Politikai Ujdonságok, 1870 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1870-04-20 / 16. szám
jót akar, épen úgy nem boldogulhat, mint aki a bécsi centralisatio érdekében az elnyomás eszközeihez folyamodik. Csak az örök Mindentudó jövendölhetné meg: sikerül-e valaha emberi lángésznek ezen kérdéseket megoldani, mert aki eddig kielégíté az egyik félt, azzal a másikat sérté meg. Potoczki gr. most ezen „másik“ felé fordul s azt veszi észre, hogy Bécs bizalmát játszá el. A ki egykor ide rendet, békét, egyetértést és szabadságot hozand be, az lesz az osztrák népek megmentője, — de akkor bátran utánozhatja a római költőt s elénekelheti: tantae violis erat austriacam condere gentem! Nem kárörvendéssel írjuk ezeket, mert némely tekintetben mi magyarok is sinylünk ily bajokban. Azonban a szerencsésen megkötött kiegyezkedés a horvátokkal, s azon bölcs törvény, melyet a múlt évben a nemzetiségek kérdésében hoztunk, kibékített minket úgy a külön nemzetiségek tömegével, mint ezeknek mérsékeltebb vezetőivel, s csak a túlzók, a rajongók, s a titkos agyarkodók izgatják meg a népet Erdélyben és a szerb vidékeken, de tán nincs messze már azon nap, melyben e haza minden fia meggyőződve lesz, hogy csak a hű barátság és testvéries szövetség a magyar elemmel képezi számukra a polgári szabadság, haladás és közjóllét legsikeresebb biztosítékát. Hazai közügyek és események. — (A megyék és községek rendezésének ügye) foglalkoztatá a minisztertanácsot a közelebbi napokban, s a létrejött javaslatot őfelsége elé terjesztették előleges jóváhagyás végett. Ha nem is az összejövendő képviselőház első üléseiben, de legfölebb a ház új működése második hetében a törvényjavaslat okvetetlen a nyilvánosság elé kerül. A minisztertanács utolsó ülésében a törvényjavaslat szerzőjén Horváth Lajoson kívül, az államtitkárok legtöbbje és Szlávy képviselő is jelen volt. (A pesti lánczhíd megváltása ügyében) az „Ung. Lloyd“ arról értesül, hogy a magyar miniszteri tanács elhatározta, az országgyűlés jóváhagyásának föntartása mellett a lánczhíd részvényeit egyenként hatszázkilencven forinton beváltani. A lánczhid társulat igazgatósága a legközelebb egybehívandó közgyűlés elé fogja a javaslatot terjeszteni, melynek elfogadása ez utóbbi által annál inkább remélhető, mert az ajánlat egyszersmind ultimátumul tekinthető, melytől eltérni a kormány semmi szin alatt nem hajlandó. Első ajánlata a kormánynak, mint tudjuk 660 frt volt, míg a társulat 750 frtot kivánt. — („Jó, ha igaz“) felirattal az„E—r“ a következőket közli: úgy halljuk, hogy aláíratott már, vagy legközelebbről aláírva leendő Felsége által egy rendelet, melynek értelmében a 1848 — 9-beli honvédsereg tisztjeinek rangja királyi elismerést nyerene, az illetők — ha mindjárt nem lennének is újból kinevezve valamely katonai állomásra — úgy lévén tekintendők ezután, mint a magyar haderő szolgálaton kívüli tisztjei. — Katonai ügyek. (A honvédség anyakönyveit) illetőleg a honv. minisztérium elrendelte, hogy azokban pontosan kitüntetendő, váljon az illető az 1848—49-iki hadjáratban részt vett-e vagy sem ; s továbbá szolgált-e és mennyi ideig államhivatalban ? Az illetőknek ez adatokat okmányokkal kell igazolniok. (A honvédség fölszerelésében) a honvédelmi minisztériumnak a Harapat-Mandel társasággal sok baja van. A lapok ugyanis közelebb azt írták, hogy a társaság szigorúan megrovatott, hogy a kiszabott mértéket nem tarta meg; a hivatalos lap hozzá teszi, hogy a dolog nem maradt a puszta megrovásnál, sőt mindazon darabokat visszavetették s kellő méretűekkel cserélték ki, a melyek nem voltak kellő nagyságúak. 186 6 (József főherczeg) a magyar honvédség főparancsnoka folyó hó 26-án szemlét fog tartani Verőczén — mint egyik horvát lap írja, — s meglátogatja valószínűleg Varasdot is. — (A honvédség tényleges állományához) beosztott tisztek oly kevesen vannak, hogy nem győzik a sok újonczot betanítani. A honvédelmi miniszter ennélfogva a szabadságolt állományból fog tiszteket berendelni az ujonczok tanítására. (A honvéd-szökevényekre nézve) rendeletet bocsátott ki a honvédelmi minisztérium, hogy ha a szökött honvédek oly állomásokon fogattatnak el, hol honvédek nincsenek, a rendes katonaság által kísértessenek a legelső honvéd állomásig. És ez viszont áll a rendes katonaságra is. Az ide vonatkozó költségeket az illető parancsnokságok fedezik. (Azon ujonczok felülvizsgálata,a kiknek alkalmas volta a sorozásnál kérdésesnek tűnt fel, május 2-dikán és 3-dikán fog megtörténni Pesten, Komáromban Pozsonyban, Temesvárott, Kassán, Nagy-Váradon, Aradon, Újvidéken, Kolozsvárott és Sopronban az illető bizottság által. — (Orner Ede, honvédtábornok és a kolozsvári kerület parancsnoka) köriratot bocsátott ki ezen honvédkerület tisztikarához, melyben felszólítja a tettleges és szabadságolt állománybeli honvédtiszteket, hogy a miniszterelnök és honvéd főparancsnok urak kezdeményezését követve, járuljanak szintén könyöradományaikkal a volt honvédek s azok özvegyei és árvái segélyezéséhez, gyűjtéseiket jövő hó 10-éig parancsnok úrhoz küldvén be.--------------------Hivatalos. (A közlekedési minisztérium)Mojsilovics Vilmos eddigi Körös-berettyó-szabályozási mérnököt, első rendű állammérnökké nevezte ki s a Vágh folyó szabályozási tervezetének elkészítésével bízta meg. HETI KRÓNIKA. Ausztria. — (Hesz Henrik.) E hó 13-dikán hunyt el e hires katona, kinek neve oly szoros kapcsolatban áll Ausztria e századbeli harczi történetével. Hesz Henrik a szó szoros értelmében katona volt, de nem a vak harczi szerencsének, hanem tudományának, képzettségének és szellemi tulajdonainak köszönhető, hogy a katonai méltóság legmagasabb lépcsőjére jutott. 1788-ban született, tehát 82 évnél többet élt. Már 13 éves korában a hadseregben szolgált. 1809-ben mint főhadnagy igen kitünteté magát a wagrami csatában, s ekkor lett százados. Ezután részt vett a Német-s Francziaország közt folyt harczokban s 1815-ben mint őrnagy a bécsi haditanácsnál volt alkalmazva. Gyors emelkedés után 1842-ben altábornagy lett s mint ilyen Ferdinánd császár és király megbízásából, Abdul Medjid szultánnak trónralépte alkalmával üdvözlő iratot vitt Kostantinápolyba. Hesz tábornagy különösen az 1848- iki olasz háborúban tüntette ki magát mint kitűnő katonai talentum. Nélküle Radetzky alig nyert volna oly nagy diadalokat az olaszok fölött. Az 1859-diki hadjáratban kevés része volt, későn vették igénybe szolgálatát, s akkor már nem lehetett helyrehozni az elkövetett hibákat. Hesznek annyi rendjele volt, hogy nem győzte felaggatni s nagy részét otthon szekrényében tartá. Németország. (Bismarckról.) Bismarck grófhogyléte és az észak-németországi politikai helyzet felől ezeket írják Berlinből: A szövetségi kanczellár gyengélkedése semmi komoly jelentőséggel nem bírt. A baj oka nem az idegrendszer megzavarása, hanem a gyomor működésének pillanatnyi fenakadása volt. Bismarck gróf különben testileg és lelkileg oly friseségnek örvend, mint évek óta nem. Környezetéhez tartozó egyének azt állítják, hogy a heves vita, melyben az országgyűlésen ismételve résztvett, legcsekélyebb káros hatást sem gyakorolt idegeire, mi mindenesetre nem hangzik egészen valószínűtlenül,ha Francziaország.. . (A miniszteri változás kimenetele.) A franczia miniszterválság Daru és Buffet urak viszalépésével véget ért. Hasztalan iparkodott Ollivier legalább Darut maradásra bírni. Andelarre marquis hideg fogadtatása a császár által, s azon makacsság, melylyel Napoleon a plebiscitum korlátlan alkalmazhatóságához ragaszkodott, lehetetlenné tették a miniszternek, hogy tárczáját megtartsa. Andelarre marquis fogadtatásáról ezt írja: Andelarre úr kedden két órakor fogadtatott a Tuilleriákban. Még egyszer a császár elé terjeszté azon okokat, melyek folytán a szabadság és dynastia minden őszinte barátja azon kívánságot, hogy ezután minden plebiscitum a kamra beleegyezéséhez legyen kötve, föl nem adhatja. A császár azt feleli, hogy lehetetlen új engedményeket tennie; már feláldozta az alkotmány 33. czikkét, a 13. czikknek sem törlésébe, sem módosításába nem egyezhet. Midőn Andelarreur beszélgetés közben egy közvetítő javaslatról szólt, mely Daru gróftól indulna ki, és mely szerint a császár csak akkor fordulhat a kamra beleegyezése nélkül a néphez, ha a dynasticus kérdés forog szóban, Napoleon Daru gróf nevének említésére megszakitá a beszélgetést. Andelarre úr három órakor a kamrába ment, s barátainak elmondá a beszélgetés eredménytelenségét. (Paris, ápr. 15.) A hivatalos lap közli Segris kinevezését pénzügyminiszterré Buffet helyébe, s Ollivierét külügyminiszterré Daru helyére. Richard megbizatott az oktatásügy vezetésével. A baloldali követek gyülekezete elhatározta, hogy a plebiscit ellen negatív szavazatot fog ajánlani. (Vita a népszavazás kérdése fölött.) Ollivier a kamara elnapolását a máj. 1-én vagy 8-án tartandó plebiscitummal és azzal indokolt, hogy a kabinet a senatus vitatkozásaival is el lesz foglalva és a követeknek is jó lesz, ha a plebiscitum idejét otthon departementjukban töltik, hogy választóikkal összeköttetésben legyenek. Jules Favre ezeket nem tartja elég komoly okoknak. „A minisztérium ismeretes homogenitása — így szólt — nem áll már úgy, hogy a miniszterek könnyen ne intézkedhetnének: egyik a senatusban, másik a kamrában. (Derültség). Ha a többség elnapolja magát csak azért, hogy „az urnák és parancsolónak“ tessék, saját méltóságát sérti meg. Valóságos leköszönés, ha a kamara egy parancsoló kézintésre, mely félre akarja őket tenni, engedelmeskednek. Az sem jobb argumentum, hogy a követek a plebiscitum alatt a departementeokban kell hogy legyenek. Sőt épen ez eszköz arra, hogy az ország izgatásnak legyen kitéve, amit a kormány épen kerülni akar. Ha ez idő alatt komoly zavargások lesznek, a követek elszórva lesznek, pedig állomásukon kéne hogy legyenek. Az elnapolás valódi oka, hogy a minisztériumot zavarná a kamara együttléte a plebiscitum alatt. Ez már abból is kitűnik, hogy Ollivier soha sem felelt azon kérdésekre, hogy miként lesz szerkesztve a plebiscitum. A nemzetet tőrbe akarják ejteni. A jan. a-ki ezzel azon hiteles közlést kapcsolatba hozzuk, hogy Bismarck gróf bizalmas körökben a nemzeti szabadelvűek ellenkezéséről és a belhelyzet nehézségeiről általánvéve csodálatraméltó kevésrebecsüléssel beszél. Úgyszintén folyvást igen megelégedve nyilatkozik az európai helyzetről, mely Poroszországra nézve alig lehetne kedvezőbb, mint a jelen pillanatban. — De hogy ezen vidáman csörgedező beszédár mögött nem rejlenek-e mégis komoly gondolatok, az más kérdés.