Politikai Ujdonságok, 1870 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1870-06-01 / 22. szám

Hazánk állapotáról. Immár, Isten segítségével erősen bennvagyunk, sőt maholnap felét is eltöltöttük az 1870-diki esztendőnek, mely remélhetőleg a jobbak közé fog tartozni nemzetünk siralmas évlapjaiban. A világ csendes, háború veszélyei nem mutatkoznak; lesz tán meglehetős termésünk, s a politikai és társadalmi szabadság élvezetében hegednek egykorisebeink, pótolhatjuk veszteségeinket, szerezhetünk erőt, s készülhetünk a netán hamarabb mint vélnök ránk következhető válságok legyőzésére. Országgyűlésünk egész két hét lefolyta alatt csaknem kizárólag vasúti törvények alkotásával foglalkozott. Minden vidék, melynek csak némi forgalmi jelentősége van, vasutat követel, s az építkezésre vállalkozók mint ha csak gomba módra teremnének a földben, oly sűrűn jelentkeznek. Szép idő lesz az egykor, a midőn a legközelebbi nemzedék a most épülő vasúthálózat rendszerét késznek látja és használhatja. És ha lesz fiaink szivében a hálának érzete, csak áldást mondhatnak ránk, kik ezen óriási művek létrehozásában a nehezebb részt, a munkát tettük s az áldozatot hoztuk. Magunk is sok hasznot remélünk élvezni fáradozásunk gyümölcséből, de tulajdonkép fiaink és unokáink lesznek azon szerencsések, kik tapasztalni fogják, mit tesz az, kényelem, ipar, kereskedés és hadtani tekintetben, ha valamely ország keresztülkasul vasutakkal van belépve. Csodákat fognak mivelni egykor ezen leghatalmasabb közlekedési eszközök. Ezek a vérkeringés útjai az ország egészséges testében, s amit mi ma áldozattal teremtünk, nyolcvan, kilencven év múlva, egy új nemzedék mint roppant vagyont öröklendi tőlünk, úgyhogy azok árával még azon adósságokat is lefizetheti, miket a legmostohább idők vétkünk és hibánk nélkül mai nap nyakunkra toltak. Épen azon meddő munka tehát az, melyet választott képviselőink egy idő óta tesznek, s hogy épen most majdnem kizárólag ezen ügyekkel foglalkoznak, annak oka,először, mert minden vidék zajosan sürgeti követelésének teljesítését; másodszor: mert a horvát képviselőket, kikre otthon is sok teendő vár, sokáig nem tartóztathatjuk Pesten, s azért akarunk gyorsan mindent elvégezni, amihez az ő jelenlétük is szükséges, hogy aztán annál zavartalanabban láthassunk saját külön kérdéseink megoldásához. Pesten, a kereskedelmi körökben élénk izgatottságot okozott azon kérdés: merre folytassuk az alföldi vasutat, Szlavónián át, hogy Sziszeken át a tiszai vidéket Fiuméval, s így a tengerrel egyenes összeköttetésbe hozhassuk? Váradtól Eszékig a vonal részint kész, részint közel van az elkészüléshez, de már Eszéktől kezdve Sziszekig a vonal merre vitele igen heves érdekvitát idézett elő. Azt mondják, hogy a magyar forgalomra nézve kedvezőbb volna, ha e vonal a Dráva folyam mentében hasítná át a mezőket, a horvát országgyűlés azonban egyhangúlag a Száva folyam vidéke mellé nyilatkozott, s habár ezen vonal egy pár mérfölddel hosszabb lenne, s így többe is kerülne, a magyar országgyűlés, tisztán a horvátok iránti kedvezésből, előzékenységből és barátságból a Száva melléki vonalt szándékozik megszavazni. Sziszektől Fiuméig a munkálatok már fél év óta erősen folynak. A pesti kereskedelmi kar még az elhatározás utolsó perczében is, a Dráva melletti vonal elfogadását szorgalmazza. Épen most készül egy kérvény, mely jajgatással és keserű panaszokkal tölti be a levegőt, állítván, hogy Pest délvidéki forgalma örökre tönkre lesz téve, ha nem a Dráva, hanem a Száva partján utazunk a magyar tengerparthoz. Egy tekintetet kell vetnünk a térképre, s azonnal látni fogjuk ezen siralmas kiáltások alaptalanságát. A tiszai és marosi gabonának mindegy akár a Száva,akár a Dráva mellett viszik Sziszekre, a pesti kereskedő pedig, ha Fiuméban van dolga, úgyis a leszegyenesebb utón, Kanizsán, Zákányon és Zágrábon át fog odaérkezni, s ha a szávai vonal egy vagy két millióval többe is folna kerülni, a horvát nemzet óhajtásának kielégítése, már csak politikai tekintetben is többet ér ezen áldozatnál. Ha siet az országgyűlés,amit szokott is tenni, ha néha körmére ég a munka) tán e hét folytán elvégezheti aapirendre tűzött négy vagy öt vasúti törvényjavaslatot. Azután mennek a horvát képviselők haza, s itt maradunk mi magyarok, hogy régi szokásunk szerint szörnyen összeháborodjunk egy-más között a belügyi kérdések megvitatása fölött. 1 . Olvasóink tudják, hogy a minisztérium 11 előterjesztő a megék és községek rendezé iséről szóló két törvényjavaslatot, de még akkor, amidőn csak arról volt szó, hogy e javaslatok az osztályülések előleges tárgya- lása alá bocsáttassanak, a képviselőház bal oldala azt indítványozá: el kell halasztani a tárgyalást az őszi időszakra, habár mindenki tudja, hogy az őszi hónapokban az 1871-ki költségvetés megállapításának nagy munkája vár ránk. Magától értetik, hogy ezen indítvány nem volt más, mint udvarias formába öltöztetett teljes félrevetési javaslat. Épen mint az angol parlamentben divatozik, hogy ami nem kell egyik vagy másik pártnak, azt indítványozzák, tárgyaljuk e dolgot mához hat hónap múlva! A francziák ezt úgy szokták mondani: tűzzük napirendre a bevételi budget tárgyalása után. Akkor tudniillik, amidőn a parlament okvetlenül szétloszlik, így találtuk fel mi is a szólásformát, mit indítványozzunk, ha valamely eléter■jesztett javaslat nem nyerte meg kedvező véleményünket. A többség ugyan a köztörvényhatóságokról szóló munkálatokat az osztályülések elé utasító, de a tárgyalások ottan még mindig nem kezdődtek meg. Ezalatt a két országos párt hírlapjaiban élénken foly a vita a kormány terve fölött. A kormánypárti közlönyök igen jónak, az ellenzéki lapok a lehető legroszabbnak nevezik azegész dolgozatot. Valószínű, hogy a középen van az igazság, s a tapasztalt olvasó nem veheti teljes komolysággal úgy az egyik párt dicsérgetéseit, mint a másiknak igen szenvedélyes hangon kifejezett kárhoztató ítéletét. Tegyük hozzá, hogy e javaslat ezen pillanatban még mindig csak a kormány részéről kidolgozott tervet képez. Várjuk meg, a míg átmegy az egész a képviselőház külön osztályainak s később a középponti bizottmánynak igen-igen akadékos rostáján is . Nem egy ily rendszeres törvényhozási munkát, öntött már egészen új alakba a ház középponti bizottmánya, mely a jelen előterjesztés pontjait is szigorú kritika bonézése alá veendi, s kivág abból sok dolgot, a mi mostani alakjában netán szemet szúrhat. Függeszszük fel tehát ítéletünket, míg nem egyedül a kormány, hanem egyszersmind a ház többségének munkálatát látandjuk előttünk feküdni. Sokat tesznek még ahhoz ama bizottmányban, s tán még többet nyesnek le belőle. Például az eredeti szerk Pest, junius 1-jén 1870. Előfizetési föltételek: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 frt. Fél évre 5 frt. £KT° Csupán Vasárnapi Ujsag: Egész évre 6 ft. Fél évre ft. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 5 ft. -- Fél évre 2 ft. 50 kr. ^5#© Hirdetési dijak, a Vasárnapi Uijság és Politikai Újdonságokat illetőleg: Egy négyszer halálozott petit sor, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krajczárba, háromszori vagy többszöri igtatásnál csak 7 krajczárba számittatik. — Kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben:: tippelik Alajos, Wollzeile Nr. 22. és Klausenstein es Vogler, Wollzeile Nr. 9. — Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 krajczár.