Politikai Ujdonságok, 1873 (19. évfolyam, 1-53. szám)
1873-07-02 / 27. szám
Első szám. Budapest, 1873. julius Melléklet a „Politikai Újdonság 44 27-dik számához. MAGYAR GAZDA. Szerkeszti (fr. FARKAS MIHÁLY. C /®\- Megjelen minden hó elején egy nagy féliven. _/q)\o Tisztelt olvasóinkhoz! A gyakorlat mezején fölmerülő tapasztalati adatok, szintúgy mint a tudományos kutatások, csak úgy fognak a közéletben kamatozóvá lenni, ha minél nagyobb mérvben elterjedve közös kincsesé válnak. Ezen eszmének adunk kifejezést mi is, midőn a „Magyar Gazda*1 szerkesztésével a közönség elé lépünk.. ... Mindazok, kik az általunk már korábban szerkesztett „Falusi Gazda“ czimű szaklap irányát ismerték, ugyanazon irányt a „Magyar Gazdá”-ban is föl fogják találni. Minden, a gazdaság körébe vágó, s azzal szoros összefüggésben álló, a tudomány szintúgy, mint a gyakorlat terén gyűjtött ismeretek, a honi és külföldi irodalomban időnként fölmerülő jelesebb mozzanatok népszerű ismertetése azon közelebbi czél, melyet magunk elé föladatul tűztünk. Ezek mellett figyelmünket legkivált azon társadalmi intézményekre is fordítjuk, melyek a mezei gazdaság fölvirágzására lényeges befolyással vannak, s ennélfogva el fogjuk mondani mindazt, ami jót és üdvöset a kormányhatalom részéről e tekintetben joggal elvárhatunk. Hozni fogunk terményeink állásáról is az ország különböző vidékeiről tudósításokat, hogy gazda közönségünk tájékozhassa magát az árfolyamra nézve, s ne legyen kénytelen költséggel és fáradsággal gyűjtött terményét lelketlen csábitók ámitása folytán potom áron elprédálni, s e részben szivesen tért nyitunk hasábjaink kerete között gazdatársainknak, tapasztalataik közzétételére. De tért nyitunk mindazon üdvös eszmecseréknek, melyek a közjólét előmozdítására vannak irányozva, s igy reméljük, hogy azon érdekeltséget, melylyel gazdaközönségünk a már korábban vezetésünk alatt állott „Falusi Gazda“ iránt viseltetett a „Magyar Gazdádban újból fölélesztjük. Midőn tehát ez alkalommal ügybarátink és gazdatársaink szíves pártfogását kikérnék, nagyrabecsült hajlamukba ajánljuk lapunkat. Dr. Farkas Mihály, a „Magyar Gazda“ szerkesztője. Gazdasági szemle. Pest, június 25-én. A Hazánk legtermékenyebb vidékeiről szomorú híreket veszünk az aratásra nézve, a túlságosan nedves időjárás tönkre tette legszebb reményeinket, legkivált pedig a rozsda (rubigo) az, mely a rendkívüli esős időjárás következtében ellepte gabnaveteményeinket. Fájdalom, ezen penész-gombafaj ellen, mely kiválólag a sima füveket (Gramineakat) ostromolja,még nem sikerült biztos szert kipuhatolnunk, annyival inkább, miután ezen élősdi microscopikus növény csirája nem magában a gabnában, hanem a levegőben lappang, melyet reá kedvező kosmikus okok életre ébresztenek, hasonlókig azon élősdi penész-gombafajokhoz, melyek az állati organizmusnál azon különböző kóros állapotokat szülik, melyeket a járványos nyavalyákban, pl. a kholerában is van és volt alkalmunk észlelhetni. Ha a rozsda csirája (szélmonya), mint például az üszögé (Ostillago segetum) a gabina szemekhez tapadt volna, vagy pedig, az azt éltető erőanyag magában a szemekben szunyadozna, úgy könnyű lenne azt holmi ellenszerekkel megsemmisíteni, mint azt a buzaüszögnél, meszesvízbe vagy vasgaliczoldatba való áztatás által sikerrel teszszük is; az egyetlen óvszer, mely némileg czélhoz vezetne, a talaj szellőzés (alagcsövezés által) lehetne, mely a túlságos poshadásnak induló nedvességet, mint a rozsda szülő okát eltávolítaná. Kérdés azonban, hogy aszályos éghajlatunk alatt az ilyen költséges előkészület kifizetné-e magát, meglehet hogy ez idei kivételképen esős évre évtizedeken át ismét aszályos időjárás következik, a midőn majd a rozsdát alig nevéről ismerjük, a minthogy homokos vidékünkön s a szárazabb magaslatokon, daczára az egész télen és tavaszon át tartott esős időjárásnak még most is alig ismerjük, s ott is, ahol az szórványosan mutatkozott, végkép megszűnt. Másként áll a dolog, hol a klimatikus viszonyok különbözők, s a nedves évek a rendes időjáráshoz tartoznak, például szárazföldünk nyugati tartományaiban, ott a rozsda is a gyakoribb kalamitásokhoz tartozik, s az alagcsövezés és talaj szellőztetés a szükséges óvszerekhez tartozik. Mindaddig míg a rozsda csupán a gabna sását vagyis levelét lepi meg, annak nem nagy a jelentősége, miután az első sásos levelek amúgy is rendszerint elsárgulnak és elszáradnak, de ha már egyszer szárba indult s a rozsda a kalászokra is elterjed, az a termést tönkre teszi, a mennyiben a mag tökéletes kifejlődését gátolja; habár a záporok s viharos esők olykor mégis tisztítják a veteményeket a rozsdától, azonban ha már a levélzeti izék nagy mérvben szenvedett, az ritkán heveri ki egészen magát, s csak tökéletlen magot fog hozni és pedig annyival is inkább, minél előrehaladottabb volt vegetatiója, s ez fájdalom, a most tájanként járványosan pusztító rozsdának a jellege. Mint mondom, ősz utoljával homokos környékünk lapályaiban a rozsda szintén nagy mérvben mutatkozott, azonban az csak sásos leveleket lepte meg, télen át pedig egészen megszűnt, úgy hogy már május elejével többé nyoma sem látszott, veteményeink és pedig az ősziek szintúgy, mint a tavasziak dúsan sarjadoztak, szép kalászokat neveltek, úgy hogy az idei termésre nézve, mind mennyiségre, mind pedig minőségre nézve kielé- sgítő, sőt helyütt kitűnő aratást remélhetünk. 1 — 6 — 7 láb magas szalmájú rozsok nem tartoznak a ritkaságok közé, az árpa és zab olyan, mint már évtizedek óta nem láthattunk hozzá hasonlót, burgonyánk bőségben s a koraiak máris fogyasztásra fölszedettek. A kukoricza még eddig kívánnivalót sem hagy, s legsilányabbak a kerti vetemények között a dinnye- és paszulyfajok, ezeket is inkább csak a lefolyt hideg időjárás tartotta vissza növekedésben, a bekövetkezett melegebb napokra azonban ezek is gyorsan szedik föl magukat s a homokos földeken máris virágoznak. — Szőlőseink legkivált pedig lúgosaink ott, hol a jégeső meg nem rongálta, dús szüretet ígérnek. Gyümölcsünk nem sok ugyan, de a mi van, szépen fejlődik, legtöbb kajszi. Takarmányunk bőségben, lehet mondani már évek óta nem volt annyi, mint jelenben, csak az kár, hogy föltakarását a gyakoribb esőzések hátráltatták. Ez volna tehát kilátásunk az idei termésre nézve fővárosunk homokos talajú környékén, népszerű gazdászati irodalmunk érdekében. A mezei és kertgazdászati ismeretek népszerű modorban terjesztése nélkülözhetlen föltétele annak, hogy a gazdászat terén időről időre fölmerülő tudományos kutatások szintúgy mint a gyakorlat mezején gyűjtött tapasztalati adatok a nép közé átszivárogván, az észszerű és okszerű műveleti módok a kisebb gazdászatokban is meghonosuljanak. Ilyen népszerű irodalmi vállalat indult meg ezelőtt pár évvel Heckenast Gusztáv kiadásában „Falusi Könyvtár 1 1 czíme alatt, melynek legutóbb megjelent IX-ik füzetéből mai számunkban adunk mutatványt. E népszerű irodalmi vállalat életrevalósága s üdvös hatásköre mellett szól az a tény, hogy a füzetkék nagyobb része oly keletnek örvendett, miszerint némelyikéből már második kiadás lévén szükségessé, mind elfogyott! Legújabban a Franklin könyvnyomda és kiadótársulat, mint a Heckenast féle intézet utódja különös feladatául tűzte ki, ezen népszerű irodalmi vállalatot, mely gazdászati irodalmunkban lényeges hézagot pótol, melynek hivatása a gazdászat minden egyes ágait külön önálló füzetkében népszerű modorban előadva, alkalmat nyújtani a gazda közönségnek a hasznos állat szintúgy mint a növénytenyésztés köréből, nem különben az azokkal szorosabb kapcsolatban álló rokon iparról ismereteket szerezni, — mint mondom, ezen eszméből kiindulva a Franklin-társulat elhatározta, hogy a föntebbi vállalatot folytatni fogja, meg lévén győződve, hogy tőkéjét nemzetgazdászati tekintetben is oly vállalatba fekteti, melynek földiparunk fölvirágzására jótékony hatása kétséget nem szenved. Örömmel üdvözöljük tehát mi is ezen üdvös eszme valósulását, s bizalomteljesen fölkérjük gazdász iró tekintélyeinket és író társainkat, hogy föntebbi vállalatot szellemi pártfogásukban részeltetni, a tudomány és a gyakorlat mezején gyűjtött dús tapasztalataikkal gyarapítani kegyeskednének. A tervezet részletes programmját mai lapunk 4-ik oldalán közöljük.