Politikai Ujdonságok, 1871 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1871-01-04 / 1. szám
ban vett részt s 13-án következő igen siralmas leirást ad a Loire melletti német sergekről. „Decz. 8-án, 9-én, 10-én heves csatáink voltak. Eddig nagyon sokat kell éheznünk, de ahogy most élünk, alig írhatom le. 8-án és 9-én folytonosan tűzben voltunk s igen sokat vesztettünk. Sokkal roszabb volt, mint Sedannál, Wörthnél és Orleansnál. 8-án retirálnunk kelle, midőn századunkból sokan elfogattak. 20-án többen hiányoztak. Tüzérségünk többé nem használható, mert az ágyúcsövek a sok lövés folytán kiégtek. Igen hideg van, majd megfagyunk. Ez igen természetes, mert az iszonyú szenvedések annyira megtéptek bennünket, hogy egészen meztelenek vagyünk, alig van ruhánk. Pár régi czipőt viselek, mely telve van piszokkal. Mást kapni itt lehetetlen. Az emberek kis gyermekeikkel a legmélyebb pinczékben ülnek, mert a házak mind összelövettek. A 20-ik hadtest is hozzánk csatlakozott. Oh! kedves nőm, a halottak itt úgy feküsznek, mint midőn a paraszt borsót vet s a sebesültek gyakran az éjen át künn maradnak, mert nem lehet mindnyájokat elhelyezni. Ezredünk 300 embernél többet veszte. Mi már 15.000 foglyot ejtettünk, kiknek nagy része azonban ismét elszökött.“ Egy más levelező a mecklenburgi nagyherczeg seregéről következőket ir : Maguk a bajorok decz. 1 -je óta 223 tisztet és 4950 embert vesztettek. A 22-ik hadosztály veszteségei ennek megfelelők, a hanszaták is iszonyúan szenvedtek, továbbá a 90-ik mecklenburgi ezred. Mit értek el mindezen veszteségekkel? A Loire-hadsereg nem mehetett Paris alá — ez az egész. Azonban igen valószínű, hogy a Loire melletti csaták még nem értek véget. A már négy- vagy ötször ,,teljesen megsemmisített“ vagy legalább fölbomlott a loire-i hadsereg valószínűen még hatodszor is föl fog támadni. Alapjában tekintve a dolgot, az ügyek itt a Loire mellett 8 hét óta nem a mi előnyünkre változtak. Október végén a Tann-féle hadtest elégséges volt arra, hogy a loire-i hadsereget északtól távol tartsa, most arra, hogy ugyanaz éressék el, a négy- vagy ötszörre erősebb Frigyes Károly herczeg-féle hadsereg szükséges. Győzelmeket vívtunk ki és terrénumot nyertünk, de a Loire-vonal jelenleg sokkal nehezebben védhető, mint nyolc hét előtt. Frigyes Károly főhadiszállása 18-kán ismét Orleansba tétetett. A törzskar tisztjei szolgáikkal együtt ismét elfoglalák régi szállásaikat. Hogy ez lehetővé váljék, katonák és tisztek égés., égősek és betegek lakásaikból kifizettek. Orléánsra 18-án 600,000 franknyi hadisarct rovatott ki. A ,,Neue Freie Presse“ nem kevesebbről ír, mint amecklenburgi herczeg seregének teljes fölbomlásáról: „Semmi kétség többé — írja a nevezett lap — hogy a mecklenburgi nagyherczeg serege ,az ügyetlen vezetés következtében teljesen tönkrejutott. Nemcsak az 1. bajor hadtest, mely 8000 emberre olvadt le, hanem még a hanza városokból kikerült dandár is visszavonatott a hadvonalról, hogy Chartresben szervezze magát.“ (A németek veszteségei.) A „Pali Mail Gaz.“ czimű angol lap ezeket írja: „A németek első támadó hadserege Észak- és Délnémetország seregeiből alakulva 640,000 embert számlált. Két havi háború annyira annyira megcsökkentette ezen látszámot, hogy októberben küldött összesen 200,000 főnyi segédcsapatok nem voltak elegendők arra, hogy a zászlóaljak 1000 főnyi hadi létszámát kiegészítsék. A párisi ostromló sereg zászlóaljai általán 7—800 embert tettek, míg metzi csapatok még kevesebb számúak voltak. Csaták és betegségek annyira megapasztották Frigyes Károly csapatait, hogy mikor azokkal a Loirehoz érkezett, zászlóaljanként csak 450 embert tettek. Jövő januárban az újonczpótlék összesen 111,000 embert fog tenni, mi az egyes zászlóaljak erősítésére nem egészen 300 főre megy. Ez által a zászlóaljak 650, és ha a fiatalabb ujonczok is be lesznek tanítva, mintegy 750 főre fognak kiegészíttetni. És így ez 450,000 főt fogna tenni, vagy 34 részét azon egy milliónyi embernek, kik Németország határait átlépték. E szerint a Francziaországba küldött seregeknek több mint fele oda veszett, vagy harczképtelenné lett négy hó alatt. A Francziaországban levő összes landwehrek száma 240,000 főt tesz, zászlóaljanként 1000 embert véve. Azonban ezek száma nem elégséges rendeltetésekhöz, miután még 4 landwehr hadosztályt mintegy 50.000 embert fognak még Francziaországba vinni és Németországban eddig elfoglalt helyőrségi állomásaikat pedig más pótlék zászlóaljak foglalandják el. Ezen négy landwehr osztályt nem lehet kiállítni, anélkül, hogy 40 éven és azon felül levő emberek fegyverbe ne szoktassanak, s az utóbbi intézkedések által a kiképzett emberek tartaléka Németországban egészen ki fog meríttetni és azonkivül még egy egész évfolyami újoncz. A landwehrek sokkal kevesebbet szenvedtek, mint a sorezredek, összes veszteségeket 40,000 főre tehetni, és így Francziaországban jelenleg alig van 200,000-nyi landwehr, amivel rendelkezni lehet. Ily körülmények között a Francziaországban levő összes német sergek 650,000 embert fognak számlálni jamné második felében. Adubanoksereg nagyon is különbözik attól, mely midször szállt síkra; a sorezredek sokkal fiatalabak, a jamiewekrek sokkal öregebbek lesznek, mint az ezelőttiek; és igy a német haderő mind ha 80 elóbb 1887 a francziákéhoz, azon különbséggel, hogy T német részről az uj legénység az előbbi sereit szilárd keretébe fog beosztatni.“ — (Irtó háború.) Egy hivatalos :■ tudósító, Wickede, a háború borzalm., ágairól következőleg ir a „Kölnische Zeitungéban: A kétségbeesés leg v ig... erőfeszítésével védelmezi magát Francziaország fővárosa és Gambetta és társai makacs ámításul a harcrot még a legvégsőig akarják folytatni, ámbár nekik a remény leggyöngébb sugrja sem maradhatott fönn, hogy a győzelmet még most is kivívják. Ezalatt Francziaország folyton pusztíttatik, a franc-tiveuvesek elleni hir'sz mindinkább kioltja a harczosoknál az emberiség és keresztyénség érzelmeit. Ezen borzasztó pusztítás és öldöklés tovább foly; a falvak egész sora leégettetik egy kézlövés miatt, melyeket idegen csapatok tettek onnan. Az egész háború oly vaddákezd fajulni, minő még a harmincz éves háború sem volt. Ha valaha, úgy most kell, hogy Burrit Elihu béketanainak követői legyünk, s ha e háborút győzelmesen bevégezzük (csak akkor, előbb nem?!) s János templomának kapui bezáratnak , az európai kulturállamok népképviselőinek szent kötelessége, hogy egy nagy békekongresszusra gyűljenek egybe, a végből, hogy nagy állandó hadseregeink száma a lehető csekélyre szállítassék, s hogy az egyes államok minden oly eszközöktől megfosztassanak, melyek lehetségessé tehetik azt, hogy jövőben ismét ily kegyetlen véres küzdelemben egymással szemben állhassanak. (Chanzy tábornok tiltakozása.) Chanzy tábornok, a 2-ik franczia hadsereg parancsnoka közelebb egy tiltakozást küldött a vele szemben álló német hadak vezérének, melybe szemére lobbantja a német hadvezényletnek szokásos bűneit, a rablást, pusztítást, s a haditények hazug elferdítését. E tiltakozást Chanzy egy napi parancsban katonáinak háromszor fölolvastatta, s aztán a vendomei porosz parancsnoknak átküldte, így hangzik: „A porosz parancsnoknak Vendomeban ! Arról értesülök, hogy az ön parancsnoksága alatt álló csapatok le nem irható erőszakoskodásokat követtek el St.Calais békés lakóin. Eltekintve ama jó bánásmódtól, melyben az önök betegei, sebesültjei, tisztjei nálunk részesülnek, önök pénzt követeltek s rablásokat engedtek meg maguknak. Ez a hatalommal való visszaélés, mely az ön lelkiismeretét terheli, s melyet a mi lakosságunk hazaszeretete képes lesz elviselni. De ami semmiesetre meg nem engedhető, az amaz alaptalan sértés, melylyel ön ama tetteit tetézi. Ön azt állította, hogy mi legyőzöttünk. Ez hazugság, mi győztük le önöket, s már decz. 4-ke óta sakkban tartjuk. Ön merészelt oly egyéneket gyáváknak nevezni, akik önnek nem válaszolhattak, s azt állította, hogy a kormány kényszeríti ezeket az ellenállásra, holott ők határozottan békét akarnak. Tiltakozom azon jognál fogva, melyet nekem úgyszólva egész Francziaország ellenállása kölcsönöz, mely ön elé egy oly hadsereget állított, melyet ön még máig sem volt képes legyőzni. Ismételve kijelentjük, mire ellenállásunk máris megtanított: A jog öntudatával s azon erős akarattal fogunk harczolni, hogy győzzünk. Az áldozatokra, melyeket még hozni fogunk, nem tekintünk: a végsőig fogunk harczolni, irgalom és szünet nélkül. Nincs többé arról szó: legális ellenség ellen küzdeni, hanem pusztító csordák ellen, melyek egyesegyedül csak egy nemzet végromlását akarják, mely becsületét, függetlenségét és rangját kívánja megtartani. Azon nagylelkűségre, melylyel mi foglyaikkal , sebesültjeikkel bánunk, önök dölyfös elbizakodottsággal, gyújtogatással és dúlással válaszolnak. Tiltakozom megbotránkozással az emberiség és a népjog nevében, melyet önök lábbal tipornak. Chanzy. “ E napiparásra és a tiltakozásra egy St.-Calaisban kirínt esemény nyújtott alkalmat. „i-dik deczemberben ugyanis 600 porosz a nélkül lőtte a helyet, hogy abban Csak egyetlen franczia katona is lett volna, avagy hogy talán a helybeli lakosság valamely ellenséges aktust követett volna el. A lövetés után a poroszok be is hatoltak a helységbe és 20,000 frank hadisarczot zsarolván, este felé visszavonultak. (Chanzy tábornok és hadserge.) Egy angol lap, a „Standard“ levelezője írja Le Malisból decz. 22-ről: „Chanzy tábornok hadserege f. hó több napján át csatázott. A hadseregnek tehát most pihenésre van szüksége. Itt(Le Mans ban) föltalálhatja a nyugalmat, hova tegnapelőtt érkezett meg. Rövid pihenés után csakhamar képes lesz támadólag lépni föl. Hallom, hogy a francziák csodálatraméltólag harczoltak hosszú visszavonulásuk alatt. Chanzy hadserege egyetlen ágyút sem vesztett el rendes csatában, mert azon hat ágyúból álló üteg, mely Vendome-nál a poroszok kezébe került, az üteg felett parancsnokló tiszt ügyetlensége következtében veszett el. E tiszt haditörvényszék elé állíttatik. A poroszok Vendome-nál iszonyú veszteséggel vezettek vissza. De Chanzy hadseregének is nyugalomra lett szüksége, elhatározta folytatni visszavonulását Le Mans felé, hogy ott szervezkedve, ismét támadólag lépjen föl.“ Chanzy hadjáratát a Loire környékén decz. 7 —15 napjai között, a „Standart“ következő megjegyzésekkel kíséri: E csatározásokról némi fogalmat szerezhetünk magunknak a tényből, hogy ez idő alatt a franczia ágyúk 16,000 golyót lőttek az ellenségre. A francziák a mintegy 47 éves Chanzyban vélik feltalálni a tábornokot, akit régóta kerestek. Tisztjeitől s katonáitól egyenlően becsülve, a legkétesebb pillanatokban sem vesztette el lélekjelenlétét, még decz. 2-kán sem, midőn 20,000 embere meg akart futni minden áron, a midőn két órai heves csata után egy csapat bajor gyalog által oldalban támadtatott meg. Seregének lelke továbbá Jaurreguiberry altengernagy, a 16-ik hadtestparancsnoka, ki főparancsnokul van kiszemelve, ha Chanzyt valami veszély érné. (Ütközet a Loirenál.) Mig a poroszok Páris körül ostrom-ágyúiknak fölállításával s az ostrom megkezdésével foglalkoznak.