Politikai Ujdonságok, 1866 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1866-10-10 / 41. szám
sem várhatja az élet, a becsület és a birtok biztonságát, a jelen viszonyok közt pedig épen a török csapatok, úgyszintén a szigeten letelepedett muzulmánok kegyetlenségeket, templomszentségtelenítéseket,meggyalázásokat és sok más igazságtalanságot és bűntettet hajtanak végre, miután ily hatalom alatt az egész évszázadban sem erkölcsi sem anyagi haladás nem várható, és miután végül a keresztyén családok közül némelyek nehezen járható hegyekre, erdőkbe, mások a hazai földről a vendégszerető Görögországba voltak kénytelenek menekülni, ezért és mindezek után: 1. A török kormány mindenkorra eltöröltetik Kréta szigetéről és hozzá tartozó részeiről. 2. Kréta szigetének és hozzá tartozó részeinek elválaszthatlan és örök egyesülését nyilatkoztatjuk ki Hellas anyjával, I. György hellének királyának jogara alatt. 3. Ezen határozat Kréta nemesszivü népének bátorságára, a törzstársak segedelmére, minden nemes hellen és a nagyhatalmak hatalmas közbenjárására, valamint a mindenható akaratjára bizatik. Kelt Krétán Stakionban 1866. szeptember 2-án. Itteni lapok két Rhetymnonban kelt levelet tesznek közzé, melyeket a nyugati hatalmak követségi ügynökei az alkormányzóhoz intéztek és melyekben ezek igen erélyesen tesznek panaszt azon különböző erőszaktételekért, melyeket a török csapatok védtelen nők és gyermekek ellen elkövetnek. (Lapvélemények.) A német háború hirtelen mennykőcsapása felébresztő szendergéséből a keleti kérdést. Mindezen szempontból indulnak ki azon angol politikusok, kik tekintetöket újból nagyobb gonddal fordítják a kelet felé, mint már néhány év óta tették. Azon körülmény, hogy a harcz Kandiában még egyre foly, az angol vezérlap reményeinek daczára, nem igen alkalmas az átalánosan táplált aggályokat eloszlatni, így például a „Spectator", melyet legkevésbbé sem lehet valami meleg török rokonszenvekkel vádolni, egyebek közt ezeket mondja: A sadovai csatával örökre elenyésztek azon szerződések, melyek az európai rendszerhez úgy állottak, mint a parlament által hozott törvények a közjoghoz. A bekeblezések ellenében létezik még államjog, de határozat többé nincsen. Minden erős hatalom felismeri alkalmát, minden gyenge állama látja a maga veszélyét. Minden szövetkezés ismét lehetséges, s a diplomatia újból fontossá vált. . . Anynyi bizonyos, hogy Napóleon komolyan készülődik, lovakat vásárol, salétromot halmoz össze, Chassepot-puskákat csináltat, és nagyszerű tartalékhadsereget igyekszik képezni. A belgák természetesen azt kiabálják, hogy ők szeretik nemzetiségüket, a svájcziak pedig, hogy hadügyeket átalakítani törekesznek. Poroszország nem rakta le fegyverzetét, Ausztria azon töri fejét, vájjon nem lehetne-e a háborút megújítania, Oroszország pedig csaknem hivatalosan tudatja, hogy ő, miután a szerződések érvénye megszűnt, újból elfoglalandja állását, mint hitfeleinek természetes védnöke. Ugyanakkor fellázad Kandia, s Európa minden fővárosából jön a híre, hogy a keleti kérdés ismét felmerült . . . Törökország keresztyén lakosságát semmi egyéb nem tartja csendességben, mint annak érzete, hogy nekik is szükségük van szövetségesre, épen mint Olaszországnak szüksége volt, ha nem is egyébre való, mint azon szövetségnek ellene szegülni, melyet — mint ők fejezik ki magukat — Angolország a barbársággal kötött. Úgy hiszszük, hogy ezen szövetségest már meglelték, s Napóleon császár nem egészen formaszerűleg ugyan, de félreérthetlenül tudtul olá, hogy a török uralomnak Európában véget kell érnie, vagy legalább névleges szuzerenitássá kell annak válnia. Nagyon valószínűleg még ez évben, de 1867 nek vége előtt bizonyára különféle, ugyanazon czélra törekvő felkeléseket fogunk látni . . . Hanem ezen ponton túl már minden homályba van burkolva. Vájjon átalános kontinensi szövetség van-e a törökök ellen tervben, mint Berlinben látszanak hinni, vagy Orosz- és Törökország elleni szövetség, avagy csak két vagy három hatalom közötti szövetkezés terveztetik, azt épenséggel nem lehet tudni, minden ide vonatkozó hír többé vagy kevesebbé valótlan. Csupán az áll tisztán, hogy a jeladás megtörtént, hogy Törökországban a keresztyén lakosság reményekkel van eltelve, és hogy Törökország európai uralmának órája ütött, vagy legalább ütőfélben van. Minélfogva nagyon jó lesz, ha a szabadelvűek a külügyminisztériumot, különböztetés nélkül, akár whig akár tory a külügyér, — minden ■ léptén-nyomán éber figyelemmel ellenőrzik. Mert ezen hivatal, ha csak hagyományaiból is, bele fog a keleti kérdésbe elegyedeni, és pedig csaknem teljes bizonyossággal állíthatni, hogy czélszerűtlen módon fogja azt tenni. Egyiptomért szükséges volna minden pillanatban, még az egyesült Európa ellen is kardot rántani s minden kigondolható szövetségre ráállni, mert tulajdonképen Egyiptom a mi ázsiai házunknak a kulcsa. Erre nézve se Párisban, se Sz. Pétervárott legkisebb kétséget sem kellene hagyni, hanem a törökökért harczolni, több mint őrültség volna, a legroszabb nemű rész lett volna az . . . Ha a török uralom szuzetennitássá redukáltatik, ám legyen, hisz ez után az ottani keresztyének időt nyernek szervezkedésükhöz; ha pedig kikergettetnek a törökök Európából, annál jobb, mivel Ázsiában még találnak teljesítendő feladatot. Ha a törökök főuralma osztrák véduralom által pótoltatnék, az legjobb lenne, mivel ez föntartaná az oroszokat előretolulásukban, míg másfelől az ottani keresztyének ázsiai és török zsarnokság helyett európai és keresztyén kényuralmat kapnának cserébe... Oroszországot minden esetre távol kell tartani Déltől, vagyis Konstantinápolytél, de hiszen ezt Francziaország és Ausztria még nálunknál is elevenebben érzik , s ezen szükséggel korán sincs indokolva, vagy kimentve egy oly kormányzat fentartása, amilyen a török . . . Oroszországot, ha ez a csorda el lesz is kergetve, szintoly könnyen féken fogjuk tarthatni mint most, a midőn a török kormány az Észak ellenében használható minden segédeszközt felemészt. (A legutolsó postán érkezett tudósítások.) A legutóbbi Triesztbe érkezett levantei posta szept. 29-ig terjedő tudósításokat hozott a krétai fölkelésről. A görög lapok a krétai nemzeti gyűlés egy fölhívását teszik közzé, mely az összes helléneket részvételre szólítja fel, s azt emeli ki, hogy a jelenlegi fölkelés az 1821-diki panhellenium által megkezdett háborúnak csak folytatása. A külföldön élő görögök valóban már nagy összeget adakoztak. Európa minden hellen községében segélyző bizottságok alakultak és maguk az Ibraila és Galaczban élő görögök 100,000 ftot ajánlottak fel. Az athéni hatóság elhatározta, hogy minden odamenekült krétai családról gondoskodni fog. Mi a külhatalmak magatartását illeti, azt emelik ki, hogy Francziaország és Anglia követei, kik a sziget török főkormányzójával rendesen nem éltek jó egyetértésben, és ez év tavaszán Ismail basával majdnem egészen szakítottak, magatartásukat most egészen megváltoztatták, és a fölkelésnek ellenségesen lépnek elébe. Az orosz követ ellenben, ki a főkormányzóval mindig a legbarátságosabb viszonyban volt, mihelyt a keresztyének kérvényüket a szultánnak benyújtották, felhasználta befolyását, és miután ez nem járt sikerrel, mindig határozottabb magatartást követ. „La Gréce“ beismeri, hogy a felkelés a nyugati hatalmaktól mit sem várhat, és igen keserűen nyilatkozik a franczia politika fölött. Okt. 2-án kelt jelentések Korfuból közelebbi részleteket közlenek azon csatáról, mely múlt hó 22-kén Krétán Keramosnál vivatott. A törökegyiptomi hadsereg, 20,00 főnyi erővel, leszámítva a benszülött török önkényteseket, Mustapha, Riza, Sahin, Mehmed és Jaja basák parancsnoksága alatt, megtámadta a keresztyén tábort, mely Malaxától Keramosig,Kaneától két órányira terjedt. A török tüzérség egész nap sikeretlenül működött, hogy a fölkelők sorát áttörje. A fölkelők vitézül védték magukat, és ámbár számra kevesebben voltak, a török-egyiptomi gyalogság minden támadásait hősiesen visszaverték. 23-kan a csata újból kezdődött, miután a keresztyének 2000 emberrel erősítést nyertek. Végre a törökök mindenütt megverettek. A törökök 3000 foglyot veszítettek volna. Kandiára újból 8000 egyiptomi és hét zászlóalj török érkezett számos ágyúval. Különben a Keletről érkező tudósítások oly ellenmondók még mindig, mint eddig voltak. Nem tudni, ki győzött, és igen bajos elhatározni, melyik oldal felé hajlik az eredmény. Mint a „France" közli, a kandiai felkelés múlófélben van, a török kormány azonban ennek daczára újból küldött csapatokat a fenyegetett pontokra. Az epirusi kormányzónak békés utasítások adattak. Az épen nevezett lap úgy véli, hogy a párisi és londoni kabinetek abban állapodtak volna meg, hogy Görögország részéről minden beavatkozást meg kell akadályozni, és hogy Törökország jogai fenntartandók. HETI KRÓNIKA. Ausztria. (A kivételes állapot megszüntetése.) A bécsi lapok élén a következő hirdetményjelent meg: ő cs. kir. Felségesswhlből 1866. okt. 3-káról kelt legmagasabb határozatával legkegyelmesebben elrendelni méltóztatott, hogy a „R. G. Bt.“ 1866-dik máj. 28. és 30-ik számaiban közlött rendeletek, nemkülönben az 1866-ik jul. 10-ről kelt legmagasabb határozat folytán az alsó-ausztriai országos főparancsnokságnak 1866. jul. 10- ről kelt hirdetése, valamint egyes katonai parancsnokok különféle hirdetései által az utóbbi háborús viszonyok tartalma alatt elrendelt, az általános törvények alóli kivételes rendszabályok a mai naptól fogva a birodalom illető részeiben érvényen kivül helyeztessenek. Bécs, okt. 4. 1866. és kir. ap. Felségének val. titkos tanácsosa és Alsó- Ausztria helytartója. Chorinsky Gusztáv gróf s. k. (A keleti kérdés; Goluchowszky kineveztetése.) A hamburgi „Börsen-Halle“-nek Bécsből írják: Hacsak Oroszország valami mást nem gondol, az európai béke a keleti események daczára sem fog egyelőre zavartatni. Azon meggyőződés, melyet itt hoszszabb idő óta tápláltak, hogy Francziaország a jelenlegi zavarokat a török birodalomban még nem akarja kizsákmányolni a keleti kérdés megoldására, újabban tökéletes megerősítést nyer több hivatalos hang által, mely Francziaország magatartását, mint a keleti kérdés ez idő szerinti provokációjától vonakodót tünteti fel. Francziaország részéről ez már szilárd megállapodás, nincs mit reményeniök a nagy hellen aspiratióknak. De még Anglia is, mely egy pillanatig hajlandónak látszott a kandiai eseményeket ürügyül használni hellen rokonszenvének további kielégítésére, csakhamar megfújta a visszavonuló harsonát és egyelőre megelégedett, ez ügyben a Francziaország által elfoglalt álláspontot osztani. A portára hagyták, hogy állítsa helyre tekintélyét, habár nem mulasztottak el komoly intéseket adni, miszerint ez eljárásában lehetőleg kimérve és engesztelőleg járjon el. Miután tehát e szerint a nyugati hatalmak magatartása nem lehet igen buzdító a görög törekvésekre nézve, azt is lehet reményleni, hogy György Görögország királya, a kandiai fölkelők ügyét illető buzgalmát még annak idején fogja tudni elnyomni, mert ellenkező esetben annak a veszélynek tenné ki magát, hogy egy eshetőleges összeütközésben a portával, mely a porta jelentékeny tengeri erejénél fogva Görögországra nézve veszélyessé válhatnék, egészen magára volna hagyva. Oroszország tevőleges segedelmére Athénben annál kevesebbé számolhatnak, mert épen Oroszország magatartása az, mely a nyugati hatalmakat a hellenizmus irányzata ellenében e pillanatban a legnagyobb tartalékállásra készteti. Oroszország e pillanatban Párisban és Londonban ismét erősen vézetik szemügyre, és Oroszország első lépése, a török viszonyokba való tevőleges beavatkozása által, kétségenkívül ugyanazon szövetséget idézné elő, mely előtt Oroszországnak 1856-ban lobogóját meg kellett hajtania. Magától értetődik, hogy itt a nyugati hatalmak lemondó politikájával nagyon is egyetértenek, mely Sz. Pétervárt Ausztria ellen a régi haragot látszik feléleszteni. Legalább igy kell felfognunk azon gyűlöletes megítélést, melyben Goluchowski gróf Galiczia helytartójává való kineveztetése az orosz kormánysajtóban részesül. Sz. Pétervárt oly színezetet öltenek, mintha az osztrák kormány belső intézkedése Oroszország ellen