Politikai Ujdonságok, 1867 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1867-10-23 / 43. szám
császár látogatására, s így ezzel a legtágabb kapu nyílt a legkülönbözőbb s legkalandosabb politikai találgatásokra. A levegő tele van hírekkel, melyek szerint a már titokban régen elkészült szövetségek azonnal napfényre kerülnek, mihelyt a Tibet partján az első ágyúlövés dörgése elhangzik. Mások, ismerve Napóleon császárnak furfangos, s mindig tekervényes utakon haladó politikáját, állítják, hogy az egész dolog csak előre kiczirkalmazott komédia az olasz és franczia kormány között, s hogy e két hatalom közül egyiknek sincs eszében a másikkal komoly harczba szállni. Hanem csak megindítják hadseregeiket, s amidőn ketten együtt Rómában lesznek, öszszehívják az európai kongresszust a pápai szék jövendője fölött határozni. Mondják, hogy ezen esetre Olaszország indítványozni fogná, hogy a pápa számára Róma városának azon csekély része, mely a Tibet folyón túl fekszik, s a hol Szent-Péter egyháza és a Vatikán palota áll, adassék örök birtokul, egész Európa garantiája mellett, a tulajdonképi Róma pedig, a mai római tartományokkal együtt átadassák Olaszország királyának, s akkor szent a béke, miután a protestáns Anglia és Poroszország, valamint a szakadár Oroszország úgy sem sokat gondol vele, minő sors vár a pápa világi uralmára. Mindez azonban csak politikai találgatás, melyre a legközelebbi jövő határozott ,,igen“-t vagy „nem“-et hozhat, miként a világ nagyhatalmasságainak tetszeni fog és Isten megengedi. ___________ Felkelés a római tartományokban. — (A szeptemberi szerződés.) Miután most annyit emlegetik a szeptemberi szerződést, nem tartjuk fölöslegesnek annak pontjait ideigtatni: „1. ez. Olaszország arra kötelezi magát, hogy a szent atya mostani birtokterületét nem fogja megtámadni, s hogy még erőhatalommal is meg fog gátolni minden megtámadást, mely netalán kívülről intéztetnék a nevezett birtokterület ellen. 2. sz. Francziaország fokonkint vissza fogja hozni hadait a pápai államokból, oly arányban, melyben a szent atya hadserege szervezve lesz. A kivonulás mindazáltal két év lefolyása alatt befejezendő. 3. ez. Az olasz kormány tartózkodni fog minden tiltakozástól egy pápai hadsereg szervezése ellen, mely elegendő legyen a szent atya tekintélyének, s mind benn az országban, mind az egyházi államok határain a közcsend fentartására, és melybe külföldi katholikus önkéntesek is léphetnek, feltéve mindazáltal, hogy e hadi erő ne fajulhasson eszközzé az olasz kormány megtámadására. 4. ez. Olaszország késznek nyilatkozik oly egyezkedésre lépni, miszerint a régi egyházi államok adósságának egy arányos részét magára vállalja. 5. ez. A jelen egyezmény meg fog erősíttetni, és a megerősítések tizenöt nap, vagy ha lehet, még rövidebb idő alatt is, ki fognak cseréltetni. Minek nagyobb hiteléül az illető meghatalmazottak saját kezeikkel írták alá és saját pecséteikkel látták el a jelen egyezményt. Kelt két példányban Párisban, szeptember 15-én, a megváltás 1864-ik évében. Drouyn de Lhuys. Nigra. Pepoli.u — (Korábbi tudósítások.) A fölkelés növekszik s egyszersmind szervezi magát. A Menotti Garibaldi által vezényelt hadoszlop már Monterotondóig ért, néhány mérföldnyire Rómáig. A „Giornale di Napoli“ írja, hogy a távirda-vonalak megrongálása következtében a római udvar Toggián és Nápolyon át kénytelen távirati tudósításait küldeni; ez után az utóbbi időben több titkos jegyű, Antonelli által aláírt s Narvaez tábornagynak czímzett távirat lön küldve. Az Egyház- Állam legtöbb városaiban legújabban tömeges elfogatások történtek. A határokon s a vasutaknál a személyközlekedésre fölöttébb szigorún őrködnek. A rendes utón érkező florenczi tudósítások semmi kétséget sem hagynak az iránt, hogy az olasz kormány el van határozva a római államokba nyomulni. Eddig azonban még nem érkezett távirat, mely azt jelentené, hogy a bevonulás már megkezdődött. Az bizonyos, hogy a fölkeltk közelednek Rómához. Flórenczből, e hó 11-dikéről ezeket írják: „Aquapendentének a fölkelők általi ujramegszállása s a fölkelések, melyek Frosinone kerület több helyén, névszerint Verolisban, Castroban és Bancoban, kitörtek, ahol a lakosság, habár a papság ott szinte mindenható, részt vett a fölkelésben, s a mozgalomnak új lendületet adtak. Frosinone, Velletri és Viterbó ostromállapotba tétettek. A fölkelőkhöz naponkint sok római csatlakozik, kiknek sikerül a rendőrség éberségét kijátszani. Rómában az elfogatások napirenden vannak. Egyetlen vendéglőben 30 egyént fogtak el. Az izgatottság Rómában nagy, s csodálkozni lehet a fölött, hogy a mozgalom ott még nem tört ki. Azonban biztossággal akarnak működni s az eredményt tartózkodnak egy elsietett fölkelés által kockáztatni. A pápai katonák közül folyvást sokan szöknek át, s a pápai kormánynak igen nehéz ezeket, valamint az összecsapások alkalmával elesetteket, vagy a fölkelők által elfogottakat, pótolni. Acerbi ezredes, ki magát főparancsnoknak nevezi, okt. 9-dikén Torre Alpinában új kiáltványt bocsátott ki, melyben nem Viktor Emánuelről, hanem az „egységes és szabad Olaszországról“ van szó. Az olasz határokon folyvást történnek elfogatások. Az olasz hatóságok sok oly önkénytest is letartóztatnak, kik a tengeri utat választották. Emiatt nagy az izgatottság. Azért a sajtó egyhangúlag kívánja, hogy a dolognak már vessenek véget.“ — (Más, részletes tudósítások.) A „Pangolovnak írják Flórenczből: „Menotti Garibaldi hadosztálya 1900 elszánt fiatal emberből áll, kik már az 1859 és 1866-iki hadjáratokban is részt vettek, s különösen Tirolban tüntették ki magukat, hol az osztrákok ellenében derekasan helyt álltak. E hadosztálynak még nem volt alkalma az ellenséggel megmérkőzni.“ A „Journal des Débats“ Flórenczből okt. 12-től következő levelet közöl: „Garibaldi tábornok legújabb kiáltványa, melyet a „Riforma“ közlött, talán a tábornok újabb tevékenységét akarja jelezni? Várjon lesz-e módja Caprerából távozhatni, vagy elég jól van-e őrizve? Végre e pillanatban Garibaldi jelenléte csak középszerű hatást szülne, mert az események nélküle is mindinkább fejlődnek. Habár néhány nap óta nincsenek is harczias tudósításaink, a fölkelés mégis terjed s szervezi magát. Acerbi képviselő 1500 ember élén áll; Menotti Garibaldi 1900 embert vezényel, Nicotera és Salamoné 500-at, s ez összeg naponta növekszik. A római emigránsok, kik az olasz seregben szolgálnak, mind sűrűbben adják be lemondásukat, s magában Rómába is is mindennap várják a fölkelés kitörését. A városokban mindenfelé folynak az aláírások a sebesültek segélyzésére. Itt mindenki tudja, mit jelentsen ez, s nem is akarják azt elpalástolni. A mozgalom megindult, s úgy hiszem, hogy már most nehéz volna azt feltartóztatni. Minden arra mutat, hogy az események gyorsan haladnak, s hogy azon izgalom, melyben egy hét óta vagyunk, nem fog már soká tartani. Azonban mégis szükséges, hogy az ember minden dologban számot tartson, s a véletlenről meg ne feledkezzék, mert történhetnek oly dolgok, melyekre senki sem gondol, s melyek a dolgok menetét könnyen megváltoztathatnák. Az olaszok meggyőződése az, hogy a pillanat már megérkezett, melyben a római kérdést meg kell oldani, s hogy azt feltartóztatni veszélyes volna. A mérsékelt párt, mely a mozgalmat ellenzi, ma ismét sorakozott, s nyugtalanul várja a pillanatot, melyben a rendes katonaság közbelép. Fél, hogy ha a fölkelők egymagukban foglalják el Rómát, úgy ezen siker nagy befolyással lehet az olasz népre, mely fölött Róma neve varázshatalommal bir. (A felkelés eléhaladása.) Az „Italia“ e hó 13-bikán következő áttekintést ad a római tartományokban legutóbb előfordult harczi eseményeket illetőleg: „Ma a fölkelés színteréről jó híreink vannak. A legfontosabb pont, illetőleg a fölkelés központja, Sabinia, hol Menotti Garibaldi mintegy 2000, négy csapatra osztott emberrel táborozik. Ő több előnyt vívott ki, azonban a hír, hogy három vontcsövű ágyút elfoglalt, nem jön megerősítve. Csak egy összecsapás történt, öt mérföldnyire Tivolitól. Ez nem volt jelentékeny, s Garibaldi nem is vett benne részt; az egész csak egy osztály fölkelő s egy lovas őrjárat közti összecsapás volt, mely utóbbiak néhány lovat vesztettek Viterbóból két zászlóalj Tivoli felé indult, hogy itt a helyőrséget, megerősítve s egyszersmind a szabadcsapatokat, melyek Vicovara és Subiaca környékét megszállták, féken tartsa. Az egész északi határ hosszában csak kevés pápai katonaság van; ezek legnagyobbrészt Viterbóban vannak összpontosítva. Sok helyről a politikai hatóságok megfutamodtak. A határok közelében már mintegy húsz község nem áll többé összeköttetésben a pápai kormánynyal, s azokon folyvást fölkelők vonulnak keresztül. Acerbi még mindig Velletri mellett táborozik, seszélyesen azzal foglalkozik, hogy sorait erősítse, miszerint a cselekvés pillanatában a siker biztos legyen. A subiacói diadal Federico Salamone vitézségének köszönhető. A déli határoknál a fölkelés a legnagyobb mérvben terjed. Mai sürgönyeink szerint ott a fölkelés Sonino hegytől egész Neroli-ig terjed. Hitelt érdemlő tudósítások szerint e helyeken mintegy 800, jól fölfegyverzett ember van, kik minden szükségessel el vannak látva s tapasztalt condottierik által vezettetnek. E héten fontos híreket várhatunk Trosinone és Velletri vidékéről.“ Az „Italia“ írja továbbá, hogy a „Messina“ és „Ancona“ pánczélos fregattok 12-én éjjel Civitá-Vecchiába indultak. A montelibretti-i viadalról egy szemtanú okt. 14-dikén következőket ír az „Osservatore Romano“-ban: „Egy körülbelül 80 emberből álló s két tiszt által vezetett zuávcsapat tegnap délután fél 3 órakor Monterotondóból Montelibretti felé vonult, azéjt itt töltendő. A zuávok este fél 6 órakor értek e városba, melyet egészen váratlanul, erős garibaldista csapat által találtak megszállva. Az ellenfél számát figyelembe nem véve, katonáink bátran reájok rohantak, s a város kapujánál heves szuronycsata fejlődött ki. A garibaldisták már vissza valának vetve midőn vezérek lóháton, vörös ingben, megjelent, hogy őket összegyűjtse és felirato- 510