Politikai Ujdonságok, 1866 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1866-10-10 / 41. szám

sem várhatja az élet, a becsület és a birtok biz­tonságát, a jelen viszonyok közt pedig épen a tö­rök csapatok, úgy­szintén a szigeten letelepedett muzulmánok kegyetlenségeket, templomszentség­­telenítéseket,meggyalázásokat és sok más igazság­talanságot és bűntettet hajtanak végre, miután ily hatalom alatt az egész évszázadban sem erköl­csi sem anyagi haladás nem várható, és miután végül a keresztyén családok közül némelyek ne­hezen járható hegyekre, erdőkbe, mások a hazai földről a vendégszerető Görögországba voltak kénytelenek menekülni, ezért és mindezek után: 1. A török kormány mindenkorra eltörölte­tik Kréta szigetéről és hozzá tartozó részeiről. 2. Kréta szigetének és hozzá tartozó részei­nek elválaszthatlan és örök egyesülését nyilat­koztatjuk ki Hellas anyjával, I. György hellének királyának jogara alatt. 3. Ezen határozat Kréta nemesszivü népének bátorságára, a törzstársak segedelmére, minden nemes hellen és a nagyhatalmak hatalmas köz­benjárására, valamint a mindenható akaratjára bizatik. Kelt Krétán Stakionban 1866. szeptem­ber 2-án. Itteni lapok két Rhetymnonban kelt levelet tesznek közzé, melyeket a nyugati hatalmak kö­­vetségi ügynökei az alkormányzóhoz intéztek és melyekben ezek igen erélyesen tesznek panaszt azon különböző erőszaktételekért, melyeket a tö­rök csapatok védtelen nők és gyermekek ellen elkövetnek.­­ (­Lapvélemények.) A német háború hirte­len mennykőcsapása felébresztő szendergéséből a keleti kérdést. Mind­ezen szempontból indulnak ki azon angol politikusok, kik tekintetöket újból nagyobb gonddal fordítják a kelet felé, mint már néhány év óta tették. Azon körülmény, hogy a harcz Kandiában még egyre foly, az angol vezér­lap reményeinek daczára, nem igen alkalmas az átalánosan táplált aggályokat eloszlatni, így pél­dául a „Spectator", melyet legkevésbbé sem lehet valami meleg török rokonszenvekkel vádolni, egyebek közt ezeket mondja: A sadovai csatával örökre elenyésztek azon szerződések, melyek az európai rendszerhez úgy állottak, mint a parla­ment által hozott törvények a közjoghoz. A be­­keblezések ellenében létezik még államjog, de határozat többé nincsen. Minden erős hatalom felismeri alkalmát, minden gyenge állama látja a maga veszélyét. Minden szövetkezés ismét lehet­séges, s a diplomatia újból fontossá vált. . . Any­­nyi bizonyos, hogy Napóleon komolyan készülő­dik, lovakat vásárol, salétromot halmoz össze, Chassepot-puskákat csináltat, és nagyszerű tarta­lékhadsereget igyekszik képezni. A belgák termé­szetesen azt kiabálják, hogy ők szeretik nemzeti­ségüket, a svájcziak pedig, hogy hadügyeket átalakítani törekesznek. Poroszország nem rakta le fegyverzetét, Ausztria azon töri fejét, vájjon nem lehetne-e a háborút megújítania, Oroszország pedig csaknem hivatalosan tudatja, hogy ő, miu­tán a szerződések érvénye megszűnt, újból elfog­­lalandja állását, mint hitfeleinek természetes védnöke. Ugyanakkor fellázad Kandia, s Európa minden fővárosából jön a híre, hogy a keleti kér­dés ismét felmerült . . . Törökország keresztyén lakosságát semmi egyéb nem tartja csendességben, mint annak érzete, hogy nekik is szükségük van szövetségesre, épen mint Olaszországnak szüksége volt, ha nem is egyébre való, mint azon szövet­ségnek ellene szegülni, melyet — mint ők fejezik ki magukat — Angolország a barbársággal kötött. Úgy hiszszük, hogy ezen szövetségest már meg­lelték, s Napóleon császár nem egészen forma­­szerűleg ugyan, de félreérthetlenül tudtul olá, hogy a török uralomnak Európában véget kell érnie, vagy legalább névleges szuzerenitássá kell annak válnia. Nagyon valószínűleg még ez évben, de 1867 nek vége előtt bizonyára különféle, ugyanazon czélra törekvő felkeléseket fogunk látni . . . Hanem ezen ponton túl már minden homályba van burkolva. Vájjon átalános konti­­nensi szövetség van-e a törökök ellen tervben, mint Berlinben látszanak hinni, vagy Orosz- és Törökország elleni szövetség, avagy csak két vagy három hatalom közötti szövetkezés tervez­tetik, azt épenséggel nem lehet tudni, minden ide vonatkozó hír többé vagy kevesebbé valótlan. Csupán az áll tisztán, hogy a jeladás megtörtént, hogy Törökországban a keresztyén lakosság remé­nyekkel van eltelve, és hogy Törökország európai uralmának órája ütött, vagy legalább ütőfélben van. Minélfogva nagyon jó lesz, ha a szabadel­vűek a külügyminisztériumot, különböztetés nél­kül, akár whig akár tory a külügyér, — minden ■ léptén-nyomán éber figyelemmel ellenőrzik. Mert­­ ezen hivatal, ha csak hagyományaiból is, bele fog­­ a keleti kérdésbe elegyedeni, és pedig csaknem­­ teljes bizonyossággal állíthatni, hogy czélszerűt­­len módon fogja azt tenni. Egyiptomért szükséges volna minden pillanatban, még az egyesült Eu­rópa ellen is kardot rántani s minden kigondol­ható szövetségre ráállni, mert tulajdonképen Egyiptom a mi ázsiai házunknak a kulcsa. Erre nézve se Párisban, se Sz. Pétervárott legkisebb kétséget sem kellene hagyni, hanem a törökökért harczolni, több mint őrültség volna, a legroszabb nemű rész lett volna az . . . Ha a török uralom szuzetennitássá redukáltatik, ám legyen, hisz ez után az ottani keresztyének időt nyernek szervez­kedésükhöz; ha pedig kikergettetnek a törökök Európából, annál jobb, mivel Ázsiában még talál­nak teljesítendő feladatot. Ha a törökök főuralma osztrák véduralom által pótoltatnék, az legjobb lenne, mivel ez föntartaná az oroszokat előre­­tolulásukban, míg másfelől az ottani keresztyének ázsiai és török zsarnokság helyett európai és ke­resztyén kényuralmat kapnának cserébe... Orosz­országot minden esetre távol kell tartani Déltől, vagyis Konstantinápolytél, de hiszen ezt Fran­­cziaország és Ausztria még nálunknál is eleve­nebben érzik , s ezen­ szükséggel korán sincs indokolva, vagy kimentve egy oly kormányzat fentartása, amilyen a török . . . Oroszországot, ha ez a csorda el lesz is kergetve, szintoly könnyen féken fogjuk tarthatni mint most, a midőn a török kormány az Észak ellenében használható minden segédeszközt felemészt.­­ (A legutolsó postán érkezett tudósítások.) A legutóbbi Triesztbe érkezett levantei posta szept. 29-ig terjedő tudósításokat hozott a krétai fölkelésről. A görög lapok a krétai nemzeti gyűlés egy fölhívását teszik közzé, mely az összes helléneket részvételre szólítja fel, s azt emeli ki, hogy a je­lenlegi fölkelés az 1821-diki panhellenium által megkezdett háborúnak csak folytatása. A külföl­dön élő görögök valóban már nagy összeget ada­koztak. Európa minden hellen községében se­­gélyző bizottságok alakultak és maguk az Ibraila és Galaczban élő görögök 100,000 ftot ajánlottak fel. Az athéni hatóság elhatározta, hogy minden odamenekült krétai családról gondoskodni fog. Mi a külhatalmak magatartását illeti, azt emelik ki, hogy Francziaország és Anglia köve­tei, kik a sziget török főkormányzójával rendesen nem éltek jó egyetértésben, és ez év tavaszán Ismail basával majdnem egészen szakítottak, ma­gatartásukat most egészen megváltoztatták, és a fölkelésnek ellenségesen lépnek elébe. Az orosz követ ellenben, ki a főkormányzóval mindig a legbarátságosabb viszonyban volt, mihelyt a ke­resztyének kérvényüket a szultánnak benyújtot­ták, felhasználta befolyását,­ és miután ez nem járt sikerrel, mindig határozottabb magatartást követ. „La Gréce“ beismeri, hogy a felkelés a nyugati hatalmaktól mit sem várhat, és igen ke­serűen nyilatkozik a franczia politika fölött. Okt. 2-án kelt jelentések Korfuból közelebbi részleteket közlenek azon csatáról, mely múlt hó 22-kén Krétán Keramosnál vivatott. A török­egyiptomi hadsereg, 20,0­0 főnyi erővel, leszá­mítva a benszülött török önkényteseket, Musta­­pha, Riza, Sahin, Mehmed és Jaja basák parancs­noksága alatt, megtámadta a keresztyén tábort, mely Malaxától Keramosig,Kaneától két órányira terjedt. A török tüzérség egész nap sikeretlenül működött, hogy a fölkelők sorát áttörje. A föl­kelők vitézül védték magukat, és ámbár számra kevesebben voltak, a török-egyiptomi gyalogság minden támadásait hősiesen visszaverték. 23-kan a csata újból kezdődött, miután a keresztyének 2000 emberrel erősítést nyertek. Végre a törökök mindenütt megverettek. A törökök 3000 foglyot veszítettek volna. Kandiára újból 8000 egyiptomi és hét zászlóalj török érkezett számos ágyúval. Különben a Keletről érkező tudósítások oly ellenmondók még mindig, mint eddig voltak. Nem tudni, ki győzött, és igen bajos elhatározni, melyik oldal felé hajlik az eredmény. Mint a „France" közli, a kandiai felkelés múlófélben van, a török kormány azonban ennek daczára újból küldött csapatokat a fenyegetett pontokra. Az epirusi kormányzónak békés utasítások adat­tak. Az épen nevezett lap úgy véli, hogy a párisi és londoni kabinetek abban állapodtak volna meg, hogy Görögország részéről minden beavat­kozást meg kell akadályozni, és hogy Törökország jogai fenntartandók. HETI KRÓNIKA. Ausztria.­ ­ (A kivételes állapot megszüntetése.) A bécsi lapok élén a következő hirdetmény­­jelent meg: ő cs. kir. Felségesswhlből 1866. okt. 3-káról kelt legmagasabb határozatá­val legkegyelmesebben elrendelni méltózta­­tott, hogy a „R. G. Bt.“ 1866-dik máj. 28. és 30-ik számaiban közlött rendeletek, nem­különben az 1866-ik jul. 10-ről kelt legma­gasabb határozat folytán az alsó-ausztriai országos főparancsnokságnak 1866. jul. 10- ről kelt hirdetése, valamint egyes katonai parancsnokok különféle hirdetései által az utóbbi háborús viszonyok tartalma alatt elrendelt, az általános törvények alóli kivé­teles rendszabályok a mai naptól fogva a birodalom illető részeiben érvényen kivül helyeztessenek. Bécs, okt. 4. 1866.­­ és kir. ap. Felségének val. titkos tanácsosa és Alsó- Ausztria helytartója. Chorinsky Gusztáv gróf s. k.­­ (A keleti kérdés; Goluchowszky kine­­veztetése.) A hamburgi „Börsen-Halle“-nek Bécsből írják: Hacsak Oroszország valami mást nem gondol, az európai béke a keleti események daczára sem fog egyelőre zavar­tatni. Azon meggyőződés, melyet itt hosz­­szabb idő óta tápláltak, hogy Francziaor­szág a jelenlegi zavarokat a török biroda­lomban még nem akarja kizsákmányolni a keleti kérdés megoldására, újabban tökéle­tes megerősítést nyer több hivatalos hang által, mely Francziaország magatartását, mint a keleti kérdés ez idő szerinti provoká­­ciójától vonakodót tünteti fel. Francziaor­szág részéről ez már szilárd megállapodás, nincs mit reményeniök a nagy hellen aspi­­ratióknak. De még Anglia is, mely egy pil­lanatig hajlandónak látszott a kandiai ese­ményeket ürügyül használni hellen rokon­­szenvének további kielégítésére, csakhamar megfújta a visszavonuló harsonát és egye­lőre megelégedett, ez ügyben a Francziaor­szág által elfoglalt álláspontot osztani. A portára hagyták, hogy állítsa helyre tekin­télyét, habár nem mulasztottak el komoly intéseket adni, miszerint ez eljárásában le­hetőleg kimérve és engesztelőleg járjon el. Miután tehát e szerint a nyugati hatalmak magatartása nem lehet igen buzdító a görög törekvésekre nézve, azt is lehet reményleni, hogy György Görögország királya, a kan­diai fölkelők ügyét illető buzgalmát még annak idején fogja tudni elnyomni, mert ellenkező esetben annak a veszélynek tenné ki magát, hogy egy eshetőleges összeütkö­zésben a portával, mely a porta jelentékeny tengeri erejénél fogva Görögországra nézve veszélyessé válhatnék, egészen magára volna hagyva. Oroszország tevőleges segedelmére Athénben annál kevesebbé számolhatnak, mert épen Oroszország magatartása az, mely a nyugati hatalmakat a hellenizmus irány­zata ellenében e pillanatban a legnagyobb tartalék­állásra készteti. Oroszország e pil­lanatban Párisban és Londonban ismét erő­sen vézetik szemügyre, és Oroszország első lépése, a török viszonyokba való tevőleges beavatkozása által, kétségenkívül ugyanazon szövetséget idézné elő, m­ely előtt Oroszor­szágnak 1856-ban lobogóját meg kellett haj­tania. Magától értetődik, hogy itt a nyugati hatalmak lemondó politikájával nagyon is egyetértenek, mely Sz. Pétervárt Ausztria ellen a régi haragot látszik feléleszteni. Leg­alább igy kell felfognunk azon gyűlöletes megítélést, melyben Goluchowski gróf Gali­­czia helytartójává való kineveztetése az orosz kormánysajtóban részesül. Sz. Pétervárt oly színezetet öltenek, mintha az osztrák kor­mány belső intézkedése Oroszország ellen

Next