Politikai Ujdonságok, 1869 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1869-05-26 / 21. szám
nagy felelősséggel, míg az írás és a szó arra való volt, hogy egyszer megolvassák vagy meghallgassák, addig többet engedhettünk meg magunknak. De mihelyt a képviselőház szentélyében a pártok ezen hivatalos és elhatározó csataterén gyűltünk egybe, azonnal visszanyertük a mérsékletség szellemét, s fegyvereink villogtatásában csak annyira mentünk, amenynyire illik azokhoz, kik jól tudják, hogy egymás nélkül meg nem élhetnek, hogy a Deák-párt magában gyenge, ha válság idejében nem számíthat az ellenzék erélyes és hazafias támogatására; de másrészről az oppositio férfiai is bölcsen érzik, hogy az ő győzedelmük órája még nem érkezett meg, s ha ezen pillanatot meg nem várva, élethalál tusát indítanának a jobboldal ellen, megtörhetnék ugyan a kormánypártot, de hogy ezzel egyszersmind a hazának is hasznos szolgálatot tennének-e, egyelőre megjövendölni nem lehet. Országgyűlési tudósítások. A felirati vitákkal egyidejűleg a bíráló bizottságok jelentései is sok tárgyat adnak a közönség vitatásának. Feltűnő, hogy a legtöbb panasz viszszautasíttatott, csupán egy választás semmisíttetett meg eddig, Ráday Lászlóé, Rákóczy Jánosé ellen pedig vizsgálat rendeltetett. Rádayénak megsemmisítését érzékenyen megtámadták ellenzéki részről, mivel sok tekintetben hasonló panasz mellett több képviselő igazoltatott. A panasz egészen indokolt is volna, ha ugyanazon bíróság mérne másmás mértékkel. De, amint tudjuk, kilenc bíráló bizottság van, s miután mindenik emberekből áll, nem lehet csodálkozni, hogy felfogásuk különböző. A válaszfelirat felett már négy napon át vitatkoztak. Átalában sokkal rendesebben folynak az ülések, mint régebben, amiben nagy érdeme van az erélyes és részrehajlatlan elnöklésnek. A beszédek közt kevés tűnhetett fel, mert nagyobbára kicsépelt szalmát vernek. Tisza Kálmáné dicséretes, szabatos rövidsége által. Simonyi Ernő hosszadalmas kényelemmel beszélt, mintha fogadást tett volna, hogy mily hosszan tud beszélni. Vukovics Sebő nemes egyszerűséggel szól és parlamentáris modoráért még ellenfelei is örömest hallgatják. Hevesebb jelenet hétfőn volt, midőn Várady Gábor a kormányt mulasztásokkal és téves intézkedésekkel vádolta. Erre a miniszterelnök felelt, azt vetve vissza Váradynak, hogy olyan dolgokért is a kormányt támadja, melyekért vagy viszonyaink hibásak, vagy az egész parlament, ahol igaza volt, ott a túlságoskodás csökkentette, átalában pedig az, hogy mind csak hibát lát, dicséretest semmit. Különösen a honvédelmi ügyben volt éles a miniszterelnök felelete. Várady azt állítá, hogy míg a Ludoviceum nincs meg, addig hiába adnak a honvédeknek szép piros csákót, az egész intézmény nagyon ephemer becsű. A miniszterelnök erre az indignatió egy nemével jegyzi meg, hogy előbb, mig nem volt honvéd, panaszkodtak azon, hogy minden intézmény kétes értékű, mig a honvédséget fel nem állítjuk; most a honvédség megvalósult, s értékét , e nagy, nemzeti ügy értékét devalválni akarják oly dolgok hozzá kapcsolásával, melyek, hogy eddig nem teljesedhettek, az a viszonyok és körülmények természetes eredménye. Nem mellőzhetjük Bujanovics megemlítését, aki szép előadással szabatos rövid beszédet mondott, mindenizében a tárgyra tartozót. Béla, báró Bedekovics Kálmán, gróf Mikó Imre Horváth Boldizsár, Gorove István miniszterek. Minek bemutatja a háznak Lónyay Gábor, a beregszászi kerület képviselője megbizó levelét, (éljenzés), úgy szintén Benedikty Albert képviselőét. Jelenti továbbá az elnök, hogy Bónis Sámuel ő Felsége által a semmitő székhez neveztetvén ki, képviselői állásáról lemond. (Mozgás. Kár! Sajnáljuk!) A kerületben új választás rendeltetik. Ciotta és Miletics interpellácziói. Csotta János interpellácziót intéz a közlekedési miniszterhez a fiumei vasút ügyében. A múlt törvényhozás elhatározta, hogy Fiume kikötője a nagy magyar vasúthálózattal összekapcsoltassék. — Tekintve ez ügy nagy fontosságát, s tekintve, mily régen halasztatott a múlt politikai rendszerek alatt. — Kérdi: mily intézkedés létetett a kormány által a fiumei, különösen pedig a károlyváros-fiumei vasút mielőbbi kiépítése iránt? Gróf Mikó Imre köziminiszter kéri írásban kiadatni. Miletics Szvetozár interpellácziót intéz a miniszterelnökhöz a magyar-osztrák kormánynak Bosniát illető szándékai iránt. Tudomására esett, hogy a közös hadügyminiszter a Bosniával határos tájakon hadi czélokra épületek után tudakozódik, kórházakat rendez stb.; kérdi: van e először tudomása ezen tagadhatlanul háborús előkészületekről? és van-e szándéka az illető felsőbb helyen ez ügyben a béke érdekében felszólalni? Kiadatik írásban. Biráló bizottsági jelentések. Következik a biráló bizottságok jelentése új követigazolásokról. Az I. biráló bizottság gr. Keglevich Bélát végleg igazolta. A IV. biráló bizottság a ház minapi határozata folytán beadja az indokokat, melyeknél fogva igazolta a múltkor már bejelentett képviselőket. A IV. osztály jelentésénél Klapka igazolása miatt hosszas vita támadott. Az ellenzék ellenezte végleges igazoltatását, mivel a 30 nap letelte előtt új panasz adatott be választása ellen. Jobboldalon úgy értelmezik a házszabályt, hogy a 30 napi fenntartás csak azon választásokra szól, melyek a ház alakulása után adattak be. Végre Deák Ferencz is hozzászólt e vitához, ő úgy látja, hogy valamennyien egyértelemben vannak arra nézve, hogy az igazoló bíróság ítéletén változtatni nem lehet, nem szabad. (Úgy van.) A házszabályok egy pontjának miképen értelmezése felett foly most a vita, ez pedig felesleges, mert a kitűzött tárgyak sorába nem tartozik. De ha jövőre meg akarják a házszabályokat változtatni, erre nézve indítványt lehet tenni és azt tárgyalásra ki kell tűzni, de most, midőn nem ez van kitűzve, nem tartja helyén, hogy fölötte vitatkozásba bocsátkozzanak, hanem napirendre térést indítványoz. A ház a napirendre térést elfogadja. Felolvastatik a IX. biráló bizottság jelentése. E szerint Wodianer Béla, Erkövy Adolf, Oláh Miklós, Török Sándor és ifj. Szögyéni László igazoltattak. A VIII. biráló bizottság jelentése szerint Justh Kálmán, b. Wodianer Albert és Szeniczey Ödön igazoltattak. A turócz-szentmártoni maticza-egylet ügye. B. Wenckheim Béla belügyminiszter felel Paulini-Tóth Vilmos múltkori interpellácziójára: miért szállásoltatott be Turócz-Szent-Mártonba a Maticza helyiségeibe katonaság, s miért van most is, választások után még mindig ott. Egyszerűen elsorolja a történteket. Még január hóban táviratot kapott Turócz megye főispánjától, melyben ez jelenté, hogy ott zavargások történnek, éjjel egyes házak megtámadtatnak, miközben emberélet is esett áldozatul; az ottani panslavok, összeszedve a legaljabb sepredék népet, fenyegetik még a birtokot is, úgy, hogy a helyi rendőr közegek nem elegendők a féken tartásra. Ennélfogva intézkedett, hogy a hadparancsnokság egy fél zászlóalj katonaságot küldött oda, s ezáltal a rend helyre is állíttatott, de a főispán jelentése szerint a viszonyok ott olyanok, hogy a katonaság állandó elhelyezéséről kell gondoskodni. Nem a választások, hanem más indokokból küldetett oda a katonaság. Ami pedig az elszállásolást illeti, a kért felvilágosítások után kijelenti, hogy az illető helyiség nem a maticza tulajdona, hanem a városé; használja azt a maticza egylet, használja a város, úgyszintén mások is tánczvigalmakra stb., s igy senkinek magántulajdona sértve nincs, a város a katona elszállásolásra köteles lévén. Röviden tehát a katonaság nem a választások miatt küldetett oda, s nem azért tartatik ott; a helyiség nem lévén a matriza tulajdona, ez sérelmet sem szenvedett. (Nagy helyeslés.) Paulini-Tóth Vilmos nincs megnyugtatva a válasz által, mert a miniszter adatai nem hitelesek; ő nyolc nap alatt bebizonyítani ígéri, hogy a matrcza-ügyletnek van tulajdonjoga a teremhez, mert 3000 frtot fizetett a városnak, átengedéséért. A zavarokra nézve tagadja, hogy azok egyebek lettek volna választási mozgalmaknál, miközben mindkét részen történtek kihágások. A miniszter válasza jegyzőkönyvbe tétetvén, fenntartatik a képviselők joga annak folytán netáni indítványaikat megtenni. Németh és Albert interpellácziója. Németh Albert, mielőtt a ház a válaszfeliratok tárgyalásába bocsátkoznék, interpellácziót intéz az összes kormányhoz és egyes tagjaihoz, és előre bocsánatot kér annak hosszúságáért. Aztán egy óránál tovább elmondja az ismert hevesi esetet s a királyi biztos kiküldetése ügyét, a királyi biztos eljárását, a választások lefolyását, a híres jegyzőkönyv indítói ellen elrendelt vizsgálatot; száz meg százra megy a kérdések száma, melyekre választ kíván az összes kormánytól és egyes tagjaitól; helyenként a ház zajos nevetésben tört ki, mert magát is bele hozza, hogy t. i. az ő kereszt levelét is keresték stb. Végül régi törvényekre hivatkozva felemlíti, hogy az ily rettenetes törvénytelenségeket végrehajtó biztosnak az országgyűlés fejevételét kívánhatja, mit ő különben nem kíván. (Roppant nevetés.) Interpelláczióját, mely 5—6 ivre terjed, írásban is beadja s az a minisztériumnak kiadatni rendeltetik. Válaszfelirati vita. Ennyi előzmény után rátérhetett a ház a válaszfelrati vitára. Pulszky Ferencz mint a bizottság előadója beszél először. Dicséretet érdemel, hogy minden szenvedélyeskedés, vagdalódzás nélkül egész komolyan a vitakérdés meghatározására szorítkozott. Elmondta, hogy mind a négy felirat megegyezik a lojalitásban és a reformok sürgetésében. Indokolta a többség eljárását, amiért az csak átalánosságban felel a trónbeszédre. Erre vonatkozólag így szólt: „Az ellenzék ezen alkalmat fölhasználta arra, hogy a belreformra, az átalakulásra nézve egész programmját terjeszti elő. Mi ezt szükségesnek nem tartottuk. Mi megelégedünk azzal, kijelenteni azt, hogy nem késünk azon elébe terjesztett tárgyakat tanácskozás alá vonni, szemünk előtt tartván a nép jóllétének emelését s a rend és szabadság egyesült, és egymástól külön nem választható érdekeit. Tudjuk azt igen jól, hogy mily nagy fontossággal bírnak törvényhozásnál a részletek, és így mindaddig, míg azok előttünk nem fekszenek, és míg nem tudjuk, minek lesznek a miniszterek előterjesztései . Ítéletünket előlegesen lekötni nem akarjuk. Igen jól tudjuk, hogy a parlamentáris rendszer szerint első vonalban, ha nem is kizárólag az initiatíva a kormányt illeti. Mindaddig tehát, míg nem tudjuk, minek lesznek annak előterjesztései, és minek lesznek azoknak részletei, addig a háznak ítéletét lekötni semmikép nem akartuk. De nem is akartunk tért nyitni épen a válaszfelirat discussiójánál minden különböző véleménynek a közjog, a politka és a közgazdászat terén. Hiszen törvényeinkben anynyi még a fogyatkozás, hogy akárhol nyúljunk hozzá, találunk három esztendőre elég munkát. Kár is, és szükségtelen előre a sort meghatározni, vagy megmondani, mit fogunk mindent ezen idő alatt végezni. Látjuk azt elődeink példájából, látjuk az 1790-ki, 1832-ki országgyűlések példájából is, hogy ha bár előre a sor meghatároztatott, az élet mégsem tartotta magát ahhoz, igen jól tudjuk hogy lehetnek, sőt vannak oly kérdések még ezeken kívül is számosak és nem csekély fontosságúak, melyek megoldására a törvényhozásnak figyelmét ki kell terjeszteni. Fordulhatnak és fordulandanak is elő törvényhozásunkban oly tárgyak, és mi azokra nézve is eléje fogjuk terjeszteni ő Felségének megállapodásunkat.“ Pulszky után Tisza Kálmán szólott a balközép felirati javaslata mellett. Tisza Kálmán: Feliratának indokolása nagyobbára a trónbeszédben foglaltatik. Ha a trónbeszéd nem hangsúlyozta volna a közjogi kiegyezve- A képviselőház ülése május 20-án. (Kezdete d. e. 10 órakor.) Tárgyak: Interpellácziók, jelentések, felirati vita. Elnök: Somssich Pál. Jelen voltak: gróf Andrássy Gyula, Lónyay Menyhért, báró Eötvös József, báró Wenkheim, 242