Politikai Ujdonságok, 1868 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1868-09-16 / 38. szám

ország fölötti uralmát, ha Olaszország el akarná foglalni Rómát, ha Poroszország a német déli álla­mokat annectálni akarná , akkor a ma már megol­dott kérdések mind ismét régi fenyegető alapok­­ban fognának fölmerülni. Francziaország nem kívánhat mást, mint a szerződések megtartását, melyek a nagyhatalmakat kötelezik, s melyek azonkivül saját legitim jogainak biztosítékai. Midőn Poroszország Luxemburgban oly po­litikát akart ismét követni, mely kezét meggon­dolatlanul a zugdi tó felé nyujtá ki, Francziaor­­szág nem vonult vissza az összeütközés elől, melyet Európa bölcs interventiója szerencsésen elhárított. Midőn a pápai államok fenyegetve voltak, Francziaország nem késett csapatait újra Rómába küldeni, hogy aláírásának és politikájának becsü­letét megőrizze. Valamint akkor, úgy ma sem­ lehet Franczia­­országnak szemére vetni, hogy az elintézett kér­déseket ismét föleleveníti. E szerint a­míg a helyzet előre nem látott merészség folytán nem változik, a békét biztosí­tottnak lehet, sőt kell tekinteni, mert az diploma­­tiai megállapodásokon nyugszik, melynek szövege ép oly szabatos, mint czéljok világos. Cak az óhajtandó, hogy a nagyhatalmak bölcsessége minden nemzetközi viszályra a pol­­gárisodás és humanitás azon elvét terjeszsze ki, melyet az ottomán császárság részére a párisi szer­ződésben előirt, s mely a háború rémét Európa döntő szava által megelőzi. Azon a napon, midőn e haladás a modern népek politikai viszonylataiban megtörtént , a politikai kérdések valósággal le lesznek fegyve­rezve, s akkor a kormányok is veszély nélkül fegyverkezhetnek le. A bolgár fölkelés­ Bolgárországban foly a vér,és a Balkán hegy­csúcsain meggyújtattak a tüzek. A bolgár lázadás­nak, ha azt elfojtani nem sikerül, sokkal nagyobb jelentőséget kell tulajdonítanunk, mint a kréta­inak. Ez utóbbi természetesen el van szigetelve, a másikat elszigetelni nem lehet. Szerb, oláh, bos­­nyák, mind közvetlen izgalomban tartatik általa, mint lázas az egész test, ha annak egyik része gyuladásban van. A­mi pedig európai jelentőségét a viszálynak emeli, az a felkelésnek pánszláv jel­lege , az oroszok és az oláh kormány világos tá­mogatása. Eddig a diplomat­a szemet hányt az esemé­nyekre, de ha az orosz kormány akarja, minden perc­ben európai kérdés magaslatára emelheti ez ügyet. Most a bolgárok maguk már Európa fóru­ma elé állítak ügyöket, a­mennyiben a hatalmas­ságok konstantinápolyi képviselőihez benyújtott emlékiratban magukat mint hadviselő felet beje­lentették és tisztán kimondották, hogy ők a török járműt tovább tűrni elunták, fegyverre kel­tek ellene, és hogy nem concessiókat követelnek, hanem : „A felkelés czélja egy független nemzeti kormány létrehozása, milyen Oláhország és Szer­biában is létezik. Nem tervünk a törököket Euró­pából, annál kevésbbé Konstantinápolyból kiűzni.“ Egyúttal midőn a memorandum így a felke­lés czéljainak határát kijelöli, és hangsúlyozza, hogy „a bolgár felkelés minden az európai egyen­súlyt fenyegető politikától távol tartja magát“ iparkodik elhitetni azt is, miszerint: „Nem a szom­széd államokkal létrejött egyezmény vagy külső befolyás következtében kel fel a bolgár nemzet, csak szenvedései kényszerítik a felkelésre.“ A bolgár nemzet sérelmeit, szenvedéseit két­ségbe nem vonván, sem a török gazdálkodás vé­delmére nem kelvén, hiteles adatok nyomán még­is kétségünket kell kifejezni a bolgár memoran­dum ezen csitító tételei iránt, és a­mint az orosz-oláh machinatióknak tulajdonítják a felkelés kitörését és élesztését, és úgy tagadásba kell vennünk, hogy az a jelen iránya mellett az európai súlye­­gyént nem veszélyezteti, a törökök uralkodását a a Bosporus felett nem fenyegeti. A hömpölygő lavina hol fog megállapodni, mily dimensiókat vesz fel, minő károkat okozand, ki tudná előre meghatározni ? Hogy pedig az orosz kormány mily mérvben, részes a mozgalomban, kitűnik onnét, hogy csak legközelebb több mint 50,000 db. fegyvert szállí­tott Asculeni mellett Moldvába. A bukaresti kor­mány sem nem szükséggel ennyi fegyvert, sem azt megfizetni nem tudná, és Oláhországban egy lélek sem kétkedik ezen küldemény czélja felett. Bratiano urat a nagyratörés idegláza szállta meg s regise alatt szerveztetnek a bolgár felkelő csapa­tok. Maga Bratiano többi tárczaihoz legújabban a hadügyminiszterit csatolta, és mostanában valóban diktátori hatalommal bir, az álalkotmányos Ro­mániában. Felhívásában, melyet a hadparancsno­kokhoz intézett, többi közt igy szólt: „mellei az ország határainak fordulva, szemeinkkel a trónon csüggve, — ez ma a katona állása a szabad és független Romániában. Gondolja meg ön parancs­nok úr, hogy ön oly szerencsés, fejedelmül egy hős nemzedék ivadékát birhatni és hogy ez alatt a ro­mán hatalom alapjait kell leraknia.“ Ezen hivalkodó ember műve első rendben a bolgár felkelés. Hónapok óta készíttetik elő, és hetek előtt történtek az első betörések török ter­ritóriumra. A békesóvár diplomatia azonban — nehogy egymással hajba kapjanak — veszteg nézte, a­helyett, hogy a közvélemény felhívására hallgatva, a bukaresti kormányt meglec­kéztette volna. Most lássa mulasztásai gyümölcseit. Fuad pasa intézett volt egy körjegyzéket a nagyhatal­makhoz, melyben őket felhívja, hogy tartsanak tanácskozmányt az oláh kormány eljárása felett, de ez az irattárba tétetett, s a kormányok beelé­­gelték Kretzulesco úr semmitmondó nyilatkoza­tával, melyet a franczia kormány jegyzékére adott. Miden tudósítások megegyeznek abban, hogy a felkelők orosz tisztek által szervezve, Oláhország­ból csapnak át a Dunán. A vakmerőséggel hatá­ros eljárás, hogy Ruszsukba, a török várba azon perczben, midőn a bolgár memorandum napvilágot látott, egy felében orosz, felében oláh tisztekből álló katonai commissio jelent meg, és kiséretökben egy csapat orosz pópa, kik azon szín alatt, hogy a sebesülteket ápolni mennek, rögtön neki indul­tak a Balkánnak. Itten Nikopolja és Lovitse közt egy új banda képződött 500 emberből, melyet a Vilajet jelen kormányzója Sabripasa rögtön meg­támadtatok, meg is vert, de a balkáni felkelők­­hez a vonulástól elzárni nem birt. Egy ütközet, mely Grabovonál esett, igen véres volt s mindkét részről 600 halott és sebesült maradt a csatatéren. A győzelem a törökök részén volt, de nem volt elhatározó, mert nem dicsekednek vele. Sistovoba 20 kocsi sebesültet hoztak, Rustsukba is több kocsival. Egy harmadik banda Dimitri vezetése alatt Sliono és Grabowo között mutatkozik és Csai­­kowszky lengyel kozákjai által űzőbe vétetve az erdőségbe rejtőzött. Lawrow mellett a Balkán al­ján szinte ütköztek, s úgy látszik a törökök vol­tak a vesztesek, mert az egész éjen hordták ko­csikon a sebesülteket Tirnowoba, de az ütközet­ről nem beszéltek semmit. A török tábornokok a városokat helyezik védelmi állapotba, Widdin, Sumla erősíttetnek. Úgy látszik attól tartanak, hogy a felkelők vala­mely várat hatalmukba kerítvén, műveleteiknek alapot és központot teremtenek. Trawo, Ruszcsuk, Grabowo és Listowban tábori kórházak alapíttat­­tak. Az állandó kórházak már túltelvek. Mind­össze 6 ütközetről beszélnek, melyek aug. 2-dik óta történtek. A porta mit szándékozik a felkelés ellen tenni, nem nehéz kitalálni. A tar fegyverét min­dig kegyetlenséggel használta. Mithad pasa, ki Konstantinápolyban az államtanács elnökségét viszi, ismét kiküldetik a Duna mellé rendet csinál­ni. Erélye és kíméletlenségétől sokat várnak a portán. A szultánnak leplezetlenül előadta a tar­tomány helyzetét s rendkívüli eszközöket hozott javaslatba, melyek a bajt gyökerén sújtják. Fél­rendszabályok, állítá, Krétát csinálnak Bulgáriá­ból és ezerek életébe és százezerek pazarlásába fognak kerülni. Mithad pasa valószínűleg legkö­zelebb átveszi ismét Bulgária kormányzását, és pedig oly teljhatalommal, milyennel Omer pasa birt 1854-ben. Sőt mi több, jogában fog állni köz­­vetlenül levelezni a szultánnal,mely jogot a seras­­kier sem gyakorolta. Mithad pasa kegyetlensége még múlt évekből élénk emlékezetében van a ke­leti népeknek, és félni lehet, hogy ha a diplomati­­ának nem sikerül bedugni a felkelés forrását — a Balkán alján a leölt bolgárok fejeiből aféle pyra­­misokat fogunk szemlélhetni, minekbe 1813-ban Kursid pasa halmoztatá a fellázadt szerbek kopo­nyáit. _______________ — (Kállay belgrádi ügyvivő) Bécsben tartóz­kodása alatt három tárgy került tanácskozás alá — írják a „P. Ll.“-nak Belgrádból — Az első az osztrák posta eltörlése Szerbiában, s annak egy nemzeti posta általi helyettesítése. Beust K. közös külügymiszter semmi akadályt nem gördített ez elé, s a kérdés legközelebb meg fog oldatni, minek siettetésére a szerb kormány egy külön megbízot­tat küldeni Pestre. A második a konzularis juris­­dictio: ez nem ütközött semmi nehézségbe s ez úgy osztrák mint magyar részről meg fog szüntet­­tetni. — A harmadik tárgy: a szerbiai kereske­delmi viszonyok. Bizonyos szerb beviteli czikkekre Magyarországon nagy vám rovatik, a kereskede­lem érdekében tehát a vám­leszállítás szükséges. A magyar kormány örömmel fogja ezt megtenni a­mi csak a déli kereskedelmi viszonyok javulá­sára, szilárdítására szolgálna. S ezen méltányos­ság, ezen a kölcsönös érdekekre fektetett kölcsö­nös egyezkedés csak jótékony hatású lehet kele­ten Magyarországra nézve. — (Karagyorgyevics herczeg) és társai jó­szágai a szerb kormány megkérése folytán se­­questráltattak. A zár alá vételt a pesti városi bünfenyítő törvényszék vizsgáló bírája hajtatta végre,a szerb kormány képviselője, Visnya József ügyvéd s más hivatalos személyek jelenlétében. Miután a bükszegi uradalom s a Vigyázó-féle házon levő követelés Persida herczegné nevére vannak írva, s minden felkelhető a herczegné birtokának jelentetett, az egész lefoglalás összege mintegy 15.000 frt értékű holmit tett. — (Hollán Ernő,) államtitkár közreműködé­sével folytattatnak Bécsben a magyar és osztrák területen futó vaspályák ketté­osztására vonatkozó munkálatok. Tanácskozások kezdetnek egyúttal a közös hadügyminiszterrel azon vasutakra nézve, melyek magyarországot Galicziával összeköten­­dik ; különösen a kár­áti átmenet lesz megállapi­­tandó. — (Az északamerikai köztársasági hir szerint, szintén lépéseket tesz egy pesti főkonzulátus fel­állítása iránt. — (Nagy jelentőségű hir Erdélyből.) A mold­vai kormány hazánk keleti határából egy darabot az úgynevezett Kecskés-havast, mely Kézdi-Vá­sárhely városának tulajdona, elfoglalta. Őrházat építtetett oda, megszállta katonai őrséggel és saját tulajdonának akarta vindikálni. Kézdi-Vásárhely­­nek értésére esvén ez, a város s a vidék roppant izgatotságba jött. Néhány lelkes fiatal önként ki­szállt a mintegy 12 óra járásnyi távolban fekvő bérczekre, lefegyverezte a katonaságot és felégette az őrházat. Az őrséget elkísérte a moldvai határo­kon túl, s itt fegyvereiket visszaadva bántatlanul visszabocsátotta őket.­­ Ezen első confliktusból aligha­nem származik több bonyodalom. ** (A belügyminisztérium) egy körirat útján figyelmeztette a hatóságokat arra, hogy a köz­­igazgatás tekintetéből igen szükséges, miszerint a sz. kir. városok s megyék háztartása a jövő évre nézve megállapittassék; ennélfogva felszólítja a municipiumokat, hogy 1869-re szóló rendes költ­ségvetésüket kimutatván, külön az összeget, mely a törvénykezési költségek fedezésére szükséges, s a municipiumok vagyonának állapotát, s mielőbb felterjeszszék a minisztériumhoz. — (Buda városnak) 6000 forintot utalványo­zott a minisztérium koronázási költségei megté­rítésére. — (Baranya megye) szept. hó 1-jén tartott kisgyűlése a pénzügyi közegekre vonatkozólag hozott intézkedéseket. A pénzügyi igazgatóság ugyanis felszólította a megyét, hogy a jövedelmi adóra vonatkozó előmunkálatok már eléggé előre haladván, az 1868-ik évi XXVI. tcz. értelmében a kivető bizottságokba válaszsza meg a törvény­­hatósági és községi tagokat. A közgyűlés azonban a pénzügyi igazgatóság ezen megkeresését félre tette azon indokból, mert az 1868. t. ez. 32. §. vilá­gosan mondja, hogy a választást a megyék és kerületek csak a pénzügyminiszter felszólítása folytán eszközük. Egy másik határozat arra vo­natkozik, hogy a magy. kir. pénzügyi közegek a „Bach“ korszakbeli fináncznál gorombábbak és a néppeli érintkezésükben tapintatlanabbak s egy­­átalán fegyelmetlenebbek,oly annyira, hogy a nép méltó indignatioját ezen hetyke legények sértő és kihívó fellépése ellen alig lehet már fékezni. A közgyűlés ezen ügyet a nagygyűlés elé határozta terjeszteni. — (Baranyavármegye közönségének) i. é. aug. 17-én kelt jelentése szerint Mohács mezőváros első bírósági hatósága rendezett tanácsa meg­­szüntettetett.­­a­ 455 Hazai közügyek és események. — (A horvát orszsággyülés) megnyilt; a reg­­nicolaris deputatio munkálata fölolvastatott és jól fogadtatott. A baloldali padok meglehetősen üre­sek voltak. A mi országgyűlésünkön is készülnek mentői hamarább tárgyalni a horvát ügyet.

Next