Politikai Ujdonságok, 1870 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1870-03-09 / 10. szám
Alhadnagygyá: Habrofszky Józsefet, Kessler Ferenczet, Wagner Edét, Szalacsy Józsefet, báró Perényi Aladárt, Semsey Dénest, Thuránszky Mihályt. A szabadságolt állományba a honvéd-gyalogsághoz századossá: Petheő Jánost, Koch Nándort, báró Lippe Jánost, Grega Andrást, Nagy Lajost, Újlaki Józsefet, Laky Ferenczet, Hunkár Istvánt, Albrecht Frigyest, Képes Imrét, Kozma Rezsőt, Jakay Vilmost, Jekelfalusy Lajost, Mandl Ferenczet, Brettschneider Jánost, Fondt Józsefet, Bereczky Sándort, Palexa-Rajmond Lajost, Szűcs Károlyt, Lánczky Sándort, Szabó Lajost, Fráter Sándort, Bajcsy Adeodatot, vipervári Kerness Adolfot, Lehoczky Pált, Nagy Vinczét, Kiss Manót, Radakovits Miklóst, ifj. Fekete Antalt, Sinkovits Jánost, Macskásy Antalt, Sebestyén Sándort, Thury Gergelyt, Fodor Ignáczot, Lengyel Ádámot, Maurer Józsefet, erdődi gróf Pálffy Lipótot, Horváth Bélát, Turek Lajost, Majorszky Vilmost, Császár Bálintot, Tormásy Mihályt, Szépréthy Ottót, Apáthy Istvánt, Grubiczy Györgyöt, Kováts Leót, Domin Józsefet. Főhadnagygyá : Horváth Józs. nyug. főhadn., Czapa Ferenczet, Szabó Kálmánt, Hermann Jánost, Czollner Fidélt, Czéhmester Jánost, Frigyér Imrét, Brenner Miklóst, Jakabfy Pált, Ivövegyi Godofredot, Pilisi Edét, Raisz Miksát, Fankovits Jánost, Bayer Henriket, Biszterszky Károlyt, ifj. Kováts Ignáczot, Ivozsehuba Jánost, Trajcsik Alajost, Orbay Dánost, Daday Eleket, Demján Miklóst, Voith Miklóst, Tóth Dánielt, Petress Antalt, Benedek Gyulát, Almássy Jánost, Székely Dénest,Márfy Ödönt, Szakmáry Györgyöt, Rupprecht Edét, Földváry Árpádot, Petrovay Ádámot, Országh Józsefet, Kováts Mihályt, Zsittkovszky Gyulát, Ucsnyay Józsefet, Ehmann Vilmost, Otto Józsefet, Ujfalusy,Viktort, Pfeifer Károlyt, Fáy Ákost, Karaszek Árpádot, Walter Richardot, Bujanovits Edét, Cvetkovic Pétert, Kendeffy Árpádot, Geőcze Istvánt, báró Wesselényi Józsefet, Malkovszky Mórt, Bokros Lászlót. Hadnagygyá: Szeles Sándort, Tollenich Mátyást, Huszár Imrét, Mándy Gyulát, Csoknyai Jánost, Brandstädter Istvánt, Szűcs Emilt, Hoszszúfalusy Kálmánt, Party Józsefet, Pénzes Lajost, Bernhardt Adolfot, Homonnay Szilárdot, Mayer Jánost, Vitai Gábort, Zathureczky Tamást, Both Józsefet, Kolozsváry Albertet, Szathmáry Károlyt, Vasdingei Gyulát, Dióssy Pált, Várjon Lajost, Lupkovits Miklóst, Kobilicz Lajost, Szlávy Bélát, Horváth Miksát, Hollán Viktort, Simay Lajost, Házy Zsigmondot, Kubinyi Dezsőt, Sváby Imrét, Koós Győzőt, Jármay Bélát, Zdanszky Jánost, Zsolnay Józsefet, Paál Istvánt, Néger Adolfot, Mikovinyi Ödönt, ifj. Perczel Vinczét, Szőcs Albertet, báró Pongrácz Emilt, Bárczy Istvánt, Culmann Rezsőt, ifj. Lang Ferenczet, Oltay Károlyt, Thier Józsefet, Steer Ferenczet, Lónyay Bélát, Ferenczy Emilt, Dobos Kálmánt, Görgey Vinczét, Chabada Józsefet, báró Friesenhof Gergelyt, Gyurgyik Gyulát, Lehoczky Györgyöt , Radvánszky Andort, gróf Bánffy Bélát, Csekme Bélát, Fekete Mártont, Geréb Kálmánt, Györfy Titust, Lorencz Albertet, Lázár Benedeket, Pap Adolfot, Pap Mihályt, Séra Tamást, Török Pált, Felszeghy Lajost, Antalkovits Kálmánt, Prannsperger Hamilkárt. A honvéd lovassághoz őrnagyyá : Tallián Kálmánt. Századossá: Jánossy Istvánt, Béldy Lajost, Halmay Józsefet, Pogonyi Dénest, De Grach Antalt, Szauter Ferenczet, Fakk Gedőt, Dadányi Pált, Pérchy Antalt, Borbát Lászlót, báró Vay Ödönt, Janky Lajost, báró Bothmer Károlyt, Horváth Mihályt, báró Horváth Gedeont. Főhadnagyyá: Görgei Istvánt, gróf Schlippenbach Istvánt, Keglevich Mátyást, Turcsányi Somát, Nánássy Lajost, Markus Jánost, Halassy Pált, őrgróf Pallavicini Hipolitot, gróf Gyürky Ábrahámot, báró Splényi Ödönt, Márffy Emilt, Losonczy Antalt, báró Szentkereszty Györgyöt, Péchy Bélát, Zoltán Ödönt, Mayr Ernőt, gróf Teleki Károlyt, Alhadnagy gyá. Andrássy Gyulát, Gyurkovits Tivadart, báró Babarczy Kálmánt, Ponauer Józsefet, Gaál Lőrinczet, Rohonczy Aladárt, Lazarovich Györgyöt, gróf Kún Istvánt, Iváczic Lajost, Lázár Domonkost, Szabó Lajost, Cseh Valért, Dézsi Ferenczet, Rácz Endrét, Elek Mihályt, Keczer Miklóst, Péchy Lászlót, gróf Teleki Samut, báró Bornemisza Károlyt, báró Bornemisza Tivadart, Bocze Antalt, Csiszár Károlyt, Galgóczy Gusztávot és Rubido Radoslavot. Andrásy s. J1. 114 HETI KRÓNIKA. Ausztria. (Összecsapás a montenegróiakkal.) A montenegróiakkal újabban történt összeütközésről a következőket írják: Prizeka hegytetőn fekszik, mellette azonban egy magasabb hegytető emelkedik, mely már Montenegróhoz tartozik. A montenegróiak már több nappal ezelőtt folyton gúnyolták innét a katonaságot, mely csak egy század vadászból állott. Végre fenyegetőzni kezdtek, mialatt a falakhoz mind közelebb húzódtak. A parancsoló kapitánynak még emlékezetében lehetett Stanjevics erőd bevétele, s azért a legnagyobb elővigyázattal élt. Márczius 1-én a montenegróiak egyszerre nagy köveket kezdtek hengeríteni az erődre, ezáltal az épületekben nagy kárt okozván, s pár sebesülés is fordult elő. Egy hadnagy vezetése alatt ekkor vagy 20—25 ember kirontott, elűzendő a nyugtalanitókat. Azonban azonnal kövekkel s puskalövésekkel fogadtattak; egy vadász összerogyott, a többi tüzet adva visszavonult az erődbe, honnét azután sokáig lövöldöztek. Még az éjjel érkezett segély, ágyukkal. — A hivatalos tudósítások szerint természetesen a csend azonnal helyre állíttatott. — (A határvillongás kimenetele.) A bécsi „Presse“-t értesítik, hogy további tudósítás érkezett a Prizekánál történtekről, s kitűnik azon tudósításból, hogy az ottani határokon felállított montenegrói csapatok főparancsnoka rögtön üldözőbe vette azokat, akik előidézték az összeütközést az osztrák vadászokkal, kettőt elfogatott közülük, s a herczeg rendelkezése alá bocsátotta. A „Presse“ értesülése szerint az illetők már kétségkívül föl vannak akasztva, mert ismeretes juhtolvajok, s a senatus beleegyezése mellett a montenegrói fejedelem rögtönbíráskodást hirdettetett ki mindazon montenegróiakra, akik határsértést követnek el. az önök dolga, nem kívánok egyebet, mint azt, hogy az siikerüljön önöknek, s csak azon jogot tartom fen magamnak, hogy interveniáljak, ha az tarthatlanná válnék.“ (Távirati tudósítás) A „Le Francais“ban egy római tudósítás tudni hiszi, hogy gr. Darunak legújabb sürgönye, mely tiszteletteljes kifejezésekkel van fogalmazva, csak arra szorítkozik, hogy igénybe vegye Francziaország számára azon jogot, hogy politikai horderővel biró kérdésekben a koncilium által meghallgattassék. Daru sürgönyének mérsékelt hangja Rómában úgy látszik nem téveszté el hatását. Francziaország. . (Lakoma Albrecht föherczeg tiszteletére.) Márcz. 1-jén nagy lakoma volt Párisban a hadügyminiszternél s körülbelül 70 személy vett részt abban, köztük Albrecht föherczeg, a tábornagyok nagy része, s Daru miniszter. A „Constitutionnel“ tudósítása szerint a hadügyminiszter Albrecht föherczeg egészségéért ürített poharat, mit a föherczeg megköszönvén, tovább igy szólott: „Én mind e kedves fogadtatásnak s az általam látott és tanulmányozott magy érdekli dolgoknak, mind ama szép hadseregnek és hajóhadnak, a melyekben szerencsés valók számos ismeretséget kötni, legszebb emlékeit viszem magammal. Megragadom ez alkalmat érzelmeim kifejezésére, s a császár, császárné, császári herczeg és a franczia hadsereg egészségére ürítek poharat.“ A hadügyminiszter azután mély tisztelettel nyilvánította köszönetét a főherczegnek, az általa kifejezett érzelmekért. (Thiers az új rendszerről.) Thiers egy egyik közelebbi estén, III. Napóleonnak a parlamenti formákkal való megbarátkozásáról beszélgetett egy magánsalonban. Az öreg államférfi, hozzátéve, hogy a császár e tekintetben sokkal türelmesebb, mint Lajos Fülöp, aki folytonosan zúgolódott azok ellen. E szavakra Odilon Barrot a csoporthoz lépett, s midőn Thiers bizonyságtételre szólította föl, az utóbbinak észrevételeit a legnagyobb elismeréssel bizonyította. — A demokrata „Frankf. Ztg.“ párisi levelezője pedig a következő szavakat adja Napóleon császár szájába: „Csinálják meg önök a parlamentarizmust — mondta volna a császár — ez Anglia. ” (A tory párt új vezére.) Richmond herczegről, a felsőház torypártjának új vezéréről következőket írnak Londonból: „Ha azt kérdezik, mi ajánlá Richmondot vezérül, úgy következőket felelhetni: habár eddig nem is tűnt ki túlságos politikai és szónoki tulajdonai által, mégis belátásteli, józanul gondolkodó férfiúnak tartatik, ki a gondolatot illő alakba öltöztetni képes. Noha nem lelkesült, vagy mi gyakran ugyanez, nem nyakas pártember, mégis mindig hű volt a konzervatív zászlóhoz, és a konzervatívok által bűnösnek tartott szabadelvűség gyanúja sohasem fért hozzá, mint Lord Derbyhez és társaihoz. Ezenkívül közigazgatási ügyekben nem járatlan. Végre vannak ősei, czimei, birtokai, kastélyai, gazdasága és családi összeköttetései feles számmal úgy, hogy társadalmi tekintetben is méltán betöltheti a vezérszerepet. Tulajdonképen nem lesz túlságosan sok dolga. Mióta a torykat kényszeríték egy szabadelvű reformbill keresztülvitelére és segíteni az ír egyház eltörlésénél, tényleg saját lemondásukat decretálták. Amik egyszer voltak s amit egyszer jelentettek, ma nem azok többé, és nem birnak a régi jelentőséggel sem. Aki most vezeti őket, annak nem igen lesz más dolga, mint átmeneteket ildommal közvetíteni és kompromissumokat szelíden előkészíteni. Ahhoz, hogy újat alkossanak épen úgy nélkülözik a hatalmat, mint a réginek fentartásához.“ (Botrány a londoni Adelphi-színházban.) Londonból írják : Febr. 27-én a walesi herczeg nejével újra megjelent az Adelphiszínházban. Három darabot adtak. Az első darabban: „Nem oly ostoba a mint látszik“ czimmel, és oly dolgokra történtek czélzások, melyek véletlenül a Mordaunt-esetre alkalmazhatók , úgy hogy szerencse volt a herczegre nézve, hogy csak a második darab: egy „Fülemile“ czímű 5 felv. dráma elejére érkezett meg. Megjelenésekor egy tetszés nyilatkozat sem volt hallható. Az első felvonás után gyorsan elhagyá páholyát, s csak akkor tért vissza, midőn a második felvonás megkezdődött. Az utána következő felvonás közben ülve maradt, s rögtön pisz és fütty volt hallható, mely — ha füleim nem csaltak — a karzatokon s a hátulsó földszinten vette kezdetét. A páholyokban a piszegők és fütyülök elnémitására tapsolni kezdtek. De a botrányos tüntetés csak újból beállt, s vagy tiz perczig tartott. A herczeg egészen felindulva, látcsövével keresni kezdte a pontokat, honnan a piszegés érkezett, s aztán visszadőlt támlányába s el nem palástolható zavarban ült mozdulatlanul. Hiába iparkodtak a zenekar hatalmas közreműködésével a lármát megszüntetni, s hiába is hajolt ki a herczegnő ismételve páholyából, mintha ezáltal férjét meg akarná óvni a tömeg sértései ellen. A fitty és piszszegés és az ezek ellen tüntetni akaró taps csak egyre tartott. Egy ízben csodálatos mosoly vonult a herczegnő ajkain végig, midőn a piszegés újra megkezdődött; beszélik t. i., hogy férjével egy idő óta nincs megelégedve. Tökéletes csend csak akkor állt be, midőn a függönyt újra felvonták. A következő két felvonás közben a herczeg mindannyiszor gyorsan távozott, valahányszor a függöny újra legördült.