Politikai Ujdonságok, 1872 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1872-09-11 / 37. szám
Előfizetési feltételek: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 ft. — Félvre 5 ft. U®T* Csupán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok Egész évre 5 ft. — Fél évre 2 ft. 50 kr. Hirdetési dijak: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg: Egy négyszer halálozott petit sor, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krajezárba, háromszori vagy többszöri igtatásnál csak 7 krajezárba számittatik. — Kiadó hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Oppelik Alajos, Wollzeile Nr. 22. és Hausenstein és Vogler, Wollzeile Nr. 9. — bélyegdij, külön minden igtatás után 30 krajczár. Az országgyűlést megnyitó királyi trónbeszédet s a képviselőháznak és a főrendiháznak a lefolyt héten tartott üléseiről szóló tudósításokat mai lapunk mellékletén veszik olvasóink. A „« II Z ! «.“ Az elmúlt hét a fúzióé volt csaknem kizárólag. Berlinben a három leghatalmasabb császár találkozik, valódi politikai kongresszust képezve, mely Európa békéjének biztosítékait készül lerakni. Olyan fényes és rendkívül ritka jelenet, mint több mint félszázad óta nem fordult elő világrészünkön, azaz, hogy mondhatnék az egész földgömbön sem, de hát ez úgyszólván fölösleges, mert hát a többi két-három világrészen, melyben szintén fejedelmek uralkodnak , nem csinálódik annyi történet egy század alatt, mint amennyi nálunk Európában egy fél század elfolyása alatt. És ha e berlini látványos esemény minden roppant fontossága és szemkápráztató fénye mellett nálunk múlt héten a fúzió volt a nap, illetőleg az egész hét hőse, már akkor méltán kérdheti a Páriz pápaiban járatlan olvasó, hogy váljon ki légyen ez az érdekes személyiség, kinek neve oly idegenül hangzik és merre van hazája? Mert idegennek kell lennie, miután még mi sem magyaríthattuk meg nevét, kik pedig határozottan a tiszta (magyar) nyelvűség elvét követjük. Mindenekelőtt tehát saját igazolásunkra érintenünk kell, hogy a nyelvtisztaság (purismus) elvét csak a lehető legtágabb, de határtalan értelemben nem alkalmazhatjuk. Vannak szavak, melyeket magyarítani még eddig nem sikerült, s ezek közé tartozik a fúzió is. Azért hát csak jelentésére nézve mondunk annyit , hogy a fúzió körülbelül olyanforma cselekményt jelent, mint midőn két darab spanyolviaszt, melyek különkülön már csak egy kis körömelégetéssel használhatók, a gyertyánál összeolvasztunk. És többnyire akkor szokott történni, midőn mindegyik fél egymagában érezni kezdi elégtelenségét, és belátja, hogy egybeolvadva mindegyik fél többet nyerne, mint külön válva. A közös érdek ekkor összehozza őket és egygyé olvasztja a kettőt. Ilyen eset előfordul néha a politikai életben is, s valami efféle törekvés volt az, mely lapjainkat és köreinket e héten lázas feszültségben tartotta. Minden szentnek maga felé áll a keze, és lévén ez a fúzió kérdése legbelsőbb saját ügyünk, melynek megvalósulása rögtöni és nagy hatású leendő politikai állapotainkra, természetesen jobban érdekelt bennünket, mint a három császár sokkal nagyobb világfontosságú találkozása az új német császárság fővárosában. Aztán emberi természetünkben rejlik, hogy amit igen óhajtunk, annak teljesülését hinni is szeretjük. És mivel a fúziótól a közönség nagyon örvendetes eredményeket vár, annak valószínűségében is hinni kezdett. Érthető tehát ama feszültség, melylyel a baloldali körnek f. hó 7-iki értekezlete elé nézett, ahol a nagyjelentőségű fordulat volt végbemenendő. Nemzeti hadsereg, nemzeti bank, szabadelvű reformok! Ezek valának egyik, a fúzió ügyében módon buzgólkodó napilapunk által előre bejelentett föltételek, melyek árán a balközép egyesülni kíván a jobboldallal. Ami a szabadelvű reformokat illeti, az így határozatlanban odavetve, egy kissé nyúlós ígéretnek tetszett. Különben is nálunk, kivált a tősgyökeres magyar elem fontosabbnak tartja a nemzeti,mint a szabadelvű politika tételeit, s ennéfogva kivált a két előbbi, és mindenekfölött a legelső tétel izgatta föl a képzeletet. Mindenki úgy vélekedett, hogy ez áron nemcsak szégyen nélkül, de dicsőségteljesen egyezhetne ki a baloldal, sőt voltakép ez nem is volna egyezség vagy fúzió, hanem az ellenzék teljes, fényes diadala. De hát mi lehet az oka, hogy ez most egyszerre lehetővé vált? Talán egy új Sadova? Talán elfogyott, megsemmisült a közös hadsereg a választási küzdelmekben? És ha ez most kivihető, miért ezért alkudni a balközéppel? Talán annak engedelme nélkül a fejedelem ez engedményekre nem hajlandó? Ilyetén kételyek, úgynevezett skrupulusok támadtak egynémely higgadtabb agyban. S ami aztán fokozta a zavart, megjelent az ellenzék legmérsékeltebb tagjának, Ghyczynek egy nyilatkozata, melyben határozottan tiltakozik azon föltevés ellen, mintha ő a felebbi három föltétellel megelégedni hajlandó volna. Az ördögbe, tehát még ennél is többet kívánnak? Talán csak előre tudják már, hogy Berlinben nem kevesebbet végeznek, mint megalapítani a hajdani nagy Lajos birodalmát? No de talán majd enged valamit a bal- oldal, azonkép a jobb, s az egyezség mégis létrejön. Est modus in rebus! Csinja-binja van a dolognak. Ha csak annyi lesz is elérve, hogy az országgyűlésen agyonbeszélési és egyéb botrányokkal nem fogják akadályozni a törvényhozás gyorsabb menetét, már az által is sok lenne nyerve. Hiszen a fúzió eszméje már magában foglalja — nem a lemondást, hanem a kölcsönös engedést. Ilyetén tépelődések közt telt el az idő, a míg a vasárnap reggele megvirradt, és meghozta a hírt, hogy a hegyek — nem szültek ezúttal semmit, hanem talán majd máskor fognak szülni. A baloldali kör azt határozta, hogy nem veszi tárgyalás alá Ghyczy indítványát, de ezt nem utasította el föltétlenül, hanem csupán azon kijelentéssel, hogy annak tárgyalásába csak akkor ereszkedhetik, ha netalán a Deákpárt részéről e föltételekre vonatkozólag nyilatkozat történnék. A baloldali kör ama kifejezése, mely szerint 67-ki programmjának módosítása vagy elejtése iránti tárgyalásától nem idegen, ha legalább a programm egy részének teljesítését remélheti, arra enged következtetni, hogy az ügy egyátalán nincs végleg elejtve, és a két párt vezető elemei között kölcsönös, illetőleg együttes tanácskozások még majd csak ezután veendik kezdetüket, és úgy lehet, gyorsabban folynak majd, miután most már az első lépés nehéz és kényes kérdésén túl estek. Hogy ki tette meg ezt? Azt czélszerűbb és tapintatosabb nem vitatni sokat. A baloldali kör múlt szombati ülése, melyben a párt szellemi főnöke előadta javaslatát a közeledésre és netalán egyesülésre, és amelyben a kör kimondta, hogy e javaslat tárgyalásába bocsátkozni hajlandó, ha a Deákpárt részéről olynemű ajánlat érkezik, mely 67-i programmjuk legalább egy részének valósulását ígéri. — ez ülés eme két hozama mindenesetre képez egy, még pedig nagy lépést, akár elsőnek, akár másodiknak nevezzük azt. Ezáltal mintegy föl van híva a kormánypárt, hogy akár milyen kedvező vagy kevezőtlen, de valami feleletet mindenesetre adjon. Hogy az elvi dolgokban bizonyos hajlam van a kölcsönös engedésre, azt föl kell tételeznünk mint bizonyost már az eddig történtek után is. Mert ennek kölcsönössége nélkül e mozgalom meg sem indul és nyilvánosságra semmi esetre sem kerül. Más kérdés azonban, és tán a nehezebb, hogy le-