Politikai Ujdonságok, 1867 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1867-09-11 / 37. szám
Hazánk állapotáról. Országgyűlési küldötteink vitézül viselik magukat Bécsben a német követelések ellenében. Sok túlzó jövendölgető kezdetben, hogy a magyar deputátusok mindent meg fognak ajánlani, amit a német kiván; most már átlátják, mennyire tévedtek, s hinni kezdik, hogy az 1867-diki kiegyezkedés az ország függetlenségének megőrzésére sokkal több gyakorlati értékkel bír, mint egyelőre az elméletben netán látszott. Egy alább következő czikkben egybeállítottuk a deputácziók működéséből azon részleteket, mik egy vagy más tekintetből a figyelmet inkább megérdemlik. Fölvettük közleményeink sorába azon híreket is, melyek azon zárt körből látszottak kiszivárogni, de meg kell jegyeznünk, hogy igen sok hamis és elferdített tudósítás vegyült azokba a valódi és hitelt érdemlő közlemények közé, úgyhogy e pillanatban igen korán volna még ítéletet hozni, mi az igaz, mi nem? A legnevezetesebb változás, ami a hét lefolytán történt, abból áll, hogy a két kormány s a deputációk felhagytak azon eszmével, hogy a pénzügyi kérdéseket Ausztria és Magyarország között csak egy évre és ideiglenesen hozzák tisztába. És ez igen bölcsen történt, mert valóban háládatlan munka, olyat tenni, ami egy év múlva ismét megsemmisül, akkor megint ott leszünk, ahol ma vagyunk, mindent elölről kell újra kezdeni és senki sem kezeskedhetik róla, vajjon kedvezőbbek lesznek-e akkor a körülmények bölcs és igazságos kiegyezkedésre, mint most, a midőn békés időket élünk s egyik fél sincs kényszerítve a helyzet nyomasztó hatása által olyasmit aláírni, amit rendes viszonyok között határozottan megtagadna, visszautasítana. Mint korábban is írtuk, a magyar küldöttség hajlandó volna a közös ügyek költségeinek fedezésére a magyar quotát 25-ről 27-re emelni, de csak úgy, ha duplán megnyerné a vámon azt, amit a réven elveszt. Azaz, ha sikerülne ezen ajánlat fejében, annál csekélyebb részt venni az osztrák államadósságokból Magyarország rovására. Közhír szerint a magyar küldöttek felajánják, hogy a valódi közös ügyekre s az államadósságokból származó terhek lerovására Magyarország, Erdély és Horvátország összesen 53 milliót fizessen. Becke báró 60 milliót követel, de a német deputátusok ezt is nagyon csekélynek mondják; a bécsi újságok pedig nyíltan fenyegetőznek, hogy Ausztria ezen 60 millióval megelégedni nem fog s a reichsrath az ajánlatot félreveti. Kell lenni valaminek e dologban, mert Bécsben már híresztelik, hogy az osztrák pénzügyminiszter lemondott, vagy legalább lemondani szándékozik azon esetre, ha Magyarország nem ajánl többet 53 milliónál, s legfelsőbb helyeken ezen ígéretet méltányosnak ítélnék. A szóbeszéd, hogy az osztrák pénzügyminiszter, Becke báró, s nem a magyar, Lónyay Menyhért nyújtotta be lemondását, azon sejtelmet kelti fel, hogy az elhatározó körökben a magyar pénzügyminiszter nézete győzelmeskedett. így volt ez a lefolyt hét végén, de hogy mit hozand a jövő s minő meglepetések várnak még ránk? ki tudná megmondani. Minket magyarokat csak az nyugtat meg, hogy az országgyűlés oly képviselőket küldött Bécsbe, kik erélylyel s férfias kitartással tudnak jogaink mellett küzdeni, és inkább odahagynák Bécset, mintsem oly egyezkedést kössenek, amit itthon az országgyűlés és a nép túlterhesnek ítélne, s ami az ország adóképességét úgy kimerítené, hogy hosszú időre le kellene mondanunk a reményről: Magyarország anyagi jóllétét emelni és kifejleszteni. Itt Pesten az országgyűlés ismétt összejöveteléről még mindig nem tudunk bizonyosat mondani. A napokban beszélték, hogy még e hónap 24 én együtt látandjuk képviselőinket, de nem hallottuk, hogy a két ház elnökei már elküldték volna körleveleiket a meghívandókhoz. Királyi összehívó levélre ezúttal nincs szükség, mert mint tudva van, az országgyűlés csak önmagát napolta el, azon határozattal, hogy az elnökök jó előre hírül adják az ülések folytatását. Hitelt érdemlő helyről halljuk továbbá, hogy a minisztériumban erősen dolgoznak azon törvényjavaslaton, mely az országos költségvetési tervet foglalja magában. Ezen költségvetési terv (budget) előterjesztése bizonyítaná be a gyakorlati életben is, hogy igazi alkotmányos ország vagyunk, a többségből származó parlamentáris kormány pedig a legszigorúbb felelősség alá van vetve. Tudjuk végtére, hogy folyó év május havában, koronázás előtt, felhatalmazta az országgyűlés a minisztériumot, hogy az osztrák hatalomtól behozott nem egyenes adókat, minek a dohány-egyedáru, a bélyeg, illeték és fogyasztási adók, decz. 31-ig a régi mód szerint beszedhesse. Ezen határidő négy hónap múlva letelik, s az országnak gondoskodnia kell, hogy teljesíthesse kötelezettségeit s egyszersmind telt pénztára legyen az ország külön költségeinek fedezésére. Előre megmondhatjuk olvasóinknak, hogy nem igazat szól az oly izgató, aki a népet azzal hitegeti, hogy az országgyűlés a dohánytrafikot, bélyeget és fogyasztási adót el fogja törölni. Csak ámítja a népet, aki hirdeti, hogy eltörlik a trafikot, mielőtt az ország ezen jövedelmének helyébe más sokkal jobb forrást fedezhetnének fel. A józan nép át fogja látni, hogy az ország nem csökkentheti évi jövedelmét 15 millióval, azért, hogy a magyar ember olcsóbban szerezze be a dohányt. Más részről tudva van, hogy ha a dohány-egyedáru eltöröltetnék, a legértelmesebb termesztők azonnal felhagynának a dohánynövény művelésével. Az a 15 millió, melyet a dohány jövedelmez az országnak, más forrásokból még sohá nem lesz beszerezhető. Mi tudjuk ugyan, hogy ezen adó nemcsak népszerűtlen, sőt gyűlöletes az országban, de végre is e világban a higgadt okosságnak kell győzelmeskedni az emberek szenvedélye fölött. Csak azt kérdjük, melyik ember vállalja el, hogy a mostani föld- és házadónál legalább félannyival több adót fizessen ? Bizonyára senki, mert a mostani adó is végtelenül terhes; a fele összeggel való felemelés tehát rögtön megölné a földmivelést, s azért szokjunk inkább azon gondolathoz, hogy fizessük drágábban a dohányt, amit így füstté eresztünk a levegőbe. Az igazság szeretete kényszerített bennünket elmondani ezt az értelmes magyar népnek, és nem gondolunk az oly izgatókkal, akik a nép előítéletének hódolva, ránk fognak, hogy íme már ezen újság a trafikot pártolja! Pártolja lesz az, aki feltalálta, de itt arról van a kérdés: honnan szerzünk az országnak 15 milliót, ha a dohányt, füstjét, élvezetét minden különös adózástól felmentjük? Magyar emberhez szólunk, tehát öszin- ^re%. teséggel kell közelednünk. Megeshetnék ifV" ■ v . "■'** . %l f'ó-* .*• v Pest, szeptember 11-én 1867. Előfizetési föltételek: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 ft. — Fél évre 6 ft. ft. Csapán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. — Csapán Politikai Újdonságok: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. Hirdetési dijak, a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg: Egy, négyszer halálozott petit sor, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krba; háromszor vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számittatik. — Kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Oppelik Alajos, Wollzeile Nro. 22. és Haaxmateln és Vogler, Wollzeile Nro. 9. — Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 ujkr.