Politikai Ujdonságok, 1866 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1866-03-28 / 13. szám
Előfizetési föltételek 1866-dik évre: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 ft. -- Fél évre 5 ft. '90 Csupán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. — Igtatási dijak, a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg, 1866. január 1-től kezdve. Egy, négyszer halálozott petit sor ára, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krom , háromszor vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számittatik. — Külföldre nézve kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad, Hamburg és Altonában: Hausenstein és Vogler. — M.Frankfurtban: Jaeger könyvkereskedése; Bécsben: Oppelik Alajos. — Bélyegdij, külön minden igtatás után 30 ujkr. A válság enyhült, de a helyzet folyvást komoly. A lefolyt hét alatt a porosz-osztrák viszály helyzete csak annyiban változott, hogy most már nem valószínű a háborúnak rögtöni kitörése, de azért az ügyek ma is a régi kerékvágásban haladnak előre, és kevés ember hiszi, hogy elvégre is ne kard oldja meg a csomót. Az utóbbi napokban a hírlapok igen sok „békehírt“ gyártottak. Ha valamely porosz lapban békéről írnak, rögtön futnak a levelezők a távirda hivatalába, szétküldik a kikapott szavakat a villám szárnyain s nagy dolgot csinálnak a szegény újságíró szavaiból, mintha valami nagy államférfi beszélt volna, aki Európa sorsát kezében tartja. No de örömest hallják az effélét a börze emberei, kiket a papírok árának sülyedése kétségbe ejt, s a szegény tőkepénzes ember is úgy vigasztalja magát az ínségben, a mint lehet. A béke vagy háború kérdése ma így áll. Poroszország elhatározta, hogy nemcsak Schleswiget, melyet már úgy is bír, hanem Holsteint is területéhez csatolja. Azonban az utóbb nevezett tartományt, a gasteini szerződés értelmében Ausztria tartja megszállva s a bécsi kormány nem mutat hajlandóságot onnan kivonulni. Kivévén, hogyha Poroszország mind a két herczegséget átadná az Augustenburgi háznak, vagy akárkinek, aki öröködési jogát a német Bund itélőszéke előtt bebizonyíthatja. A múlt héten nem tartották lehetlennek, hogy Poroszország hirtelen benyomul Holsteinba s ott a Kálik tábornok alatt álló osztrák dandárt háborgatni fogja. Ily lépés közvetlenül rögtöni háborút idézett volna elő a két német hatalom között. Ma már Poroszország lemondott e tervről, s hír szerint teli pénzes zacskókkal akar Bécsben bekopogtatni. Egynémely félhivatalos lap szerint Bismark gróf 50 millió tallért, vagy 75 millió forintot ígér Ausztriának, ha Holsteint odaadja. Tudva van, hogy az osztrák státuskasszákban nemcsak hetvenöt, de tízszer annyi millió forintnak is volna helye s a pénzügyminiszter Larisch grófnak nem nagy fejtörésébe kerülne, hova fordítsa ezen összegeket? Azonban Bécsben úgy tartják, hogy az ily vásárt a becsület meg nem engedi s inkább kész a minisztérium a harczot elfogadni, mint megengedni, hogy a különben is gyanús és mindig veszélyes vetélytárs, Németországban igy megerősödjék. Nagyon valószinü, hogy a húsvéti napok elmúltáig újabb válság nem áll be, habár a harczkészületek ez idő alatt sem szűnnek meg. De legnagyobb baja Poroszországnak, hogy semmi áron nem képes valami megállható ürügyet kapni a hadszenetre. Azt nem teheti, hogy egyszerre csak Holsteinra rontson, s azt mondja: nekem szükségem van e tartományra, s fegyverrel űzöm ki onnan azokat, akik azt az általam is aláírt gasteini szerződés értelmében bírják! Tehát folytatják az ingerkedést, hadkészületeket tesznek, de tagadják azt, s midőn Ausztria is az észak-nyugati határokra kezdi küldeni ezredeit, felkiáltanak, hogy Ausztria hadkészületei a berlini kormányt is hasonló rendszabályokra kényszerítik. Poroszország az 1859 -i jeleneteket szeretné előidézni. Akkor is Ausztriát a fenyegetések bírták arra, hogy roppant hadserget küldjön Lombardiába Az ellenség nem akart mozdulni, sőt folyvást békéről beszélt, gondolván, hogy ha Ausztria csak hat hétig is lesz kényszerítve, nagy hadserget együtt tartani, épen akkorára fogy ki pénze, amidőn legnagyobb szüksége lesz rá, s így legjobbnak látta a háborút inkább korábban megkezdeni, s betört Piemontba. A poroszok tehát azt szeretnék, hogy Ausztria lépje elébb át a határokat, s ezen oldalról dördüljenek meg az ágyuk , mert akkor aztán Európa előtt mint megtámadott fél könnyebben igazolhatja eljárását. Nagyon hihető, hogy Ausztria, míg csak lehet, óvakodni fog az 1859-ks példa ismétlésétől, de utoljára is, ha a porosz hadkészületek itten is nagyobb csapatok összevonását tennék szükségessé, a birodalmi pénzügy helyzete nem állhatja ki a hosszú versenyt a virágzó állapotban levő porosz financziával s igy a háborút kikerülni sem lehet. A békehírek közöl legtöbb fontossággal birt azon távirat, hogy az ausztriai császár sajátkezű levelet intézett a porosz királyhoz. Később úgy írták a levelezők, hogy e levél nem volt más, mint gratuláczió a porosz király születése napjára, mely márcz. 22-re esett. Legújabban a porosz külügyminiszter lapja, a „Norddeutsche Alig. Ztg.“ márcz. 25-ki számában kijelenti, hogy azon hit, mintha az ausztriai Császár ő Felségétől üdvözlő iratok érkeztek volna a porosz királyhoz, valótlan. Négy napig tartotta e tárgy a börzét békereményekben, s ime elenyészik ez is, mint a szappanbuborék. Ugyane napról távírják Berlinből, hogy a porosz király márcz. 26-án Boon hadügyminiszterrel, Moltke táborkari törzsfőnökkel és Treskowval a katonai kabinet főnökével dolgozott, s aztán Bismark gróf külügyminiszterrel értekezett. Mások szerint a mostani látszólagos békés hangulat nem egyéb, mint hogy Poroszország előbb szövetségeseivel akar tisztába jőni. Ami Olaszországot illeti: erre csak azt mondjuk, könnyű lesz Katát tánczba vinni. Ellenben Oroszországot már nem oly könnyű megmozdítani, de hiszen a porosz nagyon meg lesz szentpétervári barátjával elégedve, ha Gorcsakoff herczeg egy meglehetős számú figyelő hadsereget állít a galicziai határszélekre. Ausztria erejét így megosztani lesz kénytelen. Olaszországra nézve a bécsi „Presse“ következő levelet közöl Flórenczből: Néhány nap óta ismét határozottabban merülnek fel a háború-hírek, s noha az olasz kormánykörökben még nem hiszik határozottan, hogy ki fog a háború törni Ausztria és Poroszország között, mégis szorgalmatosan teszik az előkészületeket minden előfordulható esetre. Az újonczok és tartalékosok zászlóik alá szólíttatására vonatkozó minapi tudósításunkat, amelyhez képest az olasz hadsereg 60,000 katonával szaporodnék — most még oda egészíthetjük ki, miszerint a minapában elrendelt készentartás valóságos beszólítási rendeletté vált, s ezzel tényleg fegyver alá van szólítva 60,000 ember, s hogy a fegyverforgatásban merőben járatlan 30,000 újoncz azonnal használható legyen a mozgósítandó csapatoknál, a gyalogsági és bersaglieri pótcsapatok gyálhelyeire az a parancs küldetett, miszerint a betanított legények haladék nélkül az illető ezredekbe küldessenek, s hogy csak az érkező ujonczok betanításához okvetlen megkivántató altiszteket és korosabb katonákat tartsák vissza, s a létszámot ujonczokból úgy pótolják, hogy háború esetére ezek végezhessék a birodalomban, a várakban és nagyobb városokban az őrségi szolgálatot. Végre a tüzérkerületek parancsnokságainak meghagyatott, hogy gyorsan tudassák, mennyi lóra van szükségök, mivel a kormány az ágyuk és szekerekbe szükséges lovak bevásárlását Francziaországban fogja eszközölni. A legfontosabb hír pedig az, hogy már intézkedések történtek a csapat-összpontosítások iránt, s 20,000 ember már felállíttatott,Petiti volt hadügyminiszter parancsnoksága alatt a Pó mellett, mely hadtest a beszó-