Politikai Ujdonságok, 1870 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1870-10-19 / 42. szám

a mi kormányunk köreiben, eljárásában, vala­mint nemzetünk hangulatában oly megdöb­bentő nyugalmat és mozdulatlanságot ész­lelünk, melyről nem tudjuk, vájjon az nem a lemondás nyugalma-e, miután az elszánt­ság jeleit semminemű előkészü­lődésben nem látjuk, — holott pedig azt még kevésbbé bír­juk képzelni, hogy a veszélynek, ha nem is küszöbön állt át, de legalább valószínűségét ne látnák? Föltéve a legjobb esetet, hogy a két óriás hatalom közül egyikkel szövetkezhet­nénk a másik ellen, akkor is meglesz ama hátrányunk, hogy a leendő ellenfél Ausztria- Magyarországban vagy a szláv, vagy német elem rokonszenvét kirondja, a következés tehát az, hogy Magyarország hadierejét a lehető legnagyobb mérvben ki kell fejteni és a kettős birodalom védelmét ez ország nemzeti hadseregére alapítani. Ez ama ta­nulság, mely úgy a jelen francziaországi eseményekből, mint a fennebbi tervezgeté­­sekből ránk nézve kivonható. A franczia-porosz halom.­ ­ (Gambetta léghajózási útja.) Gam­­betta légi útjáról egy roueni lap a következő részleteket hozza köztudomásra: Okt. 7-én, pénteken, délelőtt 11 órakor két léghajó szállott fel a párisi Montmartre magaslatáról, az egyikben, mely „L'Armand Barbes“ nevet viselt, Gambetta titkárával és Trichet léghajóssal foglalt helyet, míg a másik „ Georges Sand“ nevűben öten­­ egy léghajós szállottak fel. A felszállást maga Nadar eszközölte több miniszter és roppant néptömeg jelenlétében, mely lelkesülten kí­vánt jó utat a veszélyes vállalatba bocsát­­kozóknak. A felszállott léggömbök hosszú ideig egymás mellett haladtak a poroszok folytonos lövöldözései között, úgy hogy a golyók sűrűn fütyöltek el a léggömb hajója körül. Délután 3 óráig mindig egy irányban haladt a két léggömb, ekkor eltértek egy­mástól, s minden veszélyen kívül érezvén magukat, a „G. Sand“ egy óra múlva Roy mellett Somme­ megyében leszállott minden legkisebb baj nélkül. Kevésbbé szerencsés volt az „Armand Barbes“ léghajó, mely Montdidier környé­kén egy fán akadt s Gambetta leszállása a legnagyobb veszélyekkel volt egybekötve; néhány elősiető paraszt segítette le a minisz­tert, ki ez alkalommal némi jelentéktelenebb karczolásokkal menekülhetett meg. Leszáll­­ván a miniszter , társaival Montdidierbe sietett, hol a nép a legnagyobb lelkesültség­­gel fogadta, s hol már minden készen állott az utasok Amiensbe szállítására, hová este értek be. Az élét itt töltvén, másnap reggel vasúton Rouenbe indultak, melynek lakos­sága kor- és nem-különbség nélkül már az indóháznál várta a lelkes minisztert. Az udvar az omló zápor daczára betű szerint zsúfolva volt. A következő Gambettához intézett felirat keringett: „Gambetta kitűnő polgártársunk! A lelkese­dés túlárad, de az erély és irány hiányzik. Legyen ön a vidékre nézve az, a­mi volt Párisra nézve : teremtse meg itt azon erélyt és irányt, és az ellen­séget elűzve, Francziaországi megmentve és a köz­társaság megalapítva­­lesz. Éljön Francziaország ! Éljen a köztársaság!“ E felirat kézről kézre járt a nemzetőrség soraiban, és az indóház előcsarnoka körül özönlő néptömeg között aláírások végett és azután Gambettának átnyujtatott. Három óra múlt, midőn a vonat az indó­háznál megérkezett. A dob megperdült, a nemzetőrök tisztelegtek és „Éljen Franczia­ország ! Éljen a köztársaság! Éljen Gam­betta!“ kiáltások hangzottak mindenfelől. Gambetta, kinek arczán, bár kissé ki volt merülve, a legférfiasabb erély kinyomata látszott, jelt adott, hogy beszélni kiván. A csend helyreállott és erős hangon a védelmi kormány tagja beszédet tartott, mely a kö­vetkező szavakba vonható össze: „Híreket hozok Párisról, mely a legerélyesebb ellenállásra van elkészülve. Egyetértés uralkodik minden pártban, más czél nem lebeg előttünk, mint a haza üdve. A polgárok csatákra készülnek és egy órát sem vesztenek el azok, kik fegyverfor­gatásban gyakorolják magukat. Páris ellenálland az ellenség minden megtámadásának, de az ellen­ség mérhetlen haderővel rendelkezik, és kell, hogy a vidék jöjjön a főváros segítségére. „Páris szá­mít roátok.“ (Igen! igen! Éljen Gambetta! Éljen a köztársaság!) Gambetta ezután Normandia népéhez fordul és nyomatékosan hivatkozik hazafiasságukra. Nor­mandia a bőség gabnajára lenne Poroszországra nézve, tehát védelmezze magát, fejtsen ki tevé­kenységet, minden személyes érdek szűnjék meg, mindenki minden személyes meggyőződését ál­dozza fel, hogy csak a haza jóllétére gondoljon. Beszédét így végzi: „Ha nem köthetünk szö­vetséget a győzelemmel, kössünk a halállal.“ A miniszter szavait a tömeg határtalan lelkesültséggel fogadta s az ovatiók elöl meg kellett szökni Gambettának, ki ezután Estancelinnel értekezett hosszasabban az indóház egyik termében. Gambetta d. u. 4 órakor társaival együtt kocsin St.­Seversbe indult, hogy onnan útját Toursba folytassa. Az utazók mindenütt a legnagyobb lelkesedéssel fogadtattak s Se­­verben a nép a vasúti kocsikat körülfogva hosszasan éltette a köztársaságot s a szere­tett minisztert, ki elindulás előtt a kocsi ablakát feltárva, a köztársaságot hangosan éltetőknek kiálta: „Igen, éljen a köztársaság! Mentsétek meg!“ Ama két amerikainak, ki a „George Sand“ léghajón jött, állítólag politikai küldetése van. A léghajók három postagalambot is hoztak magukkal, melyek Toursból megv­en­­dik Párisba Gambetta utazásának ered­ményét.­­ (Az alkotmányozógyűlés elhalasztása.) A párisi kormány rendelete, melylyel a vá­lasztások elnapoltalak, angol lapok szerint igy hangzik: Franczia köztársaság. Páris, 1870. . . . A nemzeti védelmi kormány, tekintve a toursi delegácziónak szeptember 29-től kelt sürgönyét, melyet a kormány október 1-jén vett, és melyben az alkotmányozó gyűlési választásokra október 16-a tűzetik ki; tekintve a kormánynak szeptember 23-án és a delegácziónak szeptember 24-én kelt dekrétumát, mely e választásokat elhalasztja; tekintve, hogy a toursi delegáczió határozata csak félreértésből származható, hogy ellentétben van a nemzeti kormánynak egyedül törvényes erejű dekrétumával; hogy az ilyen határozat vég­rehajtása 23 departementban tényleg lehetetlen, a többiekben szükségképen hiányos volna, rendeli: 1. czikk. Az átalános választások elnapolva maradnak mindaddig, míg azok a köztársaság egész területén nem eszközöltethetnek. 2. czikk. Minden, jelen rendelet sérelmével tett intézkedés semmis és hatálytalan. 3. czikk. Jelen rendelet minden departement­ban a delegáczió útján közzéteendő. Kelt a városházán, ma, 1870. október 1-jén. Garnier Paget, Jules Favre, Trochu tábornok, Ernest Picard, Jules Simon, E. Arago, Jules Ferry, Léon Gambetta, Henri Rochefort.­­ (Spanyol republikánusok Franczia­­országban.) A spanyol republikánusok végre szintén kezdenek életjelt adni­­ magukról. Orense egy önkéntes hadtesttel fran­czia földön áll, s Castellar a híres spanyol republikánus Toursban van, hol a francziá­­kat bátorítja s a köztársaság iránti lelkese­­dettséget még jobban föltüzelni igyekszik. Castellar egy gyülekezetben következő be­szédet tartott: „Uraim ! Polgárok ! Köszönetet mondok önöknek azon rokonszenves fogadtatásért, mely­ben részesítettek. Én is republikánus vagyok: meg fogjuk látni, hogy Francziaország most is diadalmaskodik ellenségei fölött, mint 1792-ben. Le fogja tiporni a feudalizmust, a fejedelmeket és sarjadékaikat S ha a porosz csordákat vissza­űzzük a Rajnán, csak ekkor fogjuk igazán kikiál­tani a franczia köztársaságot, az átalános egyen­lőség, szabadság és testvériség eszméinek képvi­selőjét. Egyedül csak ez adhat igaz békét nekünk, míg a bonapartisták és zsarnokok drabantjai csak örökös kívülről való fenyegetés és belzavarok táp­lálása voltak ránk nézve. Éljen a franczia köztár­saság! Ha a poroszokat elűztük, Spanyolország, Olaszország és Portugál egyesülni fog Franczia­­országgal republikánus egységben, melyek az áta­lános szabadság, egyenlőség és testvériség igaz eszméit képviselték s az átalános béke megbízható kezesei lesznek. Éljenek a latin köztársaságok!“ — (Porosz zsarolásofc.)Chalonsból, szept. 30-tól a következőket irja egy német le­velező : „Az új prefektus Linden báró würtem­­bergi államminiszter főtitkárának kíséretében az utolsó vasárnapon érkezett meg ide. Az új prefektus megérkeztével négy millió frank sarc­ot rendeltetett behajtatni, a­mi, tekintve a departement gazdaságát, nem valami nagy összeg (!) ugyan, de másrészt igaz az is, hogy a mostani háborús idő jól igénybe vette e vidéket is. Ez összegen kívül a departement kormányzósága még 200,000 flanell­ing be­szerzését is követeli a vidéktől. Továbbá, még szükségesnek találja az új prefektus a Rajna és Marne-csatorna helyreállítását. Erélyes lépéseket kell továbbá tenni az iszonyúan dühöngő marhavész terjedése ellen is. Cha­­lonsnak csak egy kerületében több mint 1000 marha üttetett le, melyek a dögvész áldozatai lettek. A kivetett requizícziók beszerzése sok ellenállásra talált, úgy hogy Linden bárónak már gyakran kellett katonai végrehajtást alkalmazni az illetők ellen. E nehézséget részint az ország kimerültségéből, részint a lakosságnak a német győzök iránti nagy gyűlöletéből lehet magyarázni.“" — Az angol lapok tudósításai, eddig nem gyanított borzasztó színben tüntetik fel a poroszok hadviselési módját, s melyet a történelem, s az európai közvélemény a leg­mélyebb indignáczióval fog elítélni. Mr. Alfred Seymour, az angol parlament s egy­szersmind a nemzetközi társulat tagja, ki Carleton angol ezredessel Sedanba ment a sebesültek se­­gítségére, most a „Daily Telegraph­“ban a franczia foglyokkal való bánásmódról egy leírást közölt. A foglyoknak, kiktől mindent elvettek s gyakran a legszükségesebb ruhát is nélkülözték, több napon át éhezve a Moselle által körül folyt kis szigeten kellett mély iszapban feküdniök, mialatt az eső folytonosan szakadt, s a levegő a folyó által le­hozott hullák által egészen dögleletes volt. Néme­lyek életök fenntartására naponként fél kétszer­­sültet kaptak, a nagyobb rész azonban semmit s az éhség kínai fokozódtak; igen sokan a szomjúság és hideg által ölettek meg. Sokan egy-egy dara­bot vágtak le azon döglött lovakból, melyeket a folyó hozott le, s úgy nyersen ették a húst. Magá­ban az ambulance-ban sem volt kenyér és só, s a legszükségesebb életszükségletek is hiányoztak. A két angol, miután ez irtóztató képet látta, a se­­dani bajor parancsnoknak írt, hogy őt felvilágo­sítsa ez állapotokról, de nem kaptak választ. Mr. Seymour megerősíti a német csapatok azon erőszakoskodásairól szóló hírt, melyeket a franczia lakókon gyakoroltak. „Mi“ — írja — „több oly helységen mentünk keresztül, melyek a poroszok által megszáll­ottak, s mindenütt azon tapasztalatra jutottunk, hogy ők tökéletesen és rendszeresen raboltak; de nemcsak élelmi­szereket, hanem ruhákat, ékszereket s mindent magukkal vittek, a­mit csak találni lehet egy polgári vagy paraszt házban.“ A kis kastély, hol Napóleon és Vilmos találkoztak, később a katonaság által tökéletesen elpusztíttatott. A­mit el nem rabolhat­tak, azt szétrombolták. 498

Next