Politikai Ujdonságok, 1872 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1872-02-21 / 8. szám
Heti szemle. .„Ki ki a maga küszöbe előtt“ — mondja •Egy régi példabeszéd. De abban a régi jóvilágban, midőn e közmondás született, a boldog népek mmég nem foglalkoztak a politika ördögi tudományával. Azért ezen, valamint a magánéletre üdvös tanácsokat tartalmazó számos egyéb közmondás elvét a politikábankövetni nem volna tanácsos. Ellenkezőleg: itt annál hamarabb eligazodnak a bel-, minél inkább avatottak vagyunk a külpolitikában. Alig van belpolitikánknak oly tárgya, melyre nézve helyes ítéletet hozhatnánk a külföldi s főleg szomszéd országi viszonyok ismerete nélkül. A legtöbbre nézve ott nyerünk fölvilágosítást, útmutatást, olykor vigaszt,vagy megnyugvást. Némely tárgy kicsinynek tetszik, mivel abból csak azt látjuk , ami belőle hazánkban van, holott az csak egy kis ujja az óriásnak, kit voltaképi nagyságában csak akkor ismerünk meg, ha az egész földet áttekintjük, s látjuk, hogy a feje Rómában van, de keze lába Indiákig és Brazíliáig nyúlik ki. Inne ilyen óriás szörny az ultramontán tábor, melyre időnként nagy csapásokat mér egy-egy forradalom, amidőn egy-egy ponton kimúltnak látszik, de azután meg ismét föléled, mert amit egy bevégzett egésznek vélt a nép, az csak egy része egy nagy egésznek, mely nem is közönséges, de rendkívüli — olyan mesebeli sárkányszerű — természettel bír, hogy levágott tagjai újra kinőnek. A 48. mozgalmas napok kezdetén azt hittük, hogy e politikai elem örökre tehetlenné vált; — mert hisz az ultramontán tábor alatt nem a vallási feladatát hiven teljesítő papságot, de annak azon részét értjük, mely nem annyira hitterjesztéssel, mint politikával, és pedig a legreakcionáriusabb politikával foglalkozik, — de csalódtunk, mert íme e tábor, mely a tettetés mesterségét jól érti, csak holtnak tetteté magát azon pontokon, a hol czéljára alkalmas tért nem látott. Azonban pedig szervezé magát, a mire az elnyomás és európai reakczió lefolyt évtizedei szerfölött alkalmasok valának. És ime most ismét oly erős, hogy oly hatalmas állam is, mint az egyesült Németország, melynek uralkodóháza, kormánya református, alig bir vele elbánni. E példa legvilágosabban mutatja etábor erejét és veszélyességét. Bismarck bg, akit Németország gyors nagygyá tételének művében körülbelül olyatén oroszlánrész illet, minő a maga idejében és nemzete részéről I. Napóleont illette, a ki ép oly határtalanul népszerű és politikai ügyek eldöntésében mindenható, az ultramontánok s velük szövetkezett arisztokraczia részéről oly akadályra bukkan, hogy szinte kérdésessé vált, vájjon képes lesz-e azt könnyű szerrel útjából félremozdítani. Az iskolafelügyeleti törvényt a képviselőház nagy többséggel megszavazta, de az urak háza makacsul ellenzi, s az összeütközés oly erős, hogy Bismarck kénytelen tárczakérdést csinálni az ügyből, s lemondással fenyegetőzik, ha a király meg nem engedne neki annyi felsőházi tagot nevezni ki, amennyit az iskolafelügyeleti törvény elfogadására elegendőnek vél. Ki képzelheti a jelen Németországot Bismarck nélkül? És nem-e azt kellene hinnünk, hogy Bismarcknak, aki ellen a szabadelvűeknek annyi kifogása volt, épen az teszi teljessé mindenhatóságát, hogy ezúttal határozottan szabadelvű fölfogást akar valósítani? És ha még a kérdés valami rendkívül előhaladt, korai volna, vagy épen oly horderejű, melytől az ország léte, vagy nem léte függ. De az egész kívánság nem egyéb, mint hogy a katholikus klérus az iskola-felügyeletből kizárassék. És e miatt az ország azon választás elé van állítva, hogy Bismarck lelépjen, csakhogy az ultramontán papok az iskolákban továbbra is mesterkedhessenek. És ez történik azon országban, melynek a kerek világon — közelismerés szerint — legképzeltebb, legjobb iskolatanárai vannak. Az eset igen aggasztólag tanulságos arra nézve, hogy milyen óriás hatalommá növekedett az ultramontán reakczionárius tábor, melynek kívülről gyámolított ellenkezése nálunk is oly nagy mérvben akadályozza azon törekvést, hogy államháztartásunkat és közintézményeinket a kor igényeihez képest reformáljuk. Világos, hogy itt a főnehézség a kívülről való gyámolításban, vagyis azon körülményben rejlik, hogy a katholikus klérus a kerek világon egy testületet képez. Egyedüli óvszer ez ellenében a nemzeti független egyházak alakulása volna, amire azonban a népek közt szorosabb együttesség volna szükséges, mint jelenben, midőn a nemzeti politika elágazó czéljai a népeket egymástól mind messzebbre távolítják. Ez utóbbi körülményből magyarázható meg különben azon szomorú jelenség, melynélfogva a szabadelvűség kérdéseiben helylyel-közzel visszaesés vagy csak igen lassú előhaladás mutatkozik. A nemzetiség politikája az uralkodó szempont, melynek minden egyéb alárendeltetik. Mint egy szűk utczán megrekedt szekérvonat, a szabadság ügye csak hosszú időközökben, lassan, óvatosan tesz előre egy fél lépést. A nép érdek, jólét csak morzsákat kap a magas politika asztaláról, részint oly falatokat, melyek épen emészthetlenek és károsak az egészségre nézve. Ez átalános fönnakadásban mi is, kik hátul, úgyszólván a sereghajtók közt vagyunk, csak igen lassan mozgunk előre, sőt olykor egy kissé visszafelé is tolatunk. A nemzeti politikában sem tettünk ugyan nagyot, de mindamellett úgynevezett reform- intézményeink is helylyel-közzel eléggé gyanúsak, kétesek, így vagyunk a választási törvényjavaslattal is. Nem egészen az a kérdés, hogy van-e gyarlóbb választási törvény a föld színén, mint a miénk. A mi törvényeink összege átalán sok szép elvet foglal magában, de átalános hibájuk, hogy nem hajtatnak végre. Választások alkalmával nálunk mindig sok kihágás, visszaélés történt. Ezen már most úgy akarnak segíteni, hogy három év helyett öt évre szabják az országgyűlés tartamát. És itt már hivatkozunk Angliára, hol 7 évre választatik az országgyűlés. Háj, ha a mi népünk és országunk is bírna ama tulajdonságokkal, melyek e rendszabályt ott veszélytelenné teszik! Először is, ama hatalmas, rég megülepedett viszonyok közt élő boldog szigetország nincs oly válságos rázkódásokat előidéző eshetőségeknek kitéve, mint a mi, szüntelen a lét és nem lét veszélye közt forgó hazánk, hol egy förgetegszerű világesemény ellenkező irány érvényesülését teheti szükségessé. Azután Anglia polgárságának , értelmiségének számát, súlyát a mienkkel téve párhuzamba, rettenetes különbséget találhatunk a kettő között. Angliában a polgárság az uralkodó hatalom, mert e polgárság oly műveltséggel bir, mely öt önálló gondolkozásra és ítéletre képesiti. Saját eszével él és nem megy korteskolomp után. Közvéleménye ennélfogva 8-ik szám. Előfizetési föltételek: a VasárnapiJjj ságás Politikai Újdonságok együtt: Egész évire 10 ft. — Félvre 5 ft. jjy- Csupán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok Egész évre 5 ft. — Fél évre 2 ft 50 kr. -TpQ 99»Hirdetési dijak:.« VMárnapi listing .« Politikai IJoaságokat illetőleg .Egy négyszer halálozott petit sor, vagy annak idelye, egyszeri igtatásnál 10 krajezárba, háromszori vagy ttöbbszöri igtatisnálcsak 1 krajezárba számittatik. — Kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Jtéenben: Oppelik Alajos, Wollzeile Nr. 22. és Hausenstein én Vogler, Wollzeile Nr. 9. -iBélyeg-díj, külön minden igtatás után 30 krajczár.