Politikai Ujdonságok, 1867 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1867-01-02 / 1. szám

Előfizetési feltételek: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 ft. — Fél évre 5 ft. 0^^ Csupán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. Hirdetési díjak: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg. Egy, négyszer halálozott petit sor, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krba; háromszor­ vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számittatik. — Külföldre nézve kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Hamburg és Altonában: Hausenstein és Vogler. — M.­Frankfurtban: Jaeger könyvkereskedése. — Bécsben : Oppelik Alajos. — Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 ujkr. Hazánk állapota az év kezdetével. Egy év ismét elmúlt: az esztendők száma, mik alatt folyvást az ország alkotmányának visszaszerzéséért kellett küzdenünk, egy­­gyel újra megszaporodott. 18 év­ sok az egy ember életéből, ha politikai szabadság nél­kül kell ennyi időt átélnie, a nemzet életé­ben azonban az évek­ csak ugyanannyi perczek. Az 1867-dik év kezdetével szomorúan, de azért kétségbe nem esve tapasztaljuk, hogy édes hazánk, Magyarország állapota, az alkotmánykérdésben épen ott van, a­hol tavaly ilyenkor volt. Szép szavakat és ígé­reteket ugyan itt-ott hallottunk, de a tények még mindig hiányzanak. Az osztrák kor­mány a századok folytán nagyon megszokta az absolutizmust, s ez nem oly betegség, melyből az emberek rögtön meggyógyul­hatnának ; a szokás második természetté vált. A fordulat a jobbra néhány év óta már meg­kezdődött, a­mennyiben az osztrák kormány időközönként összehívja Magyarországban az országgyűlést, a Lajtán túl a Reichsrathot, és a tartományi gyűléseket. Most már csak az van hátra, hogy a kormány ne csak ösz­­szehívja és meghallgassa a képviselőtestek nyilatkozatát, hanem el is fogadja azok taná­csát s meghajoljon a nép akarata előtt. Mihelyt idáig is eljutott az osztrák kormány, rögtön bekövetkezik a valóságos alkotmá­nyos szabadság korszaka. Addig csak üvegen át kóstolgattatja velünk a mézet. Ad ország­­gyűlést, de nem fogadja el annak bölcs ta­nácsait. Valamint korábban egy másik mi­nisztérium még saját teremtményének, a Reichsrathnak sem fogadta tanácsait s mind­untalan ellenkezésbe jött vele, kivévén az eseteket, a­midőn a Reichsrath új kölcsönt szavazott meg, vagy elrendelte az adók föl­emelését. A lefolyt év utolsó napjaiban úgy mu­tatkozott, mintha hazánk alkotmányos ügye ismét zátonyra került volna. Be­rst báró, az osztrák külügyminiszter, s a mostani kor­mány vezérlő szelleme, Pestre jött és érte­kezletet tartott Deák Ferenczc­el. Most már tudva van, hogy ezen értekezletnek semmi eredménye sem lett. Az osztrák miniszter kijelentette, hogy a kiegyezkedésnek fő aka­dálya az, ha Magyarország ragaszkodni akar azon ősi jogához, hogy csak akkor le­gyen szabad a kormánynak katonai újonczo­kat szedni, ha az országgyűlés ezt előbb nyiltan megengedi. Deák Ferencz azonban, kijelentette, hogy az ország ily sarkalatos jogáról soha sem fog lemondani, ha e miatt bárminő viszontagságokat kellene is még eltűrnie. Ezzel majdnem ki lett mondva, hogy az alkudozások fonala kettészakadt, épen mint 1861-ben. A minisztérium erre több napig tanácskozott, és sokáig nem tudta, mit te­gyen ? Végre azt határozták, hogy majd egy vagy két hónap múlva fognak határozni. Időközben pedig összehívják Bécsbe a szűkebb Reichsrathot, vagyis azon gyűlést, mely a lajtántúli tartományokat képviseli. Ha ezen gyűlés, mely hít szerint a nem kedvelt Reichsrath helyett csak „GrosserRath“ nevet fogna viselni, összejő, akkor a kormány két külön szellemű képviselői kar közé jut. Egy nap Pestről hajland rá nézve kellemetlen újságokat és határozatokat, másnap, ha lehet, vigasztalhatja magát azzal, a­mit a bécsi „Grosse Rath“ fog kijelenteni. A külföldi olvasók az ily állapotot elég érdekesnek, sőt mulatságosnak is tarthatják, ha nem mi, kik­nek bőréről foly az alku, nem mondhatjuk meg előre, mily érzelmek között éljük át a megpróbáltatás napjait. Elég legyen mai nap tudomásul annyi, hogy a napokban a kérdések oda jutottak, miszerint a kormánynak határozni kellett volna jobbra vagy balra. Úgy látszik, he­lyesebbnek vélték a válság kitörését elha­lasztani, vélvén, hogy a­ki időt nyer, min­dent nyer. Így született meg az évek sora óta tartott alkotmányos küzdelem történel­mében a legújabb epocha, melyben Pesten országgyűlés, s vele együtt Bécsben Reichs­rath vagy „Grosser Rath“ lesz. Ha eszébe jutna a kormánynak, e két külön testület elé valamely fontos kérdést terjeszteni: av­­vagy nem félhetünk-e, hogy a válasz hom­lokegyenest ellenkezni fog egymással? Hi­szen másként is rendesen feketének tartjuk azt, a­mit Bécsben fehérnek neveznek. Jósá­gos ég! add meg nekünk az egyetértés ma­­lasztját! ____________ ember dolga, s meglehet, hogy a megkezdő­dött válság egy időre ismét elmúlik, elcsen­desül, de az is megtörténhetik, hogy az európai ügyek ama legnevezetesebbike, a ,,keleti kérdés“ egyszerre csak napirendre kerül egész nagyszerűségében és borzasztó­­ságában. Még csak most éljük az új év első nap­ját s már telve vagyunk hírekkel és hiteles tudósításokkal, melyek szerint a vén Európa ez idén roppant megrázkódtatásokra lehet elkészülve. Kréta sziget görög­ lakói már az ősz kez­dete óta hősi harczot vívnak a török elnyo­más ellen, s a fiatal Görögország, mely maga csekély ugyan, de a szomszéd török görög tartományokkal egyesülve, ledönteni képes a szultán trónusát, többé nem maradhat közönyös nézője a harcznak,melyet testvérei folytatnak. A török kormány állítja, hogy most már nemcsak magán hajók és vitéz vállalkozók sietnek a krétai felkelők segítségére, hanem vannak köztök a görög kir. hadsereg tiszt­jei és katonái közöl is igen számosan. A „Panhellenion“ nevű magán gőzös folyvást szállítja a fegyvert és harc­osokat Kréta szigetére, s az athénei kormány épen most szerelteti fel a „Hellasz“ nevű kir. hadiha­jót azon czélra, hogy a „Panhelleniont“ út­jaiban kisérje, s a leselkedő török hadihajók ellenében szükség esetére megvédje. A tö­rök kormány sürgető jegyzéket küldött Athénbe, s ha a görög kormány kielégítő választ nem nyer, a török követ haza utazik s arra a hadszenet is haladéktalanul bekö­vetkezik. Emellett a török kormánynak Olaszor­szággal is meggyűlt a baja. A török hadi­hajók me­glődöztek egy olasz hajót, melyről gyaníják, hogy garibaldistákat szállít Kréta szigetére. Az olasz kormány ezért elégtételt követelt, mely három pontból állott: először, hogy a török kormány fizessen 52.000 fran­kot az olasz hajó birtokosának kárpótlás­­kép; másodszor hogy a török hajó kapitá­nya, a­ki az olasz hajóra lövetett, tisztségé­ből letétessék; harmadszor, hogy a török hajók a megkövetés jeléül díszlövésekkel üdvözöljék az ott állomásozó olasz hadihajót. A török kormány ezen követelést igen udva­rias hangon, de határozottan megtagadta Azonban ebből még nem következik , hogy e viszályból okvetlenül háború kelet Az 1867-diki uralkodó planéta a poli­tikában. Ha az eddig fölmerült jelek nem csalnak, az 1867-diki év ismét gazdag lesz esemé­nyekben. A jövendölés ugyan nem halandó

Next