Politikai Ujdonságok, 1867 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1867-10-23 / 43. szám

császár látogatására, s így ezzel a legtágabb kapu nyílt a legkülönbözőbb s legkalando­sabb politikai találgatásokra. A levegő tele van hírekkel, melyek szerint a már titokban régen elkészült szövetségek azonnal napfényre kerülnek, mihelyt a Tibet partján az első ágyúlövés dörgése elhangzik. Mások, ismerve Napóleon császárnak fur­fangos, s mindig tekervényes utakon haladó politikáját, állítják, hogy az egész dolog csak előre kiczirkalmazott komédia az olasz és franczia kormány között, s hogy e két hatalom közül egyiknek sincs eszében a másikkal komoly harczba szállni. Hanem csak megindítják hadseregeiket, s a­mi­dőn ketten együtt Rómában lesznek, ösz­­szehívják az európai kongresszust a pápai szék jövendője fölött határozni. Mondják, hogy ezen esetre Olaszország indítványozni fogná, hogy a pápa számára Róma városának azon csekély része, mely a Tibet folyón túl fekszik, s a hol Szent-Péter egyháza és a Vatikán palota áll, adassék örök birtokul, egész Európa garantiája mellett, a tulaj­donképi Róma pedig, a mai római tarto­mányokkal együtt átadassák Olaszország királyának, s akkor szent a béke, miután a protestáns Anglia­ és Poroszország, valamint a szakadár Oroszország úgy sem sokat gondol vele, minő sors vár a pápa világi uralmára. Mindez azonban csak politikai találgatás, melyre a legközelebbi jövő határozott ,,igen“-t vagy „nem“-et hozhat, miként a világ nagy­hatalmasságainak tetszeni fog és Isten meg­engedi. ___________ Felkelés a római tartományokban. — (A szeptemberi szerződés.) Miután most annyit emlegetik a szeptemberi szerződést, nem tartjuk fölöslegesnek annak pontjait ide­igtatni: „1. ez. Olaszország arra kötelezi magát, hogy a szent atya mostani birtokterületét nem fogja megtámadni, s hogy még erőha­talommal is meg fog gátolni minden megtá­madást, mely netalán kívülről intéztetnék a nevezett birtokterület ellen. 2. sz. Francziaország fokonkint vissza fogja hozni hadait a pápai államokból, oly arányban, melyben a szent atya hadserege szervezve lesz. A kivonulás mindazáltal két év lefolyása alatt befejezendő. 3. ez. Az olasz kormány tartózkodni fog minden tiltakozástól egy pápai hadsereg szervezése ellen, mely elegendő legyen a szent atya tekintélyének, s mind benn az országban, mind az egyházi államok hatá­rain a közcsend fentartására, és melybe kül­földi katholikus önkéntesek is léphetnek, feltéve mindazáltal, hogy e hadi erő ne fa­julhasson eszközzé az olasz kormány megtá­madására. 4. ez. Olaszország késznek nyilatkozik oly egyezkedésre lépni, miszerint a régi egy­házi államok adósságának egy arányos részét magára vállalja. 5. ez. A jelen egyezmény meg fog erő­­síttetni, és a megerősítések tizenöt nap, vagy ha lehet, még rövidebb idő alatt is, ki fognak cseréltetni. Minek nagyobb hiteléül az illető megha­talmazottak saját kezeikkel írták alá és saját pecséteikkel látták el a jelen egyez­ményt. Kelt két példányban Párisban, szeptem­ber 15-én, a megváltás 1864-ik évében. Drouyn de Lhuys. Nigra. Pepoli.u — (Korábbi tudósítások.) A fölkelés nö­vekszik s egyszersmind szervezi magát. A Menotti Garibaldi által vezényelt hadoszlop már Monterotondóig ért, néhány mérföld­­nyire Rómáig. A „Giornale di Napoli“ írja, hogy a tá­­virda-vonalak megrongálása következtében a római udvar Toggián és Nápolyon át kénytelen távirati tudósításait küldeni; ez után az utóbbi időben több titkos jegyű, Antonelli által aláírt s Narvaez tábornagy­nak czím­zett távirat lön küldve. Az Egyház- Állam legtöbb városaiban legújabban töme­ges elfogatások történtek. A határokon s a vasutaknál a személyközlekedésre fölöttébb szigorún őrködnek. A rendes utón érkező florenczi tudósí­tások semmi kétséget sem hagynak az iránt, hogy az olasz kormány el van határozva a római államokba nyomulni. Eddig azonban még nem érkezett távirat, mely azt jelentené, hogy a bevonulás már megkezdődött. Az bi­zonyos, hogy a fölkelt­k közelednek Rómához. Flórenczből, e hó 11-dikéről ezeket írják: „Aquapendentének a fölkelők általi ujra­­megszállása s a fölkelések, melyek Frosinone kerület több helyén, névszerint Verolisban, Castroban és Bancoban, kitörtek, a­hol a lakosság, habár a papság ott szinte minden­ható, részt vett a fölkelésben, s a mozga­lomnak új lendületet adtak. Frosinone, Vel­­letri és Viterbó ostromállapotba tétettek. A fölkelőkhöz naponkint sok római csatla­kozik, kiknek sikerül a rendőrség éberségét kijátszani. Rómában az elfogatások napiren­den vannak. Egyetlen vendéglőben 30 egyént fogtak el. Az izgatottság Rómában nagy, s csodálkozni lehet a fölött, hogy a mozgalom ott még nem tört ki. Azonban biztossággal akarnak működni s az eredményt tartózkod­nak egy elsietett fölkelés által koc­káztatni. A pápai katonák közül folyvást sokan szök­nek át, s a pápai kormánynak igen nehéz ezeket, valamint az összecsapások alkalmá­val elesetteket, vagy a fölkelők által elfo­­gottakat, pótolni. Acerbi ezredes, ki magát főparancsnoknak nevezi, okt. 9-dikén Torre Alpinában új kiáltványt bocsátott ki, mely­ben nem Viktor Emánuelről, hanem az „egy­séges és szabad Olaszországról“ van szó. Az olasz határokon folyvást történnek elfogatá­sok. Az olasz hatóságok sok oly önkénytest is letartóztatnak, kik a tengeri utat válasz­tották. E­miatt nagy az izgatottság. Azért a sajtó egyhangúlag kívánja, hogy a dolognak már vessenek véget.“­­ — (Más, részletes tudósítások.) A „Pan­­golovnak írják Flórenczből: „Menotti Gari­baldi hadosztálya 1900 elszánt fiatal ember­ből áll, kik már az 1859 és 1866-iki hadjá­ratokban is részt vettek, s különösen Tirol­ban tüntették ki magukat, hol az osztrákok ellenében derekasan helyt álltak. E hadosz­tálynak még nem volt alkalma az ellenség­gel megmérkőzni.“ A „Journal des Débats“ Flórenczből okt. 12-től következő levelet közöl: „Garibaldi tábornok legújabb kiáltványa, melyet a „Riforma“ közlött, talán a tábor­nok újabb tevékenységét akarja jelezni? Várjon lesz-e módja Caprerából távozhatni, vagy elég jól van-e őrizve? Végre e pillanatban Garibaldi jelenléte csak középszerű hatást szülne, mert az ese­mények nélküle is mindinkább fejlődnek. Habár néhány nap óta nincsenek is harczias tudósításaink, a fölkelés mégis terjed s szer­vezi magát. Acerbi képviselő 1500 ember élén áll; Menotti Garibaldi 1900 embert vezényel, Nicotera és Salamoné 500-at, s ez összeg naponta növekszik. A római emigrán­sok, kik az olasz seregben szolgálnak, mind sűrűbben adják be lemondásukat, s magában Rómába is is mindennap várják a fölkelés kitörését. A városokban mindenfelé folynak az aláírások a sebesültek segélyzésére. Itt min­denki tudja, mit jelentsen ez, s nem is akar­ják azt elpalástolni. A mozgalom megindult, s úgy hiszem, hogy már most nehéz volna azt feltartóztatni. Minden arra mutat, hogy az események gyorsan haladnak, s hogy azon izgalom, melyben egy hét óta vagyunk, nem fog már soká tartani. Azonban mégis szükséges, hogy az ember minden dologban számot tartson, s a véletlenről meg ne feledkezzék, mert történhetnek oly dolgok, melyekre senki sem gondol, s melyek a dolgok menetét könnyen megváltoztathatnák. Az olaszok meggyőződése az, hogy a pil­lanat már megérkezett, melyben a római kérdést meg kell oldani, s hogy azt feltar­tóztatni veszélyes volna. A mérsékelt párt, mely a mozgalmat ellenzi, ma ismét sorako­zott, s nyugtalanul várja a pillanatot, mely­ben a rendes katonaság közbelép. Fél, hogy ha a fölkelők egymagukban foglalják el Ró­mát, úgy ezen siker nagy befolyással lehet az olasz népre, mely fölött Róma neve va­rázshatalommal bir.­­ (A felkelés eléhaladása.) Az „Italia“ e hó 13-bikán következő áttekintést ad a római tartományokban legutóbb előfordult harczi eseményeket illetőleg: „Ma a fölkelés színteréről jó híreink vannak. A legfonto­sabb pont, illetőleg a fölkelés központja, Sa­­binia, hol Menotti Garibaldi mintegy 2000, négy csapatra osztott emberrel táborozik. Ő több előnyt vívott ki, azonban a hír, hogy három vontcsövű ágyút elfoglalt, nem jön megerősítve. Csak egy összecsapás történt, öt mérföldnyire Tivolitól. Ez nem volt je­lentékeny, s Garibaldi nem is vett benne részt; az egész csak egy osztály fölkelő s egy lovas őrjárat közti összecsapás volt, mely utóbbiak néhány lovat vesztettek Vi­­terbóból két zászlóalj Tivoli felé indult, hogy itt a helyőrséget, megerősítve s egy­szersmind a szabadcsapatokat, melyek Vico­­vara és Subiaca környékét megszállták, fé­ken tartsa. Az egész északi határ hosszában csak kevés pápai katonaság van; ezek leg­nagyobbrészt Viterbóban vannak összponto­sítva. Sok helyről a politikai hatóságok megfutamodtak. A határok közelében már mintegy húsz község nem áll többé össze­köttetésben a pápai kormánynyal, s azokon folyvást fölkelők vonulnak keresztül. Acerbi még mindig Velletri mellett táborozik, s­eszélyesen azzal foglalkozik, hogy sorait erősítse, miszerint a cselekvés pillanatában a siker biztos legyen. A subiacói diadal Fe­derico Salamone vitézségének köszönhető. A déli határoknál a fölkelés a legnagyobb mérvben terjed. Mai sürgönyeink szerint ott a fölkelés Sonino hegytől egész Neroli-ig terjed. Hitelt érdemlő tudósítások szerint e helyeken mintegy 800, jól fölfegyverzett em­ber van, kik minden szükségessel el vannak látva s tapasztalt condottierik által vezet­tetnek. E héten fontos híreket várhatunk Trosinone és Velletri vidékéről.“ Az „Italia“ írja továbbá, hogy a „Mes­sina“ és „Ancona“ pánczélos fregattok 12-én éjjel Civitá-Vecchiába indultak. A montelibretti-i viadalról egy szemtanú okt. 14-dikén következőket ír az „Osserva­­tore Romano“-ban: „Egy körülbelül 80 em­berből álló s két tiszt által vezetett zuáv­­csapat tegnap délután fél 3 órakor Monte­­rotondóból Montelibretti felé vonult, az­éjt itt töltendő. A zuávok este fél 6 órakor ér­tek e városba, melyet egészen váratlanul, erős garibaldista csapat által találtak meg­szállva. Az ellenfél számát figyelembe nem véve, katonáink bátran reájok rohantak, s a város kapujánál heves szuronycsata fejlődött ki. A garibaldisták már vissza valának vetve midőn vezérek lóháton, vörös ingben, meg­jelent, hogy őket összegyűjtse és felirato- 510

Next