Politikai Ujdonságok, 1867 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1867-01-16 / 3. szám

Még mindig eredménytelen alkudo­­zások. Annyi bizonyos, hogy a­mióta a világ áll, még sehol semmi államban nem volt az alkotmánykérdés úgy összevissza-zavarva , mint Ausztriában, Magyarországban és még több­­országban és királyságiban. Mi visz­­szaköveteljük ősi alkotmányunkat, a néme­tek pedig a febr. 26 -i pátensre hivatkoz­nak, mint oly alkotmányra, mely egyszer már nekik megadatott. Tudjuk azonban, hogy a két alkotmány együtt meg nem fér. A februári pátens csak úgy állhat meg, ha Magyarországtól erőszakosan elveszik, a­mi sajátja, s minden más nemzetet a németek javára leigáznak. Az osztrák kormány, mint tudjuk, a jan. 2-ki patens erejénél fogva azon kisegitő esz­közhöz folyamodott, hogy egy egészen uj nemű Reichsrathra hivta meg a rajtántuli tartományokat. Erre nagy lármát ütöttek a németek s fenyegetőztek, hogy feléje sem mennek az új Reichsrathnak; most már ők fogják követni a magyarok politikáját; üre­sen hagyják a számukra készített párnás karszékeket! Vasárnap óta azonban kiderült, hogy a nagy zaj és puffogás nem volt egyéb, mint üres szalmacsépelés. Ugyanis húszan, a Bach- Schmerling iskolájának tántoríthatlan hívei­ből, a penzionátus miniszter Pratobevera bá­rónak házában nagy gyűlést tartottak, és elhatározták, hogy az egész párt arra fog törekedni, el­őször,hogy a tartományi gyűlé­sek a követválasztást a „rendkívüli Reichs­­rathba tagadják meg; de másodszor: mihelyt ki lesz mondva a tagadás, azonnal történjék meg a követválasztás a „rendes Reichs­­rath“-ba, a febr. 26-ki patens értelmében! Az egész oppozíczióskodás tehát, a gya­korlati eredményt tekintve, csupán üres szó­játékká fajult, s a minisztérium valóban nem sokat fog azzal gondolni, ha a Reichsrath egyik tagja magát „rendesének, a másik „rendkívüliének tartja. Pedig eleinte na­gyon fenyegetőztek, hogy egyetlen egy em­ber sem megy be oda közülök, s majd meg­látják, micsoda Reichsrathot fog Belcredi gróf tartani, Bécsben, német nélkül? Most már elmennek a nagy vitézek, mert félnek, hogy Beleredi gróf mégis megtartaná nálok nélkül is a gyűlést! — — Térjünk át hazánk ügyeire. Olvasóink tudják, hogy az országgyűlés Erzsébet császárné születése napjára, s az újévre gratuláló deputácziót küldött Bécsbe. A küldöttség tagjai közöl hárman, gróf An­­drássy Gyula, báró Eötvös József és Ló­nyai Menyhért úr, néhány napig még? Bécs­ben maradtak, s mint oly férfiak, a­kik az országgyűlés tárgyalásainak menetére mél­tán befolyással bírnak, arra használták fel ottani idézésüket, hogy barátságos után al­kudozásokba kezdtek a minisztériummal. Jobban mondva, csak elmondták Bécsben, mennyire mehet az országgyűlés a kiegyez­kedési ügyben, és óhajtották volna hallani, mi lesz körülbelől a minisztérium utolsó szava? Az értekezlet Beust báró lakásán, a külügyi palotában folyt le, s a szives házi­gazda ebédre is ott marasztotta a magyar küldöttségnek elébb nevezett h­árom tagját. Hírek érkeztek, hogy Beust báró, Bel­credi gróf és Majláth főkanczellár a magyar országgyűlés tizenötös bizottmányának javas­latát vették tárgyalás alá, még pedig pont­ról pontra, a három magyar követtel. Állít­ják, hogy több pontra nézve egyetértés vagy legalább közeledés mutatkozott, de alig hi­hetjük, hogy az egyetértés épen a leglénye­gesebb pontokra nézve jött volna létre. A többi között nagyon tamáskodunk, hogy az osztrák miniszterek hajlandók volnának az ország azon követelését teljesíteni, hogy a katonai újonczozás, mint ősi időktől fogva mindig volt, csupán csak az országgyűlés beleegyezésével történhessék. Pedig ez a fő­kérdés , mert e jogot az ország soha fel nem áldozza. Nem szeszélyből, akaratosságból, hanem mert ezen jog nélkül a világnak bár­mely legjobb alkotmánya sem ér semmit. Tehát ezen jog nélkül, akár van alkotmány, akár nincs, az mindegyre megy. Ezen jog nélkül az alkotmány nem bír semmi bizto­sítékkal, s nem más az, mint komoly férfiak­hoz nem illő alkotmányosdi játék. Nem vagyunk azon helyzetben, hogy megírhassuk kellő bizonyossággal: végre lett-e a legújabb bécsi alkudozásoknak némi sikere ? A három küldöttségi tag ugyan már visszaérkezett Pestre, de úgy látszik, épen nincs szándékukban, dobra verni azt, a­mit Bécsben bizalmas körben hallottak. Néme­lyek ezen egészen indokolt hallgatásból igen bal jóslatot következtetnek, állítván, ha csak valami kis jót hoztak volna is haza e küldöt­teink, bizonyára hallanák annak neszét leg­alább itt Pesten, azon körökben, a­hol tüze­tesen foglalkoznak a politikával, de valóban eddig még semmi sem pattant ki a titokból. Rendesen akkor történik ez így, amikor kü­lönben sincs semmi pozitív tudnivaló. Egy szintén nem jó jel azonban mégis tudomására esett a nagy­közönségnek. A helytartótanács másod­elnöke, Bartal György úr, a­ki Majláth kanc­ellársága alatt azon remény fejében, hogy a kiegyezkedés létrejő, vállalta fel e hivatalt, a múlt héten, amidőn az átalános katona kötelezettséget dekretáló rendelet, absolut után, az országgyűlés meg­hallgatása s beleegyezése nélkül kiadatott, lemondott hivataláról, mert nem tartotta meggyőződésével öszhangzónak, hogy mint hivatalnok ezen rendelet végrehajtásában tettleges részt vegyen. És mint írják Bécsből, lemondása el is fogadtatott; ez azt teszi, hogy az okok, melyek e lemondást előidéz­ték, még most sincsenek elhárítva. Még mindig ott vagyunk, a hol voltunk. szám Pest, január 16-án 1867 Előfizetési föltételek: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 ft. — Fél évre 5 ft. IW Csupán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. "3^2 Hirdetési dijak, a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg: Egy, négyszer halálozott petit sor, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krba; háromszor­ vagy többszöri igtatisnál csak 7 krba számittatik. — Kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Oppelik Alajos, Wollzeile Nro. 22. és Klausenstein és Vogler, Wollzeile Nro. 9. — Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 ujkr. rlövid licitszem­le. — (Konstantinápoly jan. 13.) Miniszter­válság állott be. Az athénei török követ visz­­szahivatása elhatároztatott. • A „Levant Herald“ jelenti: Legújabban két görög hajó Kandia szigetére 900 ön­kénytest szállított. A már egyszer meghó­dolt sphakióták ismét fellázadtak. Ma nyittatott meg az egyenes távirati összeköttetés Ausztriával, Gradiskán át.­­ (Szentpétervár.) Január 11-én a szín­házban rendezett bál, a kandiaiak javára, nagy sikerrel ment végbe. A czári család és a diplomatiai testület is részt vett a mulat­ságban. Ezt nagy demostrativnak tarthatjuk, orosz részről a krétaiak javára.­­ (Malta.) Tekintse a keleti kérdést. Malta szigetének Lavaletta kikötőjében te­kintélyes hajóhad gyűlt egybe. Itt horgo­nyoznak : a „Viktoria“ 102 ágyúval és a fő­­parancsnok Clarence lord ellentengernagy lobogójával, az „Óceán“ 24 ágyúval, „Prince- Consort“ 30 ágyúval, „Resistance“ 16 ágyú­val, „Royal Oak“ pánczélos hajók „Cosak“ 20, „Cruizer“ 5, „Assurance“ 4, „Cockatrice“ 2, „Tyria“ 2, „Hydra“ 1, „Caradoc“ 2 „Ghisbe“2 ágyúval, mindannyian jelzőhajók Van itt továbbá két porosz hadihajó: a „Gazelle“ csavarkorvett 28 ágyúval, és

Next