Politikai Ujdonságok, 1872 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1872-09-18 / 38. szám

Előfizetési feltételek: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 ft. — Félvre 5 ft. Csupán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok Egész évre 5 ft. — Fél évre 2 ft. 50 kr. Hirdetési dijak: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg. Egy négyszer halálozott petit sor, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krajczárba, háromszori vagy többszöri igtatásnál csak 7 krajczárba számittatik. — Kiadó­ hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Oppelik Alajos, Wollzeile Nr. 22. és Hausenstein és Vogler, Wollzeile Nr. 9. — Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 krajczár. Előfizetési fölhívás VASÁRNAPI UJLAU és Politikai Ojdonságok 1872-ik évi okt.—decz. folyamára, IMF" Szeptember hó végével az évnegyedes előfizeté­sek ideje lejárván, október 1-től az előfizetés mielőbbi meg­újítására hívjuk föl a t. olvasó-közönséget, hogy a lap kül­désében fönnakadás ne történjék. Előfizetési föltételek: Postán küldve vagy Pesten házhoz hordva. A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Évnegyedre (október—deczember 1872.) . . 2 ft. 50 kr. Félévre (október—márczius 1872—73.) . . 5 » — » Csupán a Vasárnapi Újság: Évnegyedre (október—deczember 1872.) . . 1 ft. 50 kr. Félévre (október—márczius 1872—73) . . 3 » — » Csupán a Politikai Újdonságok: Évnegyedre (október—deczember 1872.) . . 1 ft. 25 kr. Félévre (október—márczius 1872—73.) . . 2 » 50 » fi^T* A „Vasárnapi Újság“ 1872. julius—szeptemberi évnegyedi folyamából még nehány teljes számú példánynyal szolgálhatunk. Az előfizetési pénzek beküldése legczélszerűb­­ben postai utalványnyal eszközölhető. A Vasárnapi Újság és P. Újdonságok kiadó­hivatala (Pest, egyetem-utcza 4. sz.a.) Heti szemle. Ghyczy Kálmán nevezetes, mondhatni korszakos nyilatkozata, melyet az ellenzéki napilapok a múlt héten közlöttek, még min­dig foglalkoztatja a közönséget. Egy ellen-­­zéki napi közlöny nem roszul az ellenzék húsvéti czikkének nevezi azt, és tagadhatlan, hogy nem csupán az ellenzék helyzete, a nyilatkozat iránya, de még a személyek közt is, kiktől az származott, van némi hasonlat. A­mint az akkori Deákpárt, úgy most az ellenzék is azon helyzetben van, hogy merev álláspontjának czélszerűsége iránti hite ré­szint megingott, részint merőben ellenkezőre változott. A legbölcsebb az köztük is, a­ki ezt legelőbb és egész bizonyossággal belátta, és a legmakulátlanabb jellem, a leglelkiis­meretesebb hazafi, s ennélfogva a megtá­­madhatlanság vértével födözött vezéri egyé­niség az itt is, a­ki ebbeli meggyőződését tisztán, körülvonalzottan legelőször kimon­dani merte. Végre a két nyilatkozat egyez abban is, hogy mindkettőről sokáig fognak beszélni, ha tudniillik az utóbbi nyilatko­zatnak meglenne azon eredménye, mely az elsőnek volt, hogy tudniillik, fordulatot ké­pezett illető pártja történetében. Hogy valóban ez lesz-e sorsa ez utóbbi nyilatkozványnak is, bizonyosnak ugyan nem mondható, de egy kis reményt táplálni iránta lehet. Természetes, hogy ezen össze­hasonlításban nem értjük egyenlőnek a fon­tosságot is egyszersmind, mert hiszen még siker esetében is, az eredmény messze ma­radna amattól, melyet a húsvéti czikk elő­idézett. De ha ezen nyilatkozat lenne az első lépés a közjogi ellenzék előbb-utóbb bekövetkező föloszlására, végre is ez lenne azon legnagyobb következmény, mely a tett lépésnek czélja lehet­, és a balközépi köz­jogi ellenzéknek programmváltoztatása nem­­ lenne is olyan nagy horderejű esemény, mint a 67-ei kiegyezés, azért belső életünk­ben mindig oly emlékezetes nyugpontot képezne, mely mint hazai történelmünknek szintén egyik derültebb színezetű mozama sokáig képezendené a közbeszéd tárgyát. Van-e tehát legalább erre kilátás? E kérdésre határozott igent ugyan nem mond­hatunk, de közhiszem szerint e nyilatkoz­­vány a jelen pártalakulásnak, ha nem is gyökeres, de legalább részleges módosulá­sát fogja előbb-utóbb előidézni. Azon egy latása már azonnal is megvan, hogy a közjogi ellenzéket tetemesen gyöngítette. Ghyczy Kálmán úgy saját pártján belül mint azon kivül az ellenzék legtehetségesebb magjának tartatik. De a tehetsége iránti föl­tevésen túl van még egy igen nagybecsű kincse, tudniillik ama bizalom, ama tisztelet­­teljes szeretet, melylyel irányában minden járt viseltetik. A tulajdonokból, melyek nagy államférfiai szereplésre képesülnek, csak egy hiányzik nála: a határozottság, erély nagyobb mérve. Ha e tulajdonnal diri­tán már azonnal előidézte volna azon fordulatot, mely ennek hijával majd csak assan, idő múltán fog beállani. Benne egy oly politikust látunk, kinek lelkiismeretes­sége olyannyira tulfinom, érzékeny, hogy ez valódi akadályul, nyügző bilincsül szolgál hazafiai tettvágyának. Mint ilyen, nem ké­pes hirtelen előidézni a kivánt fordula­tot, de ha az idő kedvez , lassan és tán ké­sőbben, mint kivánatos volna, mégis eszkö­zöl majd hasznos változást. A tehetségébe és jellemébe vetett hit lehetővé teendi a zászlója alá sorakozást azok számára, kik erre már régóta szándékot éreznek magukban, de magukat a pártfegyelem bé­­kéinak széttörésére gyöngéknek érezvén, a kezdeményező lépést tenni nem merték. Egyébiránt azon vádak ellenében, me­lyeket ellenzéki közlönyök emelnek a Deák­pártnak a nyilatkozó közeledése iránt tanú­sított hideg merevsége ellen, utalni kívá­nunk Ghyczy program­jának a hadsereg elkülönítését föltételező pontjára. Ezen pont oly fölfogást tartalmaz, mely sokkal köze­lebb áll az ellenzék, mint a Deákpárt jelen közjogi fölfogásához. A delegáczió, külkép­­viseltetés, bankügy stb. mind sokkal cseké­lyebb tételek ama közjogi fölfogás külön­bözőségében, mely a két pártot egymástól elválasztja. Ama válaszfalból, mely a két programm között van, a hadseregre vonat­kozó követelés mint egy sugár­torony ma­gasodik ki a felhők közé. Itt van a leglé­nyegesebb eltérés, a többi ehhez képest cse­kélység. És épen a programm e pontjában nem enged Ghyczy, vagy csak alig egy hajszálnyit, megengedvén tudniillik, hogy a két külön hadsereg fölött egy közös pa­rancsnokság — hadügyminisztérium — is legyen, de azért a magyar hadsereg mégis a magyar honvédelmi minisztérium ható­sága alatt álljon. Ghyczy beszédének e pont­jára a jobboldal egyik közlönye azt jegyzi meg, hogy a német egyesült államok had­­sergére való hivatkozást megc­áfolja az a fontos körülmény, hogy a német egyes államok lakói tisztán németek, mig Ausztria- Magyarország lakossága magyar, német és szláv elemekből áll. A bajor, würtembergi stb. mind egyaránt lelkesedik a német egy­ség és nemzetiség eszméjéért; mig nálunk az ország lakosságának egy része idegen, sőt ellenségünk s ép azért van szükségünk az Ausztriával való szövetségre, mert nemzeti létünket épen csak azon két birodalom fe­nyegetheti, melyek lakosságának fajrokonai képezik monarchiánk másik két, számra még a miénket is fölülhaladó elemét. Ezért az em­lített lap a közös hadsereg létét, legalább bizonyos ideig, főleg a mi érdekünkben tartja kívánatosnak. Ghyczy terve a had­seregre nézve oly messze áll a Deákpárt

Next