Politikai Ujdonságok, 1867 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1867-07-10 / 28. szám
A boldog középútról, Pesten is, de a megyei székvárosokban, s másutt is kezd a magyar ember pártonként sorakozni. Egyik azt mondja, ő Deák Ferencz pártján van, a másik a baloldallal tart, s nem hiányoznak, akik a legszélsőbb baloldalhoz tartozni tartják fődicsőségüknek. A legnagyobb két párt: a kormánypárt és a mérsékelt ellenzék.Most már ha akadna olvasóink közül valaki, aki e tárgyban kiváncsi volna e lapok czikkírójának szerény tanácsát hallani, im válaszunk. A független ember ne legyen föltétlenül kormánypárti vagy miniszteriális, de ne is legyen minden áron ellenzéki, vagyis oppositionális. Az alkotmányos minisztérium ily hódolatot távolról sem követel a szabad polgártól, más részről hazafias kötelessége ellen vétkeznék az oly ember, aki mindent, ami csak a minisztériumtól származik, azonnal roszül, kárhoztat és félrevet. Legjobb a boldog középút, azaz: járjon minden ember saját felfogása és szívének sugallata után. Vizsgálja meg a tárgyat, a kérdést, mely vita alá került, s ne adjon mindjárt igazat a minisztériumnak, csak azért, mert a dolog a kormánytól eredeti, úgyszintén ne mondjon a tárgy fölött rögtön elítélő véleményt csak azért, mert látja, hogy a tüzeskedő ellenzékiek nagy zajt csapnak ellene. Szerencsénkre, mindeddig még nem is adta elő magát oly kérdés, mely a kormány s a többi pártok között nyugtalanító szakadást idézett volna elő. A képviselőházban az ellenzék Tisza Kálmán és Ghyczy Kálmán vezérlete alatt ellene szavazott ugyan a közös ügyekről szóló törvényjavaslatnak, de előre megmondta, hogy ha a többség elfogadja azt, a párt alkotmányos és polgári kötelességének tartandja meghajolni az országgyűléstől hozott s a koronás királytól szentesített törvény előtt. Ezen mérsékleti ellenzék rá szavazott a királyi hitlevél szövegének elfogadására is, és nem ellenzette a koronázást. Most már a közös ügyekről szóló törvényjavaslatból az országnak elfogadott és szentesített törvénye lett, tehát tisztelnünk kell azt mint törvényt, ha netán egynémelyikünknek nem is nagyon tetszenék az, ami határoztatott. Máskor is így volt ez. Hol van oly törvény régi törvénykönyvünkben is, melyet most és akkor is, amidőn hozták, mindnyájan szerettünk volna? Vájjon nincsenek-e törvényeink, miket bár soha se írtak volna bele a „corpus juris“-ba, törvényeink ezen gyűjteményébe! A jóakaratú polgárnak tehát hazafias kötelessége, törvény gyanánt tisztelni az 1867-ki országgyűlés határozatait. Aki azt mondja, hogy később, a midőn ezen törvények vagy ezen törvények némely részének czélszerűtlensége bebizonyodnék: oda kell munkálni, hogy a rendes alkotmányos után ismét módosíttassanak, vagy helyökbe újak hozassanak, semmit sem vét a törvény tisztelete ellen. De aki kigyót-békát kiált ezen törvényekre, s oda törekszik, hogy tettleges uton s országgyűlési tárgyaláson kívül ezen törvények megsemmisíttessenek, vétkezik a haza ellen, és megsérti a nemzetet képviselő országgyűlést és a királyt, kit a nemzet megkoronázott. Azt hiszszük, hogy ily erőszakos ellenzék mai nap nem létezik. És nemcsak azért, mert a nyíltan engedetlenkedők a törvény koszája alá esnének, hanem, mert minden magyar emberről több hazaszeretetet teszünk fel, mintsem akárki is arra törekednék, hogy a nagy bajjal, roppant nehézséggel létrejött béke és kiegyezkedés hamarjában ismét ledőljön, s a sokat szenvedett és iszonyatosan elpusztult haza újabb bizonytalanságok, válságok és megpróbáltatások martalékául vettessék oda. A többire nézve szükséges, hogy türelemmel viseltessünk egymásnak véleménye irányában. Ha Deák Ferenczczel s a kormánynyal tartunk, ne vessünk azért követ a leyális ellenzék fejére. Másrészről, ha szívünk vonzalma, lelkünk sugalma, s velünk született hajlamaink az ellenzék tábora felé visznek, ne tekintsünk a kormánypártra, mely egyszersmind az országgyűlés és a nemzet valódi többségének képviselője, oly szemmel, mint ezelőtt szoktunk, a midőn a kormányon valóságos elleneink, Bécsben Bach és Schmerling, Pesten ezeknek vak végrehajtó eszközei, Pálffy Móricz gróf vagy Zichy Herman gróf ültek és uralkodtak, az ország érdekének ellenére, az alkotmány és szent szabadság rút kigúnyolásával. Itt-ott akad még ember, a ki régi szokásával s az előtte világló példák folytán hazafias kötelességének tartja mindig és mindig az ellenzékhez tartozni. E sorok írója találkozott életében többször oly emberekkel is, akik azt hitték, hogy liberálisnak és oppositionálisnak lenni ugyan egyértelmű dolog. Mintha bizony nem lehetne e világon egyszer-másszor oly szerencsés idő is, melyben maga a kormány vigye előre a szabadelvűség dicsőséges zászlaját! És miért szűntek volna meg derék liberális emberek lenni azok, akik Deák Ferencz és Andrássy Gyula politikáját követik. Azért mert Andrássy gróf ma első miniszter? Hiszen nem azért lépett be a minisztériumba, hogy eddigi elveit megtagadja, hanem inkább, hogy vele együtt az igazi hazaszeretet, szabadelvűség és alkotmányos érzelem jusson a kormánypolctra, s onnan áraszsza a győzelemre jutott elv dicsőségét és jótéteményeit a hazára. Az igaz, hogy sorsunk mostohaságánál fogva az 1848-diki rövid időt kivéve, már megszoktuk, hogy a kormányon, ha nem is mindig nyílt ellenségeink, de legalább oly se teszi, se veszi lágyfejű magyar urak ültek, akikben a nemzet soha meg nem nyugodhatott, s akik ahelyett, hogy az országot előbbre vitték volna, inkább mindig arra törekedtek, hogy a gyorsan és nemes tűzzel előrehaladni kész országot lelketlen módon visszarángathassák. De épen most, Istennek hála, más idők következtek be, s aki a fölmerülő kérdéseknél a minisztérium politikáját támogatja, igaz szívvel szolgálja a haladás és szabadelvűség zászlaját, s nem kényteleníttetik ezen eszmék iránti lelkes küzdőket egyedül csak az ellenzék soraiban keresni fel! 28-ik szám. ä®: „ Tizenharmadik évfolyam. Előfizetési feltételek: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 ft. — Fél évre 5 ft. BUF* Csupán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. Hirdetési díjak, a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg: Egy, négyszer halálozott petit sor, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krba, háromszor vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számittatik. — Kiadó hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben : Oppelik Alajos, Wollzeile Nro. 22. és Hausenstein és Vogler, Wollzeile Nro. 9. — Bélyeg-írj, külön minden igtatás után 30 ujkr. A mexikói császár kivégeztetésének előzményei. Miksa főherczeg 1832-ben jul. 6-kán született, s igy nem töltötte még be 35-dik évét. Testvére volt Ferencz József császárnak, és második fia Ferencz Károly főherczegnek; darab ideig Lombard-Velencze kormányzója volt, s ez állását 1859-ben hagyta oda. Hosszas diplomatikai alkudozások után 1863. júl. 10-én kiáltatott ki mexikói császárrá, a mexikói rendek gyűlése által. Miramareban 1864. ápril 10-én fogadta el a koronát s az osztrák fregatte-on „Novarrán,“ utazott el ápr. 13-án; máj. 29-kén szállott