Politikai Ujdonságok, 1869 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1869-04-28 / 17. szám
a Margit-szigeten, alig hihette, hogy ez az ország nádora. A falusiak azt mondák rá maguk közt: megjött az „atyus.“ S e szó a nép ajkán többet jelent, mint bármely hivatalos hizelgés. 1845- ben szeretett jászkunjai közé ment együtt ülni meg a népszabadság váltságának évszázados ünnepét. 1846- ban érte meg nádorsága félszázados évfordulóját s november 12-kén akarta azt a nemzet nagyszerüleg megülni, de a nádor beteg lett s el kelle halasztani. Végperczeiben az ablakhoz vezettető magát átnézett Pestre, mely oly „kedves városa“ volt. 1847. jan. 13-án halt meg. Az egész ország gyászolt. Pestmegyében, melynek oly bölcs főispánja volt, Kossuth ékesszólása magasztaló érdemeit. „A kor, — mondá e nagy szónok — melyet elhagyónk s melyet jelenleg élünk, viszontagság és pártok kora, melynek jelszava: küzdelem, s e küzdelemben a testvériség kötelékei megszakadoztak. De ott állott harczaink közepette az ősz nádor, s patriarchai szelidséggel emlékeztetett, hogy küzdésünk között is testvérek vagyunk. Ő látta fölébredni hosszú álmából e nemzetet. Látta pályája kezdetén a nemzeti nyelvet megvonulni alacsony kunyhóban, s látta pályája végén ugyanazt a trónra emelve. S a kinek karján nyelvünk a trónig emelkedett, az ő, a nemzet nádora volt.“ E sorokat csak az emlékezet felújítására szántuk, mert József nádor emlékének hű megírásához könyvek kellenek, arról máris könyvek szólanak. Országgyűlési tudósítások. A képviselőház első ülése ápril 24-kén. (Kezdete d. e. 10 órakor.) A képviselők már jóval 10 óra előtt nagy számmal jelentek meg. A volt s most újra megválasztott képviselők jobbára régi helyeiket foglalták el. Ghyczy K., Tisza K., Deák Ferencz azon padok szélén ültek, ahol tavaly, csak szomszédságuk változott. Deák szomszédjai Csengery A., Kemény Zs. helyett, Horváth Mihály, Fülep Lipót, Bónis új szomszédjai Ludwigh János és Boczkó Dániel, a képviselőház két legőszebb embere. A képviselők társalgásának valamivel tíz előtt „halljuk Boczkót“ felkiáltás vetett végett. A felszólított veterán erre a következő szavakat intézte az összegyűlt képviselőkhöz: „Uraim! hallom, hogy én vagyok kiszemelve a korelnökségre. Igaz, hogy 1798-ban születtem, de ez még nem nagy kor. E miatt elvállalhatnám a megtisztelő ajánlatot, azonban négy hó óta tartó köhögésem akadályozna tisztemnek úgy mint szeretném, megfelelni. Kérem ennélfogva a korban utánam következőt szólítani föl e tisztségre.“ (Jobbról: Pribék, szélsőbalról: Táncsics a legöregebb. Táncsics nincs jelen.) A néhány pillanatra beállt csend után Pribék Antal e szavakkal foglalja el a korelnöki széket: „Első megjelenésük perczében tisztelettel üdvözlöm önöket. A legközelebb lefolyt országgyűlés munkálkodását nem a régi törvények kiigazításával, de újak alkotásával, teremtésével töltötte be, s igy alkotmányunkat szilárd alapra sikerült fektetni. Megóva lévén nemzeti függetlenségünk, nem marad egyéb hátra, mint felfogni a fonalat s folytatni az újjáalakítás nagy művét és betölteni a megkezdett irányban. Ez nagy feladat, de bízom a ház erélyében, buzgóságában,hogy azt akkér sikerül megoldania, hogy az utókor háláját kiérdemli. Mint a legidősebbek egyike erőt, egézséget és kitartást kívánok a nagy műhöz. Ami személyemet illeti, tudom, hogy csak koromnak köszönhetem, hogy a ház e tisztséget rám ruházta. Öregnek lenni nem kedves dolog, de életem legdicsőbb órái közzé fogom számítani azt az egynéhány napot, amit e helyen eltöltendők. Szemeim gyöngék, s így nem tanulmányozhattam kellőleg a ház szabályait; kérem tehát a tagokat, hogy működésemben elnézők legyenek és támogassanak.“ E beszéd élénk éljenzéssel fogadtatott, kivált a jobboldalról, mire a körjegyzők foglalták el helyeiket: Széll Kálmán, Jankovics Miklós, Perényi Zsigmond, Zichy Jenő és Radó Kálmán. Korelnök jelenti, hogy ő Felsége szombaton 24-én déli 12 órakor fogja ünnepélyesen megnyitni az országgyűlést a budai várpalotában, mire a képviselőket felkéri, hogy fél órával előbb a kitűzött helyen jelenjenek meg. E kijelentés után szót kér Irányi Dániel. Hivatkozik az 1848: IV. tézre, mely azt kívánja, hogy az országgyűlés Pesten tartassék, miből azt következteti, hogy annak megnyittatnia is ott kell, mit az 1848-as országgyűlés példája is tanúsít. E törvény eltörölve nincs, életben kell tehát maradnia, noha tudja, hogy ettől az országgyűlés két ízben tért el. E két példa nem erőtleníti meg a törvényt. De ha e tekintet nem is nagy fontosságú, nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a budai várpalotán, hol a megnyitás végbe menend, nem a nemzeti zászló lobog. Szóló emlékszik, hogy a magyar országgyűlésen egy képviselő bizonyítani iparkodott, hogy ez az uralkodó családi színe. Ez azonban nincs úgy, mert a feketesárga lobogó a néhai német és későbbi osztrák birodalom zászlaja. A törvény azt rendeli, hogy minden középületnél, minden nemzeti ünnepélynél a nemzet lobogója használandó. Márpedig a magyar király palotája nemzeti tulajdon, az országgyűlés megnyitása nemzeti ünnepély. Ez oknál fogva felszólítandónak tartja a kormányt, hogy ő Felségénél tegyen lépést a fekete-sárga lobogó levétele iránt. Csanády Sándor Irányi indítványa mellett szól. Andrássy Gyula gróf miniszterelnök szűkkeblű nézetnek nevezi, hogy Budát és Pestet külön városnak tekinti valaki. A gyakorlat mindig az volt, hogy a király saját palotájában nyitotta meg az országgyűlést. Ez régi szokás és ő helyén látja, ha a nemzetek régi szokásaikhoz ragaszkodnak. Ami a zászlót illeti, utalja az előtte szólókat, hogy tekintsenek szét Magyarországon és látni fogják, hogy a törvény szellemének a középületekre nézve elég van téve. A királyi palota azonban nem közintézet, hanem ő Felségének a királynak palotája s ott a király magán-czimere és szinei használtatnak, úgy mint más magános lakásán saját czimerét tűzi ki. A rajta lengő lobogó magán zászló. Szóló a heraldikához nem ért, de bátran állíthatja, hogy ott csak ő Felsége czimere van, és hogy az nem német császári zászló. Ez ő Felségének saját lobogója és azt jelenti, hogy a birodalom két felének ura székel ott. Deák Ferencz azon nézetben van, hogy határozatot hozni csak a ház megalakulása után lehet. Akinek az átmenetei Budára meggyőződése ellen van, az nem megy át. A zászlóra nézve egyetért a miniszterelnökkel. Azonban óhajtja, hogy az országgyűlés megnyitásának ünnepélye alatt a nemzeti lobogó is ott legyen. (Harsány éljenzés, közben taps, még a szélső balról is.) Most folytatót keressék fel az elnök, jelentené ki, mikor tartatik meg az ünnepélyes megnyitás után az első ülés. Irányi hivatkozik, hogy más országok uralkodóinak is vannak családi színeik, de soha sem az orleansi, sem a bonapartei, sem a savoyai dynastiának nem jutott eszébe nemzeti ünnepélyek alkalmával családi színeket használni. Gr. Kellevich Béla megjegyzi, hogy vannak, kik más indokokból nem mennek át. Tiltakozik tehát azon föltevés ellen, mintha minden kimaradó a nemzeti lobogó ki nem tűzése miatt maradna ki. Gr. Andrássy miniszterelnök Deák kivonatára megjegyzi, hogy az intézkedés megtörtént, hogy a magyar és horvát zászló a budai palotára kitüzessék. Irányinak azt válaszolja, hogy Olaszországra nézve állításával ellenkezőleg áll a dolog, mert a savoyai dynastia nem az olasz tricolort, hanem a családi színeket használja palotáin és a tiszti bojtokon. Különben Magyarországon az Anjouház, valamint Mátyás alatt a dynastia mindig saját czímerét használta. Tisza Kálmán nem érthet egyet abban, hogy a királyi palota nem a nemzet tulajdona. (Andrássy közbeszól, hogy azt nem mondta.) Egyébiránt nem osztja Irányi nézetét, mert a fennálló gyakorlatot egyoldalúlag amint a ház meg nem változtathatja, úgy nem változtathatja meg más sem. Tiltakozás 1865-ben sem történt sem az átmenetei, sem a fekete-sárga zászló ellen. Madarász szólni kíván. (Felkiáltások szószékre!) Szóló a kívánságnak eleget tesz, és a szószékről Tisza állításait iparkodik cáfolni. Különösen hangsúlyozván, hogy a múlt országgyűlésen azért nem történt tiltakozás a sárga-fokú lobogó s az átmenet ellen, mert akkor kiegyezkedésről volt szó a nemzet és király közt s ilyenkor a pártok sokkal elnézőbbek. Ezzel a vitás kérdés befejeztetvén, elnök kijelenti, hogy a legközelebbi ülés hétfőn reggeli 10 órakor fog megtartatni, a 1 órakor eloszlott. Végül felolvastatván Pest városának meghívásaózsefszobor leleplezésének ünnepére, az ülés 11 195 A felsőház első ülése április 24-én. (Kezdete d. e. 10 órakor.) A felsőház első ülése díszes látványt nyújtott a karzatokon nagy számmal összegyűlt közönségnek. Az egyházi főrendek, a patriarchális görög püspökök, az országnagyok, többnyire nehéz díszruhában, fényben tündököltek, teleaggatva csillagokkal és aranykulcsokkal. A terem egészen megtelt, és csak vagy hárman voltak egyszerűbb feketében, köztük Wenckheim Béla, miniszter. Láttunk ezúttal a tagok közt magyar katonai egyenruhát is, köztük gr. Haller, a magyar nemes gárda kapitánya. B. Orczy György belépvén a terembe, hangos éljenekkel üdvözöltetett, mint korelnök. Elfoglalván az elnöki széket, hálát mondott az isteni gondviselésnek, hogy megérnie engedte azon kort, melynélfogva a korelnöki széket elfoglalhatja, s egyszersmind isten áldását kérte le a főrendek működésére. Végül a királyt és hazát éltette, mely éljent az összegyűltek élénken viszhangoztattak. Korelnök ezután, mint legfiatalabbakat, a következőket szólította fel a körjegyzőségre: gr. Csáky Albin, gr. Schönborn Ervin örökös főispánokat, és gr. Zichy Lajos s Apponyi Sándort. Ezek azonnal elfoglalták helyeiket, mire korelnök fölkérte a főrendeket, hogy a 11 órakor tartandó misére és az országgyűlés ünnepélyes megnyitására jelenjenek meg. Ezzel azon kijelentés mellett, hogy az ülés d. u. 2 órakor folytattatni fog, az ülés felfüggesztettet. ______________ Az országgyűlés ünnepélyes megnyitása f. hó 24-én történt meg. A budai váriakon három lobogó lengett: közből a sárgafekete, jobbszárnyon a magyar, balra a horvát. A kocsik már 10 óra körül megindultak, a föl vezető utat Pesten és Budán nagy sokaság foglalta el. A váriak közül cs. kir. gyalog katonaság volt fölállítva, belsejében udvari zsandárok és testőrök tartották fenn a rendet. Az országgyűlés mindkét házának tagjai fél 12-re együtt voltak a nagy díszterembe: a főnemesség és a főpapsága a képviselőház két pártja nagy teljességben, csupán az utóbbinak szélső balpártját képviselte az egyetlen Csernovics. Az ünnepély programmszerűleg a várkápolnában tartott veni sancteval kezdődött, melynél azonban csak kevesen vehettek részt; az ünneplők nagy többsége ezalatt a nagy diszteremben társalgott. Az ország prímása pontifikált. Mise végeztével 12 órakor ő Felsége, a gyorsan átöltözött papok, s az ünneplők serge átvonult a diszterembe. Midőn a képen minden rendben volt, gr. Crenoville főkamarás jelentést tett ő Felségének, s a bevonulás megkezdődött következő renddel: gr. Almássy György helyettes főajtónálló, a nem hivatalnok mágnások, az ország primása, a miniszterek, hg. Hohenlohe főudvarmester a kir. pálczával, a főlovászmester mint főszertartásmester a pallossal, jobbján az apostoli keresztet vivő püspök. Ekkor következett a király, mellette két oldalt a magyar kir. és a lovas testőrség kapitányjai, a főkamarás és az első hadsegéd. Ő Felségét harsány éljenzés fogadta. Egy balfelőli ajtón királyné ő Felsége lépett be, hasonlóképen élénk éljenzéssel üdvözöltetvén. Uszályos fehér ruhát viselt, fehér díszítésű fekete bársony derékkal, fehér gyémánt-korona, nyakán drága gyöngyök. Kíséretét hét palotahölgy képezte. A királyné, kíséretével együtt egy mennyezetes emelvényen foglalt helyet. Mögötte állott József főherczeg. A jelenlevők következőleg alakultak csoportozattá: király ő Felsége a trónon; jobbról a legfelső lépcsőn a főudvarmester helyettese, a második lépcsőn a főudvarmester, balra a legfelső lépcsőn a főkamarás; alább a két gárda kapitányai. A tróntól jobbra és balra hátul 3—3 testőr. A trón lábánál jobbra az apostoli keresztet vivő püspök, balra a miniszterek, jobbról-balról mágnások. A terem másik oldalán, arczal a király felé fordulva az esztergomi érsek püspökökkel, továbbá mágnások és képviselők félkörben.»