Politikai Ujdonságok, 1867 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1867-09-11 / 37. szám

Hazánk állapotáról. Országgyűlési küldötteink vitézül vise­lik magukat Bécsben a német követelések ellenében. Sok túlzó jövendölgető kezdetben, hogy a magyar deputátusok mindent meg fognak ajánlani, a­mit a német kiván; most már átlátják, mennyire tévedtek, s hinni kezdik, hogy az 1867-diki kiegyezkedés az ország függetlenségének megőrzésére sokkal több gyakorlati értékkel bír, mint egyelőre az elméletben netán látszott. Egy alább következő czikkben egybeál­­lítottuk a deputácziók működéséből azon részleteket, mik egy vagy más tekintetből a figyelmet inkább megérdemlik. Fölvettük közleményeink sorába azon híreket is, me­lyek azon zárt körből látszottak kiszivárogni, de meg kell jegyeznünk, hogy igen sok ha­mis és elferdített tudósítás vegyült azokba a valódi és hitelt érdemlő közlemények közé, úgy­hogy e pillanatban igen korán volna még ítéletet hozni, mi az igaz, mi nem? A legnevezetesebb változás, a­mi a hét lefolytán történt, abból áll, hogy a két kor­mány s a deputác­iók felhagytak azon esz­mével, hogy a pénzügyi kérdéseket Ausztria és Magyarország között csak egy évre és ideiglenesen hozzák tisztába. És ez igen böl­csen történt, mert valóban háládatlan munka, olyat tenni, a­mi egy év múlva ismét meg­semmisül, akkor megint ott leszünk, a­hol ma vagyunk, mindent elölről kell újra kez­deni és senki sem kezeskedhetik róla, vajjon kedvezőbbek lesznek-e akkor a körülmények bölcs és igazságos kiegyezkedésre, mint most, a midőn békés időket élünk s egyik fél sincs kényszerítve a helyzet nyomasztó hatása által olyasmit aláírni, a­mit rendes viszonyok között határozottan megtagadna, visszautasítana. Mint korábban is írtuk, a magyar kül­döttség hajlandó volna a közös ügyek költ­­s­égeinek fedezésére a magyar quotát 25-ről 27-re emelni, de csak úgy, ha duplán meg­nyerné a vámon azt, a­mit a réven elveszt. Azaz, ha sikerülne ezen ajánlat fejében, an­nál csekélyebb részt venni az osztrák állam­­adósságokból Magyarország rovására. Közhír szerint a magyar küldöttek fel­­ajánják, hogy a valódi közös ügyekre s az államadósságokból származó terhek lerová­sára Magyarország, Erdély és Horvátország összesen 53 milliót fizessen. Becke báró 60 milliót követel, de a német deputátusok ezt is nagyon csekélynek mondják; a bécsi újsá­gok pedig nyíltan fenyegetőznek, hogy Ausztria ezen 60 millióval megelégedni nem fog s a reichsrath az ajánlatot félreveti. Kell lenni valaminek e dologban, mert Bécs­­ben már híresztelik, hogy az osztrák pénz­ügyminiszter lemondott, vagy legalább lemondani szándékozik azon esetre, ha Ma­gyarország nem ajánl többet 53 milliónál, s legfelsőbb helyeken ezen ígéretet méltányos­nak ítélnék. A szóbeszéd, hogy az osztrák pénzügy­­miniszter, Becke báró, s nem a magyar, Ló­­nyay Menyhért nyújtotta be lemondását, azon sejtelmet kelti fel, hogy az elhatározó körökben a magyar pénzügyminiszter nézete győzelmeskedett. így volt ez a lefolyt hét végén, de hogy­ mit hozand a jövő s minő meglepetések várnak még ránk? ki tudná megmondani. Minket magyarokat csak az nyugtat meg, hogy az országgyűlés oly képviselőket küldött Bécsbe, kik erélylyel s férfias kitar­tással tudnak jogaink mellett küzdeni, és inkább odahagynák Bécset, mintsem oly egyezkedést kössenek, a­mit itthon az or­szággyűlés és a nép túlterhesnek ítélne, s a­mi az ország adóképességét úgy kimerítené, hogy hosszú időre le kellene mondanunk a reményről: Magyarország anyagi jóllétét emelni és kifejleszteni. Itt Pesten az országgyűlés ismétt össze­jöveteléről még mindig nem tudunk bizo­nyosat mondani. A napokban beszélték, hogy még e hónap 24 én együtt látandjuk képvi­selőinket, de nem hallottuk, hogy a két ház elnökei már elküldték volna körleveleiket a meghívandókhoz. Királyi összehívó levélre ezúttal nincs szükség, mert mint tudva van, az­ országgyűlés csak önmagát napolta el, azon határozattal, hogy az elnökök jó előre hírül adják az ülések folytatását. Hitelt érdemlő helyről halljuk továbbá, hogy a minisztériumban erősen dolgoznak azon törvényjavaslaton, mely az országos költségvetési tervet foglalja magában. Ezen költségvetési terv (budget) előterjesztése bizonyítaná be a gyakorlati életben is, hogy igazi alkotmányos ország vagyunk, a több­ségből származó parlamentáris kormány pedig a legszigorúbb felelősség alá van vetve. Tudjuk végtére, hogy folyó év május havában, koronázás előtt, felhatalmazta az országgyűlés a minisztériumot, hogy az osztrák hatalomtól behozott nem egyenes adókat, minek a dohány-egyedáru, a bélyeg, illeték és fogyasztási adók, decz. 31-ig a régi mód szerint beszedhesse. Ezen határidő négy hónap múlva letelik, s az országnak gondoskodnia kell, hogy tel­jesíthesse kötelezettségeit s egyszersmind telt pénztára legyen az ország külön költ­ségeinek fedezésére. Előre megmondhatjuk olvasóinknak, hogy nem igazat szól az oly izgató, a­ki a népet azzal hitegeti, hogy az országgyűlés a dohány­trafikot, bélyeget és fogyasztási adót el fogja törölni. Csak ámítja a népet, a­ki hirdeti, hogy eltörlik a trafikot, mi­előtt az ország ezen jövedelmének helyébe más sokkal jobb forrást fedezhetnének fel. A józan nép át fogja látni, hogy az ország nem csökkentheti évi jövedelmét 15 millióval, azért, hogy a magyar ember olcsóbban sze­rezze be a dohányt. Más részről tudva van, hogy ha a dohány-egyedáru eltöröltetnék, a legértelmesebb termesztők azonnal felhagy­nának a dohány­növény művelésével. Az a 15 millió, melyet a dohány jövedelmez az országnak, más forrásokból még sohá nem lesz beszerezhető. Mi tudjuk ugyan, hogy ezen adó nemcsak népszerűtlen, sőt gyűlö­letes az országban, de végre is e világban a higgadt okosságnak kell győzelmeskedni az emberek szenvedélye fölött. Csak azt kérdjük, melyik ember vállalja el, hogy a mostani föld- és házadónál leg­alább félannyival több adót fizessen ? Bizo­nyára senki, mert a mostani adó is végtele­nül terhes; a fele összeggel való felemelés tehát rögtön megölné a földm­ivelést, s azért szokjunk inkább azon gondolathoz, hogy fizessük drágábban a dohányt, a­mit így füstté eresztünk a levegőbe. Az igazság szeretete kényszerített ben­nünket elmondani ezt az értelmes magyar népnek, és nem gondolunk az oly izgatókkal, a­kik a nép előítéletének hódolva, ránk fog­nak, hogy íme már ezen újság a trafikot pártolja! Pártolja lesz az, a­ki feltalálta, de itt ar­ról van a kérdés: honnan szerzünk az or­szágnak 15 milliót, ha a dohányt, füstjét, élve­zetét minden különös adózástól felmentjük? Magyar emberhez szólunk, tehát öszin- ^re%. teséggel kell közelednünk. Megeshetnék ifV" ■ v­ . "■'** . %l f'ó-* .*• v Pest, szeptember 11-én 1867. Előfizetési föltételek: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 ft. — Fél évre 6 ft. ft. Csapán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. — Csapán Politikai Újdonságok: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. Hirdetési dijak, a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg: Egy, négyszer halálozott petit sor, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krba; háromszor­ vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számittatik. — Kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Oppelik Alajos, Wollzeile Nro. 22. és Haaxm­ateln és Vogler, Wollzeile Nro. 9. — Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 ujkr.

Next