Politikai Ujdonságok, 1872 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1872-02-21 / 8. szám

Heti szem­le. .„Ki­ ki a maga küszöbe előtt“ — mondja •Eg­y régi példabeszéd. De abban a régi jó­­világban, midőn e közmondás született, a boldog népek mm­ég nem foglalkoztak a po­litika ördögi tudományával. Azért ezen, valamint a magánéletre üdvös tanácsokat tartalmazó számos egyéb közmondás elvét a politikában­­követni nem volna tanácsos. Ellenkezőleg: itt annál hamarabb eligazod­nak a bel-, minél inkább avatottak vagyunk a külpolitikában. Alig van belpolitikánknak oly tárgya, melyre nézve helyes ítéletet hozhatnánk a külföldi s főleg szomszéd országi viszonyok ismerete nélkül. A legtöbbre nézve ott nye­rünk fölvilágosítást, útmutatást, olykor vigaszt,­­vagy megnyugvást. Némely tárgy kicsinynek tetszik, mivel abból csak azt látjuk , a­mi belőle hazánkban van, holott az csak egy kis ujja az óriásnak, kit vol­­taképi nagyságában csak akkor ismerünk meg, ha az egész földet áttekintjük, s látjuk, hogy a feje Rómában van, de keze lába In­diákig és Brazíliáig nyúlik ki. Inne ilyen óriás szörny az ultramontán tábor, melyre időnként nagy csapásokat mér egy-egy forradalom, a­midőn egy-egy ponton kimúltnak látszik, de azután meg ismét föléled, mert a­mit egy bevégzett egésznek vélt a nép, az csak egy része egy nagy egésznek, mely nem is közönséges, de rendkívüli — olyan mesebeli sárkányszerű­ — természettel bír, hogy levágott tagjai újra kinőnek. A 48. mozgalmas napok kez­detén azt hittük, hogy e politikai elem örökre tehetlenné vált; — mert hisz az ultramontán tábor alatt nem a vallási fel­adatát hiven teljesítő papságot, de annak azon részét értjük, mely nem annyira hit­terjesztéssel, mint politikával, és pedig a legreakc­ionáriusabb politikával foglalko­zik, — de csalódtunk, mert íme e tábor, mely a tettetés mesterségét jól érti, csak holtnak tetteté magát azon pontokon, a hol czéljára alkalmas tért nem látott. Azonban pedig szervezé magát, a mire az elnyomás és európai reakczió lefolyt évtizedei szerfö­lött alkalmasok valának. És ime most is­mét oly erős, hogy oly hatalmas állam is, mint az egyesült Németország, melynek uralkodóháza, kormánya református, alig bir vele elbánni. E példa legvilágosabban mutatja e­­tábor erejét és veszélyességét. Bismarck bg, a­kit Németország gyors nagy­­gyá tételének művében körülbelül olyatén oroszlánrész illet, minő a maga idejében és nemzete részéről I. Napóleont illette, a ki ép oly határtalanul népszerű és politikai ügyek eldöntésében mindenható, az ultramontánok s velük szövetkezett arisztokraczia részéről oly akadályra bukkan, hogy szinte kérdé­sessé vált, vájjon képes lesz-e azt könnyű szerrel útjából félremozdítani. Az iskola­­felü­gyeleti törvényt a képviselőház nagy többséggel megszavazta, de az urak háza makacsul ellenzi, s az összeütközés oly erős, hogy Bismarck kénytelen tárcza­­kérdést csinálni az ügyből, s lemon­dással fenyegetőzik, ha a király meg nem engedne neki annyi felsőházi tagot nevezni ki, a­mennyit az iskolafelügyeleti törvény elfogadására elegendőnek vél. Ki képzelheti a jelen Németországot Bismarck nélkül? És nem-e azt kellene hinnünk, hogy Bis­marcknak, a­ki ellen a szabadelvűeknek annyi kifogása volt, épen az teszi teljessé mindenhatóságát, hogy ezúttal határozot­tan szabadelvű fölfogást akar valósítani? És ha még a kérdés valami rendkívül elő­haladt, korai volna, vagy épen oly horderejű, melytől az ország léte, vagy nem léte függ. De az egész kívánság nem egyéb, mint hogy a katholikus klérus az iskola-felügyeletből kizárassék. És e miatt az ország azon vá­lasztás elé van állítva, hogy Bismarck le­lépjen, csakhogy az ultramontán papok az iskolákban továbbra is mesterkedhessenek. És ez történik azon országban, melynek a kerek világon — közelismerés szerint — legképzeltebb, legjobb iskolatanárai vannak. Az eset igen aggasztólag tanulságos arra nézve, hogy milyen óriás hatalommá növe­kedett az ultramontán reakczionárius tábor, melynek kívülről gyámolított ellenkezése nálunk is oly nagy mérvben akadályozza azon törekvést, hogy államháztartásunkat és közintézményeinket a kor igényeihez ké­pest reformáljuk. Világos, hogy itt a főnehézség a kívül­ről való gyámolításban, vagy­is azon körül­ményben rejlik, hogy a katholikus klérus a kerek világon egy testületet képez. Egyedüli óvszer ez ellenében a nemzeti független egyházak alakulása volna, a­mire azonban a népek közt szorosabb együ­ttesség volna szükséges, mint jelenben, midőn a nemzeti politika elágazó czéljai a népeket egymás­tól mind messzebbre távolítják. Ez utóbbi körülményből magyarázható meg különben azon szomorú jelenség, mely­­nélfogva a szabadelvűség kérdéseiben hely­­lyel-közzel visszaesés vagy csak igen lassú előhaladás mutatkozik. A nemzetiség poli­tikája az uralkodó szempont, melynek min­den egyéb alárendeltetik. Mint egy szűk utczán megrekedt szekérvonat, a szabadság ügye csak hosszú időközökben, lassan, óva­tosan tesz előre egy fél lépést. A nép érdek, jólét csak morzsákat kap a magas politika asztaláról, részint oly falatokat, melyek épen emészthetlenek és károsak az egész­ségre nézve. Ez átalános fönnakadásban mi is, kik hátul, úgyszólván a sereghajtók közt va­gyunk, csak igen lassan mozgunk előre, sőt olykor egy kissé visszafelé is tolatunk. A nemzeti politikában sem tettünk ugyan nagyot, de mindamellett úgynevezett re­form- intézményeink is helylyel-közzel eléggé gyanúsak, kétesek, így vagyunk a válasz­tási törvényjavaslattal is. Nem egészen az a kérdés, hogy van-e gyarlóbb választási törvény a föld színén, mint a miénk. A mi törvényeink összege átalán sok szép elvet foglal magában, de átalános hibájuk, hogy nem hajtatnak végre. Választások alkalmá­val nálunk mindig sok kihágás, visszaélés történt. Ezen már most úgy akarnak segí­teni, hogy három év helyett öt évre szab­ják az országgyűlés tartamát. És itt már hivatkozunk Angliára, hol 7 évre válasz­­tatik az országgyűlés. Háj, ha a mi népünk és országunk is bírna ama tulajdonságok­kal, melyek e rendszabályt ott veszélyte­lenné teszik! Először is, ama hatalmas, rég megülepedett viszonyok közt élő boldog szigetország nincs oly válságos rázkódáso­kat előidéző eshetőségeknek kitéve, mint a mi, szüntelen a lét és nem lét veszélye közt forgó hazánk, hol egy förgetegszerű világ­­esemény ellenkező irány érvényesülését te­heti szükségessé. Azután Anglia polgársá­gának , értelmiségének számát, súlyát a mienkkel téve párhuzamba, rettenetes kü­lönbséget találhatunk a kettő között. Ang­liában a polgárság az uralkodó hatalom, mert e polgárság oly műveltséggel bir, mely öt önálló gondolkozásra és ítéletre képesiti. Saját eszével él és nem megy kor­­teskolomp után. Közvéleménye ennélfogva 8-ik szám. Előfizetési föltételek: a Vasárnapi­­Jjj ság­ás Politikai Újdonságok együtt: Egész évire 10 ft. — Félvre 5 ft. jjy- Csupán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok Egész évre 5 ft. — Fél évre 2 ft 50 kr. -TpQ 99»­­Hirdetési dijak:.« VMárnapi listing .« Politikai IJ­oaságokat illetőleg­ .Egy négyszer halálozott petit sor, vagy annak idelye, egyszeri igtatásnál 10 krajezárba, háromszori vagy ttöbbszöri igtatisnál­­csak 1 krajezárba számittatik. — Kiadó-hiva­talunk számára hirdetményeket elfogad Jtéenben: Oppelik Alajos, Wollzeile Nr. 22. és Hausenstein én Vogler, Wollzeile Nr. 9. -­iBélyeg-díj, külön minden igtatás után 30 krajczár.

Next