Politikai Ujdonságok, 1871 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1871-10-18 / 42. szám
A magyarnak azonban tétele áll az ő nemzeti vágyaik útjában, és mivel az ő számuk mintegy száz-, a mienk pedig legfelebb csak tíz millió, e faj túlzói nem kevesebbre, mint kiirtásunkra törekszenek. Íme a cseh kiegyezés még csak reményben él, és már Horvátországban a zendülés zászlóját is kitűzték, fölírván arra végezélul a magyarok és osztrákok kiirtásának eszméjét. És e keszültség szertelensége csak akkor tűnik szemünk elé egész borzasztóságában, ha Csehország viszonyát Ausztriához, s Horvátországét Magyarországhoz egybehasonlítjuk. Csehország Ausztria leggazdagabb tartománya, mely legnagyobb adómennyiséggel járul Ausz-tria hatalmi állásának fönntartásához. Hor-vátország ellenben anyagilag oly gyönge, hogy nem bírja fedezni saját kormányzata terheit, önállásra már ennélfogva is képtelen. Magyarország őt úgyszólván kitartja, s nemzetgazdászok kétségtelen számokkal kimutatják, hogy Magyarországnak valósággal terhére van és többe kerül, mint amennyi hasznot a tengermellék birtoklásából egykor bevenni — remél. A mellett Magyarország a legteljesebb önkormányzat áldásában részesíti Horvátországot, míg Csehországtól ezt Ausztria eddig megtagadta. A szlávok gyűlölete tehát a magyarok iránt sokkal nagyobb, mint a németek iránt, s ennélfogva világos, hogy természetesebb osztrák-németekkel való szövetkezésünk a szlávok ellen, mint a szlávokkal a németség ellen. Mindazáltal a magyar politika vezetői legalább is nem ellenzik a Hohenwarth által most kezdeményezett kiegyenlítési kísérletet, mert utóvégre Ausztria megszilárdulását ők is óhajtják, s nem bánnák,sőt szeretnék, ha valamiképen a németek és szlávok közt oly megélhetési módot találnának Hohenwarthék, mely a latthántuli birodalom lételének és fönnállásának lehetőségét biztosítaná. Természetesen e kísérlet sikerének föltétele úgy Ausztria, mint Magyarországra nézve az, hogy a szlávok kielégítése az osztrák németek végelkeserítése és a nagy Németország karjaiba kergetése nélkül történjék. Erre most, mint fenebb megjegyzők, nem vérmesek a remények, miután a németség izgatottsága már-már csaknem a kitörés fokáig emelkedik. De azért nem tartjuk lehetlennek, hogy az osztrák-németek az abszolutizmustól való iszonyodásukban végre is bele fognak nyugodni a bevégzett tények kényszerűségébe, és ekkor talán majd a kecske is jól lakik és a káposzta is megmarad, vagyis, a kiegyezést akkér intézik el, hogy a csehek is meglegyenek nyugtatva, és az osztrák-németek is elfogadják azt. Ez lenne a legjobb! Lázadás a határőrvidéken. A várakozás teljes szünetet, mely a cseh felirat és a fejedelmi válasz közt beállott, azon válasz közt, mely — bármikép legyen tartva — mindenesetre egy újabb fordulópontot fog képezni Ausztria politikai történetében, egy lázongás váratlan hire szakítt félbe, mely múlt vasárnapon a határőrvidéken ütött ki. Az ogulini ezred rakoviczi szakaszának területén egyszerre fölfegyverkezett csapatok léptek föl, az ellenük kiküldött őrjáratokat leverték, a fegyvertárt hatalmukba keltték és kirabolták, s mindenképen fölszerelve, erőszakos kihágásokat követtek el, pusztításokat vittek véghez. Az ogulini ezred a polgárosítandó károlyvárosi végvidékhez tartozik. Kelet felől Bosznia, a lázadások ezen örökös fészke, hol a pánszláv izgatók évtizedek óta hintik a tudatlan és szegény nép közt a lázadás magvait, hol a török csapatok még pár hét előtt is csak komoly erőfeszítés segélyével tarthatták fel a rendet, határolja körül az ezredet, mely mintegy negyvenöt négyszög mérföldnyi területen van elszórva. A lázadás zászlóját épen a bosnya határ közelében fekvő rakoviczai század tűzte ki. A vidék hegyes-völgyes jellemű, a növényzet igen gyarló, a lakosság durva, értelmetlen, verekedő jellemű s igy agitátorok által legkönnyebben fölizgatható. Mollinary altábornagy — írja egy zágrábi lap — f. hó 8-án hivatalosan értesült arról, hogy a rakoviczai században bizonyos Gruics degradált káplárnál Kvaternik és Bakias ismert izgatók és bizonyos Starcsevics összejöttek, és értekezleteket tartottak a felett, hogy egy Zágrábból kiadandó felhívásra Szerbia, Dalmáczia, Montenegró és Bosniával egyesülten felkelés törjön ki. A szolgáló határőr-altisztek tiszti állomásokkal való kecsegtetés vagy halállal való fenyegetés által nyerettek volna meg. Fegyver és muníczió összeszereztetvén, a közelfekvő hegyüregekben rejtettek volna el. A szervezendő felkelő-hadtest Károlyvároson át Zágrábba vonult volna. F. hó 9-én reggeli 8 órakor értesült a parancsoló tábornok az előbbi napon kiütött zavargásokról. Az ogulini, otocsáczi, és szluini ezredet azonnal utasította, hogy a lgénységet összehíva, egyenesen Rakovicza felé haladjon. Ez ezredek tisztjei és legénysége gyorsan és erélyesen hajták végre a Zágrábból kibocsátott parancsokat, mert alig két napra rá a felkelők már valóban körülzárva, szétrobbantva voltak, fővezéreik elestek, sok fogoly jutott az üldözők kezei közé, és a futamadók erős hadosztályok által élénken üldöztettek. (Hivatalos tudósítás a lázadás leveretéséről.) Míg a magyar kormány hivatalos lapja az ogulini ezred területén kitört mozgalomról egy szóval sem emlékezik meg, az osztrák kormány félhivatalos lapjában a „W. Abendpost“-ban következő ide vonatkozó hivatalos közleményeket találunk: Az ogulini határőrezred területén tudvalevőleg f. hó 9-kén zavarok törtek ki s a rakoviczai század raktára 2—300 fegyveres által kiraboltatott, kik ismeretes izgatók, mint Kvaternik ügyvéd, Starcsevics és Rakics vezetése alatt állottak. Ezekhez alkalomszerüleg Bach nevű postahivatalnok csatlakozott, ki egyik postapénztárból 15,000 frtot lopott s e pénzzel megszökött; az őrjáratok, kik ennek üldözésére kiküldettek, voltak azok, melyek a lázadókkal találkoztak. A zágrábi főhadparancsnokság gyors intézkedései, nem kevésbbé a kiküldött határőrségi csapatok erélyes magatartása következtében azonban sikerült a lázadókat körülkeríteni s azon helyzetben vagyunk, hogy a zágrábi főhadparancsnokság által a közös hadügyminisztériumhoz érkezett sürgönyöket következőkben közölhetjük: Zágráb, okt. 12. éjjel 10 óra. Ruff vezérőrnagy jelenti: A szluiniak által Rakoviczában ejtett foglyok kivallják, hogy 11-kén reggel a Ljubcaerdőben összeütközés történt a lázadók s az oguliniak közt. Kvaternik és Bach elfogattak, Rakics elesett s az egész csapat szétugrasztatott. Rasics őrnagy Proshenkamenből ellenkezőleg jelenti, hogy Rakicson kívül Kvaternik és Bach is elestek. Cuics megsebesült, de menekült és minden fogoly tiszt megmentetett. Kukulj alezredes jelenti Plaskiból, hogy 11-én délelőtt a lázadók a Ljubca szélén Mocila felett visszavonulásukkor cselbe kerültek, Kvaternik, Bach, Rakics elestek, a többiek szétugrasztattak. Az összeütközést egy határőr is jelenti, ki kényszeríttetett, hogy a lázadókat vezesse, kik azonban az első lövésekre szétfutottak. Épen most sürgönyözi Baillou tábornok Otosacból. Schestak ezredes jelenti Rakoviczából okt. 11-kén este fél 8 órakor. A lázadók Ljubca mellett az ottocani 5. és 6. század által szétüzettek. Kvaternik, Bach, Rakics vezetők elestek, s már el is temettettek. — Molináry m. k., vezérőrnagy. Zágráb, okt. 13. reggel 10 óra. Kukulj alezredes előbbi tudósításához kiegészitőleg jelenti, hogy Kvaternik, Rakics és Bach vezetőkön kívül még néhány lázadó elesett s 30 fogoly ejtetett. A csapatoknak sem halottak, sem sebesültjük nincs. — Molináry m. k., vezérőrnagy. — (A lázadás keletkezéséről.) A bécsi ,,Presse“ zágrábi levelezőjétől a következő tudósítást veszi: „Az ogulini ezred vidékén már hetek óta élénk mozgalom volt észlelhető. De értettek ahoz az illetők, hogy a dolognak ártatlan színezetet kölcsönözzenek, így például a gyakori összejövetelek állítólag a határőrvidéki erdők kérdésének voltak szánva, míg valóban a létező rend felforgatását czélozták. A magyarok elleni gyűlöletet ott minden mértéket túlhaladó szenvedélyességgel prédikálták. Nem is volt nehéz feladat a hiú és dicsvágyó népboldogítókra nézve a tudatlan és könnyen hivő tömeg szenvedélyét bizonyos irányban terelni. Míg eddig a nép nemzetiségének korlátozását mint személyes és helyi sérelmet tekinté, addig most a nemzeti czélt hallotta hangoztatni, és vakon rohant vezetői után. Kvaternik elnöklete alatt körülbelől két hét óta Skrad táján titkos összejövetelek tartottak, melyben a különböző határőrvidéki ezredek küldöttei voltak képviselve. Ez alkalmakkal dühös beszédeket tartottak, melyekben biztató utalással a hű cseh testvérekre azt ígérték a határőrvidék népének, hogy nemsokára föl fog szabadulni a magyarok és osztrákok elviselhetlen uralma alól. Hogy a cseh testvérek eljárásának nagyobb súlyt szerezzenek, elhatározták a határőrvidék fellázítását. A felkelésnek legelőbb Fiumében és Zenggben kellett volna kitörnie, mihez azután a déli vidék csatlakozott volna. A jelenlevők a cseh testvéreket éltetve oszlottak szét.“ (A lázadás vezetői.) A „P. Lloyd“ zágrábi levelezője írja: „Már vagy húsz év óta hallunk itt egy fiatal emberekből álló politikai felekezetről, melynek prófétája dr. Starcsevics Antal, ki maga orginalis vén cynikus. E felekezet hitvallása a kizárólagos horvátság, a horvát nagyság álomképe. Nihilistáknak is nevezik őket, a mennyiben úgy viselik magukat, mintha a nem-horvát világ nem is léteznék , reájuk nézve; gyűlölnek mindent, ami nem hordja magán a kizárólagos horvátság bélyegét. Gyűlöletük egész erejét kivált azon horvátokra fordítják, kik a magyarokkal és osztrákokkal tartanak__A Szarcsevics párt ezen evangéliumának főleg a tanuló ifjúság között vannak hívei A kormány nem igyekezett a veszedelmes irány magvát kiirtani, a vetés nőtt és most arathatunk. — Az agyonlőtt Bach a párt közlönyének fiatal szerkesztője az öreg Starcsevics leghivebb követője volt.“ A „P. Napló“ Kvaterniket és Bachot így jellemzi: „Kvaternik és Bach, a túlzó „Horvatska“ czimű lap emberei, rendesen mint a Szarcsevicspárt tagjai gerálták volt magukat. Ebből azonban még nem következik, hogy ezen egyének nem mint valamely más, a színfalak mögött működő intéző öntudatos vagy öntudatlan eszközei léptek ki a síkra. Kvaterniket egész múltja a legalkalmasabb egyénül tünteti fel ily czélra. Az az ember, a ki 1848-ban Pozsega megyében Jellacsics szolgálatában lázitotta a népet a magyarok ellen s pár hét alatt hatezer embert hozott össze; az, a ki fél Európát bebolyongva minden országban és minden pártnál megkisérlette szerencséjét; az, aki egykor gróf Rechberg külügyminiszternek azt ajánlá, hogy 200,000 frtért kész elárulni neki a franczia és orosz kormány bizonyos titkos terveit Ausztria ellen, s a ki végre, midőn egy felségsértő pamphletje miatt elítéltetett, az ítélet felolvasása után elővett zsebéből egy az orosz követség által kiállított útlevelet, mely azt bizonyítá, hogy ő orosz alattvaló; ezen ember, lehetetlen, hogy azon körök élénk figyelmének tárgyát ne képezze legyen, amelyek zavarok szitását tűzték ki czéljukul a határőrvidéken, valamint lehetetlen az is, hogy titkos összeköttetései ne lettek legyen, melyeknek irányzatával egy czélra működött. Bach, egy ábrándozó ifjú, részint Kvaternik, vak eszköze volt, ki egy általa talán szentnek hitt czél elérése végett még a tolvajlás és sikkasztástól sem riadott vissza. Rakoviczai születésű lévén, ismerte azon század lakosságát s viszonyait, melyben a zendülés kitört. Szóval, mind szenvedélyessége, mind elhatározottsága, mind helyi ismeretei és összeköttetései igen alkalmasnak mutatták az ifjút arra, hogy az ördögi dráma szinrehozatalánál mint akaratnélküli etatista szerepelhessen.“ (Zágráb, okt. 15.) A nyugalom az ogulini ezredben teljesen helyreállt. Rakó- 510