Politikai Ujdonságok, 1867 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1867-07-10 / 28. szám

A boldog középútról, Pesten is, de a megyei székvárosokban, s másutt is kezd a magyar ember párton­ként sorakozni. Egyik azt mondja, ő Deák Ferencz pártján van, a másik a baloldallal tart, s nem hiányoznak, a­kik a legszélsőbb baloldalhoz tartozni tartják fődicsőségüknek. A legnagyobb két párt: a kormánypárt és a mérsékelt ellenzék.Most már ha akadna olvasóink közül valaki, a­ki e tárgyban ki­váncsi volna e lapok czikkírójának szerény tanácsát hallani, im válaszunk. A független ember ne legyen föltétlenül kormánypárti vagy miniszteriális, de ne is legyen minden áron ellenzéki, vagyis oppo­­sitionális. Az alkotmányos minisztérium ily hódolatot távolról sem követel a szabad polgártól, más részről hazafias kötelessége ellen vétkeznék az oly ember, a­ki mindent, ami csak a minisztériumtól származik, azon­nal roszül, kárhoztat és félrevet. Legjobb a boldog középút, azaz: járjon minden ember saját felfogása és szívének sugallata után. Vizsgálja meg a tárgyat, a kérdést, mely vita alá került, s ne adjon mindjárt igazat a minisztériumnak, csak azért, mert a dolog a kormánytól eredeti, úgy­szintén ne mondjon a tárgy fölött rög­tön elítélő véleményt csak azért, mert látja, hogy a tüzeskedő ellenzékiek nagy zajt csap­nak ellene. Szerencsénkre, mindeddig még nem is adta elő magát oly kérdés, mely a kormány s a többi pártok között nyugtalanító szaka­dást idézett volna elő. A képviselőházban az ellenzék Tisza Kálmán és Ghyczy Kálmán vezérlete alatt ellene szavazott ugyan a kö­­zös ügyekről szóló törvényjavaslatnak, de előre megmondta, hogy ha a többség elfo­gadja azt, a párt alkotmányos és polgári kötelességének tartandja meghajolni az or­szággyűléstől hozott s a koronás királytól szentesített törvény előtt. Ezen mérsékleti­­ ellenzék rá szavazott a királyi hitlevél szö­vegének elfogadására is, és nem ellenzette a koronázást. Most már a közös ügyekről szóló törvény­­javaslatból az országnak elfogadott és szen­tesített törvénye lett, tehát tisztelnünk kell azt mint törvényt, ha netán egynémelyi­­künknek nem is nagyon tetszenék az, a­mi határoztatott. Máskor is így volt ez. Hol van oly törvény régi törvénykönyvünkben is, melyet most és akkor is, a­midőn hozták, mindnyájan szerettünk volna? Vájjon nin­­csenek-e törvényeink, miket bár soha se írtak volna bele a „corpus juris“-ba, törvé­nyeink ezen gyűjteményébe! A jóakaratú polgárnak tehát hazafias kötelessége, törvény gyanánt tisztelni az 1867-ki országgyűlés határozatait. A­ki azt mondja, hogy később, a midőn ezen törvé­nyek vagy ezen törvények némely részének czélszerűtlensége bebizonyodnék: oda kell munkálni, hogy a rendes alkotmányos után ismét módosíttassanak, vagy helyökbe újak hozassanak, semmit sem vét a törvény tisz­telete ellen. De a­ki kigyót-békát kiált ezen törvényekre, s oda törekszik, hogy tettleges uton s országgyűlési tárgyaláson kívül ezen törvények megsemmisíttessenek, vétkezik a haza ellen, és megsérti a nemzetet képviselő országgyűlést és a királyt, kit a nemzet megkoronázott. Azt hiszszük, hogy ily erőszakos ellenzék mai nap nem létezik. És nemcsak azért, mert a nyíltan engedetlenkedők a törvény koszája alá esnének, hanem, mert minden magyar emberről több hazaszeretetet teszünk fel, mintsem akárki is arra törekednék, hogy a nagy bajjal, roppant nehézséggel létrejött béke és kiegyezkedés hamarjában ismét le­dőljön, s a sokat szenvedett és iszonyatosan elpusztult haza újabb bizonytalanságok, válságok és megpróbáltatások martalékául vettessék oda. A többire nézve szükséges, hogy türe­lemmel viseltessünk egymásnak véleménye irányában. Ha Deák Ferenczczel s a kor­mánynyal tartunk, ne vessünk azért követ a leyális ellenzék fejére. Másrészről, ha szí­vünk vonzalma, lelkünk sugalma, s velünk született hajlamaink az ellenzék tábora felé visznek, ne tekintsünk a kormánypártra, mely egyszersmind az országgyűlés és a nemzet valódi többségének képviselője, oly szemmel, mint ezelőtt szoktunk, a midőn a kormányon valóságos elleneink, Bécsben Bach és Schmerling, Pesten ezeknek vak végrehajtó eszközei, Pálffy Móricz gróf vagy Zichy Herman gróf ültek és uralkodtak, az ország érdekének ellenére, az alkotmány és szent szabadság rút kigúnyolásával. Itt-ott akad még ember, a ki régi szoká­sával s az előtte világló példák folytán ha­zafias kötelességének tartja mindig és min­­dig az ellenzékhez tartozni. E sorok írója találkozott életében többször oly emberekkel is, a­kik azt hitték, hogy liberálisnak és oppositionálisnak lenni ugyan egy­értelmű dolog. Mintha bizony nem lehetne e világon egyszer-másszor oly szerencsés idő is, mely­ben maga a kormány vigye előre a szabad­­elvűség dicsőséges zászlaját! És miért szűntek volna meg derék libe­rális emberek lenni azok, a­kik Deák Ferencz és Andrássy Gyula politikáját követik. Azért mert Andrássy gróf ma első miniszter? Hiszen nem azért lépett be a minisztériumba, hogy eddigi elveit megtagadja, hanem inkább, hogy vele együtt az igazi hazaszeretet, sza­­badelvűség és alkotmányos érzelem jusson a kormánypolctra, s onnan áraszsza a győze­lemre jutott elv dicsőségét és jótéteményeit a hazára. Az igaz, hogy sorsunk mostohaságánál fogva az 1848-diki rövid időt kivéve, már megszoktuk, hogy a kormányon, ha nem is mindig nyílt ellenségeink, de legalább oly se teszi, se veszi lágyfejű magyar urak ültek, a­kikben a nemzet soha meg nem nyugod­hatott, s a­kik a­helyett, hogy az országot előbbre vitték volna, inkább mindig arra törekedtek, hogy a gyorsan és nemes tűzzel előrehaladni kész országot lelketlen módon visszarángathassák. De épen most, Istennek hála, más idők következtek be, s a­ki a fölmerülő kérdé­seknél a minisztérium politikáját támogatja, igaz szívvel szolgálja a haladás és szabadel­­­vűség zászlaját, s nem kényteleníttetik ezen eszmék iránti lelkes küzdőket egyedül csak az ellenzék soraiban keresni fel! 28-ik szám. ä®: „ Tizenharmadik évfolyam. Előfizetési feltételek: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 ft. — Fél évre 5 ft. BUF* Csupán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. Hirdetési díjak, a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg: Egy, négyszer halálozott petit sor, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krba, háromszor­ vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számittatik. — Kiadó­ hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben : Oppelik Alajos, Wollzeile Nro. 22. és Hausenstein és Vogler, Wollzeile Nro. 9. — Bélyeg-írj, külön minden igtatás után 30 ujkr. A mexikói császár kivégeztetésének előzményei. Miksa főherczeg 1832-ben jul. 6-kán szü­letett, s igy nem töltötte még be 35-dik évét. Testvére volt Ferencz József császár­nak, és második fia Ferencz Károly főher­­czegnek; darab ideig Lombard-Velencze kormányzója volt, s ez állását 1859-ben hagyta oda. Hosszas diplomatikai alkudozások után 1863. júl. 10-én kiáltatott ki mexikói csá­szárrá, a mexikói rendek gyűlése által. Mi­­ramareban 1864. ápril 10-én fogadta el a koronát s az osztrák fregatte-on „Novarrán,“ utazott el ápr. 13-án; máj. 29-kén szállott

Next