről Deák Ferencz pártja, vagyis az ország roppant túlnyomó többsége hallani sem akar. Tehát az egyezkedést vagy égjük vagy másik párttal kell megkezdeni; szükséges lesz aztán, hogy a párt, mely az előleges egyezkedés pontjait megállapította, egyszersmind reménylhesse is, hogy az országgyűlés többségének helybenhagyását megnyerheti. Különben az egész munka veszendőbe megy, s a fáradozók korcsmáros nélkül csináltak számadást. — A hírlapok állítása szerint a „keleti kérdés“ rögtön, de nem véletlenül, napirendre került volna a görög mozgalmak kitörése folytán. E tekintetben alább elősoroljuk a bekövetkezett tényeket s a lapok vezetőinek véleményét. Itt csak annyit mondunk, hogy az európai börzéken néhány nap óta a papírok ára ismét sülyedésnek indult. Kandia szigetén a harcz megkezdődött a törökök s az ottani görög lakosok között. Úgyszintén Törökország európai részében, Epirus tartományban is fegyvert ragadott a görög nép s a szabadságharczot megkezdte. A külföldi lapok hírei szerint Ausztria már elrendelte, hogy a déli határszéleken „figyelő hadsereg“ vonuljon össze. ------Az újonnan kinevezett franczia külügyminiszter, Moustier marquis, aki eddig Francziaország konstantinápolyi követe volt, már elhagyta a török fővárost, de azért nem látszik, mintha nagyon sietne új hivatalát tényleg is elfoglalni. Helyettese, Lavalette báró, aki Moustier marquis megérkezéséig a külügyek vezetésével bízatott meg, ezen rövid időre is szükségesnek látta, körlevelet intézni Francziaország külföldi képviselőihez. Magától értetik, hogy az ily körlevélben nem is lehet más, mint csupa béke és békeígéret. És csak a körlevél utolsó sorában olvassuk, hogy Francziaország a katonaságot új lőfegyverrel, vagyis gyúrás puskával szándékozik fölszerelni. Nevezetes a körlevélben azon pont, melyben mondja, hogy a szept. 15-ei szerződés, mely Francziaország és Olaszország között két év előtt jött létre s melyben Napoleon császár ígéri, hogy az 1866-ik év szept. 15-ig a franczia hadcsapatokat Rómából visszahívja, legális módon végre fog hajtatni. A hivatalos Moniteur szept. 17-ki száma már közté az ideiglenes franczia külügyminiszter Lavalette úr körlevelét, mely kivonatilag igy hangzik: Az északi három hatalmasság szövetsége meg van törve, s ezáltal a szabad szövetkezés lett az uralkodó elv. A megnagyobbított Poroszország biztosítja Németország függetlenségét. — Francziaország az épen bevégzett egyesítő műtétet, nem vitathatja, nem sajnálhatja, de féltékeny sem lehet rá, minthogy ezzel Németország csak épen Francziaországot utánozza a nemzetiségi elvben és Németországot hozzánk egy lépéssel közelebb hozza. Hasonlóul közeledett hozzánk ismét Olaszország is. A szeptemberi konvenczió egész lojalitással fog végrehajtatni. — Ausztria, az Olasz- és Németország okozta gondoktól megmenekedett, többé nem kénytelen, erejét hálátlan versenyzésre elvesztegetni, hanem magában összpontosítva, még mindig 35 (?) millió fölötti nagyhatalom, mely Francziaországtól semmiféle ellenségeskedés vagy érdek végett nem választatik el. Az ilyformán szilárdabbul alakult Európa, a béke biztosításának tekinthető és Francziaországnak nem lehet sem kárára, sem veszedelmére. A császár közvetítő szerepe helyén volt, de a neutralitást ezen, a császár iránt gyülölséget ébreszthető háborúban megsérteni, — veszedelmes lett volna. — Egyébiránt, az utóbbi háború eredményei világosan mutatják a katonai szervezkedés tökéletesbítésének szükségét és ezen kötelességét a franczia nemzet bizonyára nem fogja elmulasztani és ezt senki sem veheti fenyegetésnek. 38-ik szám Emil //y/f for V Pest, szeptember 19-én 1866 Előfözetési föltételek 1866-dik évre: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 ft. -- Fél évre 6 ft. 1901 Usupan Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok : Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. Igtatási dijak, a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg, 1866. január 1-től kezdve. Egy, négyszer halábozott petit sor ára, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 hiba; háromszor vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számittatik. — Külföldre nézve kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad, Hamburg és Altonában: Hausenstein és Wegler. — M.Frankfurtban: Jaeger könyvkereskedése; Bécsben : Oppilik Alajos. — Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 ujkr. Hfozgalmak keleten. — (A keleti kérdés jelen állása). Ezen czikkből az olvasó meg fogja ismerni a „keleti kérdés11 mostani állapotát, a mint azt a bécsi politikusok tekintik. A „Presse“ „Veszedelmünk Keleten“ czim alatt a következő figyelemre méltó czikket közli: „Kevéssel ezelőtt konstatáltuk, hogy a keleti kérdés hatalmasan nyomul az előtérbe, s hogy annak megoldása nem lehet távol. Azon óhajunkat kapcsoltuk ahhoz, hogy bár méltányolnák államférfiaink a tényállást fokozottabb előrelátással és eszközölnék a szükséges előkészületeket, mielőtt késő volna. Ezen kérdés megoldása közvetlen részvételünk s érdekeink legszigorubb